Háromszék, 2005. december (17. évfolyam, 4637-4661. szám)

2005-12-06 / 4640. szám

KITEKINTŐ V­eszprém megyében más, mint nálunk A barátság hajszálgyökerei Veszprém megye és Háromszék testvérkap­csolata mára több mint bizonyosság, másfél évtized alatt nem csak számtalan emberi köte­lék szilárdult meg e két térségben élők között, bakonyi barátaink az élet megannyi területén támogatták jó szóval, szakértelemmel és anya­giakkal az itteni bajok orvoslását. A barátság hajszálgyökerei mélyre nyúlnak, az összefonó­dást több pillérember erősíti. A kapcsolat egyik következetes hajtóereje, Kovácsa Tímár Vero­nika, a Veszprém Megyei Önkormányzat (MÖK) nemzetközi kapcsolatokkal megbízott referense, aki már 1976-ban színházi közműve­lődési titkárként a két megyeszékhely teátru­mainak összeboronálásán dolgozott. Csupa lélek asszony, kinek „szerelme” Kovászna me­gye iránt immár harminc éve tart. Nem csoda, hiszen szüleivel már az érettségi után Erdélybe látogatott, tem­észetes módon vallott magyar­ságú családból hozott örökség. „A Hargita, Tamási Áron regényeinek emléke, amikor ezzel személyesen találkoztam — mesél első erdélyi impresszióiról —, az irodalom, a képzőművé­szet, a sepsiszentgyörgyi színházzal való talál­kozások élménye revelúcióként hatott, azóta, hogy a Petőfi Színházzal mi ott játszottunk, olyan élményeket őrzök szívemben, lelkemben, hogy ezt másként nem tehetem. Én otthon érzem magam ott, és itthon érzem magam itt, és ha most ez a feladatom, hogy a nemzetközi kapcsolatokat szervezzem, akkor nekem az belső késztetés, hogy végiggondoljam, hogyan segíthetnék azoknak, akik 800 kilométerrel ar­rébb élnek.” Mint mondja, sokan vannak, akik bennünket támogatnak, legyen szó akár az induló árkosi új intézményről vagy a székely­földi árvízkárosultak megsegítéséről. Ám, hogy Veszprém megyének mit jelent a Háromszékkel való testvérkapcsolat, azt Kuti Csaba, a megyei önkormányzat elnöke fogal­mazza meg. „A megyei önkor­ányzat mindig nagyon komolyan vette — magyarázza —, hogy egyfajta történelmi küldetése van. A Veszprém megyeiek büszkék arra, hogy a nagy magyar király, Szent István hozta létre az első megyét, Veszprém megyét 1001-ben, amikor megalapította a veszprémi ispánságot Bakony ispánság néven. Egy ilyen történelmi örök­ség magától értetődővé teszi az itt élőknek, hogy mindig a Szent István-i Magyarország­ban gondolkodjanak, és amikor a magyarság sorskérdéseiben akár keserű, akár örömteli pil­lanatok vannak, akkor ebben az egész egy­ségben gondolják végig, mi a tennivalójuk. Hála Istennek, úgy tűnik, az iszonyatos hu­szadik század után a huszonegyedik század — bár egy más dimenzióban, európai uniós egységben — lehetővé teszi, hogy azok a na­gyon mély sebeket okozó határok, amelyek bennünket elválasztottak, legfennebb papí­ron maradjanak meg — noha a lelkünkben eddig sem voltak, de a gyakorlatban nagyon nagy terhet jelentettek. Az unió lehetővé te­szi majd, hogy úgy járjunk egymáshoz, mint a szomszédba, ez a reménység él bennünk.” A siker titka A hatvanezres, vendégváró kisváros szí­vében egy rövid séta, illetve néhány, az ide­genforgalommal kapcsolatos, színvonalas előadás során a látogató ráérez: jó helyen jár, ahol tudják, hogy a látványosságok özö­néből miként lehet biztos vonzerőt teremte­ni. Háromnapnyi intenzív betekintés a turizmus titkaiba elegendő ahhoz, hogy Veszprém megye idegenforgalmi jelmondata — Más, mint másutt — mellé gondolatban hazai jelentést is pászítsunk: más, mint nálunk. De mi az, amit amott másként művelnek, mint itt, Háromszéken? Dióhéjban a kötetnyi receptről: mindenek­előtt tudják, hogy a spontán fejlődés a turizmusban nem elég, összehangolt, irány­zott fejlesztésre van szükség, a vonzerőt pedig marketingeszközök révén lehet piacra vinni, más szóval egy középtávú terv — stratégia — szükséges az előrelépéshez. Jó, még a Balaton is nekik csobban, de nemcsak a páratlannak tartott tavat nézik, hanem a hozzá tartozó településrendszert, s főként a belföldi vendégforgalom növelésén fáradoznak, mert tudják, hogy a legjobb vendég mégi­scsak a hazai, ahová az szíve­sen