Háromszék, 1996. július (8. évfolyam, 1773-1799. szám)
1996-07-01 / 1773. szám
LAPSZEMLE A DAILY STAR című lap, elemezve az A- és Élcsoport küzdelmeit, terjedelmes írást szentel az olasz—német mérkőzésnek. „Az olaszok magukat végezték ki a halálcsoportban'' — úja a lap, és határozottan állítja, hogy Goethals játékvezető ki kellett volna állítsa Köpkét, a német kapust a tizenegyest kiváltó megmozdulása miatt... Az angol—spanyol negyeddöntő előzetesében Pizzit, az idei európai bajnokságok legeredményesebb csatárát (31 gólt ért el, ugyanannyit, mint Shearer) mutatja be egy Olivia Newton- John—John Travolta-sláger címét kiforgatva: You ’re the Juan that I want. Vagyis: te vagy a Juan, akit akarok... A spanyol gólkirály, hiába várták az angolok bemutatkozását, nem lépett pályára. A mester, Javier Clement ugyanis nem szavazott neki bizalmat. A THE SUN véleményeket gyűjtött csokorba, ezekből idézünk. Roberto Donadoni: „Ha Köpkét kiállítja a bíró, ahogy kellett volna, nem tudta volna megmenteni a németeket. " (Mi tagadás, van Robertónak némi igaza — szerk. megjegyzés.) Arrigo Sacchi ,díszembe sem jut a lemondás. Én még mindig az az ember vagyok, aki a világbajnoki ezüstéremig vezette az olasz válogatottat. " A lap most előkotorászta Teddy Sheringham egy évvel ezelőtt tett kijelentését: Venables alatt olyan jó lesz az angol válogatott, mint a brazil. A THE TIMES is előtérbe helyezi a német— olasz találkozó történéseit. Külön kiemeli Vogts nyilatkozatát, melyben magasztalja kapusát, Köpkét. A túlsó táborból Arrigo Sacchit idézi, aki felindultan bírálja Zolát, mondván, a kihagyott tizenegyes után a játékmester sehogy sem tudta összeszedni magát. És mit modanak a játékosok? Jürgen Klinsman határozottan dicséri az olaszokat,lenyűgözően futballoztak, még akkor is, ha egyetlen gólt sem tudtak összehozni. Csiro Blazsevics, a horvátok kapitánya bevallja, hogy szívesebben tudja a németekkel szemben csapatát, mint az olaszok vagy a csehek ellen... (most már tudjuk, Blazsevics szeret nagyokat mondani ( szerk. megj.). MEGSÉRTŐDTEK a horvátok, és tiltakoztak a torna szervezőinél, mert a Mi legszebbünk című nemzeti himnuszukat csak rövidítve játszották el a mérkőzések előtt. — Négy versszakból áll a himnusz — mondotta Miroszlav Rede, szóvivő —, de ebből csak egyet játszottak el. ÁRADOZIK SUKER, a horvátok kétségtelenül kitűnő csatára a dánoknak lőtt második góljáról ,láttam, hogy Schmeichel kint áll a tizenegyes pontnál, gondoltam, alányesek a labdának. Próba, szerencse. Ha az ember nem vág bele lehetetlennek tűnő vállalkozásokba, soha nem lő emlékezetes gólokat. ” CSODAFEGYVERT vetett be Javier Clement spanyol szövetségi kapitány az angolok elleni negyeddöntő előtt. Clement úr úgy gondolta, hogy emocionálisan túlpörgetett csapatának nyugtatóra van szüksége, s ezért egy Evia nevű gyógyteát itatott meg a játékosokkal. A csodafegyvernek szánt tea nem hozta meg a várt hatást. A spanyol labdarúgók idegei nem nyugodtak meg. A százhúsz perc után sorra került büntetőpárbajt ugyanis elveszítették, hiszen két tizenegyest is kihagytak. ELNAPOLT MENYEGZŐ. Smicer, a csehek kitűnő játékosa a szó igazi értelmében az utolsó pillanatban lőtte be a cseh válogatottat a negyeddöntőbe azzal a góllal, melyet a 88. percben ragasztott az oroszok hálójába. A cseh válogatottat a mennybe röpítette, önmagát pedig gondba ejtette. Gondba, hiszen nősülés előtt