Háromszék, 2002. augusztus (14. évfolyam, 3624-3650. szám)
2002-08-01 / 3624. szám
FALUVILÁG Székföldje ünnepre kész Csak hon- és helytörténeti munkákban, dolgozatokban, turistakalauzokban meg a lap oldalain jelent meg az utóbbi évtizedekben az, hogy megyénk délnyugati sarka — Arapatak—Hidvég tágabb térsége — külön történelmi s talán néprajzi tájegység is. Ennek a vidéknek különálló és igen izgalmas történelme van, tele jeles eseményekkel, küzdelmekkel, olykor felemelő sikerekkel is. Az egységesnek nevezhető kisrégióról megfeledkezni nem szabad. Ennek fontosságát ismerték fel a vidék protestáns lelkészei, amikor megszervezték a Székföldi Napokat. Azt a területet nevezték régebb és nevezzük ma is Székföldjének, melyet északon a bölöni határ déli széle, nyugaton és délen az Olt, keleten pedig a Baróti-hegység vízválasztója — vagyis a történelmi Székelyföld nyugati határa — fog közre. Két régi történelmi település alakult ki itt: Hidvég és Arapatak. Később megjelent Erősd, majd Lüget, Nyáraspatak és az 1770-es években Előpatakfürdő. Lüget és Nyáraspatak a hidvégi grófi uradalmak (Nemes és Mikó) román ajkú jobbágyai és zsellérei letelepítése folytán alakult, a fürdőt pedig saját erdős területén, ahol bőven törtek a felszínre gyógyvizek, gróf Nemes János létesítette a XVIII. század utolsó harmadában. Székföldje régen Felső-Fehér vármegye foltocskája volt, mely Rogerius atya szerint a mongolok 1241—42-es dúlásának áldozata lett, lakatlanná vált, s amely „a barcasági szászok, a kirczi románok és a sepsi székelyek lakta terület közé volt ékelve”. Elsőként II. András magyar király 121-es adománylevelében említik Terra Zek néven mint a Barcaság határterületét. A szász történetírók szerint egy Fulkun nevű szász lovag bírta, de a mongol dúlás után IV. Béla királyunk 1252-ben — tehát éppen 750 évvel ezelőtt — sepsiszéki Bálint grófnak, Akadás fiának, a hidvégi gróf Mikó, Nemes és Kálnoky családok egyik közös ősének adományozta. 1876 után ez a terület is a történelmi Háromszék vármegye szerves része lett. Oly gazdag és eseményekkel megrakott történelme van ennek a kis tájnak, hogy külön könyvecskét lehetne írni róla. Részben erre, de más eseményekre is emlékeztetni szándékoznak az itt szolgáló történelmi magyar egyházak református lelkészei, tiszteletes Egyed László és Ungvári Barna András, amikor megemlékeznek az 1252-es adományozásról, a vidék szempontjából nem elhanyagolható kerek, 750. évfordulóról. Arapatakon augusztus 4-én, vasárnap falutalálkozó keretében kerül sor a Székföldi Napok rendezvényére. Itt kettős ünnepet ülnek, hiszen kerek 75 éve annak, hogy 1927-ben Dávid Gyula akkori református lelkipásztor kezdeményezésére megalakult a nőszövetség. Ünnepi istentisztelet keretében ismertetik a két évforduló történelmi jelentőségét, sor kerül nőszövetségi zászlószentelésre, a hősi emlékmű megkoszorúzására. Az alkalomra hazatérő árapatakiak, a helybeliek szórakoztató művelődési rendezvényeket-műsorokat tekinthetnek meg. Hidvégen augusztus 111-én, szombaton tartják a Székföldi emlékünnepséget. A múltra emlékező, de a jövőbe is tekintő rendezvény itt is istentisztelettel kezdődik, ahol az igét Dt. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője hirdeti. Meghívott előadók mutatják be Székföldje múltját, tájrajzát, majd leleplezik a történelmi évfordulót megjelölő emléktáblát. Lesz a történelmünkhöz szorosan kapcsolódó könyvbemutató és záró szeretetvendégség. A két székföldi település azért ünnepel egy hét különbséggel, hogy Hidvégen tiszteletüket tehessék az árapatakiak és az erősdiek is, hisz közösen szolgáltatják majd az ünnepi műsort. (kisgyörgy) 2002. AUGUSZTUS 1. fi'XÍTJV J/ .2001 SEPSIBESENYŐ De a tábor bezzeg hangos... Csendben éli mindennapjait a kis falu. Háromszázvalahány állandó lakója a nyári mezei munka után néz, mihelyt az időjárás engedi. A falubeliek az eget kémlelik, kitisztul-e, s a föld szikkad-e annyira, hogy az aratógépek belevághassanak az érett gabonába. Merthogy ez idő tájt, mint mondják, a kombájnok csak csipegetnek. Másfelől pedig azért is nehéz az aratás-cséplés, mert az sok pénzbe kerül. Következésképpen előbb el kell adni a pityókatermést — kilóját az út szélén most potom négy-, hetek múlva bagó kétezer lejért —, aztán abból lehet fizetni a cséplést. Ha lehet. A faluban tehát csend van, és reménykedés. A besenyőiek például azt remélik, hogy idéntől lesz aszfaltozott útjuk. Az ókori rómaiak már használták ezt a fajta útburkolatot, de igazán nem a besenyőieken múlt, hogy a helység történetében először csak most, az Úrnak 2002. esztendejében lesz részük ilyesmiben. A magyarázat egyszerű: Rómát nem Bukarestből irányították. Mindenesetre a terv úgy szól, hogy a közmunkálati és területrendezési minisztérium idén 1, azaz egy, 2003-ban pedig 0,5, azaz fél kilométernyi út leaszfaltozását pénzeli az egyébiránt a besenyői adófizető polgárok pénzéből is összeálló országos költségvetésből. A leendő burkolat az Angyalos—Maksa „országút” letérőjétől az iskoláig húzódik majd. Maksa község alpolgármestere, a Sepsibesenyőn élő Kosztarab Irén egyetlen szóval sem kommentálja a tervet, inkább csendben reménykedik. A faluban azért meg-megpezsdül az élet. Legutóbb két hete volt esemény a helységben, amikor a maksai, dálnoki, bitai és természetesen a vendéglátó helybéli önkéntes tűzoltók tartottak versenyt, utána pedig juliálisan múlatták az időt. S csendben a télre készültek: a szociális támogatás fejében közhasznú munkára köteles, úgynevezett hetvenkét órások segítségével például megtakaríttatták a turisták által közkedvelt tó környékét, az iskolába télire tűzifát hordattak-rakattak, s ha kell, a gyermektáborban is igénybe veszik segítségüket. De a gyermektábor bezzeg hangos! Egymást váltják a kiránduló- és üdülőcsoportok, hiszen a gyermekek dolga, hogy nyári szünidőben élvezzék az önfeledt vakációzás minden örömét. A kis falunak és nagy tavának híre Nyugat-Magyarországra is eljutott, minekutána a Veszprém megyei Eperjes küldöttsége már meglátogatta a háromszéki apró helységet, újabban pedig besenyőiek tesznek háztűznéző látogatást a Bakonyban, hátha összejön a testvértelepülés-frigy. (benkő) Gyermeksereg a besenyői táborban Albert Levente felvételei Hamif isick 5 FALULEXIKON A történelem előtti időkben is lakott hely volt, hisz a leletek és a régészeti feltárások majdnem minden korszak tárgyi emlékeit felszínre hozták. Nevét, többek mellett, az 1974-ben létrehozott tájmúzeuma, később népfőiskolája röpítette messzi földre. A tárgyi és más emlékekben gazdag részleg az egykori Domokos Ödön és Gyula-féle klasszicista udvarházban kapott helyet. Törzsanyagát az alapító Hasznainn Pál (1902-1977) tanár, helytörténész magángyűjteménye képezte, melyet aztán utódainak szorgalma gyarapíton. Az igen értékes anyagot tartalmazó intézmény így méltán viseli ma alapítójának nevét. Emléktáblája lakóházán, az egykori Cseh-kúrián látható. Az