Megyei Tükör, 1987. március (20. évfolyam, 4691-4716. szám)
1987-03-02 / 4691. szám
Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde (Molytatás a 2. oldalról) megírta ismert munkáját arról, hogy jól szervezett lakosság élt ezek a területeken? Miért kell oly könnyen mellőzni a tudomány által bebizonyított dolgokat — a régészeti felfedezéseket, amelyek szerte a világon adott történelmi periódus vagy események rekonstituciójának alapját képezik, amennyiben hiányoznak az írásos munkák? Vajon az Oszmán Birodalom általi megszállás idején a román országok nem harcoltak és nem őrizték meg autonómiájukat? Köztudomású, hogy az egyedüliek voltak a Balkánon, amelyek megőrizték autonómiájukat! Vajon Mircea képzeletbeli hadsereggel győzte le Bajazidot? Vagy Ștefan cel Mare? Vagy Mihai Viteazul, akinek seregeiben számos székely egység küzdött? Hát a románok és a magyarok közös harca az Oszmán Birodalom ellen csak a képzelet játéka volt? Hunyadi János, aki végül is a magyar állam vezetője lett, képzeletbeli figura volt? Véleményem szerint a történelemnek — amint már nemegyszer kifejtettem — nem a negatív állapotok hangsúlyozását, hanem a népek közötti közeledést és testvériséget kell szolgálnia. Számos történelmi esemény során — főként a közelebbi időszakra gondolok — szerepet kaptak egyik vagy másik ország uralkodó osztályai. De negatív momentumok jelentkezését a különböző országok közötti kapcsolatokban egy bizonyos történelmi periódusban nem kidomborítani kell, hanem a volt kizsákmányoló, uralkodó osztályok politikájától el kell határolódni, abból kell kiindulni, hogy új történelmet, a barátság, az együttműködés történelmét fejlesztjük ki és valósítjuk meg. Ez általában érvényes Európára és az egész világra, annál inkább Románia és Magyarország kapcsolataira! Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését, hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hozzájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tudomány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét! A tapasztalatcsere mellett vagyunk, de határozottan ellenezzük a belügyekbe való mindennemű beavatkozást. Nem engedtük meg azt semmilyen körülmények között, s nem engedjük meg ma sem, és sohasem! Románia kérdéseit, a szocialista fejlesztés kérdéseit a román nép oldja meg összességében, teljes egységben, vezető ereje, a Román Kommunista Párt oldja meg! (Hatalmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceaușescu és a nép!", „Ceaușescu — RKP! „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceaușescu — Románia!") A széles körű fejlesztés mellett vagyunk, mindig is határozottan munkálkodtunk és munkálkodni fogunk a kapcsolatok bővítéséért a szocialista országokkal, elsősorban szomszédainkkal, s közöttük mindig gondolunk a Magyar Népköztársaságra is. Mi több, úgy véljük, hogy nagy lehetőségek kínálkoznak a kooperációs kapcsolatok széles körű kiépítésére a szocialista országokkal, és ilyen értelemben a pártvezetőségben ki is dolgoztunk számos javaslatot és intézkedést, amelyeket röviden közzétettünk a Politikai Végrehajtó Bizottság üléséről szóló közleményben — és így akarunk eljárni magyar szomszédainkkal is. Véleményünk szerint ez megfelel a két nép érdekeinek, a két ország szocialista fejlődése érdekeinek. A problémák minden más felvetése, minden olyan próbálkozás, hogy a realitásokat torzítsák és e torzítással még egyes nemzetközi fórumok elé is lépjenek, ellentétben áll mind a magyar nép, mind pedig a román nép érdekeivel! Soha nem tettünk és nem teszünk egyenlőségi jelet egyik vagy másik ország bizonyos rossz szándékú emberei •vyav csoportjai között és az illető országok népei között. Mindig is úgy véltük és úgy véljük, hogy a népeknek ismerniük kell a valóságot, de nevelni is kell őket, meg kell értetni velük, hogy érdekük együttmunkálkodni, együttműködni más népekkel, elsősorban szomszédaikkal. Sok közös dolgunk van — még ha a Magyar Akadémia története nem is említi őket —, ami az ilyen felvetés mellett, a két ország és nép ilyen kapcsolatai mellett szól. De hogy érthetnénk egyet a magyar sajtó és irodalom romániai terjesztésének bővítésével, amikor ez a sajtó szidalmazza országunk dolgozóit! Ennek elfogadásával rossz szolgálatot tennénk. A sajtó, a rádiótelevízió, eszközeink — az irodalom, a művészet — mindez egyetlen célt kell hogy szolgáljanak: a közeledést, a barátságot, a nevelést a szocializmus, a nemzetközi szolidaritás szellemében. Minden más értelmezés és megközelítés ellentétben áll a népek mai, holnapi és mindenkori érdekeivel! A tudományos szocializmus első jelszava a következő volt „Világ proletárjai, egyesüljetek!" És ismerik mindazt, amit Marx és Engels a továbbiakban mondott. Mi új megközelítést szorgalmazunk a tömegek, a népek, nem csupán a proletariátus szolidaritása, összefogása ügyében, mert más korszakban élünk. Munkálkodnunk kell, hogy a népek fogjanak össze a szocializmus, a leszerelés és a béke egyetemes ügyéért vívott harcban! Véleményem szerint sajtónknak, tájékoztatási eszközeinknek így kell megközelíteniük a kérdéseket. Remélem, magyarországi szomszédaink is megértik, hogy itt az ideje véget vetni az ilyen állapotoknak, az ilyen megnyilatkozásoknak és egyaránt a barátság és az együttműködés útján cselekedni. A magunk részéről szeretném kijelenteni itt — de kijelentem ezt egész népünk számára —, szilárd elhatározásunk mindent megtenni mindannak a felhasználásáért, ami értékes közös múltunkban — és megtesszük ezt az összes szocialista országok, a világ összes népei viszonylatában — az együttműködés, a barátság fejlesztéséért, minden nép fejlődésének biztosításáért, valamennyi nemzet jólétének gyarapodásáért, a világbéke biztosításáért! (Hatalmas, hosszas taps.) KEDVES F.LVTÁRSAK ! Visszatérek pártunk és népünk tevékenységének egyes időszerű problémáira. Az 1906—1990-es ötéves terv, a többi elfogadott program *az egész tevékenység középpontjába helyezi a termelőerők erőteljes fejlesztését, a rátérést az újabb fejlődési szakaszra, az ipar, a mezőgazdaság és a többi szektor intenzív fejlesztésének valóra váltását, az egész tevékenységnek a tudomány, általában a tudományos-technikai forradalom, az új agrárforradalom legújabb vívmányaira való alapozását. Meg kell valósítanunk az új minőséget. Tavaly egész sor programot fogadtunk el minden tevékenységi szektor korszerűsítésére és jobb megszervezésére. Ebben az esztendőben és a következő években ezeket a programokat a legjobb körülmények között meg kell valósítani. Programokat fogadtunk el az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus alkalmazása, a gazdasági-pénzügyi normázás, a munkásönigazgatás és önálló gazdálkodás következetes megvalósítása tekintetében, minden tevékenységi területen. Az összes dolgozók, a vállalatok és az összes tevékenységi szektorok előtt a termelés minősége és a műszaki színvonal emelésének problémái állanak. Jól meg kell értenünk, hogy társadalmunk fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a minőség, a műszaki színvonal kérdése döntő fontosságú a további fejlődés biztosításában. Határozottan kell tevékenykednünk az anyagi fogyasztás csökkentéséért,az energia és egy sor alapanyag visszanyeréséért és újrahasznosításáért. Ebben az esztendőben problémáink voltak az energiával. Beszéltem már e hiányosságok okairól, az egyes tavalyi késlekedésekről energetikai kapacitások üzembe helyezési programjának megvalósításában, valamint arról, hogy ősszel és az év első két hónapjában a Dunán és a belső folyókon 1000 megawattórával nyertünk kevesebb villamos energiát az egész Európát sújtó szárazság miatt. Az 1000 megawattóra — energiatermelésünk 12 százalékának — hiánya nehézségeket okozott számunkra. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy nem úgy jártak el, ahogyan leszögeztük, hogy december elsejétől térjenek rá a téli rendszerre a gazdasági tevékenység megszervezése tekintetében. Sokan tovább fogyasztottak anélkül, hogy számoltak volna a valósággal, sőt, a termelés rovására nem takarékoskodtak a nem termelő szektorokban. Csupán a minisztériumokban, intézményekben és egyes úgynevezett különleges tevékenységekben 400 megawattórával csökkentettük az energiafogyasztást a törvényerejű rendeletben hozott intézkedések révén, plusz a vállalati nem termelő fogyasztás — és így növelhettük a termelés számára az energia mennyiségét. Persze az energiaigény kielégítésének módja kapcsolódik elsősorban az idei energetikai kapacitások üzembe állítása tekintetében meglévő programok valóra váltásához, az első nukleáris erőmű termelésének