Megyei Tükör, 1988. március (21. évfolyam, 5001-5027. szám)
1988-03-12 / 5011. szám
Nicolae Ceauşescu elvtárs Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt hivatalos baráti látogatásra Guinea Köztársaságba érkezett (folytatás az első oldalról) állami himnusza, miközben eldördült 21 tüzérségi üdvlövés. A két elnök ellépett a díszőrség előtt. Nicolae Ceauşescu elnököt és Elena Ceauşescu elvtársnőt ezután kivételes tisztelettel üdvözölték Guinea Köztársaság és a guineai kormány vezetőségének tagjai. Miután rövid időre megpihentek a repülőtér díszszalonjában, Nicolae Ceauşescu és Lansana Conte elnök, valamint Elena Ceauşescu elvtársnő és Henriette Conte asszony a főváros felé indult. Az úton mindenütt számos lakos üdvözölte melegen a román nép követeit. Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő barátságos integetéssel válaszolt a város lakosainak üdvözlésére. A rezidencián Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő szívélyes légkörben elbeszélgetett Lansana Conte elnökkel és Henriette Conte asszonnyal. A két elnök kifejezte meggyőződését, hogy a látogtás új távlatokat tár fel országaink és népeink baráti és együttműködési kapcsolatainak fejlődése előtt mindkét fél javára, a nemzetközi béke és kooperáció ügye érdekében. ★ Nicolae Ceauşescu elnök és Elena Ceauşescu elvtársnő délután találkozott Lansana Contéval, a Nemzeti Újjáépítési Katonai Bizottság elnökével, Guinea Köztársaság elnökével. A két államfő a kölcsönös tisztelet és megértés légkörében áttekintette a nemzetközi élet időszerű kérdéseit. Szőnyegre került az emberiséget foglalkoztató számos probléma, amelyekkel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy olyan megoldásokat kell felkutatni a népek részvételével és érdekében, hogy közös erővel biztosítva legyen a béke, az összes nemzetek szabad, független és szuverén előrehaladása és fejlődése, egy jobb és igazságosabb világ megteremtése. Megkülönböztetett helyet kaptak a megbeszéléseken az Afrikára és az Afrikai Egységszervezet tevékenységére vonatkozó kérdések. "k Március 11-én, pénteken Conakryban, a Nemzetek Palotájában megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Lansana Conte, a Nemzeti Újjáépítési Katonai Bizottság elnöke, Guinea Köztársaság elnöke között. Lansana Conte elnök a saját nevében, a guineai nép és Guinea kormánya nevében ismét forró és tisztelettel üdvözölte Nicolae Ceauşescu elnök és Elena Ceauşescu elvtársnő látogatását, hangot adva meggyőződésének, hogy ez fontos momentuma lesz a kétoldalú együttmunkálkodás további bővítésének. Nicolae Ceauşescu elvtárs a saját nevében és Elena Ceauşescu elvtársnő nevében köszönetet mondott a meghívásért, a megérkezésük pillanatától tapasztalt meleg vendégszeretetért, és mind a maga részéről, mind a román nép részéről melegen üdvözölte a guineai népet és minden jót kívánt neki. Nicolae Ceauşescu elnök kifejezte meggyőződését, hogy az ez alkalommal létrejövő megállapodások hozzá fognak járulni a román—guineai baráti és együttműködési kapcsolatok további erősödéséhez. A Románia és Guinea közötti együttműködés gazdagítására irányuló közös óhaj jegyében Nicolae Ceauşescu és Lansana Conte elnök megtartotta első véleménycseréjét azokról a kilátásokról, amelyek a két ország kapcsolatainak fejlődése előtt feltárulnak a jelenlegi lehetőségeknek megfelelően. Megállapították, hogy a román—guineai politikai, gazdasági, műszaki-tudományos, kulturális