Háromszék, 2001. október (13. évfolyam, 3377-3403. szám)
2001-10-01 / 3377. szám
RMDSZ-MINI PARLAMENT Frunda az új elnök Az erdélyi magyarságnak nemcsak a magyarországi, hanem elsősorban a romániai státusa körül vannak gondjai. A jövőt ennek a közösségnek kell előkészítenie Erdélyben, ezt helyette senki más nem fogja megtenni jelentette ki Markó Bála, az RMDSZ elnöke szombaton a szövetség vezetőtestületének marosvásárhelyi ülésén. A szövetségi elnök szerint ezért elfogadhatatlan az a helyzet, amikor választani kellene a státustörvény és a földtörvény között Hangsúlyozta: ilyen választási helyzet kialakítható, s mindent meg is tesz ennek érdekében a romániai magyarságból az, aki „a státustörvény fájától nem látja az erdőt”. Markó Béla leszögezte, hogy meggyőződése szerint kölcsönös érdek, és ezután is lehetséges az RMDSZ és a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt együttműködése. Ehhez viszont a kormánypártnak döntenie kell: vagy a magyarellenes nacionalistákkal, vagy az RMDSZ-szel tart, a szövetség nem is nyeri az is-is politikai ideológiáját. A szövetségi elnök szerint ugyanilyen következetességet kell mutatnia azonban az RMDSZ-nek is. Mint mondta, eddig sem a szövetség egésze, sem parlamenti frakciója nem volt képes egységes erőt, nyugalmat és távlatot felmutatni. Markó Béla ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy ki és mi próbálja megosztani a szövetséget. Mint mondta, vannak, akik azt hiszik, hogy a szövetségnek nem mással, hanem önmagával van elszámolnivalója, az RMDSZ megengedheti magának, hogy kifelé gyengeséget mutasson. A szövetségi elnök bírálta az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, a szövetség Reform Tömörülés nevű platformját. Markó beszédében felhívta a ügyeimet arra, egyelőre népi tudni, hogy az Egyesült Államokban végrehajtott terrortámadások után miként alakul a következő időszak világpolitikája, az hogy befolyásolja a térség integrációs törekvéseit. Az SZKT marosvásárhelyi ülésén a szövetség elmúlt félévi tevékenységét, Románia és a romániai magyarság aktuális helyzetét vitatta meg, megválasztotta az SZKT új elnökét. Napirenden szerepelt az etikai és fegyelmi bizottság jelentésének megvitatása, több állásfoglalás kidolgozása. A Szövetségi Képviselők Tanácsának új elnöke Frunda György szenátor lett.. FALUTALÁLKOZÓ BODOSBAN Budai József hazaérkezett Millenniumi találkozóra gyűlt egybe az alig négyszáz lelkes erdővidéki falu, az elszármazottak. Iskolai névadó ünnepség volt, emléktábla- és falutábla-avató. Zsúfolásig telt a református templom, ahol nt. Nagy Károly erdővidéki esperes „az áldásos találkozókról” beszélt, ünnepi igét hirdetett (Jan. 1:46 48). Megható és történelmi pillanat volt Bodos történetében, amikor az anyaországi Biharagra testvértelepülés küldöttsége átadta. Sándor István helybeli lelkésznek a lakóközösségnek hozott millenniumi zászlót és a Magyar Köztársaság címerével ellátott nemzeti lobogót. Felhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz. (Kisgyörgy) (folytatása a 2. oldalon) ISKOLAI NÉVADÓ Kálnok ünneplőben Bedő Albert (1839—1911) Szent Mihály napjától dr. Bedő Albert, a magyar modern erdőművelés és erdészképzés megteremtőjének nevét viseli a nagy múltú, településszerkezetét, épületeit tekintve archaikusait szép falucska ennek a hangulatához igazított, öreg diófák árnyékában védelmet kereső kis iskolája. A névadó ünnepség színhelyére a falubejárat kerített református templomától és XVII. századi, „faszeges” haranglábától 1990 óta a Bedő Albert utca vezet. Ez külön kiemelendő, mert Sepsiköröspatak és a hozzá tartozó falvak akkori (és mai) hangadó embereinek első dolga volt, hogy az utcák múltjukhoz és jelenükhöz illő neveket viseljenek. Az ünnepség bensőségesen meghitt, sallang, nélküli volt. Téglás Enikő iskolaigazgató, a falu szülötte Székelyudvarhelyen végezte a tanítóképzőt a névadás tényétől és illusztris személyiségek jelenlététől meghatódva „vezényelte" az ünnepi ceremóniát. Bedő Janka Enikő Békéscsabán végzett kis kórusával az alkalomhoz illő, az ódon környezet hangulatához hangolt kis szabadtéri koncerttel jelentkezett. Prezsiner Imola, ugyancsak a kis falu iskolájában szellemiekkel feltarisznyáit tanfelügyelőnő nem szokványos, személyes kötődésű és lírai hangvételű beszédet mondott. Sylvester Lajos (folytatása a 2. oldalon) Kitűnően sikerült idén a város ünnepe. A siker