Háromszék, 1991. február (3. évfolyam, 302-321. szám)
1991-02-01 / 302. szám
(folytatás tegnapi számunkból) — Ki a kultúrigazgató? — Román. — Őt a kultúra nevezte ki? — Nem, az akkori egységtanács kellett hogy kijelölje. — Az milyen összetételű volt? — Még tisztességes, arányos összetételű volt Én polgármester voltam abban az időszakban. Megpróbáltunk a legdemokratikusabban eljárni, összehívtuk az egységtanácsot, de a román tagok ellenezték, hogy szavazat alá bocsássuk ezt a tisztséget — ők hogyan képzelték el? — Arra hivatkoztak, hogy eddig magyar volt a kultúrigazgató, most már ideje, hogy román legyen. — Mivel érveltek? — Hogy el vannak nyomva kulturális téren, így nem szavazták meg. Addig húzták, vagy amikor mégis napirendre került, nem jelentek meg, amíg az országos rendelettel, miszerint a politikai pártok is bekerültek az egységtanácsba, annyira megerősödtek, hogy felborult az arányos képviselet. Magyar párt, szervezet csak kettő volt, az RMDSZ és a MADISZ, ők pedig alakítottak 6 vagy 7 pártot, s így többségbe kerültek. Az első ülésen azonnal megszavazták a kultúrigazgatót, Anton Líviát. Egyébként tud magyarul. — Gondolom, a kulturális életet fellendítette?! — Semmit nem csinált. Ami kulturális tevékenység volt, azt az egyház szervezte. Egyébként olyan magas a terembér, 2500 lej, hogy azt szinte lehetetlenség kifizetni. — Rendezvényeiket az igazgatónő valamivel akadályozta? — Nem, sőt, szorgalmazná, mert ennek arányában kapja a fizetést. — A következő falusi tisztségviselő ki? — A szövetkezeti elnök ő is román. Régebben is ő volt. — Bizonyára meg van vele a falu elégedve... — Nem! Sokan haragszanak rá! — Akkor miért nem váltották le? — Mert gyámoltalanok. A gyűlésen senki nem mert ellene szólni. Ugyanaz a helyzet a kollektív elnökkel is. Ő is a régi, a szövetkezeti elnök testvére. — Tehát magyar vezető egyáltalán nincs a községben? Ön az új RMDSZ- elnök. Ezt a szervezetet úgy becézik, csúfolják, hogy „merevdeszka“. Jellemző ez az itteni szervezetre is? — Jellemző, de próbálunk ez ellen termni valamit. Sajnos, a fásultság itt is nagyon elharapódzott. Próbálom a tevékenységet rendszeresebben megszervezni. Szükségünk van egy civilizált székházra, ahol a kapcsolatot tudjuk tartani a faluval. De vannak eredményeink is. Megszerveztük a Háromszék napilap terjesztését. — Hány fizető tagja van a szervezetnek? — Nem tudok pontos számot mondani, de kb. 1000. Szeretnénk tartani egy magyar lakosságnyilvántartást, hogy tudjuk pontosan, hány magyar van a faluban. — Az RMDSZ-t a szakszervezethez is tudnám hasonlítani: érdekképviseleti szervezet. Ha jobban képviselnék a falu érdekeit, nem rázódna fel a tagság? Például: a teljes vezetőség román. Hol volt az RMDSZ? Mit tett, hogy ez ne így legyen? — Mi kiálltunk, sőt, azért lankadt le úgy az érdeklődés, mert túl sokat harcoltunk politikai szinten, s egy kicsit elhanyagoltuk a közvetlen kapcsolatot a tagsággal. Muszáj gazdasági és kulturális téren is mozdítanunk valamit. — Milyen konkrét tervei vannak erre az évre? — A székhely beindítása egy megfelelő programmal, ahol a tagokat mindenben segítenénk. Típuskérést gépeltünk a románul írt nevek visszaváltoztatására. Engedélyt intéztünk el házépítéshez, magánvállalkozások beindítását segítjük. Tervbe vettük egy elhanyagolt temetőnk rendbetételét. Szeretnénk egy Makó Imre-mellszobrot készíttetni és az avatással együtt egy ünnepséget rendezni. — Anyagilag hogyan állnak, mert a tervekhez pénz is kell? — Csupán 10 000 lejünk van egy év