Háromszék, 1998. február (10. évfolyam, 2256-2279. szám)

1998-02-02 / 2256. szám

1998.. FEBRUÁR 2. Meddig ér a takarónk? Mens sana in corpore sano — mondták az ókoriak —, azaz ép testben ép lélek — fordítjuk magyarra mi ma, ebben a rohanó, hajtós világban, amikor egyre nagyobb szükség van az egészséges munkaerőre, a nagy munka­bírásra, a dolgok sűrűjében is tisztán látó elmékre. Mindezen kvalitások alapköveit az iskolai testnevelés rakja le. Az iskolai tornaórákon, sportkörökön alapozza meg mindenki fizikai erejét, ott kezdi formálni egyéni jellemét. Az ott megszerzett alap életre szóló. Jó tehát odafigyelni, hogy milyen alappal engedjük ki az életbe, vagy küldjük felsőbb fokú iskolába a gyermekeket. Erre az alapra építeni kell. S ha ez az építés elmarad, ezzel az alappal kell sáfárkodni az élet végéig. Nem mindegy tehát a milyen és a hogyan. Ezzel a gondolattal indultunk körútra, s kopogtunk be az iskolákba, nem azért, hogy tornaórákat ellenőriz­zünk, hogy tanácsokat adjunk a szakembereknek, nem, hanem egyszerűen azért, hogy felmérjük, mennyire adottak a lehetőségek a testnevelés és sport tanításához, hogy lemérjük az iskolai testnevelés „utórezgését”, eredményességét az iskolán kívül. Egészen pontosan, hogy túl a kötelező tornaórákon mennyire szerették meg a tanulók a sportot, mennyire vált életelemükké a rendszeres mozgás. ÁRKOS A „nagy fa” (Sepsiszentgyörgy) árnyékában meghúzódó Árkos gyerekeit „elnyelte” a város. A kb. ezerhatszáz lelket számláló falu iskolájának mindössze 101 tanulója van, ebből 43 jár az V—VIII. osztályba. Szinte mondanunk sem kell, ilyen kis iskolának nincs (nem lehet) szakos tornatanára. A testnevelést a fizika—kémia szakos Szántó Lajos tanár úr tanítja. Sport iránti szeretetének s pedagógusi hivatásának szellemében. Ha netán megfeledkezne — nem a tornaórákról — az órákon túli „kötelezettségekről”, szólna a jó szom­széd, a kőröspataki kolléganő, aki testnevelő szakos. Több sportágban közös rendezvényeik vannak, hagyományos az Árkos—Kőröspatak kispályás labdarúgó-mérkőzés, kézi­labda-találkozó, asztalitenisz-viadal... Na, persze külön-külön is rendszeresen megrendezik a tájékozódási versenyt, elég­gé gyakoriak a kirándulások az Árkos fölötti erdőkben. Az iskolai testnevelés, a sporttevékenység eléggé mély nyomot hagyott az iskola végzőseiben. A futball, mint annyi sok faluban, Árkoson is kihalt (nem a futball iránti szeretet is!), de volt egy rövid időszak kilencven után, amikor a megye csak két A-osztályos együttest jegyzett — az egyik az Árkosi Lendület tekecsapata volt. A pénzhiány azt is „meg­ölte”, de éppen egy héttel ezelőtt „piszkálták ” meg az árkosiak az enyészet hamuja alatt sínylődő parazsat, s a Kovászna-kupa viadallal lángra lobbantották a sportág pa­razsát. Kezdeményezésükre a megyei sportigazgatóság is megmozdult, s megtörtént az első lépés egy megyei bajnok­ság újraszervezése érdekében. — Szó volt már arról — mondja Szántó Lajos tanár úr —, hogy az iskola tanulói egy úgymond sportkör keretében rendszeresen bejárjanak a tekepályára, így látjuk biztosí­tottnak a sportág hazai utánpótlását. A vitathatatlan érdemeket szerzett iskolai testnevelés — függetlenül attól, hogy mikor ki