Megyei Tükör, 1987. március (20. évfolyam, 4691-4716. szám)

1987-03-02 / 4691. szám

Nicolae Ceausescu elvtárs beszéde (Molytatás a 2. oldalról) megírta ismert munkáját arról, hogy jól szervezett lakosság élt ezek­­ a területeken? Miért kell oly könnyen mellőzni a tudomány által bebizonyí­tott dolgokat — a régészeti felfedezé­seket, amelyek szerte a világon adott történelmi periódus vagy események rekonstituciójának alapját képezik, a­­mennyiben hiányoznak az írásos mun­kák? Vajon az Oszmán Birodalom ál­tali megszállás idején a román orszá­gok nem harcoltak és nem őrizték meg autonómiájukat?­ Köztudomású, hogy az egyedüliek voltak a Balkánon, ame­lyek megőrizték autonómiájukat! Va­jon Mircea képzeletbeli hadsereggel győzte le Bajazidot? Vagy Ștefan cel Mare? Vagy Mihai Viteazul, akinek seregeiben számos székely egység küz­dött? Hát a románok és a magyarok közös harca az Oszmán Birodalom el­len csak a képzelet játéka volt? Hu­nyadi János, aki végül is a magyar ál­lam vezetője lett, képzeletbeli figura volt? Véleményem szerint a történelemnek — amint már nemegyszer kifejtet­tem — nem a negatív állapotok hang­­súlyozását, hanem a népek közötti kö­zeledést és testvériséget kell szolgál­nia. Számos történelmi esemény során — főként a közelebbi időszakra gon­dolok — szerepet kaptak egyik vagy másik ország uralkodó osztályai. De negatív momentumok jelentkezését a­­ különböző országok közötti kapcsola­tokban egy bizonyos történelmi perió­dusban nem kidomborítani kell, hanem a volt kizsákmányoló, uralkodó osztá­lyok politikájától el kell határolódni, abból kell kiindulni, hogy új történel­met, a barátság, az együttműködés tör­ténelmét fejlesztjük ki és valósítjuk meg. Ez általában érvényes Európára és az egész világra, annál inkább Ro­mánia és Magyarország kapcsolataira! Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését, hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hoz­zájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tu­domány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a leg­­reakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barát­ság és az együttműködés ügyét, a szo­cializmus ügyét! A tapasztalatcsere mellett vagyunk, de határozottan ellenezzük a belügyek­­be való mindennemű beavatkozást. Nem engedtük meg azt semmilyen kö­rülmények között, s nem engedjük meg ma sem, és sohasem! Románia kér­déseit, a szocialista fejlesztés kérdéseit a román nép oldja meg összességében, teljes egységben, vezető ereje, a Ro­mán Kommunista Párt oldja meg! (Ha­talmas taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik: „Ceaușescu és a nép!", „Ceaușescu — RKP!­­ „Tiszteletünk, büszkeségünk: Ceaușescu — Románia!") A széles körű fejlesztés mellett va­gyunk, mindig is határozottan mun­kálkodtunk és munkálkodni fogunk a kapcsolatok bővítéséért a szocialista országokkal, elsősorban szomszédaink­kal, s közöttük mindig gondolunk a Magyar Népköztársaságra is. Mi több, úgy véljük, hogy nagy lehetőségek kí­nálkoznak a kooperációs kapcsolatok széles körű kiépítésére a szocialista országokkal, és ilyen értelemben a párt­vezetőségben ki is dolgoztunk számos javaslatot és intézkedést, amelyeket röviden közzétettünk a Politikai Vég­rehajtó Bizottság üléséről szóló köz­leményben — és így akarunk eljárni magyar szomszédainkkal is. Vélemé­nyünk szerint ez megfelel a két nép érdekeinek, a két ország szocialista fej­lődése érdekeinek. A problémák min­den más felvetése, minden olyan pró­bál­kozás, hogy a