Megyei Tükör, 1988. március (21. évfolyam, 5001-5027. szám)

1988-03-12 / 5011. szám

Nicolae Ceauşescu elvtárs Elena Ceauşescu elvtársnővel együtt hivatalos baráti látogatásra Guinea Köztársaságba érkezett (folytatás az első oldalról) állami himnusza, miközben eldördült 21 tüzérségi üdvlövés. A két elnök el­lépett a díszőrség előtt. Nicolae Ceauşescu elnököt és Elena Ceauşescu elvtársnőt ezután kivételes tisztelettel üdvözölték Guinea Köztár­saság és a guineai kormány vezetősé­gének tagjai. Miután rövid időre megpihentek a repülőtér díszszalonjában, Nicolae Ceauşescu és Lansana Conte elnök, valamint Elena Ceauşescu elvtársnő és Henriette Conte asszony a főváros fe­lé indult. Az úton mindenütt számos lakos üdvözölte melegen a román nép követeit. Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő barátságos inte­getéssel válaszolt a város lakosainak üdvözlésére. A rezidencián Nicolae Ceauşescu elvtárs és Elena Ceauşescu elvtársnő szívélyes légkörben elbeszélgetett Lan­sana Conte elnökkel és Henriette Con­te asszonnyal. A két elnök kifejezte meggyőződé­sét, hogy a látogtás új távlatokat tár fel országaink és népeink baráti és együttműködési kapcsolatainak fejlő­dése előtt mindkét fél javára, a nem­zetközi béke és kooperáció ügye érde­kében. ★ Nicolae Ceauşescu elnök és Elena Ceauşescu elvtársnő délután találko­zott Lansana Contéval, a Nemzeti Új­jáépítési Katonai Bizottság elnökével, Guinea Köztársaság elnökével. A két államfő a kölcsönös tisztelet és megértés légkörében áttekintette a nemzetközi élet időszerű kérdéseit. Szőnyegre került az emberiséget fog­lalkoztató számos probléma, amelyek­kel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy olyan megoldásokat kell felkutatni a népek részvételével és érdekében, hogy közös erővel biztosítva legyen a béke, az összes nemzetek szabad, független és szuverén előrehaladása és fejlődése, egy jobb és igazságosabb világ megte­remtése. Megkülönböztetett helyet kaptak a megbeszéléseken az Afrikára és az Afrikai Egységszervezet tevé­kenységére vonatkozó kérdések. "k Március 11-én, pénteken Conakry­­ban, a Nemzetek Palotájában megkez­dődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Lan­sana Conte, a Nemzeti Újjáépítési Ka­tonai Bizottság elnöke, Guinea Köz­társaság elnöke között. Lansana Conte elnök a saját nevé­ben, a guineai nép és Guinea kormá­nya nevében ismét forró és tisztelet­tel üdvözölte Nicolae Ceauşescu elnök és Elena Ceauşescu elvtársnő látogatá­sát, hangot adva meggyőződésének, hogy ez fontos momentuma lesz a két­oldalú együttmunkálkodás további bő­vítésének. Nicolae Ceauşescu elvtárs­ a saját nevében és Elena Ceauşescu elvtársnő nevében köszönetet mondott a meghí­vásért, a megérkezésük pillanatától tapasztalt meleg vendégszeretetért, és mind a maga részéről, mind a román nép részéről melegen üdvözölte a gui­neai népet és minden jót kívánt neki. Nicolae Ceauşescu elnök kifejezte meggyőződését, hogy az ez alkalom­mal létrejövő megállapodások hozzá fognak járulni a román—guineai ba­ráti és együttműködési kapcsolatok to­vábbi erősödéséhez. A Románia és Guinea közötti együtt­működés gazdagítására irányuló közös óhaj jegyében Nicolae Ceauşescu és Lansana Conte elnök megtartotta első véleménycseréjét azokról a kilátások­ról, amelyek a két ország kapcsolatai­nak fejlődése előtt feltárulnak a je­lenlegi lehetőségeknek megfelelően. Megállapították, hogy a román—gui­neai politikai, gazdasági, műszaki-tu­dományos, kulturális