áll, s az esküvőt június 28-ra tűzték ki. Közben a derék csehek a negyeddöntőben legyőzték a portugálokat, az elődöntőben pedig kiütötték a franciákat, és tessék, beszaladtak a döntőbe, melyet június 30-án játszanak. S mert Smicer ott szeretne lenni saját esküvőjén, hát elnapolták a menyegzőt. Valljuk be férfiasan, nem volt nehéz, hiszen a leendő após nem más, mint a hajdani híres futballista, Ladislav Vizek. HOZSANNÁZTAK az angolok a hollandok fölött aratott győzelmük után. Dicsérték magukat úton-útfélen, a média minden ágában Még az immár 34 éve hallgató volt szövetségi kapitány, Walter Winterbotton is szót kért és kapott. „Ezen az estén büszke lehetett minden angol ’ ‘—mondta Sir Walter. SÓHAJTOTT Franz Beckenbauer, a Bayern München elnöke, a németek egykori futballcsászára, amikor a német csapat edzőtáborában tett látogatása után megrohamozták az újságírók, és arról faggatták, hogy mi a vágya ,Bárcsak megismétlődne az 1966-os világbajnokság döntője ’ ’ — így a Császár. „Csak persze fordított eredménnyel!” Nos, az a bizonyos angol—német találkozó összejött, igaz, már az elődöntőben. A Császárnak teljesült a vágya, a németek győztek. „DOKTOR” Venables nulldiétát írt elő csapatának a Németország elleni elődöntő előtt. Gazzáék a „megszokott” söröcskék helyett kólára fanyalodtak, a hölgyek által nyújtható élményeket pedig a televízió pótolta. A diéta, mint tudjuk, nem vált be. ElSZABADULT A POKOL, miután a németek kiütötték az angolokat az elődöntőben. Lennart Johansson, az UEFA 0 vi ii .v y Iexy elnöke be sem fejezte mondandóját: remekül zajlik a torna, eddig a legkisebb rendbontásnak sem vettük jelét’, amikor a veszíteni nem tudó angol „lágyfejűek’ ’ a rendőrök közé röpítették az első Molotov-koktélt. Lett is aztán adok-kapok amiak rendje s módja szerint... Még szomorúbb viszont az, hogy a feldühödött szurkolók Angliába látogató civilekre is kést fogtak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű. Egy orosz srácot éppen ötször szúrtak meg, még mielőtt felelhetett volna a kérdésre: Német vagy? Szerencsére a kis oroszt idejében kórházba szállították, és már túl van a veszélyen. De aligha fog még Európa-bajnokságra menni. EDDIG NÉGY JÁTÉKOS büszkélkedhet azzal, hogy az UEFA által felkért különbizottság (a svéd Thommy Svensson, a holland Rinus Michels, a francia Gérard Houlier, a brit Roy Hodgson és a svájci Daniel Jeandupeux) kétszer is a mérkőzés emberének választotta. A dicsőséges kvartett: az angol David Seaman, a bolgár Hriszto Sztoicskov, a német Matthias Sammer és a cseh Karel Poborsky. NÉGYÓRÁS MEGBESZÉLÉSEN vettek részt az olasz labdarúgó-vezetők. E megbeszélésről szivárgott ki, hogy Antonio Materrese, a szövetség elnöke nem jelölteti magát az augusztus 6-i választáson. Az olasz szövetség első embere valószínű Luciano Nizzola, a Serie A elnöke lesz. Az alelnöki posztra Giancarlo Abete, a Serie B elnöke pályázik a legnagyobb eséllyel. Tervük szerint Arrigo Sacchi szövetségi kapitány helyére Cesare Maldini, az utánpótlás-válogatott felettébb sikeres kapitánya kerülhet. Materresét — a kiszivárgot hírek szerint — tiszteletbeli elnöknek választják majd, így megtarthatja alelnöki pozícióját az UEFA-ban. Az olasz sportdiplomata szeretne a svéd Lennart Johansson, az UEFA elnöke örökébe lépni, később pedig a FIFA elnöki tisztére is pályázni kíván — állítólag. KAREL POBORSKY ügynöke — Pavel Paska — kijelentette: a cseh játékos értéke két hét alatt legalább 650 ezer dollárral emelkedett. Poborsky szerződése 1998 júniusáig érvényes a Slavia Prahával, meg is ígérte, hogy otthon marad, ám ha „visszautasíthatatlan” ajánlatot kap... Poborsky az Európa-bajnokság előtt tárgyalt a Bayer Leverkusennel, kérdés, hogy a Bundesligában épp csak bennmaradt klub mennyire tőkeerős. A FRANCIA EB -KERET újabb négy játékosa szerződött külföldre. Az angol Chelsea 2,5 millió fontért leigazolta Frank Leboeufot, a Racing Club Strasbourg védőjét. „Majd kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy Ruud Gullitnak szüksége van rám. Izgatottan várom, hogy találkozzam új csapattársaimmal és a Chelsea-szurkolókkal” — nyilatkozta a 28 éves, 14-szeres válogatott labdarúgó, aki négyéves szerződést írt alá a londoni klubhoz. Gullit játékosedzői kinevezése óta Leboeuf a Chelsea második külföldről érkező játékosa, hiszen a múlt hónapban az olasz Gianluca Vialli is a kékek játékosa lett. TÁVOZÓ KAPITÁNYOK LEMONDOTT BLAZSEVICS Az Euro ’96 előtt a horvát szakértők a csapat biztos negyeddöntőbe jutását jósolták. Sőt, úgy vélték, ott már „bármi” előfordulhat, így a horvátok tulajdonképpen elérték a várt eredményt, majd a negyeddöntőben kikaptak a németektől. A vasárnapi mérkőzés utáni nyilatkozatok és a sajtó reagálása azonban csalódottságot tükröz. A médiumok elsősorban a svéd játékvezetőt, Sundellt okolják a csapat kiesése miatt. Zvonimir Boban csapatkapitány a vasárnapi mérkőzést követő nyilatkozatában mondta ,s Nehéz higgadtnak maradni. A játékvezető több ítélete is döntően befolyásolta az eredményt. A büntető előtti kezezés szerintem vétlen volt, de azt meg lehetett adni, később viszont egy támadó faultot nem vett készre a második német gólnál, majd kiállította Stimacot. Igaz, a második sárga lapja miatt, de mintha alig várta volna, hogy adhassa. Na de nem baj. Ma még kicsik vagyunk, másokat jobban szeretnek a bírók, de sebaj. Tisztességesen küzdöttünk, ezért köszönetet mondok mindenkinek." ’ Természetesen a horvát szurkolók sokkal többet vártak a csapattól. A horvát miniszterelnök, Zlatko Matesa a parlamentben az egyik interpellációra —félig-meddig komolyan—válaszolva azt mondta, hogy Horvátország Európabajnok lesz. Az emberek is többet vártak a „csillagoktól” . Szinte mindenki elfelejtette, hogy a kulcsemberek, Robert Proszinecski (Barcelona), Zvonimir Boban (Milan) és Alen Boksics (Lazio) az idény során alig játszottak bajnoki mérkőzést, így tehát a csapat legerősebb része, a középpálya nem nyújthatta a tőle joggal várt játékot. Kizárólag Aljosa Aszanovics teljesítménye volt elfogadható ebben a sorban. A horvát médiumok azonban nem elégedetlenek a válogatott szereplésével. Úgy értékelnek, hogy a négy mérkőzésen két győzelmet és két vereséget gyűjtöttek ugyan a kockás mezesek, de senki sem játszott jobban náluk (a németek elleni mérkőzésen a sajtó a horvátokat látta jobb csapatnak). Ugyanakkor a Portugália elleni mérkőzést nem is úgy tekintik, mint Horvátország fellépését, ott a „B-csapat” játszott. Miroszlav Blazsevics „csínye” nem nyerte el sem a külföldi médiumok, sem a horvát sajtó tetszését. Blazsevicsnek a németek ellen feltétlenül győznie kellett volna a Portugália elleni blama után. Ez azonban nem sikerült, a németek elleni találkozót követően a horvát szurkolók sértegették Blazsevicset, és követelték lemondását. Csirót