beindulásához. De függetlenül a rendelkezésünkre álló energiától, a fogyasztás csökkentése, a tüzelőanyag-, az energia-, az anyagtakarékosság egész tevékenységünkben központi probléma marad minden területen, és ezt jól meg kell értenünk a Nagyobb figyelmet kell fordítanunk munkatermelékenység növelésére, töretlenül megvalósítva a termelés és a munka korszerűsítésére, tudományos szervezésére vonatkozó programokat. Különleges figyelmet kell szentelnünk az idén a gazdasági hatékonyság, a jövedelmezőség problémáinak, következetesen alkalmazva az új gazdasági mechanizmust, az önigazgatást és önfinanszírozást, a gazdasági-pénzügyi •normázási programot. Tevékenységünk egyik fontos problémáját képezi és szüntelenül, fokozottan kell hogy képezze a nemzetközi cseretevékenység, a külkereskedelem, a termelési kooperálás a szocialista országokkal, a fejlett tőkés államokkal, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül a világ összes államaival. Mint tudják, a változatos és széles kooperálás nagyon körű formáival rendelkezünk. Még 1975-től megvan a törvényünk a vegyestársaságok tekintetében. Igaz, nem sokat tettünk! Van néhány vegyestársaságunk, ezek között egyik fontosabb, amelyik nem működött a legjobban, a többi valamivel jobban megy, de ezek részaránya olyan kicsi, hogy nem befolyásolhatják egész tevékenységünket. Természetesen, amikor kidolgoztuk ezt a törvényt, arra törekedtünk, hogy feltételeket teremtsünk — és meg is teremtettük a feltételeket — ilyen vegyestársaságok létrehozásához szocialista és tőkés országokkal, fejlődő országokkal is. Törvényünk előírásainak szellemében járunk el a jövőben is, nemzetgazdaságunk érdekeiből indulunk ki, abból, hogy függetlenül attól, kivel hozunk létre ilyen társaságokat, a tulajdonjog, vagyis a román vállalatok része a népé és csakis a népnek kell hasznot hajtania. Azt akarjuk — és ennek érdekében széleskörűen cselekszünk —, hogy megvalósítsuk az összes kooperálási programokat, a hosszú távú egyezményeket, az együttműködési programokat a tudomány, a technika terén és más tevékenységi területeken. A fejlődés és programjaink valóra váltása elképzelhetetlen — mint nemegyszer megjegyeztem — széles körű nemzetközi együttműködés nélkül, kezdve a szocialista országokkal, és — ismétlem — társadalmi berendezkedésüktől függetlenül a világ összes államaival. Figyelembe véve a fejlődés, a tudományos és a technikai haladás jelenlegi stádiumát, a szakmai és műszaki felkészítés és az újraképesítés problémái állandó törődést képeznek és kell hogy képezzenek az összes vállalatok, párt- és állami szervek számára valamennyi területen. Biztosítanunk kell az emberek szakmai felkészültségi, tudományos és technikai felkészültségi színvonalának erőteljes emelését! Tartsuk mindig szem előtt a technikában és a tudományban bekövetkező szüntelen változásokat és ezzel egyidejűleg a továbbképzés és ismeret-felfrissítés szükségességét. Ezek a kérdések jelentik hazánk általános fejlődésének egyik alapvető problémáját. Ezek a kérdések közösek valamennyi dolgozó számára nemzetiségi különbség nélkül. Minden dolgozónak saját tevékenységi területén kell munkálkodnia azok megvalósításán! Jól meg kell értenünk, hogy a haza általános fejlesztési programjainak, a '90-es évekig és távlatilag egészen a 2000. esztendőig szóló célkitűzések teljesítése csakis az egész nemzet egységes munkájával és tevékenységével valósítható meg. Kizárólag ilyen alapon teremthetünk egyre jobb feltételeket ahhoz, hogy az emberek részt vegyenek és hozzájuthassanak a tudomány és a technika nagyszerű vívmányaihoz, s általában a kultúrához, a nép általános anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében, ami a pártpolitika legfőbb célja, s az általunk Romániában sikeresen épített sokoldalúan fejlett szocialista társadalom lényege. (Erőteljes, hosszas taps és éljenzés.) Nemegyszer utaltam már arra — de szükségesnek tartom most is megismételni —, hogy semmit sem valósítottunk meg munka nélkül. Mindaz, amit elértünk, erőfeszítéseket, gyakorta nagy emberi és anyagi erőfeszítéseket követelt! Semmit sem kaptunk ingyen, minden az egységes nép munkájának és erőfeszítéseinek az eredménye! Népünk jövője, a szocializmus és kommunizmus nem valósítható meg az egész nemzet együttes, kommunista pártunk vezette munkája nélkül! (Erőteljes taps, hosszasan visszhangozzák „Dolgozunk és harcolunk, az országot magasabbra emeljük!