és más területekre kiterjedő együttműködés kitartó fejlesztése jól szolgálja mindkét ország és nép érdekeit, a nemzetközi béke, egyetértés és együttműködés általános ügyét. Nicolae Ceauşescu elnök és Lansana Conte elnök megbízta a két küldöttség tagjait, tanulmányozzák, milyen utakon fejleszthető tovább az együttműködés a két ország követelményeinek és fejlesztési programjainak, a román és a guineai nép gazdasági és társadalmi haladási törekvéseinek megfelelően, biztosítva egyben a gyümölcsöző nemzetközi együttműködést is a világ bonyolult problémáinak megoldása vonalán. A megbeszélések a tisztelet és a barátság légkörében folynak. ★ Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Elena Ceauşescu elvtársnő tiszteletére március 11-én, pénteken a Nemzetek Palotájában hivatalos bankettet rendezett Lansana Conte, a Nemzeti Újjáépítési Katonai Bizottság elnöke, Guinea Köztársaság elnöke és Henriette Conte asszony. A szívélyes baráti légkörű banketten a két államfő pohárköszöntőt mondott, amelyet a jelenlevők rendkívüli érdeklődéssel hallgattak meg és tapssal húztak alá. Elhangzott Románia és Guinea állami himnusza. AZ ÚJ AGRÁRFORRADALOM célkitűzései szellemében MINDENKI ÉRDEKE Bibarcfalva határában a növénykultúrák összterülete arányos a tagság létszámával, s papírforma szerint e termelőszövetkezet két munkacsoportjának, a bibarcfalvi növénytermesztési farm, valamint a bodosi mezei brigád tagságának nem okozna különösebb megterhelést az idénymunkálatok maradéktalan elvégzése. Ezt szavatolta kezdetben az alegységekre , csoportokra, sőt személyekre szóló munkatervezés. Látszólag tehát induláskor megfelelő szervezési keret biztosította a tavaly minden munkálat elvégzését. Ami a mezőgépészek feladatát illette, nem is volt különösebb panasz, minden munkálatot a megszabott ütemben és optimális időben végeztek el, s a minőségre is megfelelő gondot fordított e munkaközösség. S a kalászos gabonák megművelésében, ha nem is jeleskedtek, de végül az előirányzott terméshozamokhoz közel álló eredménnyel zárhatták az elmúlt esztendőt. Bibarcfalva viszonylatában például a 2735 kilós búzahozam (tervük 2900 kiló volt) vagy a 2000 kilós átlagtermésük elérése őszi árpából jó közepes eredményként minősíthető. S elérték mindezt például búzából kétszáz hektárnyi összterületen, amely e határban nagyságrendben az első helyen áll. A búzával szemben jóval kisebb, elenyészően csekély helyet foglalnak el vetésforgójukban a kapáskultúrák, melyek sorában minden ipari növény szinte kivétel nélkül húsz hektárral szerepel (kivétel a cikória negyven hektárral). S mégis, bármily paradoxonként hat, az elmúlt esztendőben ennek az igazán alacsony nagyságrendű vetésterületnek a megművelése okozta a gazdaság számára a legnagyobb fejtörést. Furcsa mód, munkaerő-hiányra hivatkozott a vezető tanács az évi munkálatok kiértékelésében („a lemaradások egyik fő oka, a munkaerőhiány a munkálatok megszervezésében felmerülő problémák sokasága”). El nem tudjuk képzelni, egy húszhektáros burgonya-, avagy ugyanilyen nagyságú cukorrépa-, takarmányrépa- és kilókukorica-területen mi képezheti a problémák sokaságát. Munkaerőhiánnyal küszködne a bibarcfalvi gazdaság? Nem hinnők. A vezető tanács közgyűlési beszámolójában azzal indokolta az alacsony terméshozamokat, hogy „sem atagság, sem a vezető tanács nem biztosított kellő hozzáállást a problémák megoldásában“, így