Háromszék, 2008. június (20. évfolyam, 5390-5414. szám)
2008-06-19 / 5405. szám
2008. június 19., csütörtök Tudatosság és spontaneitás a barátságban PUSKÁS ATTILA Középiskolás koromban — mint általában minden diák — ugyanazon az útvonalon igyekeztem reggelenként az iskolába. Majd minden reggel szembejött velem egy nem kellemes arcú, középkorú nő, akit soha nem ismertem meg, nevét sem tudtam, de „látszatra” indokolatlanul heves ellenérzést — túlzás nélkül állítom —, szinte a gyűlöletig fokozódó indulatot váltott ki belőlem. Mai napig sem tudom ennek az érzelmi, spontán reakciónak a magyarázatát adni. Ha történetemet az olvasó elfogadja valóságnak, mert az, akkor a megoldás így lehetséges: vannak megmagyarázhatatlan rokonszenvek és ellenszenvek. Erre egyetlen feltételezés adhat némileg transzcendentális választ: az úgynevezett bioelektromagnetikus oda-vissza áramlás sugallja a viszonyulás pozitív, illetve negatív lehetőségét. Kérdem magamtól (és az olvasótól): mennyire bízhatunk a „megérzés” helyességében? Vajon nem veszítünk el — eleve! — később, a megismerés folyamán kikristályosodó vélemény szerint „barátnak” (szerető kedvesnek) való személyt az első benyomás hatására? Mennyire fogadható el „támpontnak” az a közkeletű mondás: „Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt”? C. G. Jung, a személyiség-lélektan korszakalkotó mestere az extravertált lélektani típussal kapcsolatban véli — ilyen típusú emberek „barátkozóbbak”, nyitottabbak —, hogy míg a férfiak inkább az extrovertált gondolkozók, addig a nők „érzelmibb” indíttatásúak, és ezek kapcsolatteremtése igencsak különböző. Az intuitív ember kapcsolatteremtése során „megérzésére” (lásd a bevezető történetet) hagyatkozik, és eleve „kiszolgáltatja magát” ennek az ingatag lelkiállapotnak. Persze, az introvertált (befelé forduló) ember már sokkal elővigyázatosabb a baráti kapcsolatok „létrehozásában”. Azért is, mert többnyire megelégszik önmagával, saját világának zárt birodalmában él, másrészt eleve bizalmatlan, és ennek megfelelően „mérlegelő”. Kérdésünk: születik vagy lesz valaki magába forduló személyiség? Netán csalódások sorozata (különösen gyermek-, illetve serdülőkorban) tette ilyenné? Mindkét lehetőség fenntartható. Azt azonban vallom, hogy próbára (is) tehető, valódi barátságok csak azonos neműek, mindenekelőtt férfiak közt köttetnek. * Életmód/ életenergia JÁRTÓ KOCSIS EDIT A felhalmozódó ismeretek, a hírközlő eszközök egyre több betekintést nyújtanak a ma emberének az élet rejtettebb összefüggéseibe. Ami eddig természetes vagy ösztönös tudás volt, annak ma a gyökereit, hatásmechanizmusát kutatjuk, hogy sok problémánkra magyarázatot teljünk, vagy változtassunk helyzetünkön. Igaz ellenben az is, hogy felgyorsult élettempónk következményeként legtöbbször csak akkor akarunk észrevenni hibákat, amikor bőrünkön érezzük ezek következményeit. Az elhízás, szív- és érrendszeri problémák, drogfogyasztás, kóros fogyás stb. mindmind azt példázza, hogy egyfajta struccpolitikát folytatunk önmagunkkal szemben. Egy orvosnak vagy egy terapeutának kell felhívnia a figyelmünket olyan tényezőkre, melyeket mi magunk is észrevehetnénk egy kis ráfigyeléssel. Az önvizsgálatnak, megfigyeléseknek még olyan előnyük is van, hogy azelőtt késztetnek változtatásra, mielőtt nagyobb lenne a baj, és testreszabott, vagyis kimondottan a személyünkre vonatkozik. Az életmód és az életenergia közti összefüggéseket nem nehéz meglátni, de a passzív szemlélőből cselekvővé válni annál nehezebb. Sokan tudják például, hogy