Megyei Tükör, 1987. augusztus (20. évfolyam, 4821-4846. szám)
1987-08-01 / 4821. szám
Szakad a kötő, de a kötél nem Az illyefalvi téeszben az aratás dandárja a tegnap kezdődött meg. Tegnap reggelre visszaérkeztek az Árapatakon segítséget nyújtó kombájnosok és így a téesz 14 saját kombájnja fejlődhetett csatárláncba, hogy lefogyassza a még aratatlan 560 hektárnyi tavaszi árpát és kenyérgabonát. A gazdaság saját kombájnjai mellett az elkövetkező napokon még öt darab C—14-es és a Kilyénből várt nyolc arató-cséplő gép segíti az aratás menetének felgyorsítását. Kátai Sándor elnök nem ideges, bizakodóan tekint az aratás befejezéséig lévő négy-öt nap elé, biztos abban, hogy ennyi idő alatt sikerül lefogyasztani a lábon álló gabonát. — Eddig tulajdonképpen csak kerülgettük a táblákat. Sem a búza, sem a sörárpa nem érett hamar aratásra, ezért is gondoltuk, hogy hét kombájnnal segítséget nyújtunk az árapatakiaknak. A nyolcvanhektárnyi őszi árpánk nagyon jól eresztett, összesen 391 tonnát adtunk le az átvevőben. Hektárhozamunk elérte a 4887 kilót, jóval több lett, mint amennyire számítottunk. A búzát tegnapig 110 hektárról fogyasztottuk le, nem eresztett az elvárások szerint a korai Dacia-fajta, hektárhozama 2600 kg volt. Sokkal jobbnak ígérkezik viszont a Transilvania! Az Oroszok réve határrészben éppen egy ilyen fajtával bevetett 42 hektáros búzatábla mellett állunk, az út két oldalán elterülő táblákban a búza szép, tiszta, nem tarkítja gyom. Magasabbra nőtt, mint a tavaly, pattogva szárad. — Több lesz a szalmánk is — jegyzi meg az elnök. — Tavaly a Transilvania négyezerhatszáz kilót termett hektáronként, idén is jó eresztésre van itt kilátás. — Hogy állnak a terület felszabadításával, a másodvetéssel? Hisz ezek idejében való elvégzése is a legsürgősebb teendők közé tartozik és legalább olyan fontos munkálat, mint a gabona learatása, veszteség nélküli raktárba juttatása. — Na, ezzel már sok gondunk volt, rengeteg bajunk — komorodik el Orbán Miklós főmérnök. — A kitűzöttnél lassabban haladhattunk a szalmapréseléssel, akadozik a munka, rossz, nagyon rossz minőségű a kötözőszál, csúszik, nem áll meg a bog, szakad. Sokat bíbelődünk vele és ez visszaveti a teljesítményt. Hetven hektáron van még kint a szalma, az eső miatt is le kellett állnunk a préseléssel, a gépek nem tudtak a földre rámenni. Megbízhatóan a két drótos bálázógépünk dolgozik, örvendünk, hogy megtartottuk azokat. Egyébként sem gépben, sem jó szakemberben nem szenvedünk hiányt. Jó munkát végzett a talajelőkészítésnél Kozma Tamás és Berde Zoltán. Máskülönben eddig kétszáz hektáron vetettünk másodkultúrát, hatvan hektáron már ki is kelt a másodvetés. • Tehát a következő napokban közel harminc kombájn arat Illyefalván. Biztosították erre a hajrára a szükséges szállítóeszközöket? Lesz amivel elhordani a gabonát? Kátai István nem jön zavarba a kérdésre, válasza nyugodt. — A szállításhoz hat saját járművünk van, de kapunk három kocsit a gépesítési állomástól, ötöt pedig a teherszállító vállalat ad. Ez összesen tizennégy autó. A lábán álló gabonánkat négy-öt nap leforgása alatt levágjuk, erre fel vagyunk készülve. Két jól képzett és jól dolgozó gépészünk van, Balogh Mihály és Bogyó Gyula. De mind a tizennégy kombájnosunk hozzáértő, törekvő. " Baczoni Pál, a mezőgépeszek állomás a illyefalvi részlegének vezetője sorolja kombájnosok nevét. Eddig Körös Károly aratott a legtöbbet, mondja, de meg vannak elégedve a Molnár Mihály, Bálint Sándor, Kelemen Emil, Barabás Vilmos, Berde Zoltán, Domokos Lajos, Szabó