tömören, közérthetően. S ez már merőben másként hangzik. Avagy: „a vezető tanács munkája nem volt hibátlan, nagyon sok hiányosság volt a munka megszervezésében“ ... Meggondolkoztató, miszerint a két falu viszonylatában nagyon kevesen vannak, akik élenjárnak a munkálatok elvégzésében. A vezető tanács ennek tulajdonítja a 6550 kilós burgonyahozamot, a 19 000 kilós cukorrépa-átlagot és a 3475 kilós cikóriahozamot. Nem vitás, Bibarcfalva és Bodos lakói szorgalomból, hozzáállásból az elmúlt esztendőben elégtelenre vizsgáztak. De ugyanígy az egész vezető tanács is, amely munkaszervezésben, irányításban nem állt feladata magaslatán. Soha ennyi panasz, ennyi sérelem nem hangzott el e gazdaságban az évi munka kiértékelőjén. Kérdés, ezek után a tagság, vezető tanács, milyen következtetést szűrt le a maga számára. Okultak-e mindanynyian az elmúlt év eredménytelenségén, belátják-e végre, hogy az előirányzott munkanormák elvégzése mindenkinek kötelessége, a munkálatok elvégzése mindenkinek egyaránt érdeke. NAGYSZALMÁGYI József MEGYEI TÜKÖR Merész, de megvalósítható vállalások ! INTENZÍVEBBEN, hatcebntabban, (folytatás az első oldalról) szakképzettségi fokának javítására, összesen 740 dolgozó vett részt különböző szintű továbbképző tanfolyamokon. A sikeres vizsgákat követően 341 dolgozó kapott magasabb munkahelyi besorolást. , Tovább folytatódott a számítóközpont kiépítése. 1,5 millió lej értékben vásároltak számítástechnikai berendezéseket, ami lehetővé tette, hogy a számítóközpont áll régebbi és 5 új program alapján a nyilvántartás, könyvelés és előrejelzés terén egyre több funkciót átvállalhasson. Idén előreláthatólag újabb 4 millió lejes beruházásra kerülhet sor, bár a pénzösszeg folyósításával kapcsolatos kérdések még számos részletükben tisztázatlanok. Mindenesetre már az elmúlt évek fejlesztései igazolták e részleg fejlesztésére fordított beruházásokat. A vállalat számítóközpontja nem csupán megyei szinten, de országosan is a legdinamikusabb, a legkoncepciózusabban vezetett központok közé tartozik. A tavalyi évben elért sikerek természetesen elképzelhetetlenek lettek volna a munkaközösség minden tagjának lelkiismeretes, fáradtságot nem ismerő munkája nélkül. A számottevő túlteljesítések jobbára elfedni látszanak azt a tényt, hogy a vállalatnak tavaly is rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie. A különböző tervmutatószámok közti disszharmónia, a nyersanyag gyakorta gyenge minősége, vagy hiánya gyakran teremtett olyan helyzetet, melyet csak maximális felelősségtudattal, az összes emberi és műszaki erőforrások maradéktalan mozgósítása révén lehetett megoldani. Az erőfeszítéseket, amint azt a végeredmény is bizonyítja, az esetek zömében siker koronázta. A viszonylag gyenge minőségű nyersanyagból is jó minőségű lisztet őröltek. Erre természetesen csupán a technológiai fegyelem szigorítása, a többleterőfeszítés teremtett lehetőséget. Fokozott utánajárással sikerült a mennyiségi igényeket is kielégíteni, a szükséges nyersanyagokat beszerezni. A termékválaszték változatosabbá tételével, magasabb színvonalú, nagyobb szakképzettséget és munkaráfordítást igénylő termékek gyártásbavételével sikerült fokozni a nettó termelés értékét, s közvetve a jövedelmezőséget is. Ezek az erőfeszítések az idei év első két hónapjának munkáját is jellemzik, így tehát a közgyűlésen tett vállalásokat a munkaközösség nem csupán teljesítheti, de