túlsúlyosak, fizikailag és lelkileg szenvednek miatta, mégsem tesznek semmit a helyzet megváltoztatásáért. „Én már ilyen vagyok — mondják gyakran —, mindenki fogadjon el így!” Ez az önvédelemből előtörő dac azonban nem védi meg az illetőt önmagától és a következményektől. Ilyen és ehhez hasonló összefüggéseket igyekszem az olvasó elé tárni a segítségnyújtás szándékával, de a teljesség igénye nélkül ebben a sorozatban. Az orvosok, természetgyógyászok, gyógytornászok, pszichológusok, terapeuták hosszú sora foglalkozik a problémával, a maga szakterületén a legnagyobb hozzáértéssel. A magam részéről az ok-okozati összefüggéseket keresem, a különböző életkorok sajátosságait vizsgálom, a múltat párhuzamba állítom a jövővel abban a reményben, hogy ezzel elindítok egy érdeklődést felkeltő, gyógyító folyamatot, melyet ki-ki a maga szükségleteinek megfelelően kiegészíthet. Fenséges ízek: az Az eperfélék gazdagok C- és B-vitaminban, bővelkednek káliumban, vasban, és igen jó étkezési rostforrások, 100 grammjuk mindössze 30 kilokalóriát tartalmaz. A piacon, boltokban, ha lehet, a helyben, a környéken, de mindenképpen a hazai földeken termesztett változatot vásároljuk. S mindig győződjünk meg a kosár vagy a láda alján levő szemek épségéről is. Ezek a gyümölcsök a vásárlást követő napig igazán frissek, amennyiben mégis kénytelenek vagyunk tovább tárolni, a hűtőben, fólia alatt még elállnak pár napig. A fólia amúgy inkább a többi ételt védi az intenzív eperillattól. Ha télre szeretnénk némi friss nyári ízt konzerválni, nem árt, ha tudjuk, a fagyasztott eper soha nem éri el a friss gyümölcs ízvilágát, a kezelés során összetöpped, így különféle szószokba, fagylaltokba, turmixitalokba érdemes csak felhasználni. De télen is lehet friss dzsemet varázsolni belőle, fantáziánk szerint más gyümölcsökkel, fűszerekkel kombinálva. Eperdzsemkészítésnél a legkíméletesebb, ha nyersen lecukrozzuk a lecsumázott rakományt. Hagyjuk jó néhány órát, akár egész napot is pihenni. Ez alatt bőséges levet ereszt, így főzzük, rotyogtassuk fel, míg be nem kezd sűrűsödni. Esetleg ke eper vés zselírozó cukor hozzáadásával, dzsemfixszel meggyorsíthatjuk a kellő állag elérését. Még melegen töltsük jól záródó üvegekbe. Fordítsuk fejre őket, hagyjuk így pár percig. Ettől átgőzölődik, s jól raktározható tartósítószer nélkül is. Frissen fogyasztva az igazán érett eprek mellé nem kell cukrot felszolgálni, elég némi tejszínhabbal kínálni, és máris megvan a friss desszert. Kísérletező kedvűek egészen kevés őrölt feketeborssal vagy pár csepp balzsamecettel megbolondíthatják a gyümölcsöt. Ez, ha hiszik, ha nem, még inkább kiemeli fenséges ízét, így igen jól illik a zöldsalátákhoz és a spárgához. A vörösbor, a pezsgő és a narancslé is pikáns ízeket varázsol elő a gyümölcsből. Deszszertként klasszikusan sokféle tortában, süteményben fordul elő az eper, de a legfinomabb talán egyszerű csokoládéba mártva. Eperlé. Tegyük egy nagy fazékba a megmosott gyümölcsöt, öntsük fel annyi vízzel, hogy épp ellepje, adjunk hozzá kevéske cukrot vagy mézet, és hevítsük egészen forráspontig. Hűtsük ki, turmixoljuk össze, majd szűrjük át (a legjobb a sűrű szövésű függönyanyagból leszabott „szűrő”), és töltsük palackokba. Behűtve nagyon sokáig eláll. Eperlikőr. Nagyobb befőttesüveget alaposan megpakolunk jól megmosott és lecsöpögtetett eperrel. Kristálycukrot (1 kiló gyümölcshöz 20 dekát) teszünk rá, és felöntjük az egészet vodkával. Kétnaponta megkeverjük, majd minimum két hét (ha hosszabb időre feledkezünk bele, az sem baj) elteltével leszűrjük. A leggyorsabb dzsem. 