megy, azt a külföldi turista sem kerüli el. Így aztán a Balaton régióban a turizmus egész palettáját kínálják, de nem csak azért fő céljuk a belföldi vendégforgalom fo­kozása, mert ennek gazdaságélénkítő sze­repe van, hanem követik azt a felismerést, miszerint a turizmusnak az életminőség ja­vításában, az egészség megőrzésében is fontos szerep jut. Ráadásul Magyarorszá­gon is erősödni látszik az a nyugati trend, amely az aktív turizmus (kerékpározás, ter­mészetjárás, lovaglás) erősödését mutatja. Erre ott a számtalan természeti érték lehető­séget is teremt, de emellé még egy 290 kilo­méteres „balatoni bringakörutat” is építet­tek. Persze, az adottságok önmagukban nem elegendőek: többnyelvű turisztikai kiad­ványok (esetenként árjegyzékkel), temati­kus térképek tucatjai csábítják a kikapcso­lódni vágyókat, az interneten ,,üde, friss” honlapokon is elérhetőek az ajánlatok, saj­tóban hirdetési kampányokat szerveznek. A minőségi szolgáltatás mellé azonban még rendezvények, olyan kiegészítő programok is kellenek, amelyek fokozzák a turisztikai él­ményt. Mindemellett a szakemberek igazá­ból a regionális összefogást tartják az elő­menetel kulcsának, s azt mondják, az önkor­mányzatoknak még akkor is nagy szerepük van a turizmus fejlesztésében, ha azt nem is ismerik be. És még valami: korszerű szállás­helyek mellett már a regionális repülőterek jelentőségét emlegetik. A magyar kormány 2005. szeptember 28- án elfogadta a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát és törvényt, Veszprém megye önkormányzata pedig november 10-én rá­bólintott a térség új turisztikai koncepció­jára (a korábbi változatot a Veszprémi Egye­tem turizmus tanszéke készítette, és 2003- ban fogadta el a megyei önkormányzat). Vagyis: központi és regionális szinten egy­aránt létezik egy-egy elképzelés, amely a megfelelő helyzetértékelés alapján megha­tározza a fontosabb fejlesztési irányvona­lakat. A veszprémi turizmus alakításában meghatározó szerep jut a Megyei Turiszti­kai Hivatalnak (MTH), akárcsak a megyé­ben lévő Tourinform-hálózatnak, amely ti­zennégy irodát jelent. Az MTH eddig közel egymilliós (!) példányszámban adott ki 3—­6 nyelvű, áttekinthető, saját arculatú, jel­mondat (szlogen) és jelkép (logo) révén is azonosítható, ingyenes információs anya­got abból az egyszerű meggondolásból, hogy „ha a vendéget a saját nyelvén szólí­tod meg, az elolvad”. Akik előre menekülnek Számos tanulságos Veszprém megyei példára lehetne hivatkozni, akár kiadvány­­készítés, akár a jövőbe mutató elgondolá­sok területén. Leginkább mégis a pápai Vár- Spertfürdő sikersztorija kívánkozik ide, amely arról is szól, mire képes egy, a város szíve­ként dobbanó önkormányzat. A 2003 októ­berében avatott, mintegy kétmilliárd forin­tos beruházással létrehozott termálfürdőről Áldozó Tamás alpolgármester mesél. A pá­paiak ugyanis nem érték be azzal, hogy a mélyből feltörő termálvizet csak a korsze­rűtlen strand hasznosítsa, hanem kigondol­tak egy ,,merész tervet”, elhatározták, hogy minőségi szolgáltatással pihenni vágyó csa­ládokat csábítanak a térségbe. A Széche­­nyi-terv keretében sikeresen pályáztak 782 millió forintot, a többi forrás előteremtésére az önkormányzat gazdasági társaságot ala­pított, amely 900 millió forintos hitelt vett fel. Még a termálfürdő létesítése előtt an­nak környékén az önkormányzat telkeket vásárolt, arra számítva, hogy a beruházás elkészülte után megnő a területek ára, így azokat nyereséggel el tudják majd adni. A Várkertfürdő mára uszodát, strandfür­dőt és ten­álfürdőt, valamint ehhez kapcso­lódó wellness- és fitneszszolgáltatásokat foglal magában, de nem állnak meg, tovább kívánják bővíteni, miként­ a városatya hangsúlyozza: „elég merészen, de előre me­nekülünk”. S hogy a különböző fényű, ezáltal más-más értékekre ható szaunakabinok, a novemberi nyirkosságban is élvezhető kül­ső élménymedence és sok más várja a ven­dégeket, csak hab a tortán. A lényeg az, hogy Áldozó Tamás és csapata magabiztos előrelátást, avatott, értő jövőtervezést bizo­nyít. Azt mondja, bár ez nem feladata, de az értékes ötletek egy irányba terelését