Háromszék, 1994. szeptember (6. évfolyam, 1222-1247. szám)
1994-09-01 / 1222. szám
HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1994. SZEPTEMBER 1. 1222. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej CSÜTÖRTOIl A NAGYPRIVATIZÁCIÓRA JAVASOLT VÁLLALATOK A prefektúra hallgat, az Állami Vagyonalap tehetetlen A tömeges privatizáció kormányhadjárata folytán nyakig benne vagyunk a véglegesített program megvalósításában. Hogy ez még nem törvényerejű, azzal senki nem törődik, hiszen a kormányátalakítás (többek között) immár teljesen világossá tette, hogy egy rövidke cirkusz után a parlament nagyobbik fele bólintani fog: mehet tovább az erőltetett menet. Elkészült a 2928 cégből álló lista is, amely a magánosításra kerülő vállalatokat tartalmazza. És nyilvánosságra is hozták. Természetesen, sajátos módon, legalábbis ami a megyei vállalatokat illeti, hiszen a vagyonalapok és a prefektúra által összeállított végleges hivatalos névsort mind ez idáig nem sikerült megszereznünk. Az Állami Vagyonalap kirendeltsége ugyanis nem rendelkezik vele, a prefektúra pedig (egyelőre) nem volt hajlandó tájékoztatni, így nem maradt más hátra, mint hogy közöljük a javasolt háromszéki vállalatok 23-as névsorát, valamint annak a tizenegy cégnek a nevét, amelyek „tartalékként” szerepeltek a javaslatoknál. Természetesen, amint módunkban áll, ismertetjük a végleges listát is, és lehetőleg minél több információt az illető vállalatokról. Hiszen a közeljövőben minden, 18. évét betöltött állampolgárnak el kell majd döntenie, melyik kereskedelmi társaságnál hasznosítja tulajdonjegyeit, illetve a kiosztandó kuponokat. Hogy erre mikor kerül sor, talán csak a csillagjósok tudnák megmondani. Tehát íme a tömegprivatizációra javasolt háromszékiek listája: sepsiszentgyörgyi Agroservice Rt., kézdivásárhelyi Amidex Rt. (keményítőgyár), Bon Ami Rt. (volt könyvelosztó), baróti Kaucsuk Rt., Comalimetex (kézdivásárhelyi kereskedelem), Comalta Rt., Comixt Rt. (baróti kereskedelem), Consic Rt., Covalimo Rt., Elco Rt., a villanyművek építkezési vállalata (a RENEL-ből vált ki), Favorit Rt. (borvíztöltöde), LAME Rt., kézdivásárhelyi csavargyár, Mopaco Rt. (kenyérgyár), tervezőintézet, REMAT Rt., bodzafordulói Rocab Rt., textilgyár, Agrotransport Rt., SCELIF Rt. (talajjavítók), Microinfo Rt. és a sofőriskola. A„tartalékok”: szentléleki Agromec Rt., Casalco Rt. (húsipar), Comat Rt., Cometext Rt., Confolux Rt. (bútorgyár), gelencei kőolaj - vállalat, PECO Rt., Plastico Rt., Poliprod Rt., uzoni szeszgyár és a számítógép-szolgáltató vállalat. (DAnél) TŰZ A CIGÁNYSORON Valóságos átok ül az erdővidéki falvakon. Még el sem csitultak a bibarcfalvi és nagybaconi tüzek visszhangjai, amikor újabb pusztító tűz ütött ki, ezúttal Székelyszáldoboson, ahol a cigánysoron, Vékony Constantin portáján eddig ismeretlen körülmények között tegnapelőtt délben lángra lobbant a csűr mögötti szénakazal. A tűzoltóknak sikerült a csűrt épségben megmenteni, sem emberben, sem állatban nem esett kár, de a közel 40 mázsa szénából és sarjúból álló, gyakorlatilag egész évi takarmánykészlet a lángok martalékává vált. (EN-) --------------------------- Máról holnapra AZ ŰZI AFFÉR Bennünket most nem is annyira az űzi emlékműállítási sajtó- és tévébéli affér konkrétumai érdekelnek, hanem a mögöttük lévő hajtóerők, a szellem, illetve az a szellemtelenség, ami ezt a hazug mocskot