után. * — Sajnos, továbbra sem tudjuk, ki gyújtotta fel a templomot (mondja Bartalus Zoltán, a római katolikus lelkész). A rendőrség ugyanazt a szerepet tölti be, mint régebben. Egy alkalommal jártak nálam november elején, hogy segítsek a nyomozásiban. Azt mondták, teljesen tanácstalanok, nem tudnak semmilyen szálon elindulni. — Mit lehet tenni? Gondoltak arra, hogy felelősségre vonják a nyomozókat, hogy későre és kutya nélkül szálltak ki, s nem is próbálkoztak nyomra bukkani? — A felső-háromszéki papság tiltakozó, számon kérő levelet írt a bűnügyi osztálynak. Mindenesetre, a gyújtogatás óta sokkal többen járnak templomba, jobban összekovácsolódott ez a kis közösség. — A Vatikánból jött-e visszajelzés a levelükre? — Igen, anyagi támogatást kapunk a templomban tett károk kijavításához. Pontos felmérést kértek. Sajnos, továbbra sem csitultak a kedélyek. Egy hete a kapumról leszakították a léceket. Nem tudom, ki tehette. Sajnos, vannak a magyar fiatalok között is olyanok, akik, ha lefizetik őket, hajlandók ilyen aljas munkába is belemenni. — Gyanítja, vagy van konkrét információja is? — Régebbről van, de sajnos, most ugyanott tartunk, ahol ezelőtt. — Hogy érzi, ez az ellenséges szellem a falu románságánál apad, vagy terjed? — Azt hiszem, nem terjed. Az ortodox egyháznál papcsere volt, de az új pap is Kézdivásárhelyről „rossz bizonyítvánnyal“ (nem eléggé szélsőséges !) jött. Bízom az ő erejében is, hogy féken tartja az indulatokat. — Az ezer román lakosból mennyi lehet szélsőséges indulatai? — Körülbelül száz. Ők a gazdagabbak. ők mindent megtehetnek. Családjaikból is sok szekus került ki. Azt pedig jól tudjuk, hogy a szekus a Vatra. — Tetszik tudni valami konkrétet az újabb zászlós történésről? — Azt hallottam, hogy a könyvesbolt elé kitűzött román nemzeti zászlót december elsején este egy falubeli román juhász — nem tudom a nevét — meggyalázta. Az éjjeliőr, Furtună Ioan elfogta, és másnap nagy hangon kommentálta, ha magyar tette volna, most milyen botrány lenne, vagy’ ha nem füleli le, akkor ráfogták volna a magyarokra. Példa rá, hogy sok rendes, tisztességes román ember is van. — Valamit még óhajtanak mondani? — Sajnáljuk, hogy olyan keveset van szó a Háromszékben a mi komoly problémáinkról (mondja Vass Dezső, nyugdíjas tanár). Mi nem ellenségek akarunk lenni. Az iskolával kapcsolatban szeretném, ha a tanerők nem húznának szét, hanem közösen oldanák meg az iskola súlyos problémáit úgy, hogy a gyermekek értelmi szintjét emeljék, és ne zü 1t esszék. Bizony, a zabolai magyarságszéthúzásának is eredménye ez a kialakult helyzet, amit utólag hiába neveznek tarthatatlannak. Ugyanakkor a helyi románság egy része is észrevette ezt, és kihasználta az adódó alkalmat. A hatalmi harcban soha sem volt udvariaskodás. Tehát vádolhatunk? Úgy érzem, mégis igen, mert vannak íratlan és írott szabályok, amelyeket ebben az állítólagos jogállamban is be kellene tartani. GAZDA ZOLTÁN ! ügy régi-új ellenség: az infláció (2.) (‘butetés az első oldalról) téli. költségvetési hiányt okoztak, amit soha nem ismert el a diktatúra rendszere. Ezek a negatív jelenségek anyagi fedezetet követeltek, de a források évről évre csökkentek és így újabb és újabb készpénz kibocsátásához folyamodtak. A másik tényező: a beruházási tervek rendszeres értéki túllépése. A kereskedelemben olyan árukészletek keletkeztek, amelyek sem menynyiségi, sem minőségi szempontból nem feleltek meg a lakossági keresletnek. Itt említem meg azt a tényt, hogy hosszú ideig a kereskedelem raktárai tele voltak