Háromszék, 2002. augusztus (14. évfolyam, 3624-3650. szám)

2002-08-01 / 3624. szám

FALUVILÁG Székföldje ünnepre kész Csak hon- és helytörténeti munkákban, dolgozatokban, turista­­kalauzokban meg a lap oldalain jelent meg az utóbbi évtizedekben az, hogy megyénk délnyugati sarka — Arapatak—Hidvég tágabb térsége — külön történelmi s talán néprajzi tájegység is. Ennek a vidéknek különálló és igen izgalmas történelme van, tele jeles ese­ményekkel, küzdelmekkel, olykor felemelő sikerekkel is. Az egy­ségesnek nevezhető kisrégióról megfeledkezni nem szabad. En­nek fontosságát ismerték fel a vidék protestáns lelkészei, amikor megszervezték a Székföldi Napokat. Azt a területet nevezték régebb és nevezzük ma is Székföldjének, melyet északon a bölöni határ déli széle, nyugaton és délen az Olt, keleten pedig a Baróti-hegység víz­választója — vagyis a történelmi Székelyföld nyugati határa — fog közre. Két régi történelmi település alakult ki itt: Hidvég és Arapatak. Később megjelent Erősd, majd Lüget, Nyáraspatak és az 1770-es években Előpatakfürdő. Lüget és Nyáraspatak a hidvégi grófi uradal­mak (Nemes és Mikó) román ajkú jobbágyai és zsellérei letelepítése folytán alakult, a fürdőt pedig saját erdős területén, ahol bőven törtek a felszínre gyógyvizek, gróf Nemes János létesítette a XVIII. század utolsó harmadában. Székföldje ré­gen Felső-Fehér vármegye foltocs­kája volt, mely Rogerius atya sze­rint a mongolok 1241—42-es dúlá­­sának áldozata lett, lakatlanná vált, s amely „a barcasági szászok, a kirczi románok és a sepsi székelyek lakta terület közé volt ékelve”. Elsőként II. András magyar király 121­­-es adománylevelében említik Terra Zek néven mint a Barcaság határterületét. A szász történetírók szerint egy Fulkun nevű szász lovag bírta, de a mongol dúlás után IV. Béla kirá­lyunk 1252-ben — tehát éppen 750 évvel ezelőtt — sepsiszéki Bálint grófnak, Akadás fiának, a hidvégi gróf Mikó, Nemes és Kálnoky családok egyik közös ősének adományozta. 1876 után ez a terület is a történelmi Három­szék vármegye szerves része lett. Oly gazdag és eseményekkel megrakott történelme van ennek a kis tájnak, hogy külön köny­vecskét lehetne írni róla. Rész­ben erre, de más eseményekre is emlékeztetni szándékoznak az itt szolgáló történelmi magyar egy­házak református lelkészei, tisz­­teletes Egyed László és Ungvári Barna András, amikor megemlé­keznek az 1252-es adományozás­ról, a vidék szempontjából nem elhanyagolható kerek, 750. évfor­dulóról. Arapatakon augusztus 4-én, vasárnap falutalálkozó kereté­ben kerül sor a Székföldi Napok rendezvényére. Itt kettős ünnepet ülnek, hiszen kerek 75 éve annak, hogy 1927-ben Dávid Gyula ak­kori református lelkipásztor kez­deményezésére megalakult a nő­szövetség. Ünnepi istentisztelet keretében ismertetik a két évfor­duló történelmi jelentőségét, sor kerül nőszövetségi zászlószente­­lésre, a hősi emlékmű megkoszo­rúzására. Az alkalomra hazatérő árapatakiak, a helybeliek szóra­koztató művelődési rendezvénye­­ket-műsorokat tekinthetnek meg. Hidvégen augusztus 111-én, szombaton tartják a Székföldi emlékünnepséget. A múltra emlé­kező, de a jövőbe is tekintő ren­dezvény itt is istentisztelettel kez­dődik, ahol az igét Dt. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházke­rület főjegyzője hirdeti. Meghí­vott előadók mutatják be Székföld­­je múltját, tájrajzát, majd leleplezik a történelmi évfordulót megjelölő emléktáblát. Lesz a történelmünk­höz szorosan kapcsolódó könyv­­bemutató és záró szeretetvendég­­ség. A két székföldi település azért ünnepel egy hét különbséggel, hogy Hidvégen tiszteletüket te­hessék az árapatakiak és az erősdiek is, hisz közösen szolgál­tatják majd az ünnepi műsort. (kisgyörgy) 2002. AUGUSZTUS 1. fi'XÍTJV J/ .2001 SEPSIBESENYŐ De a tábor bezzeg hangos... Csendben éli mindennapjait a kis falu. Háromszázvalahány állandó lakója a nyári mezei munka után néz, mihelyt az időjárás engedi. A falubeliek az eget kémlelik, kitisz­tul-e, s a föld szikkad-e annyira, hogy az aratógépek belevághassa­nak az érett gabonába. Merthogy ez idő tájt, mint mondják, a kombájnok csak csipegetnek. Másfelől pedig azért is nehéz az aratás-cséplés, mert az sok pénzbe kerül. Következés­képpen előbb el kell adni a pityóka­termést — kilóját az út szélén most potom négy-, hetek múlva bagó kétezer lejért —, aztán­ abból lehet fizetni a cséplést. Ha lehet. A faluban tehát csend van, és reménykedés. A besenyőiek például azt remélik, hogy idéntől lesz aszfaltozott útjuk. Az ókori rómaiak már használták ezt a fajta útburkolatot, de igazán nem a besenyőieken múlt, hogy a helység történetében először csak most, az Úrnak 2002. esztendejé­ben lesz részük ilyesmiben. A magyarázat egyszerű: Rómát nem Bukarestből irányították. Minden­esetre a terv úgy szól, hogy a köz­­munkálati és területrendezési mi­nisztérium idén 1, azaz egy, 2003-ban pedig 0,5, azaz fél kilométernyi út leaszfaltozását pénzeli az egyéb­iránt a besenyői adófizető polgárok pénzéből is összeálló országos költségvetésből. A leendő burkolat az Angyalos—Maksa „országút” letérőjétől az iskoláig húzódik majd. Maksa község alpolgármestere, a Sepsibesenyőn élő Kosztarab Irén egyetlen szóval sem kommentálja a tervet, inkább csendben remény­kedik. A faluban azért meg-megpezs­­dü­l az élet. Legutóbb két hete volt esemény a helységben, amikor a maksai, dálnoki, bitai és ter­mészetesen a vendéglátó helybéli önkéntes tűzoltók tartottak ver­senyt, utána pedig juliálisan mú­latták az időt. S csendben a télre készültek: a szociális támogatás fejében közhasznú munkára köte­les, úgynevezett hetvenkét órások segítségével például megtakarít­­tatták a turisták által közkedvelt tó környékét, az iskolába télire tűzifát hordattak-rakattak, s ha kell, a gyermektáborban is igénybe veszik segítségüket. De a gyermektábor bezzeg hangos! Egymást váltják a kiránduló- és üdülőcsoportok, hiszen a gyermekek dolga, hogy nyári szünidőben élvezzék az ön­feledt vakációzás minden örömét. A kis falunak és nagy tavának híre Nyugat-Magyarországra is eljutott, minekutána a Veszprém megyei Eperjes küldöttsége már megláto­gatta a háromszéki apró helységet, újabban pedig besenyőiek tesznek háztűznéző látogatást a Bakonyban, hátha összejön a testvértelepülés-frigy. (benkő) Gyermeksereg a besenyői táborban Albert Levente felvételei Hamif isick 5 FALULEXIKON A történelem előtti időkben is lakott hely volt, hisz a leletek és a régészeti feltárások majdnem minden korszak tárgyi emlékeit felszínre hozták. Nevét, többek mellett, az 1974-ben létrehozott tájmúzeuma, később népfőiskolája röpítette messzi földre. A tárgyi és más emlékekben gaz­dag részleg az egykori Domokos Ödön és Gyula-féle klasszicista udvarházban kapott helyet. Törzsanyagát az alapító Hasznainn Pál (1902-1977) tanár, helytörténész magángyűjteménye képezte, melyet aztán utódainak szor­galma gyarapíton. Az igen értékes anyagot tartalmazó in­tézmény így méltán viseli ma alapítójának nevét. Emléktáb­lája lakóházán, az egykori Cseh-kúrián