amint azt a hozzászólók is kiemelték, kedvező feltételek, főként megfelelő nyersanyagellátás esetén túl is teljesítheti. A CSELEKVŐ SZÓ SZÍNHÁZ A Sepsiszentgyörgyi Színház magyar tagozatának új bemutatójára, az Antigonéra a Stúdióban kerül sor szombat este Márton Árpád rendezésében, István Márta, Darkó Éva, Darvas László, Veress László, László Károly és Kalamár György előadásában. Az Antigoné a világirodalom legmélyebb hatású drámáinak egyike. Hegel egész drámaelmélete az Antigoné élményén alapul, s a motívumot a nemrégiben elhunyt Anouilhtól D. R. Popescuig a XX. században is sűrűn feldolgozták. Mi lehet a hatás titka? Babits Az európai irodalom történetében a kérdést így módosítja: „Lehet-e a jég forró?“ S válasza: „Lehet, egy másodpercre, egyszer, egyetlenegyszer, legelőször, amikor hozzáérsz. Ehhez hasonlíthatom Szophoklész tökéletességét. A tökéletes művész fölötte áll anyagának. De az mindig valami hidegséget jelent: csak egyszer, legelőször lehet forró szenzáció. A világirodalomnak voltak más nagyjai, egyenrangúak Szophoklésszel, talán gazdagabbak... De a tökéletesség egyedül az övé. Shakespeare távolról sem tökéletes. Dántéban sok minden harcol a művészettel. S voltak kiszámított tökéletességű, tudatos artistái az írásnak. De ezek valóban hidegek, mesterkéltek.“ Az Antigoné rendkívüli szuggesztív erejének magyarázata az, hogy Szophoklésznél a szó és a tett még tökélekvés. Az, hogy a szöveg uralkodik a színpadon, láthat csupán. Amikor Kreon az Oidipo fiakra parancsot hirdet, azzal, hogy a parancs szövegét kimondja, törvéykezik e, hatalmat gyakorol. A szöveg nem a törvénykezésről szól, hanem maga a törvénykezés, ahogy Antigoné Ismenével folytatott párbeszéde sen az elhatározásról szól, hanem maga a elhatározás. Szophoklészt , nem nyelvi természetű cselekvés alig érdekli, az ilyen cselekedetekről csupán futólag tudósítanak a színpad, a cselekedet mindig a szóban ölt testet, s ami a szóban megfogalmazódig az már megvalósultnak tekinthető,a többi technikai kivitelezés kérdése csupán. Szophoklész több ezer éves újszerűsége annak körönhető, hogy érezzük, egy, az ember sámára addig ismeretlen kataklizma az egyenértékű és szétválaszthatnám emberi értékek pusztító összecsapását valóban az első élmény, az első rácsodálkozás döbbenetével nevezi meg, s a megnevezés szinte mágikus erejű. A kimondott szó lenyűgözi, foglyl ejti az iszonyatos és kiszámíthatatlan végzetet, mint az első barlangrajz a Kényt. A szónak ez a kétszeres cselekvésjellege, a kimojjpás és a nj^£ nevezés, SA ^ mc‘^ Jái Édfi^P'-víz °lsö élnie ffm; ^Wgtörtén&t.j ' sebességével hat, mostra vágban, ahol a történetekre már nincs szó, és nincs nevezet, s ahol Shakespeare-rel szólva a valóság előtt néma a szó“, az Antigoné a boldog gyerekkor nosztalgiáit ébreszti bennük. BÍRÓ Béla Képünk az előadás főpróbáján készült (SLAVATY Károly felvételei) r Balázs Éva: Anna ÚJ SZEREPBEN Vampirov Múlt nyáron történt című darabjának büfésnő szerepében Balázs Éva ismét tehetségéhez méltó szerepre talált. Az átgondolt, szinte az eszköztelenség visszafogott alakításban egy félresikerült emberi élet minden szenvedése, de az elfogadhatatlant el nem fogadó asszony törhetetlen akarata is benne feszült. „Nagyon-nagyon rég nem játszottam ilyen jó darabban. A szerep engem a Pompás Gedeon büfésnőjére emlékeztetett. Nem csak azért, mert az is büfésnő és Anna, hanem mélyebb hasonlóságok