Háromszék, 1996. június (8. évfolyam, 1748-1772. szám)
1996-06-01 / 1748. szám
fJL OLVASÓLÁMPA 1. A kérdésre nehezen lehetne válaszolni, áthidaló válaszjavaslat: egyik írója itt, a másik ott. Az egyik a hagyományosabb meseszövés híve, a másik eszeveszetten kísérletezik. Stb. 2. Mindez világosan kiderül az udvarhelyi Ablak Kiadó Erdélyi Dekameron című prózaantológiájából. A szerkesztő és a Szép versek mintájára szervezett, immáron három Fagyöngyantológia animátora végre megvalósíthatta a Körkép mintájára szerveződő erdélyi prózaantológiát is. Az első 1990—1994 között publikált írásokból válogat, így alkalmas lehet címben is kiugrasztott kérdésünk körüljárására. A néhány éve Stockholmban megjelenő Kék álhalál című válogatás régebbi írásokat is figyelembe vett. 3. Az Erdélyi Dekameron (remélhetőleg) első antológiájában 25 (huszonöt) író szerepel hoszszabb-rövidebb írással, ezek között van regényrészlet, például A káldeus pap halála, Bálint Tibor most megjelent regényének, A bábél toronyházának fejezete vagy e sorok írójának írása, A bokszoló, az ugyancsak évek óta íródó Hol vagytok, ti régi játszótársak? című regény prológusa. (Ez itt az önreklám helye...) De részlet Sütő András naplójegyzete is, Sütő naplójából már több válogatás is megjelent, jegyzetei, amint ezt már többször leírhattuk e hasábokon is, az „aranykorszak” legbornírtabb és legsötétebb esztendeinek, a nyolcvanas éveknek állítanak riasztó emléket... 4. Szerepel az antológiában hagyományosabb realista elbeszélés, így Lőrincz György Ballada vagy Molnos Lajos Tanyasiak című elbeszélése a változó falu világát jeleníti meg. 5. Vannak kísérletező kedvről tanúskodó novellák is, mint Szilágyi István Tájkép tutajjal című szilánkos villanásai, egy beteg világ morzejelei. Ha a kísérletezőknél tartunk, örömmel jelenthetjük, itt vannak a fiatalok is: Kisgyörgy Réka az antológia egyik legjobb prózájával, a Péntek jelen idővel, amely egy bizarr családi tragédia háttérrajzát adja, vagy Vida Gábor egyik legjobb eddigi írásával, az Azon a nyáronnal, ahol a román „forradalmat” megelőző, iszonyú 1989-es év eseményei sűrítődnek. Az író a vallomásban hisz, a mesére bízza önmagát, és önfeledten rakosgatja az emlékképeket. A mozaiképítkezés a történetben, mint egy különféle tükördarabokból összeeszkábált tükörben, végül is megjelenik a viszolyogtató valóság. 6. A részletekkel kezdtük: nyilván Szabó Gyula vallomása, a Tátónak van csillaga—a szerző katonáskodásának megörökítése — is fragmentumnak tűnik, és Szabó Gyula vallomásos elbeszélései közé illeszkedik. De részletnek tűnik Nemess László Telehold árnyéka is. Itt már nem vagyunk bizonyosak abban, hogy egy újabb regény részletéről van-e szó, de abban igen, hogy a szómegjelentek már A nyár utolsó éjszakája című regényben. Nem részlet viszont, hanem sokkoló életkép Fodor Sándor Balkáni gerléje. 7. Színfoltja a válogatásnak Egyed Péter egy székely öregvégtelen monológjának sokkoló részletével (Az elmés) vagy Mózes Attila legjobb novelláira emlékeztetően fanyar, ironikus írásával, a Gumimagánnyal, amelyben megjelenik elbizonytalanodott, idegbeteg korunk konkrét jelképe, a felfújható guminő úgy is, mint a vágyak netovábbja (!). Szép Lászlóffy Aladár vallomásos elbeszélése—csak sajnálhatjuk, hogy mostanában kevés prózát ír—, megrázó Sigmond István groteszk, tragikomikus Balladoidja, s a szerzők fáradhatatlan kísérletező kedvére vall Lászlóffy Csaba A csíkos szőrű macska című tragikus elbeszélése vagy Láng Zsolt a jelenkori ellehetetlenülő naplóformával játszadozó A Sz.-föld leírása című munkája. 8. Szerepel a válogatásban az azóta elhunyt Bajor Andor, a szólyva-visói emlékezése remekmű. Nem szerepel viszont érthetetlen módon Pusztai János! Vajon miért? A válogatás egészében reprezentatív, őszintén ajánlhatjuk az érdeklődő olvasónak... Bogdán László ABLAK MILLECENTENÁRIUMI RAJZPÁLYÁZAT Hitből született kiállítás Több mint fél évvel ezelőtt egy felhívás járta be az ország magyar iskoláit. Szülőföldünk a Hazában témával készüljenek olyan gyermekrajzok, amelyek méltóak az ezeregyszáz éves honfoglalás ünnepéhez, amelyek bejárhatják az egész Kárpátmedencét, hirdetve, hogy a gyermekszívekben mily erős a szülőföld köteléke. Tizenegy megye iskoláiból összesen 447 rajz érkezett az erdélyi pályázatgazda kubelisz Bardóczy Magda asztalára, amelyből négytagú zsűri válogatta ki a 32 legjobbat díjazásra. A Mikes-napok alkalmával kiállított rajzokon megelevenedik a múlt, mondák, legendák szereplői, csaták, ünnepek kimagasló egyéniségei vonulnak dicsőségesen a mába, hagyományok, szent helyek kerülnek bemutatásra, a székely lélek, a kalotaszegi, szatmári táj legbensőbb vonásai tárulnak elénk. A majdnem álomkiállítás legnagyobb értéke, hogy összefogja a gyermeki gondolatokat Szilágytól a Csíki-medencéig, Brassótól Biharig. A nyári vakációban pedig Budapesten, a Jókai Mór Általános Iskola szervezésében, a mostani megmutatkozás folytatásaként, az egész kárpát-medencei magyar gyermekvilág kerül egy fedél alá. A 32 rajzszínes illusztrációját — Kentés Ernő munkája — és a pályázaton részt vett alkotók névsorát tartalmazó, rendkívüli igényességgel összeállított katalógus — a Trisedess Press Rt. kiadásában — , előszavában Pál Ferenc hja: Egy it csodálatos !ó gondolat megvalósulását köszöntjük. Egy olyan gondolatét, amely határtalan lelkesedésből és optimizmusból fakad, mert csak ilyen hit alapján lehet feltételezni azt, hogy a Kárpát-medencében — és nem csak ott — száz meg száz gyermek és pedagógus szívében talál visszhangra a felhívás. Annak a népnek, amelynek ilyen ifjúsága és nevelői vannak, nemcsak 1100 éves múltja, de jövője is lesz ezen a tájon. Fekete Réka DUNA TV Vadsáv(1!)ek a zónában 1. Az utóbbi napokban a Duna elkényezteti a filmbarátokat. David Lynch Veszett a világa után Tarkovszkij Sztalkere... Nem sok ez egy kicsit a jóból? Mindkét film remekmű. Ez az egyetlen közös bennük. Vagy mégsem? 2. David Lynch a Twin Peaks-sorozattal lett világhírű, és bolondította meg a szappanoperákon felnövő amerikai nézőket. (Érdemes lenne összevetni sorozatát a Dallasszal vagy a Kalifornia klánnal, s azonnal láthatnánk, hogy nemcsak a színhelyek miatt különböznek!...) Lynch Veszett a világa az egykor festőnek készülő alkotó legjobb filmje, mesefilm, üdv-, illetve gengsztertörténet, klipsorozat s mindannak paródiája — nem eleven, maré szatírája —, amit „amerikai álom”-nak nevezünk. Ha a film címét nem is fordították magyarra — talán Vadszívűt jelent —, a magyar címvariáns sokat kifejez komor korunk derűjéből, igen, ez a világ, ez a minket körülvevő valóság egyetlen tömör és pontos szóval veszett, s ebben a veszett világban az egyén boldogulásának az esélye minimális. Nem véletlen — sőt, jellemző —, hogy az Oscar-díj tudorai fütyültek Lynch-re, Cannes-ben viszont elnyerhette az Aranypálmát. Csak emlékeztetőül: ’90 Oszkárul Kevin Costnert jelenti, korunk szexbálványa Farkasokkal táncoló című monumentális westernjével tarolt. No, erről ennyit. Európa viszont méltányolta Lynch kegyetlen amerikai blődlijét, s Nicolas Cage — aki hat év múlva mégis megkapta az Oscart — Sailor szerepében dobbantott a világhírnév felé. Egy szerelmespárról szól a film, a veszett világ vadszívűjeiről, akik boldogok szeretnének lenni saját törvényeik szerint, csakhogy ez nem megy, a körülmények áldatlan összejátszása folytán legszebb álmaikból is rémálom lesz, mígnem a fiú előtt — második szabadulása után, miközben egy suhancokból álló banda veri — meg nem jelenik a jó tündér, hogy szerelme melletti kitartásra biztassa, így és ilyen ez a „boldog vég”. 3. És a Sztalker, Tarkovszkij második sci-fije a világhírű Solaris után? A Sztrugackij testvérek Piknik az árokparton című elbeszélése egy „zónáról’ ’ szól. Ez a helyszíne a filmnek is, egyébként Tarkovszkij ott folytatja, ahol az elbeszélés befejeződik. A „vadász” megnősül, „sztalkerré” válik — ezek kísérgetik az „idegeneket’ ’ a zónában —, van egy aggódó felesége és egy beteg kislánya, akinek a végén — nagyon fontos — sajátságos megvilágosodása támad. Egyebekben Tarkovszkij filmje nem sci-fi, a zóna lététe talán földönkívüliek jártak itt, s ezért ezen a helyen megváltoztak a fizika törvényei (is) — elfogadja, a sztalker ide kísér el egy tudóst, aki kiábrándult a tudományból, és egy írót, aki