Háromszék, 2001. július (13. évfolyam, 3299-3324. szám)

2001-07-06 / 3303. szám

RIPORT 2001. JÚLIUS 6. 5. Egy biztos üzlet, avagy érdemes fejleszteni a turizmust Sokan és sokszor mondták, mondják: a turizmus Románia, Erdély, Székelyföld esetében igazi húzóágazat lehetne. Ám az eredmé­nyek egyelőre elmaradnak az­ elvárásoktól, jóllehet egyéni sikerekről szerencsére már egyre gyakrabban lehet beszélni. A szakem­berek egyértelműen leszögezik, az idegenforgalom immár 150 éve a világ vezető gazdasági ágazata, „iparága”, amely az elkövetkező 30 esztendőben várhatóan tovább erősödik. Mi több, azt is kimondják: a turizmusból igenis „pénzt kell csinálni”, márpedig nyeresé­get csakis pénz révén — azaz befektetésekkel — lehet teremteni. Azonban a sikerhez összefogásra van szükség, továbbá meg kell honosítani a termékszemléletet, miszerint turisztikai termék az, amit el lehet adni, bármi, ami kielégíti valakinek a kíváncsiságát és hajlandó érte fizetni. Vagyis: mindenütt meg kell találni az elemek sajátos ötvözetét, amit értékesíteni lehet. A feladat tehát adott, így érthető, hogy a belső anyaországnak tekintett térségünk májusban két idegenforgalmi vásárnak is színhelye volt: az egyiket Sepsi­­szentgyörgyön, a másikat — alig egy hét múltán — Székelyudvarhelyen szervezték. Míg előbbi csupán kezdetnek tekinthető, utóbbi — legalábbis Bíró Gáspár, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusa turizmusrészlegének igazgatója szerint — hamarosan a második legjelentősebb ilyen jellegű szakmai fórum lesz Romániában a bukaresti nemzeti turisztikai vásár és kiállítás mögött. Mi szükséges ahhoz, hogy Háromszék is felzárkózzék, melyek a szentgyörgyi expó tapasztalatai? Hiszen Székelyföld közismert vará­zsa valóban csábítja a látogatókat, ám a térség turisztikai potenciálja egyelőre többnyire kihasználatlan i­rodákat, ugyanis azok valóban ér­dekeltek a vendégforgalomban, és kellő nagyságrendű tőkével rendel­keznek­. Lapunknak nyilatkozva Bíró Gáspár azt is elmondta, Ma­gyarországon a nemzeti össztermék több mint 10 százaléka származik a turizmusból (az arányok kedvéért megjegyezte, hogy a mezőgazdaság 6 százalékot ad), vagyis nagyon jelentős bevételről van szó. Székelyföld gyönyörű, de ez nem elég A Kovászna megyei tanács és az ASIMCOV vállalkozói szövetség május 4—6. között szervezte meg Sepsiszentgyörgyön az első turisztikai rendezvénysorozatot, melynek keretében vásárra, kiállításra és szimpóziumra egyaránt sor került. A székelyföldi — kiváltképp háromszéki és erdővidéki — szolgáltatók mellett jelen voltak a magyarországi testvérmegyék, Veszprém és Békés önkormányzati, illetve idegenforgalommal fog­lalkozó képviselői is. Az előadás-sorozat felszólalójaként némiképp plasztikus hasonlattal rukkolt elő Demeter János Kovászna megyei tanácselnök, aki szerint a székelyföldi turista olyan, mint a homoródalmási tehén, „sokat se­ megyen, de keveset tejel”. Tíz­ év alatt — folytatta — Háromszéken nem született a turizmus fejlesztésére vonatkozó stratégia, éppen ezért hosszú távú elképzelést kell ki­gondolni, és annak ellenére, hogy szak­emberhiánnyal számolnak, az egyik jövőbeni lehetőség Kovászna megye számára az ide­genforgalom. Együttműködésre van azonban szükség — tette hozzá Demeter —, ellenkező esetben véletlenszerű, kaotikus fejlődésre lehet számítani. Gyiki Sándor fizikus a kovásznai gyógyturizmus — amely közismerten nemcsak az országból, de a világ számos szegletéből vonzza a vendégeket — apropóján megjegyezte, ideje lenne tisztázni, hol a határ a gyógyászat és a turizmus között, továbbá felhívta a figyelmet a vidékünkön észlelhető menedzsmentgondokra, illetve a szén­dioxid széles körű felhasználási lehetőségeire, amelyek közül többnek a vendéglátásban is hasznát lehet venni. Úgy látja azonban, hogy nagyon bezárkóztunk a fürdőgyógyászat világába, és szerinte csak álom, hogy a külföldi befektető idetoppan és megoldja a bajokat. Székelyföld szinte mitikus kincse az ásványvíz. A háromszéki, mintegy 600 borvízforrás fölöttébb lehangoló helyzetét, elhanyagolt állapotát Kisgyörgy Zoltán újságíró, geológus körvonalazta. Sok forráshoz valóságos legendák, mondák, népi hiedelmek, történetek kapcsolódnak, amelyek sajátos turisztikai csomagként mind eladhatóak lennének, ám a községi önkormányzatok