József, Kovács József, Gábor Béla, Bálint György, Patkós Gábor, Suciu Árpád és Ardelean János munkájával is. Munkájuknak sikerétől és a megfelelő szervezéstől — ez viszont a vezetőség feladata1 — függ, hogy a gazdaságban elérjék, sőt a tervezett hatvanhárom hektáros napi betakarítási ütemet túl is teljesítsék, és a hátralévő négy, öt nap alatt tényleg befejezzék az aratást! INCZE Ibolya ŐRJÁRAT ÁLLATTENYÉSZTŐ FARMOKON Végzik az általános nagytakarítást Többen, akik Árapatakon járnak, megjegyzik, hogy tisztan rendezett az árapataki állattenyésztési farm. És helyénvalóan is, hiszen az öt évvel ezelőtt megkezdett korszerűsítési munkálatok gyökeresen megváltoztatták farm arculatát. Új istállók, állategészségügyi rendelő, takarmánycsűrök, silótárolók épültek, korszerűsítették a régi istállókat, megújhodott,bővült a raktár, s betonozott útszakaszok hálózzák be a farm terjedelmes háza táját. Nyári szálláshelyeken az állatok, az istállók takarítását, meszelését, fertőtlenítését végzik teljes ütemmel. Túl a külső meszelésen, most a belső javításokon, takarításon a sor. Oláh Attila, fiatal állattenyésztési mérnököt a silótártílóknál találom. Őt kérdeztem a takarmánymérleg alakulásáról. — Előirányzat szerint az állatok létszámának megfelelő fejadagok szerint szénaféleségekből több mint 1100 tonnát kell tárolnunk, szalmából és kocsányból 1793, míg nedvdúsból 4168 tonna a szükséglet. A vezető tanács minden lehetőséget felmért a tervezett takarmánymérleg teljesítésére. Eddig a szénából mintegy 300 tonnát tároltunk, nedvdúsból pedig több mint 700 tonnát. A nagy szárazság miatt kevés sarjára számítunk, éppen ezért 400 tonna szalmát Arad megyéből hozunk, s a gazdaság szalmájával, valamint a kocsánnyal együtt eme előirányzatunkat több mint 180 tonnával tetőzzük. A tervezett nedvdús takarmánynál — silókukorica, takarmányrépa, répafej és gyári moslék — évszámításunk szerint 1242 tonna többletünk lesz, így pótoljuk a szálasoknál mutatkozó hiányt. De ennek ellenére, minden takarmányféleséget betakarítunk, hogy a megállapított fejadag biztosításával ne legyen fennakadás a teleltetés időszakában — nyilatkozta a mérnök. VÁSÁRHELYI Ferenc Túlteljesítették héthavi exporttervüket (folytatás az első oldalrel) ződésekkel lefedezve, megrendelőik közé újabb cégek sorakoznak fel, Angliából, Ausztriából, s ettől a félévtől kezdve — terven felül — szocialista országból is van megrendelésük, Csehszlovákiából szerződtek állványos vállfákat. A szövetkezet tavaly a kölni nemzetközi vásáron mutatta be termékeit, ahol rendkívül nagy érdeklődést keltettek újratervezett termékeikkel, s mint ahogyan ezt büszkén említették, a tevékenységüket koordonáló országos szervtől köszönő levelet kaptak ezen nemzetközi szereplésükért. S az erkölcsi elismerés mellett gyakorlati haszna is volt e sikernek: soha ennyi megrendelőjük, vevőjük nem jelentkezett, mint eddig. Ennek eredményeként az idei exporttermelésük 83 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt évé, s már a jövő évre is kaptak megrendeléseket. — Az idén három újratervezett terméket ajánlottunk fel exportra — mondja Tănase Petre, a szövetkezet alelnöke. — Nálunk az a szokás, hogy időnként összeülünk, a műhely vezetősége, a szövetkezet néhány szakembere, nagy tapasztalatú és tudású szakemberek, s egy-egy terméket elemzünk, megbeszélünk, megvitatjuk, mit lehetne rajta tökéletesíteni, javítani, változtatni. így születnek újra a tervezett termékeink, amelyeket aztán a szerződéseken, vásárokon mutatunk be. A közel száz