tanította a gyerekeket — anyagi bázisa: döngölt talajú kézilabdapálya (sajnos, olyan helyen fekszik, hogy egyszerűen meg sem közelíthető egy esetleges bitumenezés céljából), mellette ugrógödör és egy futóösvény. A tornaterem — kb. 110—­120 négyzetméter — nagy a maga nemében, annak idején, amikor még 1—II. ka­tegóriás tornászai voltak Sepsiszentgyörgynek, itt is edzet­tek, tartottak edzőtáborozást. Na persze, hoztak magukkal szereket­ is. Kellett, mert az hiányos volt, az ma is, és főleg régi. Van egy svédláda, egy dobbantó, egy bak, öt darab tornaszőnyeg (igazán régi, „békebeli”, még tengerifűvel töltött), egy gerenda, két tornapad, egy korlát, melynek egyik rúdja eltörött. Van itt súlygolyó, van diszkosz, gránát, két rend trikó, nem sok ugyan, de mindenfajta labdából akad egy-kettő — futball-, kézi-, röp, pink-, gyógylabda... — Száz szónak is ez a vége — így a tanár úr —, az árkosi iskolában adottak a feltételek a jó munkához. És ha már itt tartunk, hadd említsem meg azok nevét, akik alaposan kiveszik részüket a munkából, akik kitűnnek az iskola sport­életében: Tamás Lóránt, Zoltáni Izabella, Kurta Attila, Ilyés Kinga, Tompa Zita, Biró Sándor, Lőrincz Imola, Zsigmond Melinda, Szigeti Judit, Szőcs Ildikó. — Volt Árkoson évekkel ezelőtt egy megkezdett úszó­medence is... — Valóban volt, kiásták, s már csak betonozni kellett. A patak szolgáltatta volna a vizét. Állítólag közbeszólt az egészségügy... Tény, hogy a betonozás elmaradt, s a kiásott gödröt beiszapolta a medréből gyakran kilépett patak. Áros Károly sulisport szilárd alapjait rakta le a községben. S ez a me­gyére is kisugárzott. Ott van például a ma újabb fénykorát élő háromszéki kerékpáros túrasport, amelynek bölcsője Fejér Ákos jóvoltából Mikóújfaluban ringott. Később, a het­venes évek végétől Orbán István testnevelő tanár pinalab­­dás tanítványai hozták az eredményeket s vitték a jó hírnevet. — Az Ákos bácsi idejében létesítették az iskola sport­bázisát, amely szabadtéri kézi- és kosárlabdapályából, ugró­szektorból, tornakapuból áll —mondja Sztréza Melinda helyettes történelem—testnevelés szakos tanár, aki valaha Újfaluban iskoláskorában atletizált, aztán a sepsiszentgyör­gyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában leérettségizett, s 1993 óta újra itthon van. Most a történelmet a testneveléssel társítva tanítja, mert különben nem jönne ki a katedrára való óraszám. Mikóújfaluban 198 gyermek jár iskolába, ebből 86 az V—VIli. osztályba. Hetente két testnevelési órát tarta­nak osztályonként. A tornaterem 9x7 méteres helyiség, amelyről Sztréza Melinda tömören ennyit mond: — Ronda... A hatvanhárom négyzetméternyi terem falai, mennyezete és padlózata beázik, dohszag árad. A sarokban s a falak mentén két pingpongasztal, bordásfal, három bak, és amit a holland barátok hoztak: tornaláda, bak, ló, matracok. — Ritkán tudjuk használni a termet, s akkor is inkább csak asztalteniszezni és talajtornára — így vendéglátónk. — A terem padlózata évről évre felpúposodik a vizes talaj miatt. Nézzék, a falak is mennyire beáznak... Ha a gyermekek két kört leszaladnak, olyan por emelkedik, hogy fulladunk meg tőle. Ezért leginkább a szabadban gyakorolhatunk. — Télvíz idején? — Télen szánkózunk, síelünk. Ha nincs hó, pingpongo­zunk vagy talajtornászunk. — Ilyen körülmények között feltűnhet egy-egy tehetség, részt tudnak venni mondjuk megyei versenyeken? — Utoljára 1996-ban vettünk részt Sepsiszentgyörgyön egy mezei futóversenyen. Megyei megmérettetéseken nem­igen veszünk részt, községieken, például asztalteniszver­senyen viszont igen. Két nyolcadikos fiút, Nagy Istvánt és Varga Liviut említeném a legügyesebbek között. 1996-ban volt kézilabdakör a fiúk számára. Órákon kívül tartottuk a felkészülést, de aztán ez megszűnt. Ma a leányok a teremben aerobicoznak, a fiúk kint fociznak vagy az osztályteremben sakkoznak. A mikóújfalusi iskola igazgatója, Szőcs Domokos fizika- kémia szakos tanár 1991 óta dolgozik az intézményben, és 1996 ősze óta annak vezetője. Sztréza Melinda mondatait annyival egészíti ki, hogy a megyei tanfelügyelőség lab­dákat adott, hollandok tollas-, pingpongütőket, valamint hálókat hoztak. — Ha nincs verseny, baj van... Mert a gyermekek azon­nal reklamálnak — mondja az igazgató, és hozzáteszi: a megyében nyolc iskola szerepel abban a Világbank által finanszírozott felújítási-fejlesztési programban, amelyben a mikóújfalusi iskola is szerepel. Amíg ez a program működni kezd, azt hiszem, felesleges pénzt fektetni az amúgy is újjáépítésre kerülő tornatermünkbe. Nagyon reméljük, hogy 2002-ben meglesz az új tornatermünk. Mikóújfaluban, mint másutt, az iskola elvégzése után az egy focicsapaton kívül semmilyen sportolási lehetőség nincs. Legalábbis szervezett formában. A felnőttek például szíve­sen asztaliteniszeznének, minifociznának, a hölgyek pedig aerobicoznának, mindezt főleg késő ősztől tavaszig, amikor leginkább van rá idő — ha lenne ehhez minimális lehetőség. Mikola Margit, a helyi tanács főkönyvelője elmondta, hogy az aerobic startból dugába dőlt, mert nem volt hozzá hely. Igény viszont igen. — Nem igaz, hogy nem igényeljük a mozgást, a sportot. A község több mint ötezer lakosának igencsak elkelne egy kisebb sportcsarnok vagy legalább nagyobb, versenyképes tornaterem. Mert fel lehetne tölteni tartalommal, s biztos, hogy soha nem állna üresen. De a tanácsban soha egyetlen szó sem esett a sportról... Benkő Levente MIKÓÚJFALU Az Olt menti helység iskolájában a szünetre kirajzó gyermekcsapat pillanatok alatt ellepi a sportpályát. Azt gondolhatnánk, hogy Újfaluban, ahol az igen jó képességű focicsapat évről évre a megyei bajnoki címért verseng, a sport terén minden úgy megy, mint a karikacsapás. Tény, hogy a hatvanas-hetvenes években Fejér Ákos testnevelő tanár az iskolai, vagy divatos szóval élve egyszerűbben ATLÉTIKA Dobogón atlétáink Január 30—31 -én újabb Grand Prix-viadalon vettek részt atlétáink. Eredményesebben, mint egy héttel korábban. Mos­tani mérlegük három első hely, három második és egy harmadik. Igazán jó teljesítmény. Gratulálunk. Első helyezettek: Fekete Csaba (1500 m — 3:53,52 — ifjúsági), Fejér Zoltán (800 m — 1:55,92 —junior), Ráduly Sándor (3000 m — 8:42,87 —junior). Második helyezettek: Niga Valerian (800 m — 1:56,13 — junior), Rigó Ferenc (800 m — 1:55,70 — ifjúsági), Ionescu Simona (1500 m — 4:25,97 — ifjúsági). Harmadik helyezett: Ráduly Sándor (1500 m — 3:56,50 — junior). (Áros) Szerkeszti a budapesti Nemzeti Sport és a Háromszék Felelős szerkesztők: OROSZHEGYI KÁROLY, Nemzeti Sport Áros Károly, Háromszék Asztalitenisz László András tanító, a bükszádi sport néhai lelkes támogatója emlékére rendeztek az elmúlt napokban felnőtt asztalitenisz-bajnokságot az Olt-parti faluban. Tizenhatan álltak rajthoz. Az egyéni verseny még nem ért végső sza­kaszához, párosban viszont már győztest avattak. A döntőben a Pirampel Gábor—Kerekes Ágoston-duó 2—0-ra (21—12, 21—4) arányban múlta felül a Dávid Gyula—dr.­Réti Grósz I­ván-kettőst. (ben) * A tizenkettedik helyen végzett a Sepsiszentgyörgyi ISK (edző: Becsei Gy.) junior II-es csapata az országos csapat­­bajnokságon. A közepes teljesítménynek volt egy szép oldala is: a csapat üdvöskéje, Kádár Tibor a tizenkét lehet­séges mérkőzéséből tízet megnyert. (­os) KOSÁRLABDA — JUNIOR LÁNYOK Mikes Kelemen Líceum— Élesdi Junior SSR 58—43 (34—16) Mihai Viteazul Líceum terme, kb. 30 néző. Játékvezetők: Fluturaş C. (Bukarest) és Zsigmond (Sepsiszentgyörgy). MKL: Baka 7 (1x3), Kövesdi 7, Chiricescu 3, Szász 15(1x3), Koródi 24, Demeter, Bedő, Berde Z., Berde T. 1, Csavar, Gothárd. Edző: Pál Mária. Élesd: Maruşcă 3 (1x3), Pavel 11, Puşcău A. 2, Puşcău M. 25 (2x3), Purima, Bagoly, Alpăreanu. Edző: Bartha Alpár. A junior 11-esek találkozóján csak néhány percig tartott a kiegyensúlyozott küzdelem, aztán fokozatosan a Mikes Kelemen Líceum együttese magához ragadta a kezdeménye­zést, a játék irányítását, és a szünetig tizennyolc pontos előnyre tett szert. A második játékrészben aztán csak tartani kellett az eredményt. S ez akkor is sikerült, ha a tanárnő sorra mindenkit pályára küldött. Az úgymond második vo­nal sem vallott szégyent. Mikes Kelemen Líceum—Aradi ISK 68—63 (37—37) Mihai Viteazul Líceum terme, kb. 40 néző. Játékvezetők: Buscă C. és Fluturaş C. (mindkettő bukaresti). MKL: Váncsa 17 (2x3), Tompa 23 (4x3), Bende 11, Németh 12, Veress 3, Tölgyesi 2, Miklós. Edző: Váncsáné Molnár Katalin. Arad: Mandache 19, Truman 2, Szilágyi, Sandu 21, Grecu 21. Rangadót játszottak junior 1-es lányaink. Érthető tehát, ha ezen a találkozón fűtöttebb volt a légkör, nagyobb a hangzavar. Na de mindezek mellett a színvonal is jóval magasabb volt. Két kitűnő csapat mérte össze tudását. A végig kiegyensúlyozott összecsapáson a mieink jobb véghaj­rája döntött, Tompa Csilla és Váncsa Kató hárompontos dobásai, Bende megvillanásai... A líceum győzelme minden tekintetben megérdemelt. Iaşi—Sepsiszentgyörgyi ISK 59—48 Junior II-es fiúcsapatunk közepes teljesítménnyel ruk­kolt elő a távoli Jászvárosban. Mindössze Farkas és Szőcs teljesítménye ütötte az elvárások szintjét. Kikaptunk tehát, de sebaj, vasárnap Galac ellen (10 órakor a Mihai Viteazul Líceum termében) lehet javítani. (Fogarasi) RÖPLABDA Mihai Viteazul Líceum—Brassó 0—3 Előkészületi mérkőzés. A líceum soraiból ezúttal hiányzott a csapatkapitány, Kovács József, az együttes szíve, lelke, motorja. Hiányát megérezték csapattársai: Mareş, Ivana, Korda, Maksai, Bularca, Nicolescu, a Dragu fivérek. Túl az eredményen — mert ez most igazán nem lényeges — a játék, a moz­gás volt a fontos. Az pedig helyenként elfogadható volt. (­ros)

Next