okán is. A próbák mégis roszszul indultak. Éreztem, hogy a rendező valami nagyon szép poézist érez a darabban, de nekem ezt a hangulatot nem sikerült megközelítenem. Nemes Levente volt segítségemre. ő az első pillanattól érezte ezt. Egy próba után lementünk a kávézóba, s ott Levente ráadásul a többiek előtt szólt, hogy nem jó, amit csinálok. Az ilyesmiért vérig szokás sértődni. Én is úgy éreztem, hogy vérig sértettek. Úgy is játsztam tovább a szerepet, mint akinek rejtett, ki nem mondható fájdalma van. S egyszerre kiderült, hogy éppen erre van szükség. Itt nem a szöveget kell eljátszani, hanem azt, ami mögötte van, ennek az asszonynak a kétségbeejtő helyzetét, lelkiállapotát. Elmondani nem lehet, hisz Anna emberi méltósága ezeket a dolgokat nem engedné kibeszélni, ezt a fájdalmat csak akkor játszhatom el, ha rejtegetem. Abban, ahogyan Iljának örülni tudok, benne van az egész fiatalság és az egész elromlott élet. Úgy örülni a színpadon, hogy abban mindez szöveg nélkül benne legyen, nagyon nehéz. De arra is rá kellett jönnöm, jönnünk, hogy ez az igazi színházi munka. Néha már szinte úgy éreztem, baj is volna, ha túl egyértelmű szövegeim lennének, pusztán elmondanám azt, amit el kell játszani. Az egész darabban egyetlenegyszer nem kerül szó a kiszolgáltatottságról, mégis mindvégig minden gesztusommal, minden hangsúlyommal arról beszélek, mert arról kell beszélnem. Életem egyik legszebb munka periódusa testesül meg a szerepben. Nem túl látványosan, de remélem, élményszerűen.“ (boros) (FILIP Anton felvétele) Makó Gabriella VIII. oszt. tanuló illusztrációja Eminescu Erdő miért hajladozol? című verséhez, a kézdivásárhelyi kiállítás anyagából (ALBERT Levente felvétele) Arany-e minden, ami fénylik? INTERJÚ Zayzon Adam borászati technikumot végzett valaha Csombordon, de kiugrott erről a pályáról, éveken át kirakatrendező volt a szövetkezetieknél, és végül a színháznál kötött ki. Az Antigoné-bemutató előtt, fényképezés közben nevetgélve meséljük egymásnak, hogy végül is ő a legnagyobb hamisító, és minél tökéletesebben csapja be a delikvenseket, azaz az egész nézőteret, annál nagyobb a siker és érdem. Mert a rendező vele beszéli meg és állítja össze a kelléklistát, s ha mondjuk, egy nagy színpadi lakomára van szüksége, akkor Zayzon Ádi méterszámra gyárthatja a kolbászt, rongyból persze, esetleg szivaccsal tölti és lakkozza, hogy zsíros tapintásúnak tűnjék a színpadi fényben. — Mi vonzotta erre a pályára? — Borászati laboránsként nem lett volna nyugodtabb az élete, rendszerezettebb az egész megye szövetkezeteire kiterjedő a munkája? A tizenhat évi kirakatrendezés sem nyújtott elegendő sikerélményt? — Mindig is a művészkedv hajlamú emberek vagy a művészek társaságába vonzódtam. Jellemző, hogy a népművészeti iskolát háromszor végeztem el, Szilágyi Géza és Kiss Béla irányításával. Kedvemre való volt az ottani munka és a hangulat, rajzolni, festeni, formatervezni tanultunk, az ikebanával ismerkedtünk. — A dzsesszel is, ha Kiss Béláról van szó ... — Na, nyilván. De ennek nem művelője, csak élvezője vagyok. Annyira, hogy Szebenig is elmegyünk egy koncertre. Nos, a szövetkezeti kirakatrendezés, sajnos, többnyire szériamunka. Mert így olcsóbb. Nekem pedig a változatosság, a meglepetésszerű feladatok vállalása a mindenem. Itt ilyen szempontból igazán kiélhetem magam. — Ebben a nagy változatosságban, mégis mi a legnagyobb sikerélmény? — Például a