Háromszéh, 2003. május (15. évfolyam, 3847-3872. szám)
2003-05-08 / 3852. szám
Ifoai Harmszek G ION MIHAI PACEPA A Kreml öröksége Dej szenvedélye, az ipari kémkedés (részlet) szent kilopakodtak a szántóföldekre, kikaparták a földből az éppen elvetett „szülőmagokat”, és zsebre vágták őket. Egyi„Koppintsuk le a technológiájukat!” határozta el Dej annak az embernek az önbizalmával, aki csak nagyon kevéssel azelőtt tudta meg, mit jelent a technológia szó. „Ez lehetetlen” ellenkezett Moghioros, minden tekintélyét latba vetve. A hibrid vetőmag, magyarázta, nem magától terem meg: minden évben létre kell hozni erre szakosokét a másik után dőlt intézetekben, a célra kiválasztott „szülők” mesterséges beporzása által. A kiválasztott „szülők”, melyek fajtánként igen változóak, az egész folyamat legnagyobb titkát jelentik azokban az intézetekben, és semmi szín alatt nem bocsátják áruba. Csak az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma rendelkezik a teljes „szülőgyűjtemény”-nyel, s ezt valamennyi hibrid kukoricafajta genetikai alapanyagaként használhatják fel. Így aztán, fejezte be Moghioros, a parasztok kénytelenek megvásárolni a hibrid vetőmagot az amerikai termesztőktől, akik a termesztési eljárást éppúgy titokban tartják, mint az atombomba készítését a tudósok. (...) Mihelyt a logisztikai problémák megoldódtak, Dej kinevezett egy DIE-lisztet a washingtoni román nagykövetség mezőgazdasági attaséjának, akinek egyetlen feladata volt: meg kellett győznie az amerikaiakat, hogy adjanak ösztöndíjat román mezőgazdasági „dolgozókénak, hogy megtanulhassák, hogyan kell gondozni a hibrid kukoricát, amelyet Románia természetesen az Egyesült Államoktól szándékozik megvásárolni. Dej személyesen tanította ki, hogyan vezesse orránál fogva az amerikaiakat azzal, hogy Romániában semmi sem fontosabb a kukoricánál, és hogyan lágyítsa meg a szívüket all világháborút követő aszály szörnyűségeivel, amely több tízezer ember halálát okozta. „Mondj több százezret - javította ki magát Dej , aztán terítsd ki az adut is. Mondd meg nekik, hogy Románia kormánya elhatározta, hogy évről évre, az idők végeztéig az Egyesült Államokból szándékozik importálni a hibrid kukoricát, mert így akarja kizárni az aszály okozta éhínség lehetőségét az országban. Az lesz a jelszavunk, hogy »Vetőmagot az egész országnak!«” - magyarázta Dej, hangsúlyozva az „egész” szót. Dej elgondolása helyesnek bizonyult: midőn az amerikaiak a Romániát sújtó szörnyűségekről hallottak, a rájuk jellemző nagyvonalúsággal reagáltak. Mihelyt Dej íróasztalán ott volt az első ötven ösztöndíj, megparancsolta a „Genezis” haderejének, hogy kezdjék meg a támadást. Az ösztöndíjasok Amerikában nagyszerű benyomást keltettek: reggeltől estig föl se néztek a könyvből, és nagy buzgalommal tanulták a hibrid kukorica termesztési folyamatát. Éjszaka vi-öt év alatt a „Genezis” hadserege több száz kiló genetikai anyagot lopott, amit az amerikai cégek hibrid kukorica előállítására használtak. Diplomáciai mentességet élvező DIE-lisztek vagy az egyik ösztöndíjas a DIE-től kapott dupla falú bőröndben hetente elszállította az ellopott vetőmagot a washingtoni román nagykövetségre vagy az ENSZ állandó román küldöttének szálláshelyére. Ugyanakkor a DIE működtette speciális diplomáciai futárszolgálat biztosította, hogy a magvak azonnal Romániába kerüljenek az Egyesült Államokból, nehogy biológiai károsodás érje őket. Tehát 1961 és 1965 között Dej személyesen irányította a genetikai anyag újravetését, valamint szaporítását abból a célból, hogy nemzeti „szülőtartalék” jöjjön létre, amire azért volt szükség, hogy sokféle hibrid kukoricát lehessen előállítani. A román mezőgazdaságnak Dej halála után még tíz évre volt szüksége, hogy az egész országban elkezdje a hibrid kukorica termesztését. Ahogy a Nyugatról ellopott technológiák esetében is, úgy a Romániában kifejlesztett hibrid kukoricák esetében is számot, nem pedig nevet viselt az új termék: HR 101, HR 102, HR 103 stb. Ezekben az elnevezésekben a HR a hibrid românesc kezdőbetűi voltak. 