Háromszék, 1993. szeptember (5. évfolyam, 952-973. szám)

1993-09-01 / 952. szám

központbanKármentő sSzórványotthon Rákosi­ Károly tiszteletes úr hosszú idejű és távoli tájakról, a Maros­er­délyi Mezőség partjait omlasztó vidékéről érkezett haza, hogy Isten szolgája­ként szülőfaluja szomszédságában, a Felsőcsernátonhoz közel lévő Maksán meg Sepsibesenyőn szolgálja népét. Valószínű, ezért is érzékenyebb a szórvány­ba szorult magyarság ügyfélze, mint a folyamatosan egy tömbben élők. Sok köze volt ahhoz, hogy a nyáron, Sepsibesenyőn, a hazai protestáns egyházak történetében is páratlan kezdeményezés kapjon szállást: szórványban élő ma­gyar fiatalok nyaralhattak itt. Bennünket, amikor a szórvány­táborokat bemu­tató tévés képsorokat néztük, nem is az erdélyi és bánáti szórványbeliek sor­­sa, helyzete döbbentett meg, hanem a Kárpátokon túliaké. Galaci ír agyarok­ról s szervezetükről még hallottunk, de hogy többszázas és jó tartású csoport­juk alakult volna ki Konstancán, akik még református templomot is épí­tnek (dél-koreai segítséggel!) maguknak, arról mit sem tudtunk. Csak csodáltuk, hogy Ploieşti-en is, akadozva bár, de megüli még a nyelvet a magyar szó. Ezért önm­agában is, de szimbólum voltában ugyancsak rendkívül fon­os, hogy ez a szórványtáborozás évenként ismétlődjék. Besenyő erre ideális hely, s mennyire az lehetne, ha Rákosi tiszteletes úr magasröptű terve otthonná, szórványotthonná változtathatná a tábort. Mi is kéne? Az egyház valamikori százvalahány holdas birtokából mérnék ki egyelőre legalább azt az öt hektárt, ami a tópartra került a maksai oldalon. A területre, alapítványi támogatássál létre lehetne hozni azt az épületkomplexumot, amely rendszeresen helyet ad­hatna a szórványbelieknek. Értsünk a szóból mindannyian: az újgazdagok me­lett vagy helyett inkább ezeket a „jövevényeket“ illeti m meg ez a hely jogi, történelmi és egyházi alapon is. Tehát van egy új szavunk: szórványott­hon. Adja Isten, hogy mögéje épü­lhesse­,n maga az otthon is. SYLVESTER LAJOS Sepsibesenyőn fogja még a tó vize a nyarat, de a levegőég fújja már a magáét: itt az ősz, szedelőzködni, fü­r­­dőzők, napozók, s a vénasszonyok nya­rán sem mártózhatunk meg immár, marad a szemhéjat összehúzó napba hunyorítás. Ürül a tópart a horgászok örömére, akik a háromszéki Kis-bala­­ton nagy halait szigorú idők­ben sem hagyják békén. SZEDJÜK A CUCCOT SZOCREÁL PONYVA (13.) Az ördög Háromszéken — Dzsessztrombitás lett? — álmélkodik a hadnagy. — És a méltóságos asszony? — Azt nem tudom. Elváltak. — Nekik se tehetett könnyű. — Miért? Nekünk talán az? — Igaz, hogy m­aga azelőtt tanítónő vol? S hogy a maga ura?... A szakácsnő dühösen lép hátra, rázni kezdi a ron­­gyot, a hatalmas velencei állódkor megduplázza hajlongó a­akját, tükörképei egymásra futnak, egymást takarják — Úgy beszélnek, mintha nem tudnák! Csak hogy még jobban megalázzanak... Nem szép dolog, tudja meg, egy öregasszonnyal... — De hát én is csak hallottam, néni — lép utána bocsánatkérően a langaléta tiszt. — Kicsi csavar vagyok én ott, abban a gépezetben, nem kötnek mindent az én orrorr­­ra... — Ha lesz egy kicsi időm, magát fogom sajnálni — huppan Rebi néni a hatalmas, baldachinos franciaágyra — Csak az a helyzet — harangozik a lábával —, hogy addig is figyelmez­etnem kell magát, ha tart az ördög­től, s úgy látom, igen, ne nagyon nézegessen a tükörbe, még megtetszik magának a saját arca, és ezt mindég­­­­egirigyli az ördög, aki tudvalevőleg mindenütt jelen van. Itt is, most is. — Mire olyan büszkék maguk? — kérdezi komolyan a hadnagy, és rágyújt egy Plugárra. — Csak azt