Háromszék, 2003. január (15. évfolyam, 3751-3773. szám)
2003-01-09 / 3754. szám
UZON Kilátástalan helyzet a szeszgyárban Keserű szájízzel tér vissza kollégáihoz — mondotta lapunknak Adrian Oancea szakszervezeti vezető, miután háromtagú küldöttség élén a prefektúrán tárgyalt tegnap. Az uzoni szeszgyár alkalmazottai kilátástalan helyzetüket ismertették azon a megbeszélésen, melyen Horia Grama kormánymegbízotton kívül jelen volt Tiberiu Alistor, a megyei pénzügyi hivatal, Serena Ivan, a munkaügyi igazgatóság vezetője, valamint Constantin Scurtu rendőrfőkapitány. A prefektúra illetékesének nem sikerült elérnie a szeszgyár vezetőit. Sokra nem számított, mondotta a szakszervezeti vezető, nem is sajnálatért jött a hivatalba, de másfajta hozzáállást várt el. Az egy órát tartó meghallgatáson Adrian Oancea elmondta: a szakaszervezet és az ügyvezető közötti megállapodás értelmében november 1-jétől négy hónapra hazaküldték az alkalmazottakat, s emellett 75 százalékos fizetés biztosítását vállalta a cég. Közben az emberek fejét visszahívták palackozni. Januártól senki nem dolgozik, a termelési engedély is lejárt. Az alkalmazottak meg szeretnék kapni a szerződésben ígért részesedésüket, ám decemberre máig nem kaptak előleget. De nincs is, kivel tárgyalniuk, Constantin Dună ügyvezető idén még nem tette be lábát a gyárba, Erdély Edét sikerült telefonon elérni, ám azt mondta, amíg nem dolgoznak, nem fizet, írásban jelezték a munkaügyi iazgatóságnak és a munkaügyi hivatalnak, hogy az ügyvezető a kollektív munkaszerződés tizenként pontját megszegte. Telefonon felvették a kapcsolatot a privatizációs hatósággal is, ám azt a választ kapták, amíg Erdély Edének két százalékkal több részvénye van, mint az államnak, nem tehetnek semmit mondotta Oancea. Visszaélésnek tartják, hogy Erdély Ede az érdekeltségi körébe tartozó 35,4 százalékos részvénycsomaggal (élettársa, Marcela Ţăndărică és testvére, Erdély János részvényeivel együtt) intézkedjék. Amil Dună ügyvezető művel, az már csúfság, s különben sem tesz egy lépést sem Erdély Ede jóváhagyása nélkül. Az emberek szeretnének valami biztosat tudni mondotta a szakszervezeti vezető , inkább vállalják a munkanélküliséget, csak dőljön már el sorsuk. Igen ám, de a kollektív munkaszerződés szerint tömeges elbocsátás esetén hat fizetésnyi végkielégítés jár. Szekeres Attila (folytatása a 3. oldalon) Elégedetlen munkások az uzoni gyárkapunál (decemberi felvétel) SZÁNDÉKOSAN TETTÉK TÖNKRE A CSAVARGYÁRAT Keresik a túlélés lehetőségét Második nekifutásra tegnap délelőtt a csavargyárban megtartották a rendkívüli közgyűlést, melyen dr. Márton Albert közgazdász kettős minőségben, ügyvezetőként és kisrészvényesként, Hajdú Antal vezérigazgató, Pál Traian, a Gero Invest Kft. igazgatója, a cenzorbizottság két tagja és hat kisrészvényes vett részt — 62,62 százalékos volt a jelenlét. Az első napirendi pont keretében Márton azt javasolta, a részvényesek egyezzenek bele, hogy a csavargyár társulhasson a szépmezői Zoocomp Rt.-vel, az uzoni szeszgyárral, a Gero Invest Kft.-vel, a sepsiszentgyörgyi Comcercal Rt.-vel, a torjai és a gelencei gép- és traktorállomással, és ezek vagyonrésze ne haladja meg egyenként a negyvenmilliárd lejt. Milyen hasznunk származik nekünk, kisrészvényeseknek e társulásból? — tette fel a kérdést Siposs Sándor kisrészvényes, aki azt is kifejtette, hogy szándékosan tették tönkre a csavargyárat. Válaszában dr. Márton Albert elmondta: a gyár 1999-ben veszteséges volt, de 2000 őszén már nyereséget könyvelt el, és az államnak sem tartozott, ám akkor megkezdődött a vezetőség meghurcoltatása. Amikor a múlt év végén, öt hónap után visszakerült a gyárba, siralmas állapotokat talált — mondotta. Mit ér az én 147 részvényem? — kérdezte ismét Siposs Sándor. Bochom István (folytatása a 3. oldalon) független napilap Ara: ítSOO lej, előfizetőknek: lej 3754. w;un Sc|Miimiili>vöi'i>y. 200* 1. jainuu' 0., ( M HilMtili Hány pénzt ér az új esztendő Rétyen - A község bevételei és kiadásai felől érdeklődtünk Csősz Ferenc polgármesternél. Ez lesz ugyanis meghatározója a Rétyhez tartozó települések ez évi gazdasági életének. 