és más területek­re kiterjedő együttműködés kitartó fejlesztése jól szolgálja mindkét ország és nép érdekeit, a nemzetközi béke, egyetértés és együttműködés általános ügyét. Nicolae Ceauşescu elnök és Lansana Conte elnök megbízta a két küldöttség tagjait, tanulmányozzák, milyen uta­kon fejleszthető tovább az együttmű­ködés a két ország követelményeinek és fejlesztési programjainak, a román és a guineai nép gazdasági és társa­dalmi haladási törekvéseinek megfele­lően, biztosítva egyben a gyümölcsö­ző nemzetközi együttműködést is a vi­lág bonyolult problémáinak megoldása vonalán. A megbeszélések a tisztelet és a ba­rátság légkörében folynak. ★ Nicolae Ceauşescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság elnöke és Elena Ceauşescu elvtársnő tiszteletére már­cius 11-én, pénteken a Nemzetek Pa­lotájában hivatalos bankettet rende­zett Lansana Conte, a Nemzeti Újjá­építési Katonai Bizottság elnöke, Gui­nea Köztársaság elnöke és Henriette Conte asszony. A szívélyes baráti légkörű banketten a két államfő pohárköszöntőt mondott, amelyet a jelenlevők rendkívüli ér­deklődéssel hallgattak meg és tapssal húztak alá. Elhangzott Románia és Guinea álla­mi himnusza. AZ ÚJ AGRÁRFORRADALOM célkitűzései szellemében MINDENKI ÉRDEKE Bibarcfalva határában a növénykul­túrák összterülete arányos a tagság létszámával, s papírforma szerint e termelőszövetkezet két munkacsoport­jának, a bibarcfalvi növénytermesztési farm, valamint a bodosi mezei brigád tagságának nem okozna különösebb megterhelést az idénymunkálatok ma­radéktalan elvégzése. Ezt szavatolta kezdetben az alegységekre , csopor­tokra, sőt személyekre szóló munkater­vezés. Látszólag tehát induláskor meg­felelő szervezési keret biztosította a tavaly minden munkálat elvégzését. Ami a mezőgépészek feladatát illet­te, nem is volt különösebb panasz, min­den munkálatot a megszabott ütem­ben és optimális időben végeztek el, s a minőségre is megfelelő gondot for­dított e munkaközösség. S a kalászos gabonák megművelésében, ha nem is jeleskedtek, de végül az előirányzott terméshozamokhoz közel álló ered­ménnyel zárhatták az elmúlt eszten­dőt. Bibarcfalva viszonylatában példá­ul a 2735 kilós búzahozam (tervük 2900 kiló volt) vagy a 2000 kilós átlagter­mésük elérése őszi árpából jó közepes eredményként minősíthető.­ S elérték mindezt például búzából kétszáz hek­tárnyi összterületen, amely e határban nagyságrendben az első helyen áll. A búzával szemben jóval kisebb, el­enyészően csekély helyet foglalnak el vetésforgójukban a kapáskultúrák, me­lyek sorában minden ipari növény szinte kivétel nélkül húsz hektárral szerepel (kivétel a cikória negyven hektárral). S mégis, bármily parado­xonként hat, az elmúlt esztendőben ennek az igazán alacsony nagyságren­dű vetésterületnek a megművelése o­­kozta a gazdaság számára a legna­gyobb fejtörést. Furcsa mód, munka­erő-hiányra­ hivatkozott a vezető ta­nács az évi munkálatok kiértékelésé­ben („a lemaradások egyik fő oka, a munkaerőhiány a munkálatok meg­szervezésében felmerülő problémák so­kasága”). El nem tudjuk képzelni, egy húszhektáros burgonya-, avagy ugyan­ilyen nagyságú cukorrépa-, takarmány­­répa- és kilókukorica-területen mi ké­pezheti a problémák sokaságát. Munkaerőhiánnyal küszködne a bi­barcfalvi gazdaság? Nem hinnők. A vezető tanács közgyűlési beszámolójá­ban azzal indokolta az alacsony ter­méshozamokat, hogy „sem a­­tagság, sem a vezető tanács nem biztosított kellő hozzáállást a problémák