az önkormányzatnak kell felvállalnia, mert így sokkal hatékonyabban működhetnek. Ez alighanem a kulcsszó a pápai törté­netben: az önkormányzatnak nem feladata, de vállalja! Talán ez a viszonyulásmód sok háromszéki, közösségi feladatkörben dolgo­zó tisztségviselő számára lehetne követhe­tő alapelv. Piacra vinni a csodát Veszprémi turisztikai szakembereink kitet­tek tehát magukért, már csak az a kérdés, mennyire lesz tanulságos a példa. Persze, a két megye közötti kapcsolat jövőjét illetően azért van néhány apróság, amire az itteni­eknek figyelniük kell. Tímár Veronika azt ja­vasolja, meg kell tanulni, hogy az e-mailekre azonnal válaszolni illik, s ha ők tesznek va­lamit, ami jó, örülnek, ha van visszajelzés, azt egy vállveregetéssel, egy papírral meg­köszönik... Weiland László, az MTH vezetője úgy véli, további támogatást nyújthatnak Há­romszék turizmusának előmozdításáért, ugyanis erős az érdeklődés a székelyföldi kínálatok iránt, ám azokat szépen csokorba kell szedni. ,,Legnagyobb lehetőségünk a kölcsönös együttműködésben, a marketing területén van — hangsúlyozza —, mivel itt kelne el legjobban a segítség. A piacra ju­tás a mi eszközeinkkel felgyorsítható, ha folyamatosan megkapjuk a háromszéki pi­acképes kínálatot, és mi tovább terjesztjük­­ azt. Saját promóciós anyagaink talán minta­ként tudnak szolgálni, hogy milyen jellegű információra lenne szükségünk. Ha nincs írott anyag, de van elektronikus csomag, azt a világhálón meg tudjuk pörgetni.” Azok számára, akik Kovászna megye turizmusán gondolkodnak, Veiland László megismétli:­­,,az adottságok egészen parádésak, ez Eu­rópa keleti Svájca, ezzel nincs baj. Azzal már kevésbé boldogultak eddig, hogy ezt a cso­dát piacra kell juttatni, értékesíteni kell, a marketinget nagyon jól és erőteljesen föl kell építeni. De mindehhez szükséges egy­fajta gyors átállás, a gondolkodás megvál­toztatása, és talán mindennek a csimbo­­rasszója az együttműködés, az összefogás. A turizmus szereplői figyeljenek jobban egy­másra, mert önállóan, elszigetelve nem fog menni. Örülni kell a másik sikerének, de okul­ni is kell a kudarcokból, és ezt érdemes egy­másnak átadni.” Mint mondja, kell egy ka­talizátor, egy szervező, koordináló erő, és erre a legalkalmasabb maga az önkormány­zat, akár települési, akár megyei. Mivel Kovászna megye eldöntötte, számára kitö­rési pont a turizmus, a stratégia kidolgozá­sát a megyei önkormányzatnak kell fölvál­lalnia, amit követhetnek a kistérségek is. Nagyon fontos, hangoztatja, hogy olyan feladatokat célozzanak meg, amelyeket leg­alább középtávon meg is tudnak valósítani. „Én ezt látom a legnagyobb lehetőségnek, és hiába hallottam kellemes példákat egy­­egy település kapcsán, ebből még nem tud­ összeállni a teljes Kovászna megye, tehát mindenképpen megyei szinten kellene elkez­deni ezt a fejlesztési folyamatot” — össze­gez Weiland László. Abban biztosan sokan egyetértenek, hogy a háromszéki turizmus fellendítéséért közös gondolkodásra, párbeszédre, gyors cselek­vésre van szükség. Egyelőre viszont vigasz­taljuk magunkat: jobb későn, mint soha. Mózes László Turizmusban érdekelt háromszékiek számára szervezett szakmai képzést Veszp­rém megye önkormányzata. Erre és ennek folytatására szükség is van, mivel a Szé­kelyföld idegenforgalmi vonzereje ugyan óriási, ám a lehetőségek kihasználása még mindig nehézkes. Pedig tőlünk nyugatabbra már rájöttek: a turizmus, a belföldi vendégforgalom növelése nemcsak gazdaságélénkítő jellege, hanem életminőség­javító szerepe miatt is fontos. Ráadásul a Királynék Városában élő barátaink révén az itteni ajánlatok is szerepelhetnének a magyarországiak között, csak hát ehhez szé­kelyföldi kínálat, rendezvénypaletta kell. És még valami: egy olyan vezérfonál, mely­nek mentén elindítható az ágazat oly sokat emlegetett fejlesztése. A veszprémi ren­dezvényen egyébként azt is érzékelni lehetett, hogy a velünk lelki azonosságot válla­ló barátainkat még mindig nyomasztja december ötödike emléke, de azt remélik: „elfelejtjük az okozott sebeket”... Veszprémi panoráma A szerző felvétele 2005. DECEMBER 6.

Next