a művészetből... Hárman bolyonganak a zónában. Előzőleg útjuk a zónáig a lepusztult városon át, a szétvert, kopár, nyomasztó díszletek között jelzi azt is —játszódjunk el a gondolattal —, hogyan rendezhette volna meg Tarkovszkij Orwell 1984-et! A zónabeli, vitákkal teli nap viszont mutatja, ha Dosztojevszkijt nem is rendezhette — az Ördögöket is, A félkegyelműt is szerette volna —, a Sztalkerben felnő a Mester szintjére. A Sztalker a Zóna ismerője, titkainak ha nem is tudója, de védője, a Zónát önmagával, életével azonosítja, útitársai, mint említettük, tanácstalanok, illetve rezignáltak. A „vadszívűek” három lehetséges alapmagatartása rögzül itt, mindnyájan szeretnék a „csodát”, noha elutasítják. A Sztalker végül keserűen s csalódottan tér haza feleségéhez — aki hiteles etikai személyiség (ez a típus teljességgel hiányzik Lynch „veszett világából”) — és sérült, mozgásképtelen kislányához, akinek misztikus hite is válasz lehet. Az aszszonyban, a „hitvesben” a hit a másik emberhez fűződő viszony, a szeretet szolgálata, a gyermeknek viszont hitéhez már senkire sincsen szüksége, semmi „sztalkerre”, külső közvetítőre. A film szereplői közül ő a legkiszolgáltatottabb és a legesendőbb is (mozogni sem tud), gyengesége mégis erő, hite pont gyengeségéből táplálkozik, tekintetével képes elmozdítani a tárgyakat, ezáltal belvilágában valósítja meg a Csodát, amelyért mások a zónába mennek. Hit nélkül — sugallja Tarkovszkij — „veszett” a világ, s élni lehet ugyan. VISSZAPILLANTÁS Kriza-emléknap Nagyajtán Nagyajtai unitárius lelkészként örömmel számolok be a május 19-i színvonalas Kriza János-emlékünnepélyről. A nagyajtai születésű költő, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Magyar Királyi Tanácsos, a székely népköltészet felfedezője és az első klasszikus értékű székely népköltészeti gyűjtemény létrehozója, nyelvjáráskutató tudós születésének 185. évfordulója alkalmából méltató és köszöntőbeszédet mondott Barabás Mihály igazgató, a Nagyajtai Kriza János Alapítvány elnöke, az ünnepély szervezője; irányításával a helyi Kriza János Általános Iskola diákjai, valamint a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Daloskör Péter Géza karnagy vezénylésével színvonalas műsort szolgáltatott a központi parkban lévő Krizaszobor előtt és az ünnepi istentiszteleten az unitárius vártemplomban. A Simon Áron tanító által vezetett középajtai fúvószenekar kíséretében a szobor talapzatára a kegyelet koszorúit helyezte el az unitárius egyházközség, a Kriza János Általános Iskola, a Kriza János Emlékbizottság, a nagyajtai RMDSZ. Az ünnepi istentisztelet alkalmával a helyi lelkész szószéki beszéde után dt. Gál Jenő esperes, volt nagyajtai lelkész és Kisgyörgy Zoltán geológus-mérnök tartott előadást. Az ünnepi szertartás után a gyülekezet asszonyai „harmaton sült” kürtöskaláccsal és székely köményessel kínálták meg a népes gyülekezet minden tagját. Az ünnepély alkalmával a lelkészi lakás parkjában id. Marosi Imre gondnok, id. Bihari József tb. gondnok, valamint e sorok írója kopjafát állított, mellé vadrózsát ültetett Kriza János emlékére. A remekbe vésett kopjafa készítője id. Bartha István nagyajtai népművész. Az ünnepélyre szóló művészi kivitelezésű meghívó bölöni Biró Donát grafikusművészt dicséri. Az emléknap színvonalát növelte az a 90 darab új kiadású unitárius énekeskönyv, amely dr. Kisgyörgy Árpád adományaként első ízben került a nagyközönség elé. Az ünnepély sikere érdekében az unitárius egyházközség vezetősége id. Marosi Imre gondnok irányításával, Kisgyörgy László és Kosztándi Attila támogatásával végzett igényes előkészítő munkát. Az ünnepség után a meghívottakkal ízletes közeléden vettünk részt a helyi Súgás vendéglőben, amely alkalommal pohárköszöntőt mondott id. Biró Árpád, Gál Jenő ny. esperes és id. Bihari József Áldja meg az Isten mindazok életét, akik a megkésett tavaszi munkák ellenére nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel és nem kis fáradsággal e szép ünnepélyt előkészítették, áldja meg azok életét, akik jelenlétükkel megtiszteltek és hozzájárultak ünneplésünk sikeréhez. Fekete Levente UNITÁRIUS LELKÉSZ