Háromszéh, 2003. május (15. évfolyam, 3847-3872. szám)

2003-05-08 / 3852. szám

If­o­a­i Harmszek G ION MIHAI PACEPA A Kreml öröksége Dej szenvedélye, az ipari kémkedés (részlet) szent kilopakod­tak a szántóföl­dekre, kikaparták a földből az éppen elvetett „szülőma­gokat”, és zsebre vágták őket. Egyi­„Koppintsuk le a technológiájukat!” határozta el Dej annak az embernek az önbi­zalmával, aki csak nagyon kevéssel azelőtt tudta meg, mit jelent a technológia szó. „Ez lehetetlen” ellenkezett Moghioros, min­den tekintélyét latba vetve. A hibrid vető­mag, magyarázta, nem magától terem meg: minden évben létre kell hozni erre szakoso­­két a másik után dőlt intézetekben, a célra kiválasztott „szü­lők” mesterséges beporzása által. A kivá­lasztott „szülők”, melyek fajtánként igen változóak, az egész folyamat legnagyobb titkát jelentik azokban az intézetekben, és semmi szín alatt nem bocsátják áruba. Csak az Egyesült Államok Mezőgazdasági Mi­nisztériuma rendelkezik a teljes „szülőgyűj­­temény”-nyel, s ezt valamennyi hibrid ku­koricafajta genetikai alapanyagaként hasz­nálhatják fel. Így aztán, fejezte be Mo­­ghioros, a parasztok kénytelenek megvásá­rolni a hibrid vetőmagot az amerikai termesz­tőktől, akik a termesztési eljárást éppúgy ti­tokban tartják, mint az atombomba készíté­sét a tudósok. (...) Mihelyt a logisztikai problémák megol­dódtak, Dej kinevezett egy DIE-lisztet a washingtoni román nagykövetség mezőgaz­dasági attaséjának, akinek egyetlen felada­ta volt: meg kellett győznie az amerikaiakat, hogy adjanak ösztöndíjat román mezőgaz­dasági „dolgozókénak, hogy megtanulhas­sák, hogyan kell gondozni a hibrid kukori­cát, amelyet Románia természetesen az Egye­sült Államoktól szándékozik megvásárolni. Dej személyesen tanította ki, hogyan ve­zesse orránál fogva az amerikaiakat azzal, hogy Romániában semmi sem fontosabb a kukoricánál, és hogyan lágyítsa meg a szí­vüket all világháborút követő aszály ször­nyűségeivel, amely több tízezer ember ha­lálát okozta. „Mondj több százezret - javí­totta ki magát Dej , aztán terítsd ki az adut is. Mondd meg nekik, hogy Románia kor­mánya elhatározta, hogy évről évre, az idők végeztéig az Egyesült Államokból szándé­kozik importálni a hibrid kukoricát, mert így akarja kizárni az aszály okozta éhínség lehe­tőségét az országban. Az lesz a jelszavunk, hogy »Vetőmagot az egész országnak!«” - magyarázta Dej, hangsúlyozva az „egész” szót. Dej elgondolása helyesnek bizonyult: midőn az amerikaiak a Romániát sújtó ször­nyűségekről hallottak, a rájuk jellemző nagy­vonalúsággal reagáltak. Mihelyt Dej íróasz­talán ott volt az első ötven ösztöndíj, meg­parancsolta a „Genezis” haderejének, hogy kezdjék meg a támadást. Az ösztöndíjasok Amerikában nagyszerű benyomást keltet­tek: reggeltől estig föl se néztek a könyv­ből, és nagy buzgalommal tanulták a hibrid kukorica termesztési folyamatát. Éjszaka vi-öt év alatt a „Genezis” hadse­rege több száz kiló genetikai anyagot lopott, amit az amerikai cégek hibrid kukorica előállítására hasz­náltak. Diplomáci­ai mentességet él­vező DIE-lisztek vagy az egyik ösz­töndíjas a DIE-től kapott dupla falú bőröndben heten­te elszállította az ellopott vetőma­got a washingtoni román nagykövet­ségre vagy az ENSZ állandó ro­mán küldöttének szálláshelyére. Ugyanakkor a DIE működtette speci­ális diplomáciai futárszolgálat biz­tosította, hogy a magvak azonnal Romániába kerül­jenek az Egyesült Államokból, ne­hogy biológiai károsodás érje őket. Tehát 1961 és 1965 között Dej személye­sen irányította a genetikai anyag újraveté­­sét, valamint szaporítását abból a célból, hogy nemzeti „szülőtartalék” jöjjön létre, amire azért volt szükség, hogy sokféle hib­rid kukoricát lehessen előállítani. A román mezőgazdaságnak Dej halála után még tíz évre volt szüksége, hogy az egész ország­ban elkezdje a hibrid kukorica termesztését. Ahogy a Nyugatról ellopott technológiák esetében is, úgy