Bukfencóra embernagyságú babái. A gyerekek kedvencei voltak esztendőn át. Szemükkel simogatták, sokan közülük előadás után is megnézték. — Melyek a legnagyobb tárgyak? Mondjon egy nagyméretű kelléket. — Például az Antigonéban a Kalamár hullája. Közbeszól Kalamár, aki beszélgetésünket hallgatja: — Jobb, mint az eredeti. — Egyik elődjét, Veress Zolit viccelve, Ták-Mák Zolinak hívták... — Van egy sereg nevetséges dolog a mi munkánkban. Én,* ha tyúkot vágnak valahol, behozom a tollat. Egyszer majd kell valamire. De behozom a tyúkcsontokat is. Mert az is jó lesz valamire. Vámpirovban egy császármadárra volt szükség. No, hát azzal kellett kínlódni! Végül is egy fantáziamadár lett, mert az erdészetnél csak ígérték a császármadárképet. A gyümölcsféléket viszonylag könnyen készítem. A kelléknek tartósnak is kell lennie. Száz előadást is végig kell játszania. Aztán a virágkészítés, az egy külön szakma. El tudja képzelni, hogy egy csokor ibolyának az elkészítése mekkora munka, és milyen igényességet kíván? — Mennyiben alkotómunka ez? — A rendezők általában rám bízzák a dolgokat. S ez így jó. Nekem kell megkeresnem az esetek többségében a megoldásokat. Az Antigonéhoz ezeket a pajzsokat például műgyantából készítettem Aiszkhülosz Heten Théba ellen című művének szemléletes leírásai alapján. Érkezik a hírnök és elmondja a hét vezér pajzsát. Három-négy sor szöveget minden pajzsról, így például: „A szálfatermetű Tüdeusz vérszomjasán, vad sárkányként indult a proszideszi kapu ellen. Három taréj lengett a sisakján, pajzsa a csillagos égboltot ábrázolta, középen az éjszaka szemével, a teli holddal.“ Ezzel azt akarom mondani, hogy ismernem kell a kort, amikor a darabok játszódnak. Tudnom kell annak tárgyi környezetét. Csak így lehetek korhű. Az Antigonéhoz például kértek egy virágcsokrot. Az természetes, hogy nem lehet egy általunk is ismert virág. Más kor, más táj az ókori görög ég alatt, így lett aztán ez a fantáziavirág. — Nehéz beilleszkedni a színészvilágba? — Úgy érzem, szeretnek. Én végzem a dolgom, s akkor nem lehet baj. Mikor ide kerültem, akkor még nem tudtam varrni. Megtanultam. Függönygarnitúrákat is készítek. — Otthoni foglalatosság? — Nincs sok idő. A színház nagyon leket. Ha valamennyi szabad időt mégis kiszorítok, akkor valamit bütykölök otthon is. Nincs megállás. Most azon kell töprengenem, hogy a román tagozat Csehov-darabjához milyen portrészobrot készítsek. — Festményeket is hamisít? — Igen, ha szükség van rá. És játszunk tovább a szavakkal, mert szinte semmi sem valódi ebben a kellékvilágban, de a valóság illúzióját kell megteremteni, sokszor mindenféle kacatból, hogy a néző hittel higgye: mind csupa arany az, ami a színpadon fénylik. Ehhez pedig Zayzonék leleményességére, művészhajlamára és ügyszeretetére van szükség. S az igazság az, sokszor még a nevük sincs feltüntetve a plakáton. (csernátoni) 2.-3. Kászoni Zoltán halbiológus úgy belelendül a Csifs- Szurdok víztározó pisztrángtenyyésztési lehetőségeibe, ab kontinens haltenyésztési tapasztalatainak legjavát felszakoztatva, a tápszergyártás megszervezése mellett érvve, hogy némi csellel tudom csak a hegyvidéki vizek elől lecsalogatni, mondván, hogy az a víztározó még csak *y, alig kezdték meg az építését, de vannak — igaz, silányebbek — más vízfelületek is a megyében. Példáu a besenyői tó. — Kiváló — sporthorgászatra. A jelenlegi medfclképzés az ipari lehalászást fizikai