1,2 kiló gyümölcs felét apróra vágjuk, a másik felét turmixoljuk. Az egészet összekeverjük fél kiló cukorral, egy tasak zselírozóval, felforraljuk, s három percig lobogni - rotyogni hagyjuk. Utána rögtön az alaposan kimosott és idegszárított üvegekbe tölthetjük. Az üvegeket rakjuk mindig színültig, egy darabka folpackkal fedjük le, majd csavaros tetővel zárjuk. Fejre állítjuk pár percre, majd míg ki nem hűlnek az üvegek, többször átforgatjuk őket. Az eperdzsemet is lehet bolondítani más ízekkel. Például reszelt citromhéjjal és a citrom levével kicsit savanyítani. Vagy ha különleges finomságot akarunk kapni, akkor reszelt gyömbérrel, friss tárkonnyal vagy akár citromfűvel, mentával is befűzhetjük. Ha pedig félreteszünk valamely házi gyártmányunkból, már a karácsonyi ajándékról is gondoskodtunk júniusban. Az eperszörpöt, likőrt, dzsemet csak szépen felöltöztetjük ünnepi díszbe, és névre szólóan címkézzük. Mindenki örülni fog a nyáridézőknek. (hvg.hu—i. e.) Gyermekeink Dénes Pálma, Sepsiszentgyörgy CSALÁD Bibliai szavak és mai jelentésük A Károli Mihály által lefordított Biblia nemcsak a vallási elmélyülést szolgálhatja, hanem gyönyörű emléke is a bibliafordító korabeli magyar nyelvnek. A Biblia évében érdemes ilyen szempontból is olvasgatni a könyvek könyvét. A fordítás korában sok ma is használatos szavunknak egészen más volt a jelentése. Ezekből gyűjtöttünk egy csokrot. Az állat akkoriban például nem élő állatot jelentett, hiszen így szól az írás: „Azután monda az Isten: Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy világosítsák a földet. Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat, a’ nagyobbik világosító állatot, hogy világosítana nappal, a kisebb világosító állatot, hogy éjszaka világítana, és tsillagokat is.” (Mózes I. 15— 16.) Ilyen megvilágításban egy csöppet sem sértő a későbbiekben a köznyelvben is használt asszonyi állat kifejezés. A Károli-biblia hol jelentésben még a halottat használja. „És felkéle Ábrahám reggel és oda a’ helyre méné, holott az Úr előtt állott vala.” (Mózes I. 19., 27.) Megtalálható a Károli-bibliában a teher szó régies alakja, a terh is. „Ha látándod, hogy a’ terh alatt fekszik annak számara, a ki téged gyűlöl, nem lészesz é annak segítséggel?” (Mózes II. 23., 5.) Elég nehéz lehetett kimondani, mert később belecsatlakozik egy ejtéskönnyítő e hang tereh. Lásd Arany János A walesi bárdok című versében: „Vadat, halat s mi jó falat / Szem szájnak ingere / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tered.” De ez már Arany korában is idejétmúlt szóalak volt, csak a hangsúly miatt használta. Más kifejezés meg rövidebb annál, ahogyan ma használjuk. Ilyen az ámbátor helyett használt bátor. „Bátor úgy büntesse meg Isten a’ Dávid ellenségeit és nékem is úgy adjon előmenetelt, hogy reggelig semmit meg nem hagyok valamije vagyon, még a’ falra hugyozóját sem.” (Sámuel I. könyve, 25., 22.) Az is látható a Károli-fordításból, hogy ekkor még nem vált el minden jövevényszó az eredeti alakjától. Mózes így ír azokról a napokról, amelyeken tilos a munkavégzés: „Semmi rabóta dolgot a’ napon ne tegyetek, hanem áldozzatok az Úrnak!” (Mózes III., 23., 25.) Később már robot néven magyar szó lesz a szláv rabétából, de megjelenik a munka is, ez a szintén szláv jövevényszó. Az első magyar nyelvemlékből, a Halotti Beszédből tudhatjuk, hogy a munka a 1l. században még az eredeti szláv jelentést hordozza: kín, fájdalom. „Haraguvék Isten, és vete őt ez munkás világba.” (MTI-Press) Az oldalt szerkeszti: Incze Ibolya