a Romániában kifejlesztett hibrid kukoricák esetében is számot, nem pedig nevet viselt az új termék: HR 101, HR 102, HR 103 stb. Ezekben az elnevezések­ben a HR a hibrid românesc kezdőbetűi vol­tak. 1978-ban a román mezőgazdasági minisz­ter Ceauşescunak megküldött jelentésében dicsérte a DIE hozzájárulását a román me­zőgazdaság fejlődéséhez. Szerinte a „Gene­zis” 300 millió dollárt takarított meg, mivel feleslegessé tette a szabadalmak, a know­how és a hibrid kukorica importját. Amennyiben Románia valóban profitált pénzügyileg a fenti akcióból, ez igen nehe­zen bizonyítható, mivel a kommunista gaz­daságban meglehetősen ,,eredeti" vetési módszereket alkalmaznak. De egyvalami biz­tos: hogy a ,,Genezis”-akció miatt Románia kommunista kormánya akár tolvajbandának is nevezhette volna magát, amelynek a sza­va egy lyukas garast sem ér Nyugaton. A galaci Fémipari Művek volt a második olyan tudományos-műszaki művelet, ame­lyet Dej személyesen vezetett. „Malom” volt a fedőneve, mert „éjjel-nappal dolgoznia kell, mint egy malomnak”. „Szélvihar” volt a fedőneve annak a különleges egységnek, amely operatív megfigyelés alatt tartotta két nyugati cég Bukarestben tartózkodó kép­viselőit, akik egymással versengtek az üze­mek felépítésére jogosító szerződés aláírá­sáért. A ,,Szélvihar”-csoportban kétszáz tiszt szerepelt a 111. Ügyosztályból (kémel­hárítás, szekuritáté), a II-ból (szabotázs­elhárítás) és a VI 1-ből (követés, megfigye­lés és nyomozás). Mikrofonokat kellett fel­szerelniük a képviselők hotelszobáiba, le­hallgatni telefonbeszélgetéseiket, megsze­rezni telexüzeneteiket, és éjjel-nappal meg­figyelés alatt tartani őket. „Kurva” volt a kódolt neve egy prostituáltcsoportnak, me­lyet a Szekuritáté Kémelhárító Igazgatósá­ga hozott létre. A „Kurva” tagjainak az volt a feladatuk, hogy „rátapadjanak” az előbb említett két nyugati cég képviselőjére, és kifejjék belőlük kereskedelmi titkaikat. „Ke­reső” volt a Dej által adott kódolt neve an­nak a DIE és a Kémelhárító Igazgatóság tisztjeiből alkotott egységnek, amelynek fel­adata az volt, hogy titokban lefényképezze a két nyugati cég képviselőinek bőröndjei­ben, hotelszobáiban talált dokumentumo­kat. Végül Déj létrehozta a Prés nevű cso­portot, amelybe a Külkereskedelmi Minisz­térium és a Pénzügyminisztérium szakem­berei tartoztak —­ akiket előzőleg beszervez­tek a DIE-be vagy a Szekuritátéba —, és minden technikai, kereskedelmi és pénzügyi információt* elemeztek, amelyet a „Szélvi­har”, a „Kurva” és a „Kereső” szállított. Az egész „Malom”-művelet főparancsnoka a külkereskedelmi miniszter lett. Doicaru lett a vezérkari főnök, engem pedig a kü­lkap­­csolatok igazgatójának neveztek ki. „Első lépésként meg kell hamisítania ezt– parancsolta Dej, a nyugatnémet delegá­ció kereskedelmi ajánlatát lobogtatva. Utána pedig a franciák kezébe kell juttat­nunk valahogy.” Pár nap múlva a francia küldöttség tagja egy „ottfelejtett” aktatáskát talált az Athénée Palace Hotelban, amelyben többek között benne volt a nyugatnémet küldöttségnek a gálárs művek felépítésére vonatkozó aján­latainak másolata. Ebből a franciák megtud­hatták, hogy húsz százalékkal drágábban ajánlják szolgálataikat a németeknél. Két nap múlva technikai hibára hivatkozva a francia csoport drámai árleszállítást hajtott végre. Dej rögtön intézkedett, hogy az új francia ajánlat eljusson a nyugatnémetekhez. Ez a játék eltartott pár hónapig, és annyira le­nyomta az árajánlatokat, hogy a román szak­emberek véleménye szerint a két csoport csak akkor maradhatott versenyben, ha drasztikusan csökkentik a leszállítandó fel­szerelések minőségét. Délből kitört a neve­tés, amikor a lehallgatott telefonbeszélge­tésekből kiderült, hogy a galaci üzlet már egyik csoportnak sem kifizetődő. Vesztesé­gesen dolgoznak üzente a düsseldorfi központ a nyugatnémet csoportnak. Párizs viszont bejelentette, hogy visszavonul a versenytől. Del arca