megol­dásában“, így tömören,­­ közérthetően. S ez már merőben másként hangzik. Avagy: „a vezető tanács munkája nem volt hibátlan, nagyon sok hiányosság volt a munka megszervezésében“ ... Meggond­olkoztató, miszerint a két falu viszonylatában nagyon kevesen vannak, akik élenjárnak a munkálatok elvégzésében. A vezető tanács ennek tulajdonítja a 6550 kilós burgonyaho­zamot, a 19 000 kilós cukorrépa-átlagot és a 3475 kilós cikóriahozamot. Nem vitás, Bibarcfalva és Bodos la­kói szorgalomból, hozzáállásból az el­múlt esztendőben elégtelenre vizsgáz­tak. De ugyanígy az egész vezető ta­nács is, amely munkaszervezésben, irá­nyításban nem állt feladata magasla­tán. Soha ennyi panasz, ennyi sérelem nem hangzott el e gazdaságban az évi munka kiértékelőjén. Kérdés, ezek után a tagság, vezető tanács, milyen következtetést szűrt le a maga számára. Okultak-e mindany­­nyian az elmúlt év eredménytelensé­gén, belátják-e végre, hogy az előirány­zott munkanormák elvégzése minden­kinek kötelessége, a munkálatok el­végzése mindenkinek egyaránt érdeke. NAGYSZALMÁGYI József MEGYEI TÜKÖR Merész, de megva­lósítható vállalások ! INTENZÍVEBBEN,­­ hatcebntabban, (folytatás az első oldalról) szakképzettségi fokának javítására, összesen 740 dolgozó vett részt külön­böző szintű továbbképző tanfolyamo­kon. A sikeres vizsgákat követően 341 dolgozó kapott magasabb munkahely­i besorolást. , Tovább folytatódott a számítóköz­­pont kiépítése. 1,5 millió lej értékben vásároltak számítástechnikai berende­zéseket, ami lehetővé tette, hogy a szá­mítóközpont áll régebbi és 5 új prog­ram alapján a nyilvántartás, könyve­lés és előrejelzés terén egyre­­ több funkciót átvállalhasson. Idén előrelát­hatólag újabb 4 millió lejes beruhá­zásra kerülhet sor, bár a pénzösszeg folyósításával kapcsolatos kérdések még számos részletükben tisztázatla­nok. Mindenesetre már az elmúlt évek fejlesztései igazolták e részleg fejlesz­tésére fordított beruházásokat. A vál­lalat számítóközpontja nem csupán megyei szinten, de országosan is a leg­dinamikusabb, a legkoncepciózusabban vezetett központok közé tartozik. A tavalyi évben elért sikerek termé­szetesen elképzelhetetlenek lettek vol­na a munkaközösség minden tagjának lelkiismeretes, fáradtságot nem ismerő munkája nélkül. A számottevő túltel­jesítések jobbára elfedni látszanak azt a tényt, hogy a vállalatnak tavaly is rendkívüli nehézségekkel kellett meg­küzdenie. A különböző tervmutatószá­­mok közti disszharmónia, a nyersanyag gyakorta gyenge minősége, vagy hiá­nya gyakran teremtett olyan helyze­tet, melyet csak maximális felelősség­tudattal, az összes emberi és műszaki erőforrások maradéktalan mozgósítása révén lehetett megoldani. Az erőfeszí­téseket, amint azt a végeredmény is bizonyítja, az esetek zömében siker koronázta. A viszonylag gyenge minő­ségű nyersanyagból is jó minőségű lisztet őröltek. Erre természetesen csu­pán a technológiai fegyelem szigorí­tása, a többleterőfeszítés teremtett le­hetőséget. Fokozott utánajárással sike­rült a mennyiségi igényeket is kielé­gíteni, a szükséges nyersanyagokat be­szerezni. A termékválaszték változato­sabbá tételével, magasabb színvonalú, nagyobb szakképzettséget és munkará­fordítást igénylő termékek gyártásba­­vételével sikerült fokozni a nettó ter­melés értékét, s közvetve a jövedelme­zőséget is. Ezek az erőfeszítések az idei év első két hónapjának munkáját is jellemzik, így tehát a közgyűlésen tett vállalá­sokat a munkaközösség nem