realitásokat torzítsák és e torzítással még egyes nemzetközi fórumok elé is lépjenek, ellentétben áll mind a magyar nép, mind pedig a román nép érdekeivel! Soha nem tettünk és nem teszünk egyenlőségi jelet egyik vagy másik or­­­­szág bizonyos rossz szándékú emberei •vya­­v csoportjai között és az illető or­szágok népei között. Mindig is úgy véltük és úgy véljük, hogy a népek­nek ismerniük kell a valóságot, de ne­velni is kell őket, meg kell értetni ve­lük, hogy érdekük együttmunkálkodni, együttműködni más népekkel, elsősor­ban szomszédaikkal. Sok közös dolgunk van — még ha a Magyar Akadémia története nem is említi őket —, ami az ilyen felvetés mellett, a két ország és nép ilyen kapcsolatai mellett szól. De hogy érthetnénk egyet a magyar sajtó és irodalom romániai terjeszté­sének bővítésével, amikor ez a sajtó szidalmazza országunk dolgozóit! En­nek elfogadásával rossz szolgálatot ten­nénk. A sajtó, a rádiótelevízió, esz­közeink — az irodalom, a művészet — mindez egyetlen célt kell hogy szol­gáljanak: a közeledést, a barátságot, a nevelést a szocializmus, a nemzet­közi szolidaritás szellemében. Minden más értelmezés és megközelítés ellen­tétben áll a népek mai, holnapi és mindenkori érdekeivel! A tudományos szocializmus első jel­szava a következő volt „Világ prole­tárjai, egyesüljetek!" És ismerik mind­azt, amit Marx és Engels a további­akban mondott. Mi új megközelítést szorgalmazunk a tömegek, a népek, nem csupán a proletariátus szolidari­tása, összefogása ügyében, mert más korszakban élünk. Munkálkodnunk kell, hogy a népek fogjanak össze a szocializmus, a leszerelés és a béke egyetemes ügyéért vívott harcban! Véleményem szerint sajtónknak, tá­jékoztatási eszközeinknek így kell meg­közelíteniük a kérdéseket. Remélem, magyarországi szomszédaink is megér­tik, hogy itt az ideje véget vetni az ilyen állapotoknak, az ilyen megnyi­latkozásoknak és egyaránt a barátság és az együttműködés útján cselekedni. A magunk részéről szeretném kijelen­teni itt — de kijelentem ezt egész né­pünk számára —, szilárd elhatározá­sunk mindent megtenni mindannak a felhasználásáért, ami értékes közös múl­­tunkban — és megtesszük ezt az ös­­­szes szocialista országok, a világ ös­­­szes népei viszonylatában — az együtt­működés, a barátság fejlesztéséért, minden nép fejlődésének biztosításáért, valamennyi nemzet jólétének gyarapo­dásáért, a világbéke biztosításáért! (Ha­talmas, hosszas taps.) KEDVES F.LVTÁRSAK ! Visszatérek pártunk és népünk tevé­­­kenységének egyes időszerű problémái­ra. Az 1906—1990-es ötéves terv, a töb­bi elfogadott program *az egész tevé­kenység középpontjába helyezi a ter­melőerők erőteljes fejlesztését, a ráté­­rést az újabb fejlődési szakaszra, az ipar, a mezőgazdaság és a többi szek­tor intenzív fejlesztésének valóra vál­tását, az egész tevékenységnek a tu­domány, általában a tudományos-tech­nikai forradalom, az új agrárforrada­lom legújabb vívmányaira való alapo­zását. Meg kell valósítanunk az új mi­nőséget. Tavaly egész sor programot fogadtunk el minden tevékenységi szektor korszerűsítésére és jobb meg­szervezésére. Ebben az esztendőben és a következő években ezeket a prog­ramokat a legjobb körülmények között meg kell valósítani. Programokat fo­gadtunk el az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus alkalmazása, a gazdasá­gi-pénzügyi normázás, a munkásön­igazgatás és önálló gazdálkodás követ­kezetes megvalósítása tekintetében, minden tevékenységi területen. Az összes dolgozók, a vállalatok és