silány minőségű kötöttáruval és olcsó készruhákkal, rossz minőségű konzervekkel, amelyek nagy pénzösszegeket kötöttek le és raktározási felületeket foglaltak el... Az exporttevékenységben jelemző volt a gazdasági hatékonyság mellőzése és a minden áron való kivitel fokozása. A kivitelt képező termékeket nagy többségében veszteséggel értékesítették ezért az exportot az állam szubvencionálta. Mindez oda vezetett, hogy az általános gazdasági egyensúly megbomlott, és ez magával hozta a pénzügyi egyensúly megbomlását is. A pénzügyi források kiapadása és az állandóan növekvő szükséglet arra késztette az államvezetést, hogy olyan intézkedéseket foganatosítson, amelyek elindították az inflációs folyamatot. Az irreális tervfeladatok, a tervek idő előtti teljesítésének állandó hangoztatása oda vezetett, hogy az állam mint a vállalatok tulajdonosa, kénytelen volt elfogadni olyan munkaerő- és bérgazdálkodást, ami egyenes ellentétben van az összes gazdasági szempontokkal. Itt szeretnék kitérni azokra a téves, de ugyanakkor rendkívül káros jelenségekre, amik a munkaerő- és béralapgazdálkodás terén mutatkoztak az elmúlt időszakban nemzetgazdaságunkban, és amik hozzájárultak az inflációs folyamatok elindulásához. Téves volt a teljes foglalkoztatottság elmélete, mely szerint, a rendelkezésre álló munkahelyek száma "megegyezik a munkaképes és munkát vállalni kívánó személyek számával. Nem fogadták el, sőt, erélyesen tagadták a munkanélküliség jelenségét, amit kizárólag a kapitalista gazdaság sajátos problémájaként tüntettek fel. Emiatt az ipari termelésben foglalkoztatott létszám jóval a reális szükséglet felett volt, s szerkezete nem tükrözte a vállalatok szakember- és főleg szakmunkás-igényeit. Mesterségesen hoztak létre munkahelyeket, a vállalati és általában a gazdaságirányítási apparátust felduzzasztották. Ennek következtében a létszám növekedése nem volt arányban a termelés növekedésével, a munkatermelékenység rendkívül alacsony volt a fejlettebb gazdasággal rendelkező országok munkatermelékenységéhez mérve. A javadalmazási rendszerek egész sorát vezették be, és helyezték hatályon kívül rövid időközönként A kialakult bérarányok nem biztosították a magasabb szakképzettséget, a hosszabb gyakorlatot igénylő munkák kellő anyagi elismerését. A legsúlyosabb negatív jelenség az volt, hogy olyan termékek után fizettek ki javadalmazást, amit nem is valósítottak meg, viszont bejelentették termelésüket. Abban az időszakban a hamis adatszolgáltatások mindennaposak voltak, és ezeket , a hamis jelentéseket el is várták a vállalatigazgatóktól. A mi megyénkben is mindig voltak olyan „élenjárók", akik havonta többmilliós fiktív termeléssel járultak hozzá a megyei terv megvalósításához,s fizették ki a javadalmazást úgy, hogy semmi anyagi alapja nem volt annak, duzzasztván a forgalomban lévő készpénzt. Növekedett a készpénz, de az anyagi javak mennyisége, főleg a közszükségleti és élelmiszercikkeké csökkent, és nem felelt meg a keresletnek. Az úgynevezett „szociális biztonság“ álnok jelszavát hangoztatva az árakat csak titokban emelték, de hivatalosan mindig az árak stabilitásáról beszéltek, holott ez nélkülözött minden elemi gazdasági megalapozottságot. Ezzel kapcsolatban hadd emlékezzünk vissza arra a módszerre, amikor egyes árucikkek eltűntek a forgalomból, s rövid idő múltán megjelentek más néven, felemelt áron. (Folytatjuk) llALOMSZÉK . (folytatás az első oldalról) kiadott nyilatkozat az Öböl-háborúval kapcsolatban rámutat, hogy Washington és Moszkva