csupán teljesítheti, de amint azt a hozzászó­lók is kiemelték, kedvező feltételek, főként megfelelő nyersanyagellátás esetén túl is teljesítheti. A CSELEKVŐ SZÓ SZÍNHÁZ A Sepsiszentgyörgyi Színház magyar tagozatának új bemutatójára, az Anti­gonéra a Stúdióban kerül sor szombat este Márton Árpád rendezésében, Ist­ván Márta, Darkó Éva, Darvas László, Veress László, László Károly és Kala­­már György előadásában. Az Antigoné a világirodalom legmé­lyebb hatású drámáinak egyike. Hegel egész drámaelmélete az Antigoné él­ményén alapul, s a motívumot a nem­régiben elhunyt Anouilhtól D. R. Po­­pescuig a XX. században is sűrűn fel­dolgozták. Mi lehet a hatás titka? Babits Az európai irodalom történetében a kér­dést így módosítja: „Lehet-e a jég for­ró?“ S válasza: „Lehet, egy másod­percre, egyszer, egyetlenegyszer, leg­először, amikor hozzáérsz. Ehhez ha­sonlíthatom Szophoklész tökéletességét. A tökéletes művész fölötte áll anya­gának. De az mindig valami hidegsé­get jelent: csak egyszer, legelőször le­het forró szenzáció. A világirodalom­nak voltak más nagyjai, egyenrangú­ak Szophoklésszel, talán gazdagabbak... De a tökéletesség egyedül az övé. Shakespeare távolról sem tökéletes. Dántéban sok minden harcol a művé­szettel. S voltak kiszámított tökéletes­ségű, tudatos artistái az írásnak. De ezek valóban hidegek, mesterkéltek.“ Az Antigoné rendkívüli szuggesztív erejének magyarázata az, hogy Szop­­hoklésznél a szó és a tett még töké­lekvés. Az, hogy a szöveg uralkodik a színpadon, láthat csupán. Amikor Kreon az Oidipo fiakra parancsot hirdet, azzal, h­o­gy a parancs szövegét kimondja, törvéyk­ezik e, hatalmat gya­korol. A szöveg nem a törvénykezés­ről szól, hanem maga a törvénykezés, ahogy Antigoné Ismenével folytatott párbeszéde sen­ az elhatározásról szól, hanem maga a elhatározás. Szophoklészt , nem nyelvi természe­tű cselekvés alig érdekli, az ilyen cse­lekedetekről csupán futólag tudósíta­nak a színpad, a cselekedet mindig a szóban ölt testet, s ami a szóban megfogalmazódig az már megvalósult­nak tekinthető,a többi technikai ki­vitelezés kérdése csupán. Szophoklész több ezer éves újszerű­sége annak körönhető, hogy érezzük, egy, az ember sámára addig ismeret­len kataklizma az egyenértékű és szétválaszthatnám emberi értékek pusztító összecsapását valóban az első élmény, az első rácsodálkozás döbbe­netével nevezi meg, s a megnevezés szinte mágikus erejű. A kimondott szó lenyűgözi, foglyl ejti az iszonyatos és kiszámíthatatlan végzetet, mint az első barlangrajz a Kényt. A szónak ez a kétszeres cselekvés­jellege, a kimojjpás és a nj^£ ne­vezés, SA ^ mc‘^ Jái Édfi^P'-víz °lsö élnie ffm; ^Wgtörtén&t.j ' sebességével hat,­­ mostra v­ágban, ahol a történetekre már nincs szó, és nincs nevezet, s ahol Sh­akespeare-rel szólva a valóság előtt néma a szó“, az An­tigoné a boldog gyerekkor nosztalgiáit ébreszti bennük. BÍRÓ Béla Képü­nk az előadás főpróbáján készült (S­LAVATY Károly felvételei) r Balázs Éva: Anna ÚJ SZEREPBEN Vampirov Múlt nyáron történt című darabjának büfésnő szerepében Balázs Éva ismét tehetségéhez méltó szerepre talált. Az átgondolt, szinte az eszköz­­telenség visszafogott alakításban egy félresikerült emberi élet minden szen­vedése, de az elfogadhatatlant el nem fogadó asszony törhetetlen akarata is benne feszült. „Nagyon-nagyon rég nem játszottam ilyen jó darabban. A szerep engem a Pompás Gedeon büfésnőjére emlékez­tetett. Nem csak azért, mert az is bü­fésnő és Anna, hanem