Háromszék, 2010. október (22. évfolyam, 6100-6125. szám)
2010-10-01 / 6100. szám
3 2010. október 1., péntek Megújul a zágoni Mikes Kelemen-iskola BOKOR GÁBOR Folyik a munka a zágoni Mikes Kelemen-iskola központi épületében. Az 1869-es épület alapos felújítására nagy szükség volt, elavultak a nyílászárók, padlók, a csempés fűtés sem felel meg a követelményeknek. Négy évvel ezelőtt kezdték a pályázathoz szükséges iratcsomó összeállítását — mondja Redneny Gábor iskolaigazgató —, de csak most, iskolakezdéskor adhattak át hat termet az épület egy részében a kivitelezőnek. Kisebb bonyodalmat okoz a teremhiány, délutáni oktatás bevezetésével próbálták orvosolni. Ezt azonban nem fogadták el a kisiskolások szülei, sem az ingázó tanárok. A polgármesterig mentek, és megoldást találtak: más épületekben alakítottak ki ideiglenes osztálytermet a gyermekek számára. Új kazánház is épül, ez fogja kiszolgálni a teljes épületet. Ha takarékoskodást nem is hoz a központi fűtés, mindenképp kényelmesebb, állandó hőmérsékletet biztosít a tanulóknak — véli Redneny Gábor. Az iskola egyik gondja, hogy nem használhatók az épületben lévő illemhelyek. A rendszert ugyanis nem csatlakoztathatták a községi csatornahálózatra, mert még működésképtelen, a megépített pöcegödör pedig nem elégséges. Ez is megoldódik, ha a községi csatornarendszer működőképes lesz — mondta az igazgató. Ingázás saját zsebre SOCHOM ISTVÁN Nagy Ernő kézdivásárhelyi magánvállalkozó, a ROD Transport Kft. tulajdonosa szeptember folyamán 1142 kézdiszéki ingázó középiskolás diákot hitelezett meg a másfél hetes bérlet árával, ami 1 400 000 lejes összeget jelent. Az öt középiskola igazgatója egyetértett a nagylelkű támogatással, és azt ígérte a szállítási cég tulajdonosának, hogy visszakapja befektetett pénzét, amikor a tanulók megkapják az ingázási támogatást. Tegnap a Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatói szobájában Nagy Ernő Bokor Tibor szenátorral és Bejárt András iskolaigazgatóval tanácskozott a tanulók ingázási költségeinek megtérítéséről. A találkozót megelőzően ugyanis Nagy Ernő Bukarestben járt, ahol a pénzügyminisztériumban nem kapott egyértelmű választ a bérletek árának kifizetése kapcsán, a szaktárca egyik vezérigazgatója szerint ebből az esztendőből csupán két hónapot tudnak fedezni. Bokor Tibor szenátor arról biztosította a magánvállalkozót, hogy ha megkésve is, de decemberig megkapja a megelőlegezett összeget. Szerinte a tanügy átkerül a helyi önkormányzat hatáskörébe, és esélyt lát arra, hogy az ingázó tanulók utólag visszakapják ingázási költségeiket. A felső-háromszéki középiskolások mától hétfő estig a Christine Szálloda földszinti utazási irodájában a régi bérlet felmutatásával készpénz ellenében válthatnak bérletet. Nagy Ernő azt is elmondta: abban az esetben, ha az öt középiskolától megkapja az ingázási pénzt, továbbra is kész meghitelezni a középiskolásokat. De amíg nem kapja meg a szeptemberi bérletek árát, a tanulóknak bérletet kell váltaniuk. Nincsenek lakossági óvóhelyek DEMETER J. ILDIKÓ Egyetlen olyan lakossági óvóhely sincs Sepsiszentgyörgyön, amely megfelelne az előírásoknak: a megyei készenléti felügyelőség nemrég ellenőrizte az e célra tervezett pincéket a nagyobb tömbházak alagsorában. György Alfonz parancsnok emlékeztetett arra: a törvény