nem zárja ki a tűz beszüntetésének lehetőségét, amennyiben Irak elkötelezi magát, hogy kivonul Kuvaitból. A háború beszüntetése esetén közös erőfeszítéseket tesznek a béke érdekében Közép-Keleten. Anglia és Franciaország megelégedéssel fogadta a szovjet-amerikai nyilatkozatot. Samir izraeli miniszterelnök sajnálatosnak minősítette, hogy országát előzetesen nem tájékoztatták erről a megállapodásról. Budapesten aláírták a Román Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium és a Magyar Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium közötti 1991—1993- as időszakra szóló megállapodást. Magyar részről Andrásfalvy Bertalan, román részről Gheorghe Ştefan írta alá. A dokumentum kifejezésre juttatja a két ország óhaját, hogy az oktatás terén való együttműködés sajátos eszközeivel erősítse a kölcsönös megbékélést, barátságot és bizalmat Úgy értékelték, hogy a tudomány és az oktatás terén való együttműködés révén hozzájárulnak az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia záróokmányaiban lefektetett elvek és a Párizsi Chartába foglalt elvárások megvalósításához, elősegítik az információ- és dokumentációcserét, történelem-, földrajz-, irodalomtankönyvek és más tananyagok kiadása érdekében, támogatják az elemi, középfokú és felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok felvételét, valamint a diák- és tanárcserét, hogy évente kölcsönösen ösztöndíjat biztosítanak a teljes egyetemi és egyetem utáni tanulmányokra és kutatómunkára. Az aláírt dokumentum kiemeli hogy a két fél támogatja az anyanyelvlektor- és a tanárcserét, és együttműködnek a bizonyítványok, diplomák és tudományos fokozatok elismerése és hitelesítése céljából. A nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás kérdéseiben való együttműködés érdekében a két ország támogatja a két minisztérium hasonló rendeltetésű osztályai közötti kapcsolatot Ezen megállapodás előírásait tartalmazni fogja a hamarosan aláírásra kerülő kormányközi tudományos csereprogram. A Tineretul liber című napilap Erdély Bukarestbe jött címmel számol be a Varrások fővárosi tartózkodásáról. Leírják, hogy alátrásokat bukarestiek vették körül, elnök- és kormányellenes jelszavakat skandáltak, valamint azt: Mit tettetek ti december 1-jén? Tizennégy óra körül váratlan incidensre került sor, ugyanis Radu Ceontea szenátor úr egész egyszerűen kitépte a magnetofont az Express című ellenzéki lap riporterének kezéből, és eltűnt vele a szenátus épületében. A magnetofont az újságíró jó félóra múlva kapta vissza letörölt szalaggal. Arról is beszámol a lap, hogy a Vatra Românească jelvényét viselő egyik civil igazoltatni akarta, s mikor ezt megtagadta, az agresszívvá vált A szerkesztőség hozzáfűzi: Mi tudtuk, hogy a Vatra Românească képviselői között, nem tegnaptól és nem is mától, sokan vannak, akik az emberek igazoltatásával foglalkoznak, de azt hittük, hogy lemondtak közben erről a szokásukról. Nem így lévén, rövidesen meg fogjuk nevezni a régen rangjelzéseket viselő, ma lelkes hazafiakat. • Ion Iliescu elnök tegnap reggel hivatalos látogatásra Olaszországba utazott, ahol február 2-ig találkozni fog az állam vezetőivel, és fogadja majd II. János Pál pápa. Petre Roman miniszterelnök Strasbourgból hazatérve kiemelte, hogy az Európa Parlament tagjai nagyobb bizalmat és rokonszenvet tanúsítottak Románia iránt. Ami Mitterrand elnökkel és Dumas külügyminiszterrel való megbeszéléseit illeti, bizalommal tekint a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése elé. HÍRVILÁG