dolgozóval termelő asztalosműhely vezetője Csepel Pál, a tevékenységet Bendel János mérnök, Benkő Ignác, Kulik József és Podaru Ioan csoportvezetők koordonálják. Az új termékek kidolgozásában a legjobb minőségű, tetszetős termékek kivitelezésében Nagy Fábián és Páll Miklós jeleskedik. A baráti Haladás kisipari szövetkezet asztalosműhelyében Dombi Erzsébet, Gyenge Judit és Bedei Ágota exportra készült termékek kézi csiszolását végzi. A forradalmár szellem ... (folytatás az első oldalról) nyugodtan kijelenthetjük, hogy mára már a múlt szomorú emlékeivé váltak, míg mások maradandóbbnak, időtállóbbnak bizonyultak, melyek erkölcsi-társadalmi „feltételes reflexként“ működnek a jelen lelkiismeretén. Tulajdonképpen, ahogyan azt nem is egy alkalommal pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs hangsúlyozta, a társadalmi tudat bizonyos mértékű lemaradását a jelen elvárásai mögött nem szabad fatális bajként felfognunk. De kiküszöbölése érdekében egyre nagyobb erőket kell mozgósítanunk. Az új ember személyisége, az új, gyökeresen más környezetben teljesedik ki, olyanban, mely a társadalom minden egyes tagját fokozott politikainevelő munka eredményeként arra készteti, hogy gondosan elemezze napi viselkedését, munkáját, összehasonlítva társadalmunk etikai-morális elvárásaival. Mert nem elég csak kidolgozni a szocialista társadalom élet- és munkaerkölcsét. Az a fontos, hogy minden egyes egyén tudatosan vágyjon ezen tulajdonságok maradéktalan elsajátítására. Pártunk, annak főtitkára abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy az emberi személyiség sokoldalú átalakulási folyamata nem valósul meg spontán módon, önmagától a forradalmi átalakulás folyamatában, hanem széles körű, átfogó politikai-nevelői tevékenységet igényel, míg minden egyén öntudatát áthatja a forradalmár szellemiség. A forradalmi átalakulási folyamat a párt összes tagjait, az egész népet összefogja. Ez korunk egyik nagy igazsága és valósága, olyan építő jellegű nagy igazság, mely azóta nyerte el igazi jelentőségét, mélységét, mióta pártunk és országunk sorsát a ragyogó forradalmár, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs igazgatja. MEGYEI TÜKÖR SZAKEMBEREK FÓRUMA • Hézagpótló lombtakarmány A nagyüzemi gazdaságok, valamint a nem szövetkezetesített övezetek gazdálkodói évről évre sok magpkat fordítanak a takarmányalap előteremtésére, s mindez jelentős anyagi áldozatot is jelent. A természetes gyepterületek ápolása, betakarítása mellett a szántóföldi takarmánynövény-termesztés teszi lehetővé az aránylag kiegyensúlyozott takarmányalap megteremtését, viszont az állattenyésztők nem aknázzák ki az adottságoknak megfelelően a többi lehetséges takarmányforrást. A lehetőségekből, amint ezt a szakirányító számításokból, szervek gyakran hangsúlyozzák, nem szabad kiis felejteni a lombtakarmányokat. „Nemlátja a fától az erdőt“ — mondják, amennyiben valaki csak rövidlátóan tekinti a dolgokat, de különösen szárazabb évjárat esetén, mint a jelenlegi is, ne feledkezzünk meg a kiterjedt erdők által biztosított lombtakarmányokról sem. Megyénk területének felét erdőségek borítják, s az innen nyerhető takarmányok télvíz idején segítenek áthidalni a nehézségeket, amelyekből a sorra kerülő istállózási idényben is előreláthatóan bőven kijut majd az állattenyésztőknek. Természetesen hézagpótlónak lehet tekinteni a lombtakarmányok felhasználását, s azok begyűjtésére erdőalji falvakban, szorultság esetén, már ősidők óta sor került. Mindamellett azt sem lehet mondani, hogy semmi