tudnám, hogy mi a fenére olyan rátartiak.l — Hagyja csak, hadnagy elvtárs, maguk sem tudhat­nak mindent. — Én nem is, de ők, Albu elvtárs és a többi főnök, ők nagyon hamar zavarba hozhatnak bárkit is, higgye el„ — Hát ez az, látja — emelkedik fel a szakácsnő, és a tükör elé állva arcát hosszasan, nagy figyelemmel el­nézegeti. Szeme körül a szarkalábak hálóiban ott vára­­kozik az öregség, állapítja meg szomorúan. — De ponto­san így zavarba hozhatók ők is — mondja semleges han­gon —, higgye el, ők sem sebezhetetlenek. Nem tudom, érti-e? A hadnagy hanyatt fekszik a baldachinos ágyon, a mennyezet hazudozó repedései felé fújja a füstöt. — Ezt nem is akarom érteni, elvtársnő — jegyzi meg semleges hangon, jelezve, hogy a trécselésnek vége. — Vegye úgy, hogy nem is hallottam! (Ilyenek voltak ezek mind — sóhajt Rebi néni, s fia leveleivel legyezi felhevült ar­cát —, barátkoztak az emberrel, s amikor már elhitted, hogy képesek »emberi hangot« is megütni, hirtelen go­­rombultak be, de erről ma már nem nagyon érdemes be­szélni, az én helyzetem sem volt akkor a legkönnyebb, higgye el, Boticselli úri Mert amíg tanítónő voltam, sze­retlek az emberek, hát hiába: a gyerekeiket tanítottam, amikor Jánost elvitték, jő­tek az asszonyok tésztával, kós­tolóval, a férfiak is meg-megállítottak az utcán, s mon­­dogatták, hogy ne mind búsuljon, tanító néni, úgy még nem vollt, hogy valahogy ne legyen. De amikor a kastély­ba kerültem szakácsnőnek, érezhetően változni kezdett a maga­artásuk irányomba. Befagyott körülöttem a levegő. Nem tudom mit hittek, de mindenféle következtetést vontak le abból, hogy én a gyűlölt bukaresti urakkal érintkezem, őket szolgálom ki, s a trakták alatt ki tudja, miket mondok el róluk nekik, amit azután »ezek« felhasz­nálhatnak ellenük. Nehéz évek voltak, higgye el, s ráa­dásul akkor, ötvenkettő őszén, ott, a vadászat idején, mint­ha összesűrűsödtek volna az események. Én is láttam az ördög patás lábának a nyomát, s igazán nem tudtam mit gondolni, hiszen — így okoskodtam — ha valaki »játékból« nyomogatta­ bele a mintát a homokba, hogy megrémissze az embereket, ott kellett volna hagyja ugyan­csak a nyomát a porban, de ott nem voltak, csak para­­n­yomok. És a kénkőszag is furcsa volt, még most is az orromban érzem időnként. Akkor délelőtt el is határoz­tam, hogy felkeresem Antal atyát, és gyónni fogok; nem gyóntam már évek óta, s akkor ott hirtelen égető szük­ségét éreztem a kitárulkozásnak. Nem tudom, érti-e?) BOGDÁN LÁSZLÓ (folytatjuk) 1993. SZEPTEMBER L Olvasótábor a KIDA- Újra telt ház az illyefalvi KIDA- központban. Az EMKE könyvtári szakosztálya és a sepsiszentgyörgyi könyvtár szervezésében olvasótáborba gyűltek a hazai és magyarországi könyvtárosok, előadók. A hétfői be­mutatkozás után Kisgyörgy Zoltán kalauzolta a jelenlévőket Háromszék dombjain, kövein, vizein, a történel­mi múlton, a lépésről lépésr­e csurgó borvizek gyógyító világán át a mai valóságig. Pénteken kiránduláson is­merkedhetnek a táborozók a hallot­takkal. Az egy hét alatt szó lesz a helytörténeti kutatás lehetőségeiről, a könyvtáros hivatásáról, olvasáskultú­­ráról, a bibliográfiai tevékenység tit­­kairól, könyvtárosképzésről, gyer­mekkönyvtárak működtetéséről, az olvasás lélektanáról és bármiről, ami a jelen lévő könyvtárosokat jelenlegi munkájukban akadályozza, vagy ami éppen példa értékű. Az előadók: Tóth Sándor, kolozsvári származású, Budapesten élő nyugalmazott filozó­fiatanár, aki a Századunk sorozatban megjelent könyvét mutatja be: A nemzet európai modelljéről — Kísér­let annak tisztázására, hogy mi a nemzet szerepe az emberré