1978-ban a román mezőgazdasági miniszter Ceauşescunak megküldött jelentésében dicsérte a DIE hozzájárulását a román mezőgazdaság fejlődéséhez. Szerinte a „Genezis” 300 millió dollárt takarított meg, mivel feleslegessé tette a szabadalmak, a knowhow és a hibrid kukorica importját. Amennyiben Románia valóban profitált pénzügyileg a fenti akcióból, ez igen nehezen bizonyítható, mivel a kommunista gazdaságban meglehetősen ,,eredeti" vetési módszereket alkalmaznak. De egyvalami biztos: hogy a ,,Genezis”-akció miatt Románia kommunista kormánya akár tolvajbandának is nevezhette volna magát, amelynek a szava egy lyukas garast sem ér Nyugaton. A galaci Fémipari Művek volt a második olyan tudományos-műszaki művelet, amelyet Dej személyesen vezetett. „Malom” volt a fedőneve, mert „éjjel-nappal dolgoznia kell, mint egy malomnak”. „Szélvihar” volt a fedőneve annak a különleges egységnek, amely operatív megfigyelés alatt tartotta két nyugati cég Bukarestben tartózkodó képviselőit, akik egymással versengtek az üzemek felépítésére jogosító szerződés aláírásáért. A ,,Szélvihar”-csoportban kétszáz tiszt szerepelt a 111. Ügyosztályból (kémelhárítás, szekuritáté), a II-ból (szabotázselhárítás) és a VI 1-ből (követés, megfigyelés és nyomozás). Mikrofonokat kellett felszerelniük a képviselők hotelszobáiba, lehallgatni telefonbeszélgetéseiket, megszerezni telexüzeneteiket, és éjjel-nappal megfigyelés alatt tartani őket. „Kurva” volt a kódolt neve egy prostituáltcsoportnak, melyet a Szekuritáté Kémelhárító Igazgatósága hozott létre. A „Kurva” tagjainak az volt a feladatuk, hogy „rátapadjanak” az előbb említett két nyugati cég képviselőjére, és kifejjék belőlük kereskedelmi titkaikat. „Kereső” volt a Dej által adott kódolt neve annak a DIE és a Kémelhárító Igazgatóság tisztjeiből alkotott egységnek, amelynek feladata az volt, hogy titokban lefényképezze a két nyugati cég képviselőinek bőröndjeiben, hotelszobáiban talált dokumentumokat. Végül Déj létrehozta a Prés nevű csoportot, amelybe a Külkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakemberei tartoztak — akiket előzőleg beszerveztek a DIE-be vagy a Szekuritátéba —, és minden technikai, kereskedelmi és pénzügyi információt* elemeztek, amelyet a „Szélvihar”, a „Kurva” és a „Kereső” szállított. Az egész „Malom”-művelet főparancsnoka a külkereskedelmi miniszter lett. Doicaru lett a vezérkari főnök, engem pedig a külkapcsolatok igazgatójának neveztek ki. „Első lépésként meg kell hamisítania ezt– parancsolta Dej, a nyugatnémet delegáció kereskedelmi ajánlatát lobogtatva. Utána pedig a franciák kezébe kell juttatnunk valahogy.” Pár nap múlva a francia küldöttség tagja egy „ottfelejtett” aktatáskát talált az Athénée Palace Hotelban, amelyben többek között benne volt a nyugatnémet küldöttségnek a gálárs művek felépítésére vonatkozó ajánlatainak másolata. Ebből a franciák megtudhatták, hogy húsz százalékkal drágábban ajánlják szolgálataikat a németeknél. Két nap múlva technikai hibára hivatkozva a francia csoport drámai árleszállítást hajtott végre. Dej rögtön intézkedett, hogy az új francia ajánlat eljusson a nyugatnémetekhez. Ez a játék eltartott pár hónapig, és annyira lenyomta az árajánlatokat, hogy a román szakemberek véleménye szerint a két csoport csak akkor maradhatott versenyben, ha drasztikusan csökkentik a leszállítandó felszerelések minőségét. Délből kitört a nevetés, amikor a lehallgatott telefonbeszélgetésekből kiderült, hogy a galaci üzlet már egyik csoportnak sem kifizetődő. Veszteségesen dolgoznak üzente a düsseldorfi központ a nyugatnémet csoportnak. Párizs viszont bejelentette, hogy visszavonul a versenytől. Del arca