tápértéket nem tartalmaznak, s felhasználásuk amolyan „nesze semmi, fogd meg jól“ eljárás. A jó körülmények közt begyűjtött és tárolt lombtakarmány bizony számottevő értéket jelent az istállózási idényben és nagy többletkiadásoktól mentesítheti az előrelátó gazdát. Felvetődik a kérdés, hogy takarmányérték szempontjából milyen értékrendbe sorolhatjuk a lombtakarmányokat. Míg a fejadagban gyakran helyet követelő búzaszalma 0,35 takarmányegységet és 3 gramm emészthető fehérjét tartalmaz kilogrammonként, a száraz nyárfalomb takarmányozási értéke 0,52 takarmányegység és 60 gramm fehérje, a száraz akáclomb pedig 0,46 takarmányegységet és 83 gramm emészthető fehérjét tartalmaz. A fenyőtű mutatói: 0,51 és 10. Nem elhanyagolható például az akác- vagy a fenyőlomb karotintartalma sem, ami különösen a növendék állatok részére alapvetően fontos provitamin. Értékes takarmánypótló a fűz-, nyír-, gyertyán-, mogyoró-, a hársfa lombja. A tölgy- és bükklomb begyűjtése nem javasolható, szem előtt tartva az erdőgazdálkodási szempontokat is. Begyűjthetők a ceruza vastagságú hajtások, ágak, melyek rendszerint 1— 1,5 m hosszúak. Levágás után száradni hagyjuk, majd 20—30 cm átmérőjű kévékbe kötjük a lombot. Zöld állapotban, kötözött tételekben penészedés jelentkezik a kévécskék belsejében és a kötések körül. A lombtakarmányt fedél alatt vagy műanyag takaróval borítva tároljuk. Jól raktározhatók a 2—3 cm vastag leveles ágak is, amelyek hossza eléri a 2—3 métert. 3—4 napi fonnyadás után 5 m magas és 4—5 m széles kazlakba gyűjtjük az ilyen darabosabb lombtakarmányt. A takaró lehet ugyancsak nájlon, esetleg gyom. Az etetés télen helyben is történhet, amennyiben a tárolási hely zord időben is megközelíthető. A lombtakarmányok fogyasztói elsősorban a juhok és kecskék, de a szarvasmarhák vagy a baromfi sem vetik meg. DOBRE Radu, a tenyészállat-kiválogatási hivatal mérnöke Népzene, népdal, fúvósok Megéneklünk, Románia Holnap, augusztus 2-án kerül sor a Megéneklünk, Románia fesztivál idei országos döntőjére kijelölt együttesek és előadók bemutatkozásának utolsó mozzanatára. Az „utolsó színben“ népzenei előadók, fúvószenekarok és a népdalénekesek — csoportok és szólisták — mutatják be tudásukat, s hogy a műsor meglehetősen gazdagnak ígérkezik, ez azt jelenti, hogy ezekben a műfajokban sem állunk rosszul, s tán ennek arányában méltányolja díjakkal majd a bíráló bizottság megyénk amatőr művészeinek teljesítményét. A fúvószenekarokról röviden szólhatunk csak, hiszen mindössze kettő — a rétyi és a kézdivásárhelyi — jutott az országos döntőre, de a Kelemen Antal, illetve Vikol Kálmán által vezetett együttesektől elvárjuk, hogy valódi tudásuk szintjén mutassák be versenyműsorukat, s akkor bizonyosan az elismerés sem marad el. Idén a megszokottnál népesebb viszont a dalcsoportok mezőnye e szakaszon: a szilabodzaiakat, a bardóciakat, a harkányiakat, a híres-neves szépmezei asszonykórust várjuk színpadra, s mellettük a kézdivásárhelyi csavargyár, valamint Bárkány férfi dalcsoportjait és a ruhagyáriak hangszeresénekes együttesét, az illyefalviakat. Közülük néhányan már bizonyítottak, a többinek — ezen a szinten — most lesz esélye erre. Szép számmal szerepelnek népi zenekarok is: a bárkányi furulyások, a bardóci és kézdiszentléleki citerások, anekarai közül a Papp Gúzsa István által vezetett Kova egészen magas előadói szintet képvisel, de a professzionalizmus szintjét közelíti Dulányi Aladár és Benedek Károly együttese is. A hangszerszólisták közül a bárkányi Constantin Arnăut dorombon