mélyebb hason­lóságok okán is. A próbák mégis rosz­­szul indultak. Éreztem, hogy a rende­ző valami nagyon szép poézist érez a darabban, de nekem ezt a hangulatot nem sikerült megközelítenem. Nemes Levente volt segítségemre. ő az első pillanattól érezte ezt. Egy próba után lementünk a kávézóba, s ott Levente ráadásul a többiek előtt szólt, hogy nem jó, amit csinálok. Az ilyesmiért vérig szokás sértődni. Én is úgy érez­tem, hogy vérig sértettek. Úgy is játsz­­tam tovább a szerepet, mint akinek rejtett, ki nem mondható fájdalma van. S egyszerre kiderült, hogy éppen erre van szükség. Itt nem a szöveget kell eljátszani, hanem azt, ami mö­götte van, ennek az asszonynak a két­ségbeejtő helyzetét, lelkiállapotát. El­mondani nem lehet, hisz Anna emberi méltósága ezeket a dolgokat nem en­gedné kibeszélni, ezt a fájdalmat csak akkor játszhatom el, ha rejtegetem. Abban, ahogyan Iljának örülni tu­dok, benne van az egész fiatalság és az egész elromlott élet. Úgy örülni a színpadon, hogy abban mindez szöveg nélkül benne legyen, nagyon nehéz. De arra is rá kellett jönnöm, jönnünk, hogy ez az igazi színházi munka. Né­ha már szinte úgy éreztem, baj is vol­na, ha túl egyértelmű szövegeim len­nének, pusztán elmondanám azt, amit el kell játszani. Az egész darabban egyetlenegyszer nem kerül szó a ki­szolgáltatottságról, mégis mindvégig minden gesztusommal, minden hang­súlyommal arról beszélek, mert arról kell beszélnem. Életem egyik legszebb mun­ka periódusa testesül meg a sze­repben. Nem túl látványosan, de re­mélem, élményszerűen.“ (boros) (FILIP Anton felvétele) Makó Gabriella VIII. oszt. tanuló il­lusztrációja Eminescu Erdő miért haj­ladozol? című verséhez, a kézdivásár­­helyi kiállítás anyagából (ALBERT Levente felvétele) Arany-e minden, ami fénylik? INTERJÚ Zayzon Adam borászati technikumot végzett valaha Csombordon, de kiug­rott erről a pályáról, éveken át kira­katrendező volt a szövetkezetieknél, és végül a színháznál kötött ki. Az An­tigoné-bem­utató előtt, fényképezés köz­ben nevetgélve meséljük egymásnak, hogy végül is ő a legnagyobb hamisí­tó, és minél tökéletesebben csapja be a delikvenseket, azaz az egész néző­teret, annál nagyobb a siker és ér­dem. Mert a rendező vele beszéli meg és állítja össze a kelléklistát, s ha mondjuk, egy nagy színpadi lakomá­ra van szüksége, akkor Zayzon Ádi méterszámra gyárthatja a kolbászt, rongyból persze, esetleg szivaccsal töl­ti és lakkozza, hogy zsíros tapintású­nak tűnjék a színpadi fényben. — Mi vonzotta erre a pályára? — Borászati laboránsként nem lett vol­na nyugodtabb az élete, rendszerezet­tebb az egész megye szövetkezeteire kiterjedő a munkája? A tizenhat évi kirakatrendezés sem nyújtott elegendő sikerélményt? — Mindig is a művészkedv hajla­mú emberek vagy a művészek társa­ságába vonzódtam. Jellemző, hogy a népművészeti iskolát háromszor vé­geztem el, Szilágyi Géza és Kiss Béla irányításával. Kedvemre való volt az ottani munka és a hangulat, rajzolni, festeni, formatervezni tanultunk, az ikebanával ismerkedtünk. — A dzsesszel is, ha Kiss Béláról van szó ... — Na, nyilván. De ennek nem mű­velője, csak élvezője vagyok. Annyira, hogy Szebenig is elmegyünk egy kon­certre. Nos, a szövetkezeti kirakatren­dezés, sajnos, többnyire szériamunka. Mert így olcsóbb. Nekem pedig a vál­tozatosság, a meglepetésszerű felada­tok vállalása a mindenem. Itt ilyen szempontból igazán kiélhetem magam. — Ebben a nagy változatosságban, mégis mi a legnagyobb