értelmében az önkormányzatok feladata a menhelyek kialakítása. Több évtizednyi béke után azonban ez senkinek sem tűnik fontosnak, más országokban már nem is létezik ilyen kötelezettség. Európában csak a sok évszázada nem háborúzó Svájcban és néhány németországi településen tartanak fent lakossági óvóhelyeket, de például Izraelben sem, ahol pedig mindennapos a puskaropogás. Egy szabályszerű menhelyen ivóvíznek, illemhelynek, szellőzésnek, világításnak, pihenési lehetőségnek (padok, székek) és tartós élelmiszernek kell lennie esetleges vészhelyzet esetére. Órákig sorban a lisztért, cukorért (folytatás az első oldalról) A kép vegyes: a zömmel középkorú vagy idősebb asszonyok között ápolt és elhanyagolt külsejűt is látni, de divatosan öltözött húszon- és harmincéveseket, no meg ágrólszakadt rongyosokat is. Az arcok rosszkedvűek, csak egy kisebb, jelbeszéddel értekező csoportban villan mosoly. Számozás nincs, és nem zúgolódnak, amikor egy későbbi érkező beáll elöl: egyeseknek mindent szabad, ez van, nem érdemes ujjat húzni az ilyenekkel. Arra sem panaszkodnak, hogy a személyzet késik: húsz perccel a nyitási időpont (9 óra) után jönnek, együtt, és bizony három markás férfira van szükség, hogy a hirtelen meglóduló sor előtt becsukják a kaput. Egyszerre csak tíz embert engednek be, csak így tudják a rendet fenntartani. Legelöl idősebb asszonyok, kisnyugdíjasok, reggel hatkor jöttek ki. Mikor a kapu megnyílik, kíméletlenül nyomja őket a mögöttük pár emberrel álló fiatal férfi , de még elmondják, hogy tavaly jó minőségű élelmiszert kaptak, és ez az egyetlen segély, amiből részük van. Egyikük Brassóból költözött ide, családja nincs, a másik most vette magához az unokáját, mert a lányának ezerlejes fizetésből 800 lejes bankhitelt kell törlesztenie. Tudja, hogy később kevesebben lesznek, de nem mer kockáztatni: fáj a lába, hidegben nem bírná a hosszas várakozást. Nehéz az élet! És azt a 20—25 kilót még haza is kell cipelni, vagy legalább a buszmegállóig — az sincs közel, és bár akadnak segítőkész fiatal rokonok is a sor mellett, többen hívnak taxit ilyenkor, sőt, van, aki az üres szatyrot, táskát is taxival hozza. Elvétve saját gépkocsival. A visszás jelenségnek van hivatalos magyarázata: erre a segélyre az jogosult, aki májusban szerepelt a nyilvántartásban. Ha áprilisban lett munkanélküli, lehet, hogy nincs nagyon rossz anyagi helyzetben — sőt, a csomagot megkapja akkor is, ha azóta új állást talált magának. Aki viszont augusztusban került be a rendszerbe, nem kap, akkor sem, ha eleve jobban rászorul. És teljesen ki is maradhat, ha a következő tavasszal sikerül elhelyezkednie — de arra nézve, hogy a telet miképp húzza ki, nem ad útmutatást a szabály. Arra sincs adat, hogy a több hónapos eltolódás miatt — hála a bürokráciának —, mennyien maradnak ki a számukra esetleg túlélést jelentő juttatásból. Vajon még hányan örülnének, ha beállhatnának a sor végére? klk ÉLEJB9 Loboghat Kovászna zászlója (folytatás az első oldalról) Több román tanácstag érvelt a zászló törvénysértő voltával, de lényegében — mint a címer esetében is —■, a székely motívumok jelenlétét és a román identitásjelek hiányát fájlalták. Gyerő elmondta, más településnek — Karánsebesnek — a címeren kívül zászlója, sőt, himnusza is lehet. Halkan, de elhangzott a teremben, és