szempontból tennék tétlenné, s a klimatikai viszonyok a rentábilis halhatemelést. Az itteni hőmérsékleti értékek gyengébb fokú IPI jálékhasznosítást eredményeznek és lassúbb növekedős A tóba, a megyei horgászegyesület jóvoltából amelynek alelnöke is vagy, rendszeres telepítés folyikban kifogásolják ennek mikéntjét is. Például azt. a hínárfélék elpusztultak, s így megszűntek a termeszzikralerakó és halbúvó helyek, s ezt a betelepített ' ‘1 pontynak, az amurnak tulajdonítják. — Ebben van igazság. Az amur a zsenge rágja le, a növény gyökerét falja föl. A kínai hala* ' zül a fehér busát lehetett volna betelepíteni, ez ?ieTV ? . a hínárt, de, lévén planktonevő, kitakarítja, illetve ^ m az algát a'vízből. Igaz, horoggal nem fogható hal. Es kellett volna bevinni a csapóságért. Ikrafaló. A beki-'*' ^^IB^B^narabb rakja le az ikrát, s amire a ponty, kárászj ikrázni kezd, a sügérivadék már lesben áll. — Mi szükségeltetik ahhoz, hogy az ikralerakás és az ivadékmegmaradás valamennyire sikerüljön? — A tó felső felében a téli csapadékvíz révén megemelkedett víz ráfolyik a volt kaszálók növényzetére. Ez kiváló ikrázóhely. A víz szintjét kellene május—júniusban tartani. A zsilipeken hirtelen kifolyó víz után szárazon marad az ikra. Ikrapusztuláshoz vezet egy másik, tőlünk nem függő tényező is, ha ikralerakás után egyik napról a másikra két-három fokkal csökken a víz hőmérséklete. Ez is nagy baj. És nagy baj a leiszapolódás is, friss áradás esetén. Ez ellen az ember, a besenyői tó esetében tehetetlen. De arról igen is tehet, hogy az amúgy is tilos kecskebéka-vadászatot a párzási időben a tó felső részében teljesen szüntessék be. A csuka ilyenkor már lerakta az ikrát és a tó sekély vizét felkavaró békászók tönkreteszik az egész ikraállományt. Ez most a legidőszerűbb teendő, hisz olvad a hó, itt a tavasz. Meg kell szervezni a térséget. — Milyen újabb halfajták betelepítését látnád szükségesnek? — A süllőét. Az idén vem,csak süllői árvát, hanem egynyaras süllőivadékot is kell a tóba telepíteni. A tartályhoz kapcsolt oxigénpalack biztosítja a szállítást nagyobb távolságokra is. — És mi a helyzet a többi vizekkel? — Az egyesület által bérelt holtárkokban, Szőrösön, Szentivánlaborfalván, Komollón, Hatolykán többé-kevésbé rendszeres telepítés volt. A rétyi tónak most két gazdája van: az alsó rész a Tavirózsa motelé, a felső az egerpataki téeszé. Ezek is telepítettek. A bölöni téesz szintén. A többi, főleg az Erősd—Felsőrákos közötti Olt. mellett kialakult holtárkok sorsáról ezután kell dönteni, melyikbe érdemes halat telepíteni és melyiket kell betömni. Jó lehetőségeket kínál tavak kialakítására az Olt Sepsiszentgyörgy alatti szakasza is. A sóderbányák tófüzérré alakíthatók át, hisz megkezdték az Olt szabályozását. — Ivadék-utánpótlásra, melyek a lehetőségek? — Mennyire részletezhetem ezt a kérdést? — Akár egy átfogóbb kép felvázolására is vállalkozhatsz. Ezután következett egy újabb nagy kanyar. Egyet s mást tudok a mesterséges ivadéktenyésztésről, de amiket Kászoni Zoltán mondott, annak egy része igazán meglepett. Például: — Én kilencszázötvenkilenctől hatvankettőig a Román Haltenyésztési Kutató- és Tervezőintézet igazgatója, majd, 1974-ig a minisztérium Halászipari Igazgatóságának vezérigazgató-helyettese, később, újabb hat évig, vezérigazgatója voltam. Erre az időszakra esik, többek között, a Dunamenti ártéri tavak lecsapolása. Közepes vízállásnál