sikerélmény? — Például a Bukfencóra embernagy­ságú babái. A gyerekek kedvencei vol­tak esztendőn át. Szemükkel simogat­ták, sokan közülük előadás után is megnézték. — Melyek a legnagyobb tárgyak? Mondjon egy nagyméretű kelléket. — Például az Antigonéban a Kala­­már hullája. Közbeszól Kalamár, aki beszélgeté­sünket hallgatja: — Jobb, mint az eredeti. — Egyik elődjét, Veress Zolit vic­celve, Ták-Mák Zolinak hívták... — Van egy sereg nevetséges dolog a mi munkánkban. Én,­* ha tyúkot vág­nak valahol, behozom a tollat. Egy­szer majd kell valamire. De behozom a tyúkcsontokat is. Mert az is jó lesz valamire. Vámpirovban egy császár­­madárra volt szükség. No, hát azzal kellett kínlódni! Végül is egy fantá­ziamadár lett, mert az erdészetnél csak ígérték a császármadárképet. A gyü­­mölcsféléket viszonylag könnyen ké­szítem. A kelléknek tartósnak is kell lennie. Száz előadást is végig kell ját­szania. Aztán a virágkészítés, az egy külön szakma. El tudja képzelni, hogy egy csokor ibolyának az elkészítése mekkora munka, és milyen igényessé­get kíván? — Mennyiben alkotómunka ez? — A rendezők általában rám bíz­zák a dolgokat. S ez így jó. Nekem kell megkeresnem az esetek többségé­ben a megoldásokat. Az Antigonéhoz ezeket a pajzsokat például műgyantá­ból készítettem Aiszkhülosz Heten Théba ellen című művének szemléle­tes leírásai alapján. Érkezik a hírnök és elmondja a hét vezér pajzsát. Há­rom-négy sor szöveget minden pajzs­ról, így például: „A szálfatermetű Tüdeusz vérszomjasán, vad sárkány­ként indult a proszideszi kapu ellen. Három taréj lengett a sisakján, paj­zsa a csillagos égboltot ábrázolta, kö­zépen az éjszaka szemével, a teli hold­dal.“ Ezzel azt akarom mondani, hogy is­mernem kell a kort, amikor a dara­bok játszódnak. Tudnom kell annak tárgyi környezetét. Csak így lehetek korhű. Az Antigonéhoz például kér­tek egy virágcsokrot. Az természetes, hogy nem lehet egy általunk is ismert virág. Más kor, más táj az ókori gö­rög ég alatt, így lett aztán ez a fan­táziavirág. — Nehéz beilleszkedni a színészvi­lágba? — Úgy érzem, szeretnek. Én végzem a dolgom, s akkor nem lehet baj. Mi­kor ide kerültem, akkor még nem tud­tam varrni. Megtanultam. Függöny­garnitúrákat is készítek. — Otthoni foglalatosság? — Nincs sok idő. A színház nagyon leket. Ha valamennyi szabad időt mégis kiszorítok, akkor valamit büty­kölök otthon is. Nincs megállás. Most azon kell töprengenem, hogy a román tagozat Csehov-darabjához milyen portrészobrot készítsek. — Festményeket is hamisít? — Igen, ha szükség van rá. És játszunk tovább a szavakkal, mert szinte semmi sem valódi ebben a kellékvilágban, de a valóság illúzió­ját kell megteremteni, sokszor min­denféle kacatból, hogy a néző hittel higgye: mind csupa arany az, ami a színpadon fénylik. Ehhez pedig Zayzonék leleményes­ségére, művészhajlamára és ügyszere­tetére van szükség. S az igazság az, sokszor még a nevük sincs feltüntetve a plakáton. (csernátoni) 2.-3. Kászoni Zoltán halbiológus úgy belelendül a Csifs- Szurdok víztározó pisztrángtenyyésztési lehetőségeibe, ab kontinens haltenyésztési tapasztalatainak legjavát f­elsza­­koztatva, a tápszergyártás megszervezése mellett érvve, hogy némi csellel tudom csak a hegyvidéki vizek elől lecsalogatni, mondván, hogy az a víztározó még csak *­y, alig kezdték meg az építését, de vannak — igaz, silá­ny­ebbek — más vízfelületek is a megyében. Példáu a besenyői tó. — Kiváló — sporthorgászatra. A jelenlegi medfcl­­képzés az ipari