2003-ban 6,26 milliárd lejes költségvetés alapján kell gazdálkodnia az önkormányzatnak. Gond, baj, megoldandó kérdés ugyanis éppen elég van itt is. 4,43 milliárd lejt állami támogatásként kapnak majd, s ebből 1,5 milliárdot— költségvetéspótlásként — a megyei tanács fog biztosítani. Egy előzetes felmérés alapján 1,8 milliárd lejt kell bevételeznie a polgármesteri hivatalnak ebben az évben. A soron levő munkák/feladatok ismertetésére-pontosítására kértük meg a polgármestert. — Ebben az évben sem fogunk dúskálni a pénzben. Be kell fejeznünk a községi tanács és a polgármesteri hivatal épületének munkálatait, az épületbelső főjavítását. Erre csupán 34 millió lej áll rendelkezésünkre. Jól fog majd az aprómunkás is. Százmillió lejt irányoztunk elő a művelődési otthonok feljavítására. Hatvanmillió lejt különítettünk el a rétyi és a szacsvai tűzoltószertárnál megkezdett munkálatok befejezésére. Hasonló munkálatra vár a rétyi mázsaház, melyet húszmillióból be tudunk majd fejezni. Panaszolták a községben, hogy szegényes és nagyon régi az önkéntes tűzoltócsapatok ruházata, a leltári tárgyak zöme is elhasznált már. Ezen próbál most segítenijobbítani az önkormányzat az e célra előirányzott 90 millió lejjel, melyet az alakulatok közt arányosan fognak felosztani. Fölötte érdekli a lakosságot az utak/utcák karbantartására leosztott 104 millió lejes összeg sorsa. Ezt a pénzt szintén a települések lakosságának arányában fogják leosztani. Felhasználásáról a falvak képviselői döntenek, nyomon követik a munkálatokat. Főleg folyami kavics, útgyalu működtetésére lesz ez szükséges, mert a munkálatokhoz fel fogják majd használni a szociális segélyben részesülők munkaerejét. (kisgyörgy) Máról holnapra Lesz-e háború? A jó tíz évvel ezelőtti Öböl-válság és a Sivatagi Vihar elnevezésű hadművelet után újra amerikai erők gyülekeznek az Öbölben Várható, hogy Bush, aki a gonosz, birodalmak egyikeként jelölte meg Szaddám Huszein diktatúráját (Irán és Észak-Korea mellett), végre sikerrel fejezi be, amit már atyja elkezdett, és az amerikai hadsereg elűzi az iraki diktátort. A háború még akkor is elkerülhetetlennek látszik, ha az európai szövetségesek nem kifejezettért lelkesednek a részvételért. Ahogyan, meglehetősen durván, az egyik vezető amerikai külpolitikai újságíró megfogalmazta: a kabátunkat tarthatják, de a többit magunk is elvégezzük. Eléggé felbolydult az amerikai csapatösszevonások hírére az arab világ is, több állam menedékjogot ajánlott az iraki diktátornak, úgy vélvén, önkéntes távozása meggátolhatná a háborút (?). Szaddám Huszein pszichéjének ismeretében ez csupán ábránd, ő máris készül a nagy csatára, amelyben nyilván győzni fog (!). Ne nevessünk, Szaddám felfogása szerint a Sivatagi Vihart is Irak nyerte meg (?), s a nagy győzelem emlékére a diktátor hatalmas mecsetet is emeltetett, ahol üveglap alatt a Korán vérre írott lapjai is láthatóak. A vér természetesen a nagy mecsetalapítóé! Szaddám a Korán lapjainak lemásolásához két év alatt mintegy 28 liter vért adott, ha az arab forrásoknak hinni lehet... De nem visszakozhat most már Bush sem, beindult a háborús felvonulás, január elején 50 000 katona érkezett, többtucatnyi harci gépet vezényeltek az Öböl-közeli támaszpontokra, és megindultak a nagy amerikai repülőgép-anyahajók is... A háború tehát elkerülhetetlen, ha a miértedre keressük a választ, 2001. szeptember 1I-ig kell visszamennünk, amikor Amerika önbizalma megrendült... Azóta a terrorizmus elleni harc ürügyén megkezdődött a misztifikált arab világ éltrendezése orosz beleegyezéssel s a közönyös Kína tolvolba vesző tekintete előtt. Először Afganisztán jött, ahol villámgyorsan megbuktatták a hegyi országot hihetetlen nyomorba és káoszba taszító és az egyes számú főellenséget, Oszama bin Ladent is rejtegető tádib rezsimet, visszabombázva a balszerencsés országot a kőkorszakba. Most Irak következik, s ez nem véletlen. Bizonyos stratégák már az idősebb Bush csapataiban is benne voltak, és nem mindenki értett föltétlenül egyet azzal, hogy az elnök az utolsó utáni pillanatban állította le a sereget, noha az azonnal lemondó vezénylő tábornok szerint nyolc óra alatt elfoglalhatták volna Irakot, elűzhették volna Szaddámot. Ők most be szeretnék fejezni, amit elkezdtek, s az akkori érvek sem számítanak már — ha Irak meggyengül, Irán túlsúlyra tesz szert a térségben —, hiszen elképzelhető, hogy a teheráni rezsim megbuktatása is sorra kerül. Az elnöki tanácsadók szerint Amerikának egyszerűen nincs mérs választésa, s ha a nagy cél, az egész arab világ ,,pacifikálása " és demokratizálása aligha sikerülhet, a Fehér Ház egyelőre megelégedik annyival, hogy az atomfegyverrel rendelkező diktatórikus rezsimeket buktatja meg, amelyek — ismerve zsarnokaik eltökéltségét — e fegyvereket a próféta zöld zászlaja alatt küldhetnek amerikai és európai célpontok ellen. Az amerikai hadigépezet tehát beindult! A nagy kérdés persze, hogy a végső győzelem és Szaddám pusztulása fiéin hogyan alakul az iraki helyzet. A csatákat megnyerni könnyű, egy évtizedekig diktatúrában sínylődő beteg arab orszég életét újjászervezni sokkal, de sokkal nehezebb... Bogdán László