játszik, a bardóci Bartha Imre citerán, Benedek Károly — a gépgyár képviseletében — hegedűn, Beliboiu Constantin klarinéton, Marin Gheorghe tangóharmonikán, Marin Gheorghe pedig csimpolyán. örvendetes a nagy múltú népi hangszerek túlsúlya. A népdalénekesek népes mezőnyével zárjuk e számbavételt. A kézdivásárhelyi Csurulya Erzsébet, a bodzafordulói Ion Brie Tohăneanu, a rétyi Bota Emese, a szentgyörgyi Slutean Teodor, a sármási Lazăr Elena, az illyefalvi Keresztes Enikő és a sepsiszentgyörgyi Költő Irén lép holnap a zsűri — és reméljük, a közönség — elé Sok sikert kívánunk! A bardóci dalcsoport A sepsiszentgyörgyi gépgyár népi zenekara gépgyár, a szakszervezeti művelődési ház, a municípiumi művelődési ház ze(vargyasi) A szépmezői dalosok Tizenkilencedik lakodalom Amikor aláereszkednek a legények a hegyekből, hogy párt válasszanak maguknak, ünnepel az egész falu. Felcicornázott lovak hozzák gazdáikat a díszes házakhoz, ahol eladó sorú leányok járnak rájuk, s nincs vége-hossza az ünnepségnek. Igaz, ma már jelképes ez az aláereszkedés, hisz a vajnafalvi fiatalok közül kevesen élik életüket a havasban, a juhok mellett, de megmaradt a híres-nevezetes sokadalom, megmaradt a tánc, a zene, a jókedv... És ünnepelni fog holnap újra az egész Tündérvölgy, lakodalmat tartanak ott, juhászlakodalmat, menyasszonnyal és vőlegénnyel, díszes lovakkal és díszes házzal, udvar lesz a patak feletti gyönyörű tisztás, lakodalmas népnek pedig ott lesznek a Tündérvölgyet benépesítő, közelről és távolabbról érkezett, érkező kirándulók, a gyógykezelésre Kovásznára jött sok száz vendég. Tizenkilencedik alkalommal kerül sor a kovásznál Juhász lakodalomra, s mint minden alkalommal, most is sikerre, elismerésre számíthatnak a rendezők. A főszereplők, természetesen, maguk a vajnafalviak lesznek. Közülük kerülnek ki a menyasszony meg a vőlegény, az örömapák meg az örömanyák, az eseményt, mozgalmassá, humorossá, érdekessé tevő mozzanatok eljátszói, s vajnafalvi legények kérezkednek be a birkózásnak bekerített négyszögbe is. Mellettük más csoportok is birtokukba veszik a szabadtéri színpadot, a városból és a megyéből több neves együttest is felkértek az együttműködésre. Kétség nem fér ahhoz, hogy színes, színvonalas rendezvény lesz a tizenkilencedik juhászlakodalom, jól szórakoznak mindazok, akik hívásra vagy hívó szó nélkül jelen lesznek ezen a színpompás népünnepélyen. BARÓTI Péter 4 KORMOS PARTJÁN Van jó pár esztendeje annak, hogy a bardóci iskolások kellemes meglepetésünkre, citerazenekarral léptek közönség elé. Akkor még alig páran pengették a hangszert, s ezeken a zeneszerszámokon jól látszott, padlásokról, csűrökből, pincékből kerültek elő, úgy kellett összetákolni őket, de szóltak szépen, pengetőik gyakorlott ujjakkal csalták ki a húrokból a szép népdalokat. És az is meglepő volt, hogy oktatónak, zenekari vezetőnek az iskola torna szakos tanára, Bartha Imre csapott fel. Hajdani baráti diákkorában inkább a népi tánccal kacérkodott, s ezt a tudását ugyancsak kamatoztatni tudta — sokáig tánccsoportja is volt "Dardócon. Az elismerést viszont a citerával szerezte főleg, magának is, iskolájának és falujának is. Mert közben felnőttekké cseperedtek az első citerások, a nagyok, versenyén is immár helyet és elismerést követelnek maguknak. A valamikori legénykéknek és leánykáknak, akik alig érték fel a citerásasztalt, mára is megmaradt kedvük az együttes zenéléshez, megmaradtak továbbra is műkedvelőknek, ott látjuk őket versenyeken, előadásokon, s látni rajtuk mindannyiszor, kedvvel