látható. Az alapító bronzplakettje Buday László budapesti művész munkája. A múzeumépület irodalomtörténeti emlékhely is, melyben egy emléktábla adja a látogató tudtára, hogy itt szállt meg az író Jókai Mór 1882-ben, aki élményanyagot gyűjtött az 1883-ban megjelent Domokosok című regényéhez. Az épület közelében áll Jókai hársfája, valamint jó néhány, Erdélyben egyedi gyűjtemény: régi székely kapuk, lakó­házak, malmok, mezőgazdasági szerszámok, gépek, sírje­lek, sírkövek és faragott fej­fák. Az itt működő népfőiskola a legkülönbözőbb érdeklődésű alkotó fiatalok valóságos tanműhelye. A Bod Péter Közművelődési Egyesület időszakos folyóiratot — Csernátoni Füzetek — ad ki. A település központi övezetében áll a mille­­centenáriumi emlékmű (bronzplakettje Vetró András munkája), valamint a hősök emlékműve. Különös érdek­lődésre tarthat számot a református vártemplom. Egy középkori templomra épült 1897-ben. A XV—XVI. száza­dinak tartott várfala részben még áll. A templombelső klasszicizáló késő barokk stílusú. Értéke a két lefejezett Damokos fiú 1600-ból származó sírköve és késő rene­szánsz faragott kő szószéke. Portikusában millenniumi emléktábla található. A központi fekvésű római katoli­kus templomot Zámbler János (1789—1849) plébános építtette 1844-ben. Kőbe faragott arcmása a plébániával szembeni parkban látható (Varga Mihály alkotása, 1993). A település keleti szélén áll a restaurált ortodox templom. Védőszentje Szent György (op. 1872-ben). Akit az építé­szettörténet érdekel, itt számos barokk oromfalas, árká­dos tornácú, a népi reneszánsz és barokk építészet, empi­re és klasszicista stílus emlékeit őrző udvarházat láthat. Ezekről részletes térkép található a múzeumban. Alsócsernátonhoz kapcsolódik az 1848—49-es ma­gyar forradalom és szabadságharc egyik jeles esemé­nye. 1848. május 30-án az itt megtartott népgyűlésen kihirdették a jobbágyi terhek eltörlését. A református eklézsia egy harangját Gábor Áronnak adta ágyúöntés­ Szerkesztették: Benkő Levente, Kisgyörgy Zoltán re. A település számos jeles személyiséget adott népünknek. Itt született Végit Antal (1811 1882) hon­véd főhadnagy, a kézdivásárhelyi ágyúgyár munkatár­sa, a Végh-féle vasekék megalkotója. Mellszobra a mú­zeum udvarán látható (Gergely István alkotása, 1973), nevét felvette a helybeli iskola. Munkásságát fia, Végit Ignác folytatta. Itt ringatták bölcsőjét Cs. Gajdó Dániel (1696—1749) református egyházi írónak — ő tartotta a gyászbeszédet Pápai Páriz Ferenc fölött 1717-ben —, Cseh Imrének (1805—1852), a „székely-töröknek”, 1849- béli honvédszázadosnak, Kossuth török tolmácsának. Csernátoni családból származott Cs. Cseh Lajos (1823— 1901), a Március Tizenötödike című lap radikális szelle­mű szerkesztője. A Cseh család leszármazottja id. Cseh Gusztáv grafikus és fia, a grafikus ,és­­könyvművész ifj.­­Cseh Gusztáv. A temetőben nyugszik Cs. Cseh Károly (1838—1894) orvos és jeles balneológus, szakíró, Gaál Sándor (1885—1972) mérnök-fizikus, aki 1929-ben E. O. Lawrance előtt kidolgozta és leírta a ciklotron elvét. Fi­gyelmet érdemel még két magányos emlékmű: a nem­zetközi út mellett álló fakereszt, melyet a vidéket sújtó 1946-os szárazság emlékére emeltek, és a falu nyugati szélén, az út mellett álló faragott kapja, amely a második világháborúban itt elesett német katonák emlékét őrzi (1986). Ipartörténeti emlékként tartják számon a táj­múzeum felé vezető utcában levő kettős bolthajtású kőhidat, mely 1907-ben épült. (kgy. z.) Alsócsernáton

Next