akkor Kovásznán is következik a himnusz és a nyelvi változás? Szinte borítékolható, hogy a határozatot törvényszéki úton fogják megtámadni, erre hivatkozva Gyerő József azt mondta: ha bíróságon érvénytelenítik a döntést, azt jelenti, máshol több joggal rendelkeznek a polgárok, mint Kovásznán. ! RÖVIDEN : Elektromos lomtalanítás Újra régi, hasznavehetetlen elektromos és elektronikus készülékeket gyűjtenek össze a hét végén Háromszéken. Ma 35 vidéki településről és Barótról, holnap pedig a megye további négy városából gyűjtik a kacatot, és szállítja telephelyére a hulladékgazdálkodással foglalkozó bákói Environ egyesület. A települések polgármesterei szervezik meg a hulladék begyűjtését, s azt a megadott időpontban elviszik. Ma 10 órakor Bardocról, Rétyről és Bükszádról indulnak a tehergépkocsik, s félóránként egy-egy szomszédos településen megállnak, szombaton ugyanebben az időpontban Sepsiszentgyörgyről indul két jármű Bodzaforduló, illetve Kovászna és Kézdivásárhely irányába. A legutóbbi június végi elektromos lomtalanítás során Háromszéken 3,33 tonna hulladékot gyűjtöttek össze, az EU előírása szerint egy uniós polgárnak évente négy kilogramm ilyen jellegű kacatot kellene leadnia, ezzel szemben Románia esetében meg kell elégedniük 0,41 kilogrammal. (mól) Ruhámat a ruhádért A kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület a polgármesteri hivatal sportirodájának támogatásával a sportcsarnokban megszervezte harmadik Ruhámat a ruhádért nevű rendezvényét, melyen több mint harmincan vettek részt: cseréltek, ruhaneműt adományoztak, vagy csak nézelődtek, élvezték a rendezvény egyedi hangulatát. Olyan résztvevő is akadt, aki negyvenkét ruhával szállt be a cserebere-vásárba. Akik nem tudták vagy nem akarták elcserélni ruhájukat, felajánlhatták a rászorulók részére. Az összegyűjtött tizenhárom zsák ruhát a Zöld Nap Egyesület önkéntesei október elején a szegény családoknak továbbítják. Az akciót decemberben folytatják. (Sociom) KÖZELET Könyv a sokarcú Sepsiszentgyörgyről A FEKETE RÉKA Hajlandóak vagyunk szürkének, jelentéktelennek érezni, látni városunkat, nem látjuk a részletekből kibontakozó szépséget, a történelmi korok építészeti bélyegeit, a mindenkori lakosság életét és ízlését kivetítő jegyeket az épületeken, észrevétlenek maradnak számunkra a köztereknek otthonosságot kölcsönző stukkóangyalok, ablakkompozíciók, és ha mindezt nem ismerjük, nem is szeretjük meg, amit pedig nem szeretünk, azt nem is védjük meg. Gyönyörű régi épületeket toldunk meg oda nem illő részekkel, elfödünk beszédes díszítőelemeket, sőt, bizonyos korokban arra vetemedtek a hatalom birtokosai, hogy leromboltatták az épített örökségünket. Többek között ezekről szóltak A város arcai és arculata fényképes album szerzői a tegnapi könyvbemutatón a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében, ahol a könyv anyagát képező 2006-os városépítészeti kiállítás néhány pannóját is láthatta az érdeklődő közönség. Sarudi Sebestyén József (fotók), József Álmos (épülettörténeti kísérőszöveg) és Balázs István (bevezető) közös alkotása a Székely Nemzeti Múzeum egyik legszebb kiadványa, ami Sepsiszentgyörgy rejtett értékeire hívja fel a figyelmet, megszeretteti a várost azokkal is, akik az utóbbi idők építészeti igénytelenségét látva elfordultak tőle.