Háromszék, 2017. augusztus (29. évfolyam, 8162-8187. szám)
2017-08-02 / 8163. szám
áromszék 2017. AUGUSZTUS 2., SZERDA KÖZÉLET Megmenthető a magyar falu? ! » Elsőként Énlakáról, az ott folyó kutatómunkáról számolt be Visy Zsolt régész, miniszteri biztos, aki maga is vett ott házat. Elmondta: a firtosi kistájhoz tartozó falu félreeső volta miatt elnéptelenedéssel, elöregedéssel, épített örökségének pusztulásával, kilátástalansággal küzd. Esélye épp abban rejlik, hogy most is olyan, mint száz évvel ezelőtt, és ez olyan érték, ami mellett nem lehet elmenni. A falu lakói támogatást kapnak Magyarországról, hogy épületeiket eredeti alakjukban őrizzék meg (ugyanez történik Torockón is) - magyarázta a pécsi tudományegyetem professzora, aki szerint a településen keresztül az embereket, a társadalmat is meg lehet menteni. Már tíz éve, hogy az egyetem több tanszéke - régészek, néprajzosok, építészek, szociológusok csapata - kutatja a falut, amely a hajdani római birodalom határvonalán helyezkedik el, és ez a vonal előbb-utóbb mindenütt a világörökség része lesz. Énlaka azonban saját jogán, épületeivel is érdemes rá - rovásírásos temploma van, amelyet most is sokan látogatnak -, tehát két okból is felkerülhet a listára, ami fellendülést hozhat az ott élőknek. Nyilván, ehhez a román államnak is el kell végeznie a maga feladatát a római limesre vonatkozóan... 2007-ben öt székelyföldi múzeummal is szerződést kötöttek, és attól kezdve kétévenként konferenciákat szerveznek a székely gazdálkodásról, mesterségekről, népdalokról, iskolai és népi színjátszásról. 2012-től 28 éslaki porta teljes felmérését készítették el, ebből kiállítás is született, és a munka folytatódik. Több mint 360 régi, XVII-XIX. századi sírkövet tártak fel - sokat verses feliratokkal -, ebbe már a helybeliek is bekapcsolódtak. A feltárás, örökségmentés mellett ez is cél, a visszacsatolás a közösséghez. Átányt Báli János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója, az Átányért díj idei kitüntetettje mutatta be. Egy Hevestől nyolc kilométerre fekvő faluról van szó, amelyen első látásra semmi különös nincs, de a leginkább kutatott településként - ami számos véletlennek köszönhető - rendkívüli hírnévre tett szert a tudományban, vaskos monográfiák jelentek meg róla német és angol nyelven, amikor magyarul nem lehetett (a kommunizmus éveiben). Különleges, kétbeltelkes településszerkezete, ami a nemek elkülönítését hozta - a nők és gyermekek a belső lakómagban éltek, a férfiak a külső, gazdasági övezetekben (tanyákban), zárványjellege - református közösség a katolikus tömbben - miatt is érdekes település, és bár az utóbbi időben lakossága és képe is sokat változott, értékeit ismerő és megélhetését részben kulturális turizmusra építő lakossága van: műemlék temploma mellett a Kakas-ház, élő paraszti porta, helytörténeti gyűjtemény és két új kiállítótér is várja a látogatókat. Van helyi értéktárgymozgalom, és új munkahelyek jöttek létre: az önkormányzat kertészetet, állattartó farmot működtet, tésztaüzem is van, a vendégeknek tehát helyi terméket tudnak kínálni. Mindez nem csupán megélhetést, hanem reményt is ad, ezért érdemes folytatni. Énlakán - ahogy a legtöbb székely faluban - éppen a folytatás a legnagyobb kérdés: alig három-négy fiatal család él ott, a többség hetven éven felüli. Óvoda sincs, az iskola - egy nagyobb székely ház egy már lebontott csűrrel - üres, két osztálytermében kiállítást rendeztek be, mert érdeklődő szép számban van. Kellene még egy korszerű illemhely és egy tájékoztató központ, ezekhez a tervek megvannak, ingyen adják annak, aki felépítésükre vállalkozik - mondta Visy Zsolt, aki szerint jól alakulnak a dolgok, csak nagyon lassú folyamatról van szó. Amíg az azonnali érdek és haszon szempontjából néznek mindent, nem lesz áttörés, de a lehetőségeket fel kell mutatni. Eleinte csodabogárnak nézik az embert, aztán lassan kezdik elismerni a munkáját, de még mindig nem érzik, hogy nekik is lenne tennivalójuk. Egy falu revitalizációjához fiatalok kellenek, munkahelyek, iskola, de senkit sem lehet kívülről megváltani, ha ők maguk nem akarják, nem lesz semmi - vélekedett. Reményt a világörökségben lát, ez tény lesz, és biztosan hoz eredményt, remélhetőleg jót. A gyakorló gazda keserű tapasztalatait Kolumbán Gábor volt Hargita megyei tanácselnök, a Civitas Alapítvány elnöke adta át, aki most készül megírni az ideológiai meggondolásból falura telepedett értelmiségi kálváriáját. 2008-ban bivalyok tenyésztésébe fogott, akkor szembesült azzal a szabad vadkapitalizmussal, amely 1990 után alakult ki, adócsalással, feketegazdasággal, irigységgel... A falu, ahogy elképzeléseinkben él, már nem létezik: kaláka nincs, közösségi szellem nincs, csak emberek, akik nagyon súlyos egzisztenciális küzdelmet vívnak nap mint nap, évtizedek óta, és a szívesség árát is megkérik. Ennek egyik oka a földtörvényekben rejlik: Énlakán közel 30 év alatt sem sikerült kimérni, telekkönyveztetni, azonosítani azokat a területeket, amelyekre rég kiállították a birtokleveleket, és amíg ez meg nem oldódik, nem lehet civilizált mezőgazdaságot folytatni. A betelepülők - még a faluért sok áldozatot hozó nyugalmazott tanító is - évtizedek után is idegennek számítanak. FOTÓ: CSEDŐ ATTILA De egymás között is farkastörvények uralkodnak: minden udvaron van traktor, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy elkerüljék az együttműködést... A baj nagyon nagy - véli Kolumbán -, és amíg nem jön egy olyan nemzedék, amely fantáziát lát a természetközeli életmódban annak minden nyűge ellenére, nem sok esély van a falvak fennmaradására. Falun nehéz egzisztenciát teremteni, a helybeli erőforrásokhoz betelepülő nem fér hozzá, az ingatlanok állapota nem túl jó, támogatásokra, vállalkozásfejlesztésre van szükség, és mindezek mellett óvodákra, iskolákra. Elindult egy mozgalom, vannak már falura költöző fiatalok, de nagy próbakő a gyermekek iskoláztatása, amin minden jó szándék megbukhat. Egy-két család ugyanis nem elég egy óvoda fenntartásához, nagyban kell ezt csinálni. A falvak elnéptelenedéséről egyébként nem a szocializmus tehet: ez a korábban kitört ipