Háromszék, 2005. december (17. évfolyam, 4637-4661. szám)
2005-12-06 / 4640. szám
KITEKINTŐ Veszprém megyében más, mint nálunk A barátság hajszálgyökerei Veszprém megye és Háromszék testvérkapcsolata mára több mint bizonyosság, másfél évtized alatt nem csak számtalan emberi kötelék szilárdult meg e két térségben élők között, bakonyi barátaink az élet megannyi területén támogatták jó szóval, szakértelemmel és anyagiakkal az itteni bajok orvoslását. A barátság hajszálgyökerei mélyre nyúlnak, az összefonódást több pillérember erősíti. A kapcsolat egyik következetes hajtóereje, Kovácsa Tímár Veronika, a Veszprém Megyei Önkormányzat (MÖK) nemzetközi kapcsolatokkal megbízott referense, aki már 1976-ban színházi közművelődési titkárként a két megyeszékhely teátrumainak összeboronálásán dolgozott. Csupa lélek asszony, kinek „szerelme” Kovászna megye iránt immár harminc éve tart. Nem csoda, hiszen szüleivel már az érettségi után Erdélybe látogatott, temészetes módon vallott magyarságú családból hozott örökség. „A Hargita, Tamási Áron regényeinek emléke, amikor ezzel személyesen találkoztam — mesél első erdélyi impresszióiról —, az irodalom, a képzőművészet, a sepsiszentgyörgyi színházzal való találkozások élménye revelúcióként hatott, azóta, hogy a Petőfi Színházzal mi ott játszottunk, olyan élményeket őrzök szívemben, lelkemben, hogy ezt másként nem tehetem. Én otthon érzem magam ott, és itthon érzem magam itt, és ha most ez a feladatom, hogy a nemzetközi kapcsolatokat szervezzem, akkor nekem az belső késztetés, hogy végiggondoljam, hogyan segíthetnék azoknak, akik 800 kilométerrel arrébb élnek.” Mint mondja, sokan vannak, akik bennünket támogatnak, legyen szó akár az induló árkosi új intézményről vagy a székelyföldi árvízkárosultak megsegítéséről. Ám, hogy Veszprém megyének mit jelent a Háromszékkel való testvérkapcsolat, azt Kuti Csaba, a megyei önkormányzat elnöke fogalmazza meg. „A megyei önkorányzat mindig nagyon komolyan vette — magyarázza —, hogy egyfajta történelmi küldetése van. A Veszprém megyeiek büszkék arra, hogy a nagy magyar király, Szent István hozta létre az első megyét, Veszprém megyét 1001-ben, amikor megalapította a veszprémi ispánságot Bakony ispánság néven. Egy ilyen történelmi örökség magától értetődővé teszi az itt élőknek, hogy mindig a Szent István-i Magyarországban gondolkodjanak, és amikor a magyarság sorskérdéseiben akár keserű, akár örömteli pillanatok vannak, akkor ebben az egész egységben gondolják végig, mi a tennivalójuk. Hála Istennek, úgy tűnik, az iszonyatos huszadik század után a huszonegyedik század — bár egy más dimenzióban, európai uniós egységben — lehetővé teszi, hogy azok a nagyon mély sebeket okozó határok, amelyek bennünket elválasztottak, legfennebb papíron maradjanak meg — noha a lelkünkben eddig sem voltak, de a gyakorlatban nagyon nagy terhet jelentettek. Az unió lehetővé teszi majd, hogy úgy járjunk egymáshoz, mint a szomszédba, ez a reménység él bennünk.” A siker titka A hatvanezres, vendégváró kisváros szívében egy rövid séta, illetve néhány, az idegenforgalommal kapcsolatos, színvonalas előadás során a látogató ráérez: jó helyen jár, ahol tudják, hogy a látványosságok özönéből miként lehet biztos vonzerőt teremteni. Háromnapnyi intenzív betekintés a turizmus titkaiba elegendő ahhoz, hogy Veszprém megye idegenforgalmi jelmondata — Más, mint másutt — mellé gondolatban hazai jelentést is pászítsunk: más, mint nálunk. De mi az, amit amott másként művelnek, mint itt, Háromszéken? Dióhéjban a kötetnyi receptről: mindenekelőtt tudják, hogy a spontán fejlődés a turizmusban nem elég, összehangolt, irányzott fejlesztésre van szükség, a vonzerőt pedig marketingeszközök révén lehet piacra vinni, más szóval egy középtávú terv — stratégia — szükséges az előrelépéshez. Jó, még a Balaton is nekik csobban, de nemcsak a páratlannak tartott tavat nézik, hanem a hozzá tartozó településrendszert, s főként a belföldi vendégforgalom növelésén fáradoznak, mert tudják, hogy a legjobb vendég mégiscsak a hazai, ahová az szívesen megy, azt a külföldi turista sem kerüli el. Így aztán a Balaton régióban a turizmus egész palettáját kínálják, de nem csak azért fő céljuk a belföldi vendégforgalom fokozása, mert ennek gazdaságélénkítő szerepe van, hanem követik azt a felismerést, miszerint a turizmusnak az életminőség javításában, az egészség megőrzésében is fontos szerep jut. Ráadásul Magyarországon is erősödni látszik az a nyugati trend, amely az aktív turizmus (kerékpározás, természetjárás, lovaglás) erősödését mutatja. Erre ott a számtalan természeti érték lehetőséget is teremt, de emellé még egy 290 kilométeres „balatoni bringakörutat” is építettek. Persze, az adottságok önmagukban nem elegendőek: többnyelvű turisztikai kiadványok (esetenként árjegyzékkel), tematikus térképek tucatjai csábítják a kikapcsolódni vágyókat, az interneten ,,üde, friss” honlapokon is elérhetőek az ajánlatok, sajtóban hirdetési kampányokat szerveznek. A minőségi szolgáltatás mellé azonban még rendezvények, olyan kiegészítő programok is kellenek, amelyek fokozzák a turisztikai élményt. Mindemellett a szakemberek igazából a regionális összefogást tartják az előmenetel kulcsának, s azt mondják, az önkormányzatoknak még akkor is nagy szerepük van a turizmus fejlesztésében, ha azt nem is ismerik be. És még valami: korszerű szálláshelyek mellett már a regionális repülőterek jelentőségét emlegetik. A magyar kormány 2005. szeptember 28- án elfogadta a nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát és törvényt, Veszprém megye önkormányzata pedig november 10-én rábólintott a térség új turisztikai koncepciójára (a korábbi változatot a Veszprémi Egyetem turizmus tanszéke készítette, és 2003- ban fogadta el a megyei önkormányzat). Vagyis: központi és regionális szinten egyaránt létezik egy-egy elképzelés, amely a megfelelő helyzetértékelés alapján meghatározza a fontosabb fejlesztési irányvonalakat. A veszprémi turizmus alakításában meghatározó szerep jut a Megyei Turisztikai Hivatalnak (MTH), akárcsak a megyében lévő Tourinform-hálózatnak, amely tizennégy irodát jelent. Az MTH eddig közel egymilliós (!) példányszámban adott ki 3—6 nyelvű, áttekinthető, saját arculatú, jelmondat (szlogen) és jelkép (logo) révén is azonosítható, ingyenes információs anyagot abból az egyszerű meggondolásból, hogy „ha a vendéget a saját nyelvén szólítod meg, az elolvad”. Akik előre menekülnek Számos tanulságos Veszprém megyei példára lehetne hivatkozni, akár kiadványkészítés, akár a jövőbe mutató elgondolások területén. Leginkább mégis a pápai Vár- Spertfürdő sikersztorija kívánkozik ide, amely arról is szól, mire képes egy, a város szíveként dobbanó önkormányzat. A 2003 októberében avatott, mintegy kétmilliárd forintos beruházással létrehozott termálfürdőről Áldozó Tamás alpolgármester mesél. A pápaiak ugyanis nem érték be azzal, hogy a mélyből feltörő termálvizet csak a korszerűtlen strand hasznosítsa, hanem kigondoltak egy ,,merész tervet”, elhatározták, hogy minőségi szolgáltatással pihenni vágyó családokat csábítanak a térségbe. A Széchenyi-terv keretében sikeresen pályáztak 782 millió forintot, a többi forrás előteremtésére az önkormányzat gazdasági társaságot alapított, amely 900 millió forintos hitelt vett fel. Még a termálfürdő létesítése előtt annak környékén az önkormányzat telkeket vásárolt, arra számítva, hogy a beruházás elkészülte után megnő a területek ára, így azokat nyereséggel el tudják majd adni. A Várkertfürdő mára uszodát, strandfürdőt és tenálfürdőt, valamint ehhez kapcsolódó wellness- és fitneszszolgáltatásokat foglal magában, de nem állnak meg, tovább kívánják bővíteni, miként a városatya hangsúlyozza: „elég merészen, de előre menekülünk”. S hogy a különböző fényű, ezáltal más-más értékekre ható szaunakabinok, a novemberi nyirkosságban is élvezhető külső élménymedence és sok más várja a vendégeket, csak hab a tortán. A lényeg az, hogy Áldozó Tamás és csapata magabiztos előrelátást, avatott, értő jövőtervezést bizonyít. Azt mondja, bár ez nem feladata, de az értékes ötletek egy irányba terelését az önkormányzatnak kell felvállalnia, mert így sokkal hatékonyabban működhetnek. Ez alighanem a kulcsszó a pápai történetben: az önkormányzatnak nem feladata, de vállalja! Talán ez a viszonyulásmód sok háromszéki, közösségi feladatkörben dolgozó tisztségviselő számára lehetne követhető alapelv. Piacra vinni a csodát Veszprémi turisztikai szakembereink kitettek tehát magukért, már csak az a kérdés, mennyire lesz tanulságos a példa. Persze, a két megye közötti kapcsolat jövőjét illetően azért van néhány apróság, amire az ittenieknek figyelniük kell. Tímár Veronika azt javasolja, meg kell tanulni, hogy az e-mailekre azonnal válaszolni illik, s ha ők tesznek valamit, ami jó, örülnek, ha van visszajelzés, azt egy vállveregetéssel, egy papírral megköszönik... Weiland László, az MTH vezetője úgy véli, további támogatást nyújthatnak Háromszék turizmusának előmozdításáért, ugyanis erős az érdeklődés a székelyföldi kínálatok iránt, ám azokat szépen csokorba kell szedni. ,,Legnagyobb lehetőségünk a kölcsönös együttműködésben, a marketing területén van — hangsúlyozza —, mivel itt kelne el legjobban a segítség. A piacra jutás a mi eszközeinkkel felgyorsítható, ha folyamatosan megkapjuk a háromszéki piacképes kínálatot, és mi tovább terjesztjük azt. Saját promóciós anyagaink talán mintaként tudnak szolgálni, hogy milyen jellegű információra lenne szükségünk. Ha nincs írott anyag, de van elektronikus csomag, azt a világhálón meg tudjuk pörgetni.” Azok számára, akik Kovászna megye turizmusán gondolkodnak, Veiland László megismétli:,,az adottságok egészen parádésak, ez Európa keleti Svájca, ezzel nincs baj. Azzal már kevésbé boldogultak eddig, hogy ezt a csodát piacra kell juttatni, értékesíteni kell, a marketinget nagyon jól és erőteljesen föl kell építeni. De mindehhez szükséges egyfajta gyors átállás, a gondolkodás megváltoztatása, és talán mindennek a csimborasszója az együttműködés, az összefogás. A turizmus szereplői figyeljenek jobban egymásra, mert önállóan, elszigetelve nem fog menni. Örülni kell a másik sikerének, de okulni is kell a kudarcokból, és ezt érdemes egymásnak átadni.” Mint mondja, kell egy katalizátor, egy szervező, koordináló erő, és erre a legalkalmasabb maga az önkormányzat, akár települési, akár megyei. Mivel Kovászna megye eldöntötte, számára kitörési pont a turizmus, a stratégia kidolgozását a megyei önkormányzatnak kell fölvállalnia, amit követhetnek a kistérségek is. Nagyon fontos, hangoztatja, hogy olyan feladatokat célozzanak meg, amelyeket legalább középtávon meg is tudnak valósítani. „Én ezt látom a legnagyobb lehetőségnek, és hiába hallottam kellemes példákat egyegy település kapcsán, ebből még nem tud összeállni a teljes Kovászna megye, tehát mindenképpen megyei szinten kellene elkezdeni ezt a fejlesztési folyamatot” — összegez Weiland László. Abban biztosan sokan egyetértenek, hogy a háromszéki turizmus fellendítéséért közös gondolkodásra, párbeszédre, gyors cselekvésre van szükség. Egyelőre viszont vigasztaljuk magunkat: jobb későn, mint soha. Mózes László Turizmusban érdekelt háromszékiek számára szervezett szakmai képzést Veszprém megye önkormányzata. Erre és ennek folytatására szükség is van, mivel a Székelyföld idegenforgalmi vonzereje ugyan óriási, ám a lehetőségek kihasználása még mindig nehézkes. Pedig tőlünk nyugatabbra már rájöttek: a turizmus, a belföldi vendégforgalom növelése nemcsak gazdaságélénkítő jellege, hanem életminőségjavító szerepe miatt is fontos. Ráadásul a Királynék Városában élő barátaink révén az itteni ajánlatok is szerepelhetnének a magyarországiak között, csak hát ehhez székelyföldi kínálat, rendezvénypaletta kell. És még valami: egy olyan vezérfonál, melynek mentén elindítható az ágazat oly sokat emlegetett fejlesztése. A veszprémi rendezvényen egyébként azt is érzékelni lehetett, hogy a velünk lelki azonosságot vállaló barátainkat még mindig nyomasztja december ötödike emléke, de azt remélik: „elfelejtjük az okozott sebeket”... Veszprémi panoráma A szerző felvétele 2005. DECEMBER 6.