előbugyborékoltatja. Két nép közötti őszinte közeledésről addig szó sem lehet, egy német—francia típusú kiegyezésről sem, amíg a társadalomban nem sokasodnak meg azok az erők, mindkét részről, amelyek a hazugságot, hamisítást, a politikai perverzitást nem tudják kiszorítani, marginalizálni a társadalmi életben és a két nép kapcsolatában. Helyzetünk tragikus jellemzője, hogy nem tudunk kommunikálni a román tömegekkel és partnereinkkel. Nemcsak azért, mert írásainkat, tiltakozásainkat elhallgatják, lapok nem közlik, hanem azért, mert inkább hisznek a hamis információknak, s adnak hangot a nyilvánvaló csúsztatásoknak, képtelenségeknek, mint a hiteles tényeknek. Ilyenkor tapasztalhatjuk, mennyi kár származhat abból, hogy nincs országos terítésű román nyelvű lapunk. Mi is történt Úz völgyében? Állítottak egy rusztikus kőpadra emelt közömbös emlékművet. Kőkoporsót, szarkofágot, elesett harcost asszociál. Kényszer is szülte ezt a térplasztikai csodát. Nincs pénz flancos emlékműre, helyben a patak mosta, fagy edzette kő, ártani is alig lehet neki. És illik is keménysége a történelem, a háborúk durvaságaihoz. Melléje állítottak egy szimbólum értékű kopjafát. Rávésték: VILÁGHÁBORÚS HALOTTAINK EMLÉKÉRE 1944— 1948. A magyarázkodó, az esemény időpontját megjelölő évszámokra éppen azért volt szükség, hogy a múlt tisztázatlan mocsarai ne fröccsenhessenek rá. Egy esemény, az 1944. augusztus végi szovjet betörés halottai emlékére készült. Mi köze ennek egyéb eseményekhez? Hogyan lehet ezt rácsúsztatni más háborúkra, időkre? A kőtömb egyik oldalán kilencven, név szerint is azonosított magyar katona neve szerepel. Ennyi a sok százból vagy ezerből. A kőtömb előtt márványlapon a Kölcsey-idézet: Négy szócskát véss jól kebeledbe, s hagyd örökül fiadnak, ha kihunysz. A haza minden előtt. Ennyi. De a rossz szellem miket rajzol rá erre a kőre? Hogy az idézet attól a költőtől való, aki a magyar himnuszt is írta. Na és? Mikor értjük meg, hogy a százötven éve változatlan magyar himnusz éppen annyira drága a magyar számára, mint a román embernek valamelyik román himnusz? Hogyan tisztelhetnék egymást kölcsönösen, ha nemzeti szimbólumaink elképesztő dühöket, gyanakvásokat szabadítanak fel? Kit sért az, ha elénekeltük volna is Úz völgyében, hogy bennünket balsors régen tép, s hogy megbűnhődte már a nép a múltat s jövendőt? A jelen lévő szemfülesek felfedeztek egy piros-fehérzöld szalagos koszorút. A kunszentmártoni testvértelepülés hozta. Ezek az ő színeik A mieink is. Példátlan, már önsanyargató elővigyázatunkra vall, hogy egy pótszalagot is hoztak Fehéret, ők kértek hogy az ünnepség végén cseréljük ki. Miért is? Hitvány magyar az, akit a román katonaemlékművön, mondjuk Hajdúböszörményben zavar a román trikolór. Mikor merünk szembenézni igazi múltunkkal, jóval, rosszal, azzal, ami volt? Mert hogyha harcoltak volna is az Úz völgyében románok a magyarok ellen, mint hogy ez a történelem során sokszor s a második világháborúban másutt, sajnos, meg is esett, szóval, ha a szó fizikai értelmében álltak volna eleink és kortársaink egymással szemben, nem érkezett el az ideje, hogy gyilkos golyó helyett mosolyt küldjünk egymás felé? Sylvester Lajos Ki volt Luka László? BEKE GYÖRGY VÁLASZLEVELE S. TÓTH ERZSÉBETNEK lapunk 5. oldalán Sepsilllyefalván az EMKE Könyvtári Szakosztálya ezen a héten tartja II. olvasótáborát. A könyvtárosi szaktáborban 57-en vesznek részt, közülük 15-en Magyarországról érkeznek, s vendégül láthatunk két beregszászi könyvtárost is.Az előadótestület a szakma magyarországi és hazai élvonalából került ki, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár szakembereinek jelenléte számottevő, meghatározó.A rendezvény házigazdája és szervezője Kiss Jenő, a Megyei Könyvtár igazgatója.