zenélnek ... Az iskola idén is két csoporttal nevezett a versenyre. Mind a pioníroknál, mind pedig a líceumi tagozatnál megyei első díjat nyertek, az országos döntőn mindkét formáció második helyen végzett. És harmadik díjat nyert citeraszólójával Kolumbán Erzsébet. _ — Sok munka van ezekben a zenekarokban — mondotta Bartha Imre, aki néhány hónapja igazgatója is a bardóci iskola naiv. Abbahagyni nem szabad, mert nyereség az, ha gyerekeink szeretik a népdalt, a népzenét. Bár könnyűnek tűnik ez a hangszer, azért rengeteg gyakorlás szükséges. Nálunk nemzedékek nőttek és nőnek fel ennek bűvöletében, a tehetségesek szívesen járnak éveken át citerázni. A szülőket szintén érdekli, mi történik a zenekarral, segítenek, ha szükséges. Új hangszereket is kellett készítenünk, mert a régiekből nincs elég. Azt látom, tapasztalom, a gyerekek számára rendkívüli élményt jelent minden szereplés, minden előadás. ... A színpadon tizenhárom gyerek sorakozik egymás mellett. Alig gördül fel a függöny, Kormos-menti népdalok dallama röppen fel a teremben. Magabiztos, erőteljes zenekar, nincs ritmusvetés, nincs félrecsúszó hang. Az a pár húr, amelyeken oly határozottan csúsztatják fel s alá a leszorítót, csodálatos hangok előcsalogatására alkalmas. Élet van ebben a zenében — szólal meg mellettem valaki, s nem is csodálkozunk azon, hogy a bardóciakat hosszan megtapsolja a hallgatóság. PÉTER Sándor ( Európa TŰNŐDÉSEK Egy térképet tartok kezemben, fura, szertefutó vonalai aggasztanak, hol láttam én ezt még egyszer?! Közepéből vonalak futnak szerteszét, valószínűleg vonat—repülő—autóbuszjáratokat jelölnek. De honnan és hová? Nézem ezt a furcsa térképet, felső részén, mintha egy brontozaurusz körvonalai rajzolódnának ki, alant pedig elefántarcot formáznak az ábrák. Te jó sors, honnan e térkép?! És hogy kerül hozzám? Ki lopta ide íróasztalomra, hogy most, egészen más teendőim helyett, töprengjek, vívódjak fölötte?! Mindegy. Vonalait — egykori földrajzóráim ismeretei szerint — meg kell értenem, meg kell fejtenem: egy ismeretlen, idegen kontinens. Tán nékem adatott meg, hogy fölfedezzek a glóbusunkon még föl nem fedezett világrészeket!? Rámszól az ész: ne komolj, ilyen nem lehet. Vagy mégis? Mert szembekacag velem e térkép rajzolata. Mi lehet? Egy másik, idegen bolygó territóriuma? Hiszen az sem lehet, amit eddig elértünk és fölfedeztünk, azt nagyjából én is ismerem már, az Utazó, a Voyager száz- és százezer fényképet továbbított a Földre, ami hozzáférhető volt, azt megnéztem magam is. Egyik sem hasonlít ehhez. Láttam a Mars „csatornáit", a Vénusz ködrajzolatait, az Uránusz gyűrűit, a Jupiter rengeteg holdját, a Neptunuszt, a távoli, mármár valószerűtlen Plútót. Ám semmi, semmi nem hasonlít e rajzolathoz. Vagy mégis? Egyetlen kurta, erőszakos mozdulattal dobom a térképet íróasztalomra: nem kell énnekem megfejthetetlen ábra. Soros tennivalóim sürgősebbek. És megfordul a papír, döbbenten nézem: alul Hellász szaggatott rajzolata, Itália csizmája, Hispánia majdnem négyszöget formázókörvonala, Angolföld szigete, s fönn, fönn Skandinávia jól ismert körvonalai. Azok a nyilak innen, mitőlünk futnak sugárirányban ,szerteszét, valóban azt jelentik,amit sejtettem: repülőjáratok. Hát ennyire ismerném én ezt a földet, hol immár negyvenöt esztendőm telt el örömök és keservek között? Elég egyetlen rossz mozdulat, hogy soha nem látott földet sejtsek benne? Nem, ez az én földem, a mi földünk, mindig föl kell ismernünk, és ismerősen helyes tartással kell tartanunk kezünkben. ) A szín és képzelet