sugárzott: „Galac termést hoz mondta drámain. És ráadásul ingyen!” Sohasem láttam annyira elégedettnek. Szerelmes kamaszra hasonlított, amikor a „Malon”-műveletet dicsérte. Senki sem lehet az ő szerelménél tökéletesebb és szebb. És mindenekelőtt a „Malom” az ő műve volt. Csakis az övé! Bukarest tehát aláírta a szerződést a nyugatnémet konszernnel, amely hamarosan el is kezdte építeni azt, ami Dej reményei szerint uralkodása legjelentősebb alkotása lesz! A Galaci Kombinátból azonban újabb kommunista masztodon lett, amely nem tudott lépést tartani a fejlődéssel, a nyugati technológiával, a konkurenciával, és végül gazdaságilag csődbe ment. A kereskedelemben is, akárcsak a szerelemben, a siker titka a kölcsönös bizalom. Rövid idővel a fenti eset után Dej létrehozott egy gazdasági dezinformációs egységet a DIE-n belül, amelynek feladata az volt, hogy külön nyereséghez juttassa Romániát a külföldi cégekkel aláírt szerződések esetében. Tehát a Nyugatról importált ipari és mezőgazdasági áru esetében a Galaci Kombinát kapcsán használt módszereket alkalmazva alaposan leszorították az árakat. Nem tudok egyetlen komoly ügyletről sem, amelyet a Külkereskedelmi Minisztérium vagy a román külkereskedelmi vállalatok hoztak tető alá, és amelyet a DIE fel ne használt volna arra, hogy külön nyereségre tegyen szert. 1962 végén a DIE már aktívan részt vett a külkereskedelem valamennyi ágában. Az ipari kémkedés állami politika lett, akárcsak a Szovjetunióban. Dej állandó mozgásban akart tartani minket. Ezért utasított bennünket, hogy Doicaruval hetente mutassuk be neki a DIE-rezidentúrák által megszerzett legfontosabb dokumentumokat, valamint a szerződések aláírásakor várható külön nyereséggel kapcsolatos jelentéseket. Ugyanakkor felkért bennünket, hogy évenként háromszor kiállítást rendezzünk azokból az anyagokból, technológiákból és felszerelésekből, amelyek ipari kémkedés alapján vagy segítségével jöttek létre."Ezeket a kiállításokat a Központi Bizottság székházában rendeztük, és a legszigorúbb titok övezte őket. A kiállított tárgyakat be kellett mutatnunk a Politikai Bizottság tagjainak, valamint a megfelelő ágazatok minisztereinek és helyetteseinek, hogy felkeltsük étvágyukat az ipari kémkedés iránt. Az iparosítás „román útja” tehát már ott kopogott ajtónkon, s már egyikünk sem sejtette, hogy ennyire tönkre fogja tenni az ország gazdaságát, és Románia emiatt Európa Etiópiája lesz. A Genezis hadművelet 1. //. Mihai Pacepát — Ceauşescu kémfőnökét, aki 1978-ban disszidált — igazán nem kell bemutatni az olvasóknak. A nyolcvanas évek végén jelent meg Vörös horizontok című műve, és aratott világsikert, hiszen leleplezte a rettegett román zsarnok és pártvezér elképesztő méreteket öltő diktatúráját... 2. Pacepa lényegében Amerikába való távozása óta nem jelenik meg a nyilvánosság előtt (!), több plasztikai műtéten is átesett, személye a szó igaz értelmében őrületbe kergette volt főnökét, aki kétmillió dolláros vérdíjat tűzött ki fejére! Még a kilencvenes évek végén is meglehetősen bizarr körülmények között fogadta a Duna TV riportereit, akik úgy készíthettek interjút vele, hogy nem is láthatták. (A beszélgetést e rovatban 2001. október 18-án és 19-én közöltük...) 3. Most Pacepa második, szintén minden világnyelven megjelenő munkájából, A Kreml örökségéből közlünk egy világító részletet. A könyv, alcíme szerint, a hírszerzés szerepéről szól a kommunista kormányzati rendszerben, s kiemelten foglalkozik az ötvenes évek végén beinduló és hallucinatórikus méreteket öltő román ipari kémkedéssel. Amikor az akkori zsarnok és pártvezér, Gheorghe Gheorghiu-Dej találkozott Andropovval, a KGB főnökével, és felismerte az ipari kémkedésben rejlő lehetőségeket, nálunk is „beindult” a dolog. Hogy hogyan, és mit is jelentett ez, arról az alábbi részlet árulkodik... Bogdán László PERISZKÓP 2003. MÁJUS 8.