(Csernátoni) SZÖVETKEZET TEGNAP ÉS MA „Egymás terhét hordozzátok...” Szánthó András bácsi írása (első részét mai lapszámunk hatodik oldalán olvashatják) még nyár derekán született S bár az ünnep —■ akárcsak a szövetkezeti eszme lényege — észrevétlenül múlt el fölöttünk, talán soha nem volt aktuálisabb e tanulmánynak is beillő visszaemlékezés. Hiszen ismét feltámadt a szövetkezeti mozgalom teljes kompromittálására, majd elsüllyesztésére irányuló hajdárat. Személyes és pártérdekek, s a kis és a nagy korrupció polipkarjai szövődnek össze, hogy a kisegzisztenciák nemes összefogásából eredő nagy erő nyakára hágjanak, lényegi sarkából mozdítsák ki végleg a máshol oly virágzó gazdasági ágazatot. Elfeledve vagy éppen tudatosan taszítják félre azt a lehetőséget, amely — túlzás nélkül — az általános anyagi felemelkedés talán egyetlen lehetősége lehetne. Itt és most. Az írást leginkább azoknak a volt vagy jelenlegi szövetkezeti tagoknak ajánljuk, akikben kihunyt a remény, hogy a szövetkezet ismét betöltheti régi szerepét. Nem titkolt szándékunk, hogy a lényeg ismertetése által felébresszük a mozgalom iránti széles körű érdeklődést, és a még ment,hető mentésére hívjuk fel a figyelmet. Elő kellene végre kotorni a régi dokumentumokat, a falusi szövetkezeteknek be kellene indítaniuk végre az önállósulási folyamatot. Majd alulról újjáépítem az időközben „elgyepesedett” hálózatot. Az önállósulási folyamat, persze, rengeteg jogi és más jellegű akadályba ütközik majd. De hinni véljük, hogy van elegendő erő és kitartás azokban, akik tehetnek ez ügyben. Ellenkező esetben ez az esély (is) könnyen ebek harmincadjára jut. Ne feledjük: gazdasági felemelkedés nélkül aligha van esélyünk valós jogaink kiharcolására. Ferencz Csaba OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Mától a Háromszék hetente hatszor jelenik meg. Előfizetőink hétfőn, szeptember ötödikén már kérték a kézbesítőktől az új lapszámot. Három oldalon reklámokat, apróhirdetéseket (gyászjelentőket) közlünk, a laptest többi részében az országos és nemzetközi sportélet hét végi eseményeiről szóló beszámolókat olvashatnak. A Hétfői Sportban feladott hirdetések eljutnak Csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, brassói olvasóinkhoz is. Egy Dunával kevesebb Eldőlt a budapesti Expressz, Korda Judit, az új lapkeres-kínálhirdetőújságnem- igazgató, illetve Halász retközi mellékleteként többek István szerkesztő a dalákközött lapunkban is megjelenő loiakat írja körlevélben az DUNA EXPRESSZ sorsa. Ezt erdélyi magyar lapoknak, a kiadó vezetésében eszközölt a Háromszék szerkeszszemélycsere előzte meg. Drntőségének is. • Értesítjük Önöket, hogy az Expressz újság Duna Expressz nevű nemzetközi melléklete 1994. szeptember 1-jétől megszűnik. 1. A lapigazgató fenti döntésének oka a gazdaságtalan működés, mely hosszabb távon nem egyeztethető össze az Expressz céljaival és lehetőségeivel. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szerkesztőségnek, minden munkatársnak az eddigi munkát. Budapest, 1994. augusztus 22.