válás fo­lyamatában: Spielmann (Sebestyén) Mihály, a marosvásárhelyi Teleki Téka vezetője, Nagy Attila, a Magyar Ol­vasáskutató Társaság elnöke, Gereben Ferenc, a közép-európai kutatóintézet tudományos főmunkatársa, Kuszálik Péter marosvásárhelyi bibliográfus. Beszélgetéseket vezetnek: Újvári Má­ria, a kolozsvári egyetemi könyvtár osztályvezetője, Varga Károlyné­­ ba­­latontapolcai gyermekkönyvtáros, Pillich Katalin, az EMKE Heltai­­könyvtárának könyvtárosa. A hetven meghívott az erődtemplom alatti KID­A-kö­zpo­n­tban megoszthatja egy­mással a könyvtárosgondokat, elemez­heti az olvasási igény alakulását vi­dékenként és évszakonként, beszélnek majd a könyvtárosszakma rejtett fo­gásairól, és közben élvezik a vendég­látók gondoskodását, az illyefalvi, immár hagyományosan jó vendéglá­tást. Kiss Jenő könyvtárigazgató há­zigazdaként jár-kel a résztvevők kö­zött, és úti élményeiről mesél. Az ol­vasótábor szombaton zárja kapuit, re­méljük, további kihatással a hazai könyvtároséletre. FEKETE RÉKA IZ­ETBEGO­VICS AL­VIKJa A DOKUMENTUMOT Bár a bosnyák parlament ellenzi a genfi konferencián hozott béke­­terv elfogadását, hírügynökségi je­lentések szerint Izetbegovics bos­nyák köztársasági elnök várhatóan aláírja majd a dokumentumot. Más források arról számolnak be, hogy a bosnyák elnök az aláírást követően már nem tér vissza a köztársaságba, hanem egy muzulmán országban te­lepszik le. AZ OSZTRÁK KÜLÜGYMINISZTER közölte, hogy az Európa Tanács ok­tóberi, Bécsben tartandó csúcsérte­kezletén politikai nyilatkozatot fo­gadnak el, amely elítéli az idegen­­gyűlöletet és a türelmetlenséget. Ezenkívül napirenden szerepel ír e­s a kisebbségi jogokra vona­tozó m­eg­­állapodás, melynek kidolgozása fo­lyamatban van. Az osztrák külügy­miniszter nyilatkozata akkor hang­zott el, miután fogadta Catherine Lalumiére asszonyt, az Európa Ta­nács főtitkárát. AZ IZRAELI KORMÁNY ELFOGADTA a Palesztin Felszabadítási Szervezet­tel kötött megállapodást a megszállt területeken bevezetendő autonómiá­ról. A megegyezés ratifikálása vár­hatóan a Washingtonban újrakezdő­dött béketárgyaláson történik meg. ROMAN—MAGYAR KÜLÜGYMINISZTERI találkozót tartanak szeptemberben Romániában, állapodtak m­eg a fe­lek, miután terítékre került számos, a két országot érintő kérdés, mely­ben észlelhető előrehaladás, de a lényegi dolgokban még mindig „hi­deg“ a légkör. AZ RMGE MAGYARORSZÁGON A Romániai Magyar Gazdák Egye­sületének küldöttségét fogadta teg­nap Szabó János földművelésügyi miniszter. Az erdélyi mezőgazdaság fejlesztését célul tűző szervezet kép­viselői beszámoltak a romániai ag­rárgazdaság nehéz helyzetéről és tá­­ogatást kértek gondjaik orvoslá­sához. 55 TONNA GYÓGYSZERT ÉS ÉLELMISZERT dobott le kedd hajnalban hat ame­rikai, egy német és egy francia re­pülőgép Mos­ar fölött Tehát a hét­fői kísérlet végül is sikeresnek bi­zonyult huszonnégy óra múltán. AZ UKRÁN miniszterelnök a tegnap a parlamenttől teljhatal­mat kért a gazdasági válság áthida­lásának idejére, a következő, előre­hozott választásokig. BILL CLINTON az Amerikai Egyesült Államok el­nöke kijelentette egy sajtókonferen­cián, hogy az USA készen áll Bosz­niában békefenntartó erőként részt venni, ha megegyezés születik és a dokumentumot aláírja és támogatja a bosnyák kormány is. Hírügynök­ségi jelentések szerint a m­ostari muzulmánok még mindig nem en­gedték szabadon azt az 52 spanyol kéksisakost és 12 páncélkocsit, aki­ket vasárnap este ó­a túszként tar­tanak a városban. A Biztonsági Ta­nács elítélte az akciót és a kéksisa­kosok azonnali szabadon bocsátására szólított fel. HÁROMSZÉK !

Next