az összes tevékenységi szektorok előtt a termelés­ minősége és a műszaki szín­vonal emelésének problémái állanak. Jól meg kell értenünk, hogy társadal­munk fejlődésének olyan szakaszában vagyunk, amikor a minőség, a mű­szaki színvonal kérdése döntő fontos­ságú a további fejlődés biztosításában. Határozottan kell tevékenykednünk az anyagi fogyasztás csökkentéséért,­­az energia és egy sor alapanyag vissza­nyeréséért és újrahasznosításáért. Eb­ben az esztendőben problémáink vol­tak az energiával. Beszéltem már e hiányosságok okairól, az egyes tavalyi késlekedésekről energetikai kapacitá­sok üzembe helyezési programjának megvalósításában, valamint arról, hogy ősszel és az év első két hónapjában a Dunán és a belső folyókon 1000 me­­gawattórával nyertünk kevesebb villa­mos energiát az egész Európát sújtó szárazság miatt. Az 1000 megawattóra — energiatermelésünk 12 százalékának — hiánya nehézségeket okozott szá­­­­m­unkra. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy nem úgy jártak el, ahogyan le­szögeztük, hogy december elsejétől tér­jenek rá a téli rendszerre a gazdasági tevékenység megszervezése tekinteté­ben. Sokan tovább fogyasztottak anél­kül, hogy számoltak volna a valóság­gal, sőt, a termelés rovására nem ta­karékoskodtak a nem termelő szekto­rokban. Csupán a minisztériumokban, intézményekben és egyes úgynevezett különleges tevékenységekben 400 me­gawattórával csökkentettük az energia­­fogyasztást a törvényerejű rendeletben hozott intézkedések révén, plusz a vál­lalati nem termelő fogyasztás — és így növelhettük a termelés számára az energia mennyiségét. Persze az ener­giaigény kielégítésének módja kapcso­lódik elsősorban az idei energetikai ka­pacitások üzembe állítása tekintetében meglévő programok valóra váltásához, az első nukleáris erőmű termelésének beindulásához. De függetlenül a ren­delkezésünkre álló energiától, a fo­gyasztás csökkentése, a tüzelőanyag-, az energia-, az anyagtakarékosság e­­gész tevékenységünkben központi prob­léma marad minden területen, és ezt jól meg kell értenünk­ a Nagyobb figyelmet kell fordítanunk munkatermelékenység növelésére, töretlenül megvalósítva a termelés és a munka korszerűsítésére, tudományos szervezésére vonatkozó programokat. Különleges figyelmet kell szentel­nünk az idén a gazdasági hatékony­ság, a jövedelmezőség problémáinak, következetesen alkalmazva az új gaz­dasági mechanizmust, az önigazgatást és önfinanszírozást, a gazdasági-pénz­ügyi •normázási programot. Tevékenységünk egyik fontos prob­lémáját képezi és szüntelenül, foko­zottan kell hogy képezze a nemzetkö­zi cseretevékenység, a külkereskede­lem, a termelési kooperálás a szocia­lista országokkal, a fejlett tőkés álla­mokkal, társadalmi berendezkedésük­től függetlenül a világ összes államai­val. Mint tudják, a változatos és széles kooperálás nagyon körű formáival rendelkezünk. Még 1975-től megvan a törvényünk a vegyestársaságok tekin­tetében. Igaz, nem sokat tettünk! Van néhány vegyestársaságunk, ezek között egyik fontosabb, amelyik nem műkö­dött a legjobban, a többi valamivel jobban megy, de ezek részaránya olyan kicsi, hogy nem befolyásolhatják egész tevékenységünket. Természetesen, ami­kor kidolgoztuk ezt a törvényt, arra törekedtünk, hogy feltételeket teremt­sünk — és meg is teremtettük a fel­tételeket — ilyen vegyestársaságok lét­rehozásához szocialista és tőkés orszá­gokkal, fejlődő országokkal is. Törvé­nyünk előírásainak szellemében járunk el a jövőben is, nemzetgazdaságunk érdekeiből