alapító bronzplakettje Buday László budapesti művész munkája. A múzeumépület irodalomtörténeti emlékhely is, melyben egy emléktábla adja a látogató tudtára, hogy itt szállt meg az író Jókai Mór 1882-ben, aki élményanyagot gyűjtött az 1883-ban megjelent Domokosok című regényéhez. Az épület közelében áll Jókai hársfája, valamint jó néhány, Erdélyben egyedi gyűjtemény: régi székely kapuk, lakóházak, malmok, mezőgazdasági szerszámok, gépek, sírjelek, sírkövek és faragott fejfák. Az itt működő népfőiskola a legkülönbözőbb érdeklődésű alkotó fiatalok valóságos tanműhelye. A Bod Péter Közművelődési Egyesület időszakos folyóiratot — Csernátoni Füzetek — ad ki. A település központi övezetében áll a millecentenáriumi emlékmű (bronzplakettje Vetró András munkája), valamint a hősök emlékműve. Különös érdeklődésre tarthat számot a református vártemplom. Egy középkori templomra épült 1897-ben. A XV—XVI. századinak tartott várfala részben még áll. A templombelső klasszicizáló késő barokk stílusú. Értéke a két lefejezett Damokos fiú 1600-ból származó sírköve és késő reneszánsz faragott kő szószéke. Portikusában millenniumi emléktábla található. A központi fekvésű római katolikus templomot Zámbler János (1789—1849) plébános építtette 1844-ben. Kőbe faragott arcmása a plébániával szembeni parkban látható (Varga Mihály alkotása, 1993). A település keleti szélén áll a restaurált ortodox templom. Védőszentje Szent György (op. 1872-ben). Akit az építészettörténet érdekel, itt számos barokk oromfalas, árkádos tornácú, a népi reneszánsz és barokk építészet, empire és klasszicista stílus emlékeit őrző udvarházat láthat. Ezekről részletes térkép található a múzeumban. Alsócsernátonhoz kapcsolódik az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc egyik jeles eseménye. 1848. május 30-án az itt megtartott népgyűlésen kihirdették a jobbágyi terhek eltörlését. A református eklézsia egy harangját Gábor Áronnak adta ágyúöntés Szerkesztették: Benkő Levente, Kisgyörgy Zoltán re. A település számos jeles személyiséget adott népünknek. Itt született Végit Antal (1811 1882) honvéd főhadnagy, a kézdivásárhelyi ágyúgyár munkatársa, a Végh-féle vasekék megalkotója. Mellszobra a múzeum udvarán látható (Gergely István alkotása, 1973), nevét felvette a helybeli iskola. Munkásságát fia, Végit Ignác folytatta. Itt ringatták bölcsőjét Cs. Gajdó Dániel (1696—1749) református egyházi írónak — ő tartotta a gyászbeszédet Pápai Páriz Ferenc fölött 1717-ben —, Cseh Imrének (1805—1852), a „székely-töröknek”, 1849- béli honvédszázadosnak, Kossuth török tolmácsának. Csernátoni családból származott Cs. Cseh Lajos (1823— 1901), a Március Tizenötödike című lap radikális szellemű szerkesztője. A Cseh család leszármazottja id. Cseh Gusztáv grafikus és fia, a grafikus ,éskönyvművész ifj.Cseh Gusztáv. A temetőben nyugszik Cs. Cseh Károly (1838—1894) orvos és jeles balneológus, szakíró, Gaál Sándor (1885—1972) mérnök-fizikus, aki 1929-ben E. O. Lawrance előtt kidolgozta és leírta a ciklotron elvét. Figyelmet érdemel még két magányos emlékmű: a nemzetközi út mellett álló fakereszt, melyet a vidéket sújtó 1946-os szárazság emlékére emeltek, és a falu nyugati szélén, az út mellett álló faragott kapja, amely a második világháborúban itt elesett német katonák emlékét őrzi (1986). Ipartörténeti emlékként tartják számon a tájmúzeum felé vezető utcában levő kettős bolthajtású kőhidat, mely 1907-ben épült. (kgy. z.) Alsócsernáton