zöme nem törődik a borvízforrásokkal, és a megye 15 történelmi fürdőhelyének egy része ma már csak emlék. Miért érdemes mégis egy magyarországi turistának tájainkra jönnie? — tettük fel a kérdést Weiland Lászlónak, a Veszprém megyei önkormányzat turisztikai hivatala vezetőjének. Három dolog miatt mindenképpen — hangzott a válasz. — Egyrészt, mert Székelyföld gyönyörű, rengeteg a látnivaló, csodálatosak a tájak, barátságosak, vendégszeretőek az emberek, ez a turizmusban nagyon fontos alapelv. Másrészt, azt hiszem, kis nemzetek esetében — mint amilyen a magyar—példa nélküli, hogy valaki elmegy 800— 900 kilométerrel arrébb, és egy jelentős táj­egységben, kis országrésznyi területen mindenki magyarul szól hozzá. Harmadsorban — és a turizmusban ez nagyon fontos—, a forintja nagyon sokat ér. A vezető turisztikai nagyhatalmak képviselői is, mint amilyenek például kiutazás tekintetében a németek, először azt nézik meg, hol ér legtöbbet a márka, és eszerint választják meg, hova menjenek. Éppen ezért — mondja Volland László — a magyarok számára fan­tasztikusan sokat jelent a Székelyföld, hiszen itt tényleg sokat ér a forint, és a szolgáltatásokat értékarányosan lehet élvezni. Megítélése szerint az infrastruktúra lomhábban ugyan, de követi az igényeket. Tíz évvel ezelőtt csak nagyon elvétve lehetett olyan szolgáltatásokat felfedezni, mint amilyeneket már egyre gyakrabban látni: megjelentek európai színvonalú kis szálláshelyek, panziók, vendéglők, szolgáltatóegységek, és ha lassan is, de az utak javulnak. Emellett fontosnak tartja az információáramoltatás támogatását, megfelelő jelzőrendszer kiépítését, irányítótáblák elhelyezését, hogy a vendég tudja, mit hol talál meg, illetve úgy véli, szükséges az i betűvel jelzett tu­risztikai centrumok létrehozása — mint amilyen a Sepsiszentgyörgyön ötödikként megnyílt Tourinform iroda—, ahova bárki bemehet és meg­bízható információt kaphat. Magyarországi és veszprémi példa A magyarországi kiállítók standjain feltűnően sok, igen szép kivitelezésű színes ismertető anyag díszelgett (az erdélyi kiállítók esetében az ilyen jellegű „felhozatal” nagyságrendekkel szerényebb volt). Ezeket a kis füzetféléket a látogatók nemcsak lapozgathatták, hanem el is vihették, hiszen a szabványméretű katalógusok valójában ingyenes ismertetők egy-egy tájegységről, helybéli sajá­tosságokról, épített örökségről, gasztronómiai jellegzetességekről. Különösen a veszprémiek asztala roskadozott a kiadványok súlya alatt: legalább kéttucatnyi katalógus — a megyéről, kastélyokról, történelmi borvidékekről, a Balatonról, természeti látványosságokról stb. — várt gazdára. A veszprémi turisztikai hivatal egyébként mintegy 600 000 forint értékű ismertetőt hozott Szentgyörgyre — két és félszer annyit, mint például a müncheni turisztikai vásárra­ —, amelyeket úgy vittek az érdeklődők, akár a cukrot. A turisztikai katalógusokat különben négy-hat nyelven készítik el, a kiadás­hoz szükséges anyagiakat magyarországi és nemzetközi pályázatok révén szerzik meg. — Magyarországon a legnagyobb idegen­forgalmi kínálattal Veszprém megye rendelkezik — magyarázza Weiland László —, adottságai révén Budapest után a második legfor­galmasabb turisztikai célpont, ez azonban önmagában nem elég a sikerhez: a turizmusban ugyanis mindenhol a legfontosabb a marketing- és az információs munka. Éppen ezért az anyaországi idegenforgalom fellendülése egyedülálló modell, amely —­ miként az Bíró Gáspár előadásából kitűnt — tavaly 3 milliárd dollárnál több bevételt realizált (miközben a rendszerváltáskor ez az összeg csupán 7—800 000 dollár volt, továbbá Románia — ahol úgymond minden van — mostani évi turisztikai bevétele csak 400 millió dollár körüli). Mindez egy jól kigondolt stratégia eredményeként jött létre, az illetékesek eleinte „vonzerőleltárt'' készítettek, majd ezt követték a fejlesztési tervek. A Magyar Turizmus Rt. szakembere úgy vélekedett továbbá, hogy a legfontosabb lépés a turisztikai ipar privatizációja volt (nézete szerint egyébként Románia óriási stratégiai tévedést követett el, amikor nem adta el külföldi befektetőknek a szál­gátor kísérlet, biztató, jó kez­deményezés — mondták többen is az első sepsiszentgyörgyi turisztikai rendezvényről. De miként látják ezt azok a szakemberek — kérdeztük —, akik másutt is megfordultak hasonló fórumokon, mire van szükség a továbbiakban, mit lehet tenni azért, hogy a turizmus mifelénk is fel­lendüljön, melyek azok a szempontok, amelyek az idegenforgalom fej­lesztése mellett szólnak? — Egy ilyen első rendezvénynek mindenképpen úttörő szerepe van, és nagyon hasznosnak ítélem meg, persze nem kell túlértékelni — mondja Bíró Gáspár. — Első alkalommal egy turisztikai vásár — ami inkább kiállítás és kevésbé vásár volt — arra alkalmas, hogy felkeltse az érdeklődést. Nagyonn fontos, hogy az emberek barátsággal viseltessenek a turizmus iránt, valamilyen módon rá kellene jönniük arra, hogy egy ilyen városban, kisrégióban, ahol az ipar nem megy nagyon jól, nem bankközpont, ebből a város nem tud megélni, továbbá nem egy jelentős kereskedelmi központ, viszont nagyon sajátos értékei vannak —turisztikai értékei és egy sajátos vonzereje —, akkor mindenképpen ebbe az irányba kellene fejleszteni. Folytatva érvelését leszögezi: annyira összetett ez az ágazat, hogy ha a turizmus jól megy, akkor serkenti kicsit a mezőgazdaságot, hiszen termékeit adja el, serkenti az építőipart, hiszen építeni kell az infrastruktúrát (utakat, szállodákat, fürdőket), serkenti az oktatást, ugyanis a szakmában dolgozókat képezni kell. Az idegenforgalom csökkentheti a munkanél­küliséget is, különösen a fiatalok esetében, mert rugalmasságuk miatt valószínűleg ők alkalmasak arra, hogy ebben az ágazatban dolgozzanak. — Külön helyi adóbevételeket biztosít — nyoma­­tékosít Bíró —, mert tipikusan olyan üzletág, ahol a bevételek a helyszínen keletkeznek, és a helyi adók mindig a helyi közösség érdekét szolgálják. Veiland László úgy véli, a turisztikai kiállítás — megvalósítását és hagyományossá tételét három éve szorgalmazzák a háromszéki testvér­megye elöljáróinak — valójában egy folyamatot indukál. Éppen csak azt nem tartja szerencsésnek, hogy egy hét múltán Székelyudvarhelyen szerveztek hasonló turisztikai kiállítást, így a magyarországi érdeklődőknek választaniuk kellett a két rendezvény között, „azt mondták, joggal, hogy most melyik ujjukat harapják meg?” Azok, akiknek Hargita a testvérmegyéjük, oda mentek Veszprém megye Közép-Európa szívében él, mi, veszprémiek a békésiekkel együtt azt mondtuk, nekünk viszont Kovászna a testvér­megyénk, ide jövünk — magyarázza, hozzátéve: — A jövőt abban látom, hogy Székelyföldnek egységesen kell megmutatkoznia, a két megyé­nek — Háromszéknek és Hargitának — együtt kell gondolkodnia ebben a kérdésben, és közösen kell ezt megszerveznie, hiszen 800—900 kilométerre innen senki sem tudja megtenni, hogy az­ egyik hétvégén itt vagyunk, a másik hétvégén meg ott vagyunk, ezt valahogy meg kell osztani. A jövőt illetően a szakértők — elismerve Székelyföld, szűkebb értelemben Háromszék rendkívüli turisztikai potenciálját — biztos, követhető dolgokra hívják fel a figyelmet. — Egy „vadonatúj" ötletem van — fedi fel a titkot Bíró Gáspár —: segíts magadon, és az Isten is megsegít! Helyi kezdeményezések nélkül nem lehet külső segítséget várni. A külső segítség elsősorban befektetők formájában jelenhet meg, de ahhoz, hogy a befektetők ide jöjjenek, életképes projektekre, határozott elképzelésekre­ van szükség, olyan helyi tu­risztikai fejlesztési stratégiákra, amiket az itt élőknek kell kidolgozniuk, hiszen ők ismerik legjobban adottságaikat. Ennek a végén pedig ott lehetnek az eredmények — biztat a Magyar Turizmus Rt. romániai képviselője. Ide kapcso­lódik Weiland László észrevétele is, aki amellett, hogy az erőteljes marketingmunka fontosságát hangsúlyozza, megjegyzi: mindig mindenki arra hivatkozik, hogy kevés, a pénz. — Sokszor nem a pénz az akadály — összegez —, Magyarországon is mondjuk, el kellene tekinteni a sültgalamb­­szemlélettől. A turizmus olyan szakma, amelyben biztos hozadékra számíthatnak, ha áldoznak rá és összefognak. Magyarországon a turizmusból származó bevétel a teljes külkereskedelmi deficitet fedezi, ez egy biztos iparág, a világ legnagyobb biznisze. Ilyen adottságokkal, amelyekkel Székely­föld rendelkezik, biztos sikerre lehet számítani, csak össze kell fogni és el kell indulni az úton. Mózes László Mérlegen a szentgyörgyi expó Veszprém megye 48 oldalas, színes turisztikai ismertetője. Egy katalógus a sok közül.

Next