sugárzott: „Galac ter­mést hoz mondta drámain. És ráadá­sul ingyen!” Sohasem láttam annyira elé­gedettnek. Szerelmes kamaszra hasonlított, amikor a „Malon”-műveletet dicsérte. Sen­ki sem lehet az ő szerelménél tökéletesebb és szebb. És mindenekelőtt a „Malom” az ő műve volt. Csakis az övé! Bukarest tehát aláírta a szerződést a nyu­gatnémet konszernnel, amely hamarosan el is kezdte építeni azt, ami Dej reményei sze­rint uralkodása legjelentősebb alkotása lesz! A Galaci Kombinátból azonban újabb kom­munista masztodon lett, amely nem tudott lépést tartani a fejlődéssel, a nyugati tech­nológiával, a konkurenciával, és végül gaz­daságilag csődbe ment. A kereskedelemben is, akárcsak a szerelemben, a siker titka a kölcsönös bizalom. Rövid idővel a fenti eset után Dej létre­hozott egy gazdasági dezinformációs egy­séget a DIE-n belül, amelynek feladata az volt, hogy külön nyereséghez juttassa Ro­­mániát a külföldi cégekkel aláírt szerződé­sek esetében. Tehát a Nyugatról importált ipari és mezőgazdasági áru esetében a Galaci Kombinát kapcsán használt módszereket alkalmazva alaposan leszorították az árakat. Nem tudok egyetlen komoly ügyletről sem, amelyet a Külkereskedelmi Minisztérium vagy a román külkereskedelmi vállalatok hoztak tető alá, és amelyet a DIE fel ne hasz­nált volna arra, hogy külön nyereségre te­gyen szert. 1962 végén a DIE már aktívan részt vett a külkereskedelem valamennyi ágában. Az ipari kémkedés állami politika lett, akárcsak a Szovjetunióban. Dej állandó mozgásban akart tartani minket. Ezért utasított bennün­ket, hogy Doicaruval hetente mutassuk be neki a DIE-rezidentúrák által megszerzett legfontosabb dokumentumokat, valamint a szerződések aláírásakor várható külön nyereséggel kapcsolatos jelentéseket. Ugyanakkor felkért bennünket, hogy éven­ként háromszor kiállítást rendezzünk azok­ból az anyagokból, technológiákból és fel­szerelésekből, amelyek ipari kémkedés alap­ján vagy segítségével jöttek létre."Ezeket a kiállításokat a Központi Bizottság székhá­zában rendeztük, és a legszigorúbb titok övezte őket. A kiállított tárgyakat be kel­lett mutatnunk a Politikai Bizottság tagjai­nak, valamint a megfelelő ágazatok minisz­tereinek és helyetteseinek, hogy felkeltsük étvágyukat az ipari kémkedés iránt. Az ipa­rosítás „román útja” tehát már ott kopo­gott ajtónkon, s már egyikünk sem sejtette, hogy ennyire tönkre fogja tenni az ország gazdaságát, és Románia emiatt Európa Etiópiája lesz. A Genezis hadművelet 1. /­­/. Mih­ai Pacepát — Ceauşescu kémfőnökét, aki 1978-ban disszidált — igazán nem kell bemutatni az olvasóknak. A nyolcvanas évek végén jelent meg Vörös horizon­tok című műve, és aratott világsikert, hiszen leleplezte a rettegett román zsarnok és pártvezér elképesztő méreteket öltő diktatúráját... 2. Pacepa lényegében Amerikába való távozása óta nem jelenik meg a nyilvánosság előtt (!), több plasztikai műtéten is átesett, személye a szó igaz értelmében őrületbe kergette volt főnökét, aki kétmillió dolláros vérdíjat tűzött ki fejére! Még a kilencve­nes évek végén is meglehetősen bizarr körülmények között fogadta a Duna TV ripor­tereit, akik úgy készíthettek interjút vele, hogy nem is láthatták. (A beszélgetést e rovatban 2001. október 18-án és 19-én közöltük...) 3. Most Pacepa második, szintén minden világnyelven megjelenő munkájából, A Kreml örökségéből közlünk egy világító részletet. A könyv, alcíme szerint, a hírszer­zés szerepéről szól a kommunista kormányzati rendszerben, s kiemelten foglalkozik az ötvenes évek végén beinduló és hallucinatórikus méreteket öltő román ipari kém­kedéssel. Amikor az akkori zsarnok és pártvezér, Gheorghe Gheorghiu-Dej találko­zott An­dropovval, a KGB főnökével, és felismerte az ipari kémkedésben rejlő lehető­ségeket, nálunk is „beindult” a dolog. Hogy hogyan, és mit is jelentett ez, arról az alábbi részlet árulkodik... Bogdán László PERISZKÓP 2003. MÁJUS 8.

Next