indulunk ki, abból, hogy függetlenül attól, kivel hozunk létre ilyen társaságokat, a tulajdonjog, vagy­is a román vállalatok része a népé és csakis a népnek kell hasznot hajtania. Azt akarjuk — és ennek érdekében széleskörűen cselekszünk —, hogy meg­valósítsuk az összes kooperálási prog­ramokat, a hosszú távú egyezményeket, az együttműködési programokat a tu­domány, a technika terén és más te­vékenységi területeken. A fejlődés és programjaink valóra váltása elképzel­hetetlen — mint nemegyszer megje­gyeztem — széles körű nemzetközi együttműködés nélkül, kezdve a szo­cialista országokkal, és — ismétlem — társadalmi berendezkedésüktől függet­lenül a világ összes államaival. Figyelembe véve a fejlődés, a tudo­mányos és a technikai haladás jelen­legi stádiumát, a szakmai és műszaki felkészítés és az újraképesítés prob­lémái állandó törődést képeznek és kell hogy képezzenek az­ összes válla­latok, párt- és állami szervek számára valamennyi területen. Biztosítanunk kell az emberek szakmai felkészültsé­gi, tudományos és technikai felkészült­ségi színvonalának erőteljes emelését! Tartsuk mindig szem előtt a techni­kában és a tudományban bekövetkező szüntelen változásokat és ezzel egyide­jűleg a továbbképzés és ismeret-fel­frissítés szükségességét. Ezek a kérdé­sek jelentik hazánk általános fejlődé­sének egyik alapvető problémáját. E­­zek a kérdések közösek valamennyi dolgozó számára nemzetiségi különb­ség nélkül. Minden dolgozónak saját tevékenységi területén kell munkálkod­nia azok megvalósításán! Jól meg kell értenünk, hogy a haza általános fejlesztési programjainak, a '90-es évekig és távlatilag egészen a 2000. esztendőig szóló célkitűzések tel­jesítése csakis az egész nemzet egysé­ges munkájával és tevékenységével va­lósítható meg. Kizárólag ilyen alapon teremthetünk egyre jobb feltételeket ahhoz, hogy az emberek részt vegye­nek és hozzájuthassanak a tudomány és a technika nagyszerű vívmányai­hoz, s általában a kultúrához, a nép általános anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében, ami a pártpolitika legfőbb célja, s az általunk Romániá­ban sikeresen épített sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom lényege. (Erőteljes, hosszas taps és éljenzés.) Nemegyszer utaltam már arra — de szükségesnek tartom most is megismé­telni —, hogy semmit sem valósítot­tunk meg munka nélkül. Mindaz, amit elértünk, erőfeszítéseket, gyakorta nagy emberi és anyagi erőfeszítéseket köve­telt! Semmit sem kaptunk ingyen, min­den az egységes nép munkájának és erőfeszítéseinek az eredménye! Népünk jövője, a szocializmus és kommunizmus nem valósítható meg az egész nemzet együttes, kommunista pártunk vezette munkája nélkül! (Erőteljes taps, hos­­szasan visszhangozzák „Dolgozunk és harcolunk, az országot magasabbra e­­meljük!“, „Tiszteletünk, büszkeségünk, Ceaușescu — Románia!", „Ceaușescu — RKP!“, „Ceaușescu és a nép!“.) Tapasztalatainkból és gyakorlatunk­ból, az általános igazságokból kiindul­va erőteljesen fejlesztenünk kell a for­radalmi munka érzületét és szellemét minden területen. Nem lehet felépíteni egy új társadalmi rendet anélkül, hogy szüntelenül ne küzdjünk mindaz ellen, ami régi és idejétmúlt, s hogy állan­dóan merészen ne szereznénk érvényt mindannak, ami új valamennyi tevé­kenységi területen. Határozottan kell alkalmaznunk e­­gész tevékenységünkben azokat a szo­cialista javadalmazási elveket, ame­lyekről beszéltem, s szilárdan őrköd­nünk kell a szocialista etika és méltá­nyosság elveinek