lehalászást fizikai szempontból tenné­­k­ tétlenné, s a klimatikai viszonyok a rentábilis halhate­­melést. Az itteni hőmérsékleti értékek gyengébb fokú IPI jálékhasznosítást eredményeznek és lassúbb növekedő­s A tóba, a megyei horgászegyesület jóvoltából a­­melynek alelnöke is vagy, rendszeres telepítés folyik­ban kifogásolják ennek mikéntjét is. Például azt. a hínárfélék elpusztultak, s így megszűntek a termesz­z­ikralerakó és halbúvó helyek, s ezt a betelepített ' ‘1 pontynak, az amurnak tulajdonítják. — Ebben van igazság. Az amur a zsenge rágja le, a növény gyökerét falja föl. A kínai hala* ' zül a fehér busát lehetett volna betelepíteni, ez ?ieTV ? . a hínárt, de, lévén planktonevő, kitakarítja, illetve ^ m az algát a'vízből. Igaz, horoggal nem fogható hal. Es kellett volna bevinni a csapóságért. Ikrafaló. A beki-'*' ^^IB^B^narabb rakja le­ az ikrát, s amire a ponty, ká­­rász­j ikrázni kezd, a sügérivadék már lesben áll. — Mi szükségeltetik ahhoz, hogy az ikralerakás és az ivadékmegmaradás valamennyire sikerüljön? — A tó felső felében a téli csapadékvíz révén meg­emelkedett víz ráfolyik a volt kaszálók növényzetére. Ez kiváló ikrázóhely. A víz szintjét kellene május—júniusban tartani. A zsilipeken hirtelen kifolyó víz után szárazon marad az ikra. Ikrapusztuláshoz vezet egy másik, tőlünk nem függő tényező is, ha ikralerakás után egyik napról a másikra két-három fokkal csökken a víz hőmérséklete. Ez is nagy baj. És nagy baj a leiszapolódás is, friss ára­dás esetén. Ez ellen az ember, a besenyői tó esetében te­hetetlen. De arról igen is tehet, hogy az amúgy is tilos kecskebék­a-vadászatot a párzási időben a tó felső részé­ben teljesen szüntessék be. A csuka ilyenkor már lerakta az ikrát és a tó sekély vizét felkavaró békászók tönkre­teszik az egész ikraállományt. Ez most a legidőszerűbb teendő, hisz olvad a hó, itt a tavasz. Meg kell szervezni a t­érséget. — Milyen újabb halfajták betelepítését látnád szük­ségesnek? — A süllőét. Az idén vem,csak süllői árvát, hanem egy­nyaras süllőivadékot is kell a tóba telepíteni. A tartály­hoz kapcsolt oxigénpalack biztosítja a szállítást nagyobb távolságokra is. — És mi a helyzet a többi vizekkel? — Az egyesület által bérelt holtárkokban, Szőrösön, Szentivánlaborfalván, Komollón, Hatolykán többé-kevésbé rendszeres telepítés volt. A rétyi tónak most két gazdája van: az alsó rész a Tavirózsa motelé, a felső az egerpa­­taki téeszé. Ezek is telepítettek. A bölöni téesz szintén. A többi, főleg az Erősd—Felsőrákos közötti Olt. mellett ki­alakult holtárkok sorsáról ezután kell dönteni, melyikbe érdemes halat telepíteni és melyiket kell betömni. Jó le­hetőségeket kínál tavak kialakítására az Olt Sepsiszent­­györgy alatti szakasza is. A sóderbányák tófüzérré alakít­hatók át, hisz megkezdték az Olt szabályozását. — Ivadék-utánpótlásra, melyek a lehetőségek? — Mennyire részletezhetem ezt a kérdést? — Akár egy átfogóbb kép felvázolására is vállalkoz­hatsz. Ezután következett egy újabb nagy kanyar. Egyet s mást tudok a mesterséges ivadéktenyésztésről, de amiket Kászoni Zoltán mondott, annak egy része igazán meg­lepett. Például: — Én k­ilencszázötvenkilenctől hatvankettőig a Román Haltenyésztési Kutató- és Tervezőintézet igazgatója, majd, 1974-ig a minisztérium Halászipari Igazgatóságának vezér­igazgató-helyettese, később, újabb hat évig, vezérigazgatója voltam. Erre az­ időszakra esik, többek között, a Duna­­menti ártéri tavak lecsapolása. Közepes