szabadsága INTERJÚ A kézdivásárhelyi tanév végi rajziskolai tárlat, amelynek anyagából egy válogatást a sepsiszentgyörgyi bútorboltba várunk, műfajában és tematikájában rendkívül változatos, az a háromszázötven munka, amelyet a városi művelődési ház kistermében láthattunk,mintegy százötven gyerek alkotása, a Kosztándi Jenő (olaj), Kosztándi Katalin (grafika), Vetró András (szobrászat) és Vetró Zsuzsa (grafika) tanítványainak műve. A rendkívül változatos tárlat rajzait, festményeit, szobrait meg maszkjait egy valami köti össze : a tanárok közös, illetve azonos a tehetségkibontó szemléletéből fakadó fantáziaszabadság. Kosztandi Jenő : •— Én a hatodikban kapom meg a gyerekeket. Az első évharmadban a képzőművészet elméleti megalapozása a feladatom. Természetesen a festészet vonatkozásában. Nálunk minden gyerek minden képzőművészeti műfajban dolgozik. Én a színek, vonalak, a formai elemek elsajátítására törekszem. Egy évharmadi tanulás után kezdik meg a gyakorlatban alkalmazni azt, amit tanultak. A legfontosabb törekvésem, hogy ne legyen tematikai kötöttség, biztosítani akarom a fantázia-alkotó szabadságot. Így ki-ki a sajátos látásmódját érvényesítheti, a színeidet művészi képpé fogalmazhatja. Vetró András : — Plaketteket is készítettünk, irodalmi témára. Díszmaszkokat, faldíszítményeket is. Vájt domborműveket, mint az egyiptomiak. Az irodalom mellett a népi alakoskodó játékok szokások is ihletforrásul szolgálnak. Különösen az állatmaszkok készítésekor. A lényeg az, hogy furcsa, fantasztikus lényeket alkossanak, ami a valóságban nem, csak a képzeletben létezhetnek. Nekem, a tanárnak, nem szabad ráismernem egyetlen valós állatra sem. A maszkokat is, a fantázia révén, groteszk és ijesztő irányba viszik, még a színezésben is. Csak így lehet a fantáziát fejleszteni. Kosztandi Katalin : — A hatodikosok ilyen feladatot kaptak: álmom, vágyam. Azt kellett megfogalmazniuk és a képzőművészet eszközeivel elmondaniuk, hogy mit szeretnének, mi szeretnének lenni. Ez a gyerek állatorvos, ornitológus akar lenni. Portréját ezért röpködik körül a madarak. Kosztándi Jenő : — Figyeljük meg, színelmélet alkalmazásból vizsgáznak itt a gyerekek. A fantázia szabadsága révén igen változatos formai megoldásokhoz folyamodtak. A zöldek-barnák színtobzódását láthatjuk ezen a munkán, de ezt a felpattanó gesztenyetok ábrázolása révén mondja el a gyerek. Mintha sok-sok buzogány pattanna, robbanna szét. Fantasztikus dinamizmust kölcsönöz ez a képnek. Ez a gyerek a szétszórt színes gyufaszálak variációi révén vezet be egy kellemes színvilágba, ez a másik a felhők haragját foglalta kompozícióba, emez meg a háromszögekkel játszik. Figyeljük meg itt a borvíz szénsavbuborékait színesben, a strandolók színkavalkádja is igen jól sikerült. * A kézdivásárhelyi gyerekek alkotásaikkal több országos és nemzetközi díjat szereztek már, a képzőművészkedés itt tömegjelenség, másfél évtizedes hagyománya van, alkotásaikat árvaházban, iskolákban, vállalatoknál láthatjuk, ezekkel díszítették a fortyogófürdői gyógyszálló szobáit és folyosóittermeit, ezek kerülnek a gelencei kőolajfeltáró vállalat épületébe is. Vajon egy színes album kiadására ki vállalkozhatna ? A tanfelügyelőség ? A pionírtanács ? A szükséges anyagiak egy részét a Sepsiszentgyörgyön és másutt árusított alkotások árából, és majd az iskoláknál, a városi pionírháznál forgalomba hozott album értékéből lehetne fedezni. A legmaradandóbb emléket így állítanék ezeknek a tehetséges gyerekeknek. s (KÓSA Ferenc felvételei) (sylvester) 2.-3.