tiszteletben tartása előtt. Amint az imént már említettem, a különböző területek számára meg­állapított jövedelem-differenciálásnak kell képeznie a társadalmi viszonyok alapját, s ebből kiindulva kell bizto­sítani a javadalmazási elvek, a globá­lis és közvetlen akkord határozott al­kalmazását minden tevékenységi szek­torban. Egyik vagy másik szektorban nagyobb jövedelmeket csakis a mun­kában elért eredmények alapján lehet elérni! Senki sem élhet és nem szabad hogy éljen munka nélkül, vagy má­sok munkájának a kizsákmányolásá­ból! Semmiképpen nem kívánjuk ösz­tönözni azokat az utakat-módozatokat, amelyek egyes tulajdonformák, kistu­lajdonosi, de kapitalista formák, erő­södését eredményezhetik. Úgy véljük, hogy felelősek vagyunk az egész nép tulajdonának szüntelen erősítéséért, és mindent el kell követ­nünk ennek fejlesztéséért, mivel csak­is ez képezi a haza általános fej­lődése és az általános jólét alap­ját. Kizárólag a szocialista tulajdon alapján biztosítható a teljes jogegyen­lőség és az igazi forradalmi munkásde­mokrácia. Nem lehet egyenlőség a ki­zsákmányolók és kizsákmányoltak, rabszolgák és a rabszolgatartók között, a amint azt régebben mondogatták! Nem létezhet demokrácia a kizsákmányolók és elnyomottak között! Az igazi egyen­lőség és az igazi szocialista demokrá­cia csakis olyan feltételek között va­lósítható meg, amikor a dolgozók tu­lajdonosai a termelőeszközöknek! Ez képezi társadalmi rendszerünk s a szo­cializmus győzelmének alapját hazánk­ban! (Erőteljes, hosszas taps.) Munkálkodni fogunk a nemzetgazda­ság vezetésének és tervezésének fej­lesztésén és tökéletesítésén, de abból kiindulva, hogy tovább javítsuk a de­mokratikus szervek tevékenységét és a legjobb feltételeket biztosítsuk az egész nép részvételéhez az összes tevékeny­ségi szektorok vezetésében. Az élet, a tapasztalat bebizonyította a párt döntő, vezető szerepét az ös­­­szes tevékenységi területeken. Éppen ezért szilárd elhatározásunk a leghatá­rozottabban munkálkodni pártunk te­vékenységének további tökéletesítésé­ért, minden pártszervezet és pártszerv felelősségének fokozásáért az összes területeken, a tömegkapcsolatok erősí­téséért és az egész nép erőfeszítései­nek egybefogásáért hazánk általános fejlesztésére. Munkálkodni fogunk és szüntelenül tovább kell erősítenünk nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók, az egész nép egységét a Szocialista De­mokrácia és Egység Frontja keretében a Román Kommunista Párt vezetésé­vel — ami szilárd biztosítéka gazda­sági-társadalmi fejlesztési célkitűzése­ink megvalósulásának, az egyenlőség­nek, a szabadságnak és hazánk függet­lenségének. (Hatalmas taps, hosszasan visszhangzik: „Tiszteletünk, büszkesé­günk: Ceaușescu — Románia!", „Ceausescu cs a nép!", Ceaușescu — RKP!") Egész tevékenységünkben, elsődleges­nek tekintve nagyszerű fejlesztési programjaink töretlen valóra váltását, nagyobb figyelmet kell fordítanunk a politikai-ideológiai tevékenységre, forradalmi tudat ápolására és formá­­­lására, a szocializmust és a kommu­nizmust tudatosan építő új ember ne­velésére és formálására. Határozottan és kérlelhetetlenül fel kell lépnünk mindennemű maradi szemlélet, a sovinizmus, a nacionaliz­mus ellen, bármilyen formában is je­lentkezzék. Fejlesszük erőteljesen és neveljük egész népünket, az ifjúságot a forradalmi humanizmus szellemében, az összes dolgozók, a népek közötti testvériség szellemében, a nemzetközi szolidaritás szellemében, az egyetemes (folytatása a 4. oldalon)

Next