vízállásnál ösz­­szesen 250 000 hektár területet csapoltak le. A baltákat. Ezek a természetes ívóhelyek a jégkorszak után keletkez­tek. Calafattól a Brateşig egy nagy gát választotta le őket a Dunáról. A Polelut, Orbeát, Medeiát, Suhaiát, Zimniceát, Greacát, Călăraşit, Borceát —, hogy a fontosabbakat em­lítsük. Ivadéktermelő gazdaságok létesítésére volt szükség, hisz a halászat eredményei a lecsapolás miatt ötven szá­zalékkal csökkentek. A haltermelés akkor negyvennégy­millió tonnáról huszonkétmillióra esett vissza. (Ma száz­ötvenmillió tonna, az óceáni halászatot is beleszámítva.) Szóval, ahogy a Pannon-tenger eltűnik és kialakul a Fe­kete-tenger, ezek a balták — írhatod így, Herman Ottó is így használta — egy ívó tórendszert képeztek évmilliókon keresztül, amelybe a Dunából kimennek a nagy halak, kinn táplálkoznak, s ahogy apad a víz, legelőször a har­csával az élen, elhúzzák a csíkot és visszamennek a Du­nába. Az ivadék, az marad, őszig megnő, s télen vagy a balták mély részeiben bandáznak, vagy az is a Dunába költözik. Nos, a nagy ívótavak létrehozásával ezt a kiesést kellett pótolni. Először Greaca mellett létesítettünk egy ötszáz hek­táros nagy tavat. Pontyivadék-nevelésre.­­ Aztán Giurgiu mellett, Ramadanon is voltak kisebb ivadéknevelő tele­pek. Huszonnégy halászati vállalat küzdött ivadékhiány­­nyal, s ezért létre kellett hozni a regionális ivadéktermelő telepeket, Cseffa mellett, Iaşi mellett, Podul Ilioneinél, a Brateş tó helyén — ez egyedül 12 000 hektár — s a töb­bieket. A mesterséges halszaporítás és ivadéknevelés akkor már világprobléma. Woynárovich Elekék, világviszonylat­ban először, rájöttek arra, hogy ha pontyikráról a raga­csosságot karbamidos oldattal mossák le és sós fürdővel, a megtermékenyített ikrát Zuger-palackokban áramolta­tott vízben ki lehet keltetni. Az azért fontos, mert az ik­ra, a lárva és ivadék a szabad természetben rengeteg ve­szélynek van kitéve. Csökken a hőmérséklet, jön egy szél, és felkavarja az iszapot, vagy árvíz önti el a területet, s ott állnak lesben az ikrafaló egyéb ragadozók. A termé­szetes ívóhelyek eltűnésével vagy összeszűkülésével ezt a folyamatot kell pótolni. Nos, miután Woynárovichék ki­dolgozták a Zuger-palackos pontyikrakeltetést, minden ik­rát, a lárva életét veszélyeztető tényezőt ki tudtak iktat­ni, csupán a hőmérséklet-ingadozást nem. Én, a Konstan­­ca melletti Ovidiusnál, látván, hogy a hőerőmű hűtővize a Siutghiolba ömlik, ennek a víznek egy részét szivattyúk­kal kiemeltettem, hideg tűzzel kevertettem, hogy tizen­nyolc—tizenkilenc fokon tarthassam állandóan, és létre­hoztuk az Ovidius mesterséges ikratermelő telepet. Negy­ven medencével és kilencvenhat Zuger-palackkal. — Ezek szerint nálunk volt az első, temperált vizű halszaporító? — Igen, igen. Az ovidiusi telep megelőzte a százhalom­­battait, az ukrajnaiakat, a Moszkva melletieket, a peitz­it és a Berlin, meg Drezda környékieket az NDK-ban, a bol­gár Jambol melletti keltetőt, a Krakkó alattiakat és a Varsó környékieket. Ilyen körülmények között a lárva ki­kelése majdnem százszázalékos, őszire minden egyes nagy anyahal után harmincöt—negyvenezer egynyaras ivadékot lehet nyerni. Természetes körülmények között, különösen az előrehaladott vízszennyezések következtében, előfordul, hogy egyetlen ivadék sem marad meg, de egyszázalékos szaporulat már jónak mondható. Az ovidiusi eredmények dokumentációját több mint hatvan országba juttattuk el. SYLVESTER Lajos

Next