öszszesen 250 000 hektár területet csapoltak le. A baltákat. Ezek a természetes ívóhelyek a jégkorszak után keletkeztek. Calafattól a Brateşig egy nagy gát választotta le őket a Dunáról. A Polelut, Orbeát, Medeiát, Suhaiát, Zimniceát, Greacát, Călăraşit, Borceát —, hogy a fontosabbakat említsük. Ivadéktermelő gazdaságok létesítésére volt szükség, hisz a halászat eredményei a lecsapolás miatt ötven százalékkal csökkentek. A haltermelés akkor negyvennégymillió tonnáról huszonkétmillióra esett vissza. (Ma százötvenmillió tonna, az óceáni halászatot is beleszámítva.) Szóval, ahogy a Pannon-tenger eltűnik és kialakul a Fekete-tenger, ezek a balták — írhatod így, Herman Ottó is így használta — egy ívó tórendszert képeztek évmilliókon keresztül, amelybe a Dunából kimennek a nagy halak, kinn táplálkoznak, s ahogy apad a víz, legelőször a harcsával az élen, elhúzzák a csíkot és visszamennek a Dunába. Az ivadék, az marad, őszig megnő, s télen vagy a balták mély részeiben bandáznak, vagy az is a Dunába költözik. Nos, a nagy ívótavak létrehozásával ezt a kiesést kellett pótolni. Először Greaca mellett létesítettünk egy ötszáz hektáros nagy tavat. Pontyivadék-nevelésre. Aztán Giurgiu mellett, Ramadanon is voltak kisebb ivadéknevelő telepek. Huszonnégy halászati vállalat küzdött ivadékhiánynyal, s ezért létre kellett hozni a regionális ivadéktermelő telepeket, Cseffa mellett, Iaşi mellett, Podul Ilioneinél, a Brateş tó helyén — ez egyedül 12 000 hektár — s a többieket. A mesterséges halszaporítás és ivadéknevelés akkor már világprobléma. Woynárovich Elekék, világviszonylatban először, rájöttek arra, hogy ha pontyikráról a ragacsosságot karbamidos oldattal mossák le és sós fürdővel, a megtermékenyített ikrát Zuger-palackokban áramoltatott vízben ki lehet keltetni. Az azért fontos, mert az ikra, a lárva és ivadék a szabad természetben rengeteg veszélynek van kitéve. Csökken a hőmérséklet, jön egy szél, és felkavarja az iszapot, vagy árvíz önti el a területet, s ott állnak lesben az ikrafaló egyéb ragadozók. A természetes ívóhelyek eltűnésével vagy összeszűkülésével ezt a folyamatot kell pótolni. Nos, miután Woynárovichék kidolgozták a Zuger-palackos pontyikrakeltetést, minden ikrát, a lárva életét veszélyeztető tényezőt ki tudtak iktatni, csupán a hőmérséklet-ingadozást nem. Én, a Konstanca melletti Ovidiusnál, látván, hogy a hőerőmű hűtővize a Siutghiolba ömlik, ennek a víznek egy részét szivattyúkkal kiemeltettem, hideg tűzzel kevertettem, hogy tizennyolc—tizenkilenc fokon tarthassam állandóan, és létrehoztuk az Ovidius mesterséges ikratermelő telepet. Negyven medencével és kilencvenhat Zuger-palackkal. — Ezek szerint nálunk volt az első, temperált vizű halszaporító? — Igen, igen. Az ovidiusi telep megelőzte a százhalombattait, az ukrajnaiakat, a Moszkva melletieket, a peitzit és a Berlin, meg Drezda környékieket az NDK-ban, a bolgár Jambol melletti keltetőt, a Krakkó alattiakat és a Varsó környékieket. Ilyen körülmények között a lárva kikelése majdnem százszázalékos, őszire minden egyes nagy anyahal után harmincöt—negyvenezer egynyaras ivadékot lehet nyerni. Természetes körülmények között, különösen az előrehaladott vízszennyezések következtében, előfordul, hogy egyetlen ivadék sem marad meg, de egyszázalékos szaporulat már jónak mondható. Az ovidiusi eredmények dokumentációját több mint hatvan országba juttattuk el. SYLVESTER Lajos