elsősorban a szervezőknek köszönhető, de az időjárás is sokat nyomott a latban ahhoz, hogy mindenki jól érezhesse magát. Szombaton a városi művelődési ház nagytermében az ASIMCOV szervezésében üzletember-találkozóra került sor. Ugyanakkor Kovászna és Csomakőrös között zajlott a megyei szarvasmarha-tenyésztők egyesülete által szervezett szarvasmarha-kiállítás, melyen a legszebb háromszéki tenyészállatokat vezették fel a gazdák. Az érdeklődőket a dálnoki lovarda hintáiban szállították a helyszínre. A város központjában, a Supercoop üzletház előtt felállított színpadon könnyű- és népzene-együttesek váltották egymást, a színpadtól alig húsz méterre pedig Barttut Ernő, a háromszéki ökörsütés nagy mestere bükkfaszén fölött forgatta az Ardealul kft. által adományozott bikaborjút. Volt is bámészkodó bőven. A több mint háromszáz kilós jószágból estére aztán már csak a csontváz maradt (az ökörpecsenye kilója 200 000 lejt kóstált). (bodor) (folytatása a 2. oldalon) Kovászna Napok, 2001 Chelbezan János felvétele Máról holnapra Románia a NATO- tagságra összpontosít Ezekben az idegfeszítő napokban és hetekben Románia vezetése minden eddiginél élénkebb és rámenősebb aktivitást fejt ki a NATO-tagság elérése érdekében. Hogy milyen sikerrel, azt majd a közeljövő dönti el, mert szükséghelyzet ide, háborús pszichózis oda, mégis vannak érvényes felvételi kritériumok, melyek betartásához kényes szigorúsággal ragaszkodtak eddig a NATO korifeusai. Főleg az amerikaiak. Ám most éppen ők vannak óriási gondban, s a látszat azt mutatja, hogy minden segítségre szükségük van a terrorizmus leküzdéséhez, nagyon hűséges szövetségeseket keresnek a régiek mellé. Ez lenne az a pillanat, amikor Romániának lépnie kell? A vélemények igencsak megoszlanak. A közembereké és a politikai elemzőké egyaránt. Államelnökünk Amerika-barát és NATO-tagságra aspiráló, eléggé fulmináns bejelentései után a médiák szinte naponta megkérdeznek szakértőket éppúgy, mint az utca emberét: vajon elkötelezheti-e feltétel nélkül magát Románia a körvonalazódó bonyolult konfliktusban? Persze, a feltétel mégis megvolna: a gyorsított NATO-tagság, Románia a levitézlett rezsimben köztudottan arabbarát politikát folytatott, technológiát, munkaerőt, fegyvert exportált Észak-Afrikába, a Közel-Keletre, de a haszon viszonylagos volt, mert a megváltozott világban „barátaink” fizetési kedve igencsak megcsappant, majd teljesen elfogyott. Dollármilliárdos tartozásokról beszélnek, melyek behajtása egyre illuzorikusabbnak tűnik. Emlékezzünk csak vissza, a Nagyrománia Párt parlamenti emberei minden hivatalos megbízatás nélkül nemrég Irakban tüsténkedtek, azt állítván, hogy Szaddám rezsimjét a Romániával szembeni adósságok törlesztésére próbálták rávenni. Hiszi, aki akarja... Ma országunk fennen deklarálja Nyugat iránti elkötelezettségét, s talán nem is lehet másként, hiszen a megroggyant, összeomlóban lévő román gazdaság talpra állításához nyugati pénzek kellenek, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap kölcsönei, európai segélyek és juttatások, s ami még fontosabb, a gazdag országok befektetéseiből származó tőkeinjekciók. Ezekért indokolt a Nyugat felé való fordulás, csakhogy ezt lehet méltósággal tenni, szótartóan, komolyan, megbízhatóan. És lehet nemtelenül, megalázkodva, ígérgetve, ám ígéreteket megszegve is. Hadd ne készítsünk most mérleget arról, hogy mi és hogyan történt az elmúlt évtized során. Egy esetleges NATO-tagság nem sokat oldana meg Románia nyomasztó gazdasági-anyagi gondjaiból, ellenkezőleg: nagy-nagy erőfeszítésekre és áldozatokra kötelezi az országot, hiszen a haderő korszerűsítése, a NATO-standardok fokozatos bevezetése aligha fedezhető a manapság honvédelemre fordított költségvetési pénzekből. Persze, az egyik oldalon ez a véderő tetemes számbeli csökkentésével járna, a másikon viszont a technika oly mérvű modernizálásával, mely nem bagóba kerül. Országunk szüntelenül a maga példátlanul fontos geostratégiai pozíciójára hivatkozik mint tromfászra az integrációt illetően. Ebben lehet valami, de azt vagy nem értékelték eléggé a NATO illetékesei, vagy Oroszországot nem akarták hergelni az Észak-atlanti Szövetség elhamarkodottan gyors keleti terjeszkedésével. Ide kívánkozik végül egy bizarr kérdés is: mi lesz akkor, ha Oroszország belép a NATO-ba? Tegnapelőtt ez még abszurdnak tűnt, de ma már meggondolandó... Magyari Lajos