nagyon megviselte a vereség, és megfogadva a „tanácsokat”, benyújtotta lemondását. Ezzel azonban az 59 éves szakvezető, aki 1994 márciusa óta volt hivatalában, aligha ússza meg teljesen a „vihart”. A német—horvát találkozó krónikájához tartozik az is, hogy a tribünön ülő horvát szurkolók egy csoportja „árulónak’ ’ nevezte a stuttgarti Frédi Bobicot. A német csatár apja ugyanis horvát származású (édesanyja szlovén), így a fiú korábban fontolgatta — legalábbis a horvát lapok szerint —, hogy melyik válogatottban játsszék. Berti Vogts meghívása után (éppen a Magyarország elleni találkozón mutatkozott be) azonban végleg német maradt a Bundesliga újdonsült gólkirálya. A horvátok stuttgarti születésű játékosa, Robert Proszinecski (állítólag sérülés miatt, mint Alen Boksics) viszont nem lépett pályára Németország ellen. Az újvidéki tévé jelentése szerint egyébként Stuttgartban — ahol jelentős lélekszámú horvát lakosság él — összecsaptak a meccs után a németek és a horvátok (Heka) Az oldalt összeállította: ÁKOS KÁROLY EURO ’96 * EURO ’96 * EURO ’96 * EURO ’96 * EURO ’96 * EURO ’96 * EURO ’96 E sorok írásakor még négy óra választ el a döntőtől (sajnos, jóval lapzártánk után kezdődik, s így csak keddi számunkban tudunk beszámolni a történtekről), így aztán áll a kérdés: a németek vagy a csehek nyerik az idei Európa-bajnokságot? Kissé módosultan ugyan, de a két csapat már vívott egy döntőt 1976-ban Belgrádban NSZK és Csehszlovákia néven. Akkor 2—2 után tizenegyesekkel a csehszlovákok győztek, s jutottak a bajnoki cím birtokába. Azóta sok minden történt. Átrajzolták Európa térképét, átszerveztek, megszerveztek néhány nemzeti tizenegyet is. Az NSZK-ból Németország lett, keblére ölelve a szegény, elszakított testvért, az NDK- t, Csehszlovákiából két ország lett: Csehország és Szlovákia Az egykori NSZK labdarúgása olyan játékosokkal gazdagodott, mint Sammer... a cseh válogatott olyan játékosokról kellett lemondjon, mint Dubovsky, Moravcik... Elméletileg az egyik — a német — erősödött, a másik — a cseh — szegényedett. Elméletileg, mert a gyakorlat, az idei Eb történései mást tanúsítanak: a cseh tizenegy nem gyengült, ellenkezőleg, erősödött. Mert az a nemzeti tizenegy, amely kiütötte az olaszt, az oroszt, a portugált és legutóbb a franciát, az minden lehet, csak „vérszegény” nem! Az a nemzeti tizenegy, amelynek olyan csatára van, mint Poborsky, amely képes arra, hogy egy egész védelmet „taccsra tegyen’ ’, azt nem fenyegeti a végelgyengülés... A német tizenegy, mint mindig az 1954-es világbajnokságtól errefelé, most is hozta magát. Még akkor is képes volt megismételni önmagát, amikor a sérülések, a sárga lapok megtizedelték sorait. Úgy tartalékosan is képes volt megtörni az angolok büszkeségét. Két nagyszerű csapat került szembe egymással. Melyikük lesz a győztes? Mindkettő 120 perces küzdelem és tizenegyespárbaj után jutott a döntőbe, úgyhogy ezúttal érvényét veszíti az az íratlan szabály, amely szerint az az együttes, amely hosszabbításban harcolta ki a továbbjutást, a következő találkozót törvényszerűen elveszíti. A vasárnap esti döntőben valamilyen más szabály dönt... Nem tudom, melyik, de úgy érzem, a rutinosabb, általában felkészültebb, összeszokottabb német csapat győz. Úgy érzem... S ha tévedek? Istenem, akkor sem esek kétségbe, hiszen egy kitűnő cseh válogatott nyeri a bajnoki címet. (Áros) A NÉMETEK VAGY A CSEHEK?