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk, Ceaușescu — Románia!", „Ceaușescu — RKP!“, „Ceaușescu és a nép!“.) Tapasztalatainkból és gyakorlatunkból, az általános igazságokból kiindulva erőteljesen fejlesztenünk kell a forradalmi munka érzületét és szellemét minden területen. Nem lehet felépíteni egy új társadalmi rendet anélkül, hogy szüntelenül ne küzdjünk mindaz ellen, ami régi és idejétmúlt, s hogy állandóan merészen ne szereznénk érvényt mindannak, ami új valamennyi tevékenységi területen. Határozottan kell alkalmaznunk egész tevékenységünkben azokat a szocialista javadalmazási elveket, amelyekről beszéltem, s szilárdan őrködnünk kell a szocialista etika és méltányosság elveinek tiszteletben tartása előtt. Amint az imént már említettem, a különböző területek számára megállapított jövedelem-differenciálásnak kell képeznie a társadalmi viszonyok alapját, s ebből kiindulva kell biztosítani a javadalmazási elvek, a globális és közvetlen akkord határozott alkalmazását minden tevékenységi szektorban. Egyik vagy másik szektorban nagyobb jövedelmeket csakis a munkában elért eredmények alapján lehet elérni! Senki sem élhet és nem szabad hogy éljen munka nélkül, vagy mások munkájának a kizsákmányolásából! Semmiképpen nem kívánjuk ösztönözni azokat az utakat-módozatokat, amelyek egyes tulajdonformák, kistulajdonosi, de kapitalista formák, erősödését eredményezhetik. Úgy véljük, hogy felelősek vagyunk az egész nép tulajdonának szüntelen erősítéséért, és mindent el kell követnünk ennek fejlesztéséért, mivel csakis ez képezi a haza általános fejlődése és az általános jólét alapját. Kizárólag a szocialista tulajdon alapján biztosítható a teljes jogegyenlőség és az igazi forradalmi munkásdemokrácia. Nem lehet egyenlőség a kizsákmányolók és kizsákmányoltak, rabszolgák és a rabszolgatartók között, a amint azt régebben mondogatták! Nem létezhet demokrácia a kizsákmányolók és elnyomottak között! Az igazi egyenlőség és az igazi szocialista demokrácia csakis olyan feltételek között valósítható meg, amikor a dolgozók tulajdonosai a termelőeszközöknek! Ez képezi társadalmi rendszerünk s a szocializmus győzelmének alapját hazánkban! (Erőteljes, hosszas taps.) Munkálkodni fogunk a nemzetgazdaság vezetésének és tervezésének fejlesztésén és tökéletesítésén, de abból kiindulva, hogy tovább javítsuk a demokratikus szervek tevékenységét és a legjobb feltételeket biztosítsuk az egész nép részvételéhez az összes tevékenységi szektorok vezetésében. Az élet, a tapasztalat bebizonyította a párt döntő, vezető szerepét az összes tevékenységi területeken. Éppen ezért szilárd elhatározásunk a leghatározottabban munkálkodni pártunk tevékenységének további tökéletesítéséért, minden pártszervezet és pártszerv felelősségének fokozásáért az összes területeken, a tömegkapcsolatok erősítéséért és az egész nép erőfeszítéseinek egybefogásáért hazánk általános fejlesztésére. Munkálkodni fogunk és szüntelenül tovább kell erősítenünk nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép egységét a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja keretében a Román Kommunista Párt vezetésével — ami szilárd biztosítéka gazdasági-társadalmi fejlesztési célkitűzéseink megvalósulásának, az egyenlőségnek, a szabadságnak és hazánk függetlenségének. (Hatalmas taps, hosszasan visszhangzik: „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceaușescu — Románia!", „Ceausescu cs a nép!", Ceaușescu — RKP!") Egész tevékenységünkben, elsődlegesnek tekintve nagyszerű fejlesztési programjaink töretlen valóra váltását, nagyobb figyelmet kell fordítanunk a politikai-ideológiai tevékenységre, forradalmi tudat ápolására és formálására, a szocializmust és a kommunizmust tudatosan építő új ember nevelésére és formálására. Határozottan és kérlelhetetlenül fel kell lépnünk mindennemű maradi szemlélet, a sovinizmus, a nacionalizmus ellen, bármilyen formában is jelentkezzék. Fejlesszük erőteljesen és neveljük egész népünket, az ifjúságot a forradalmi humanizmus szellemében, az összes dolgozók, a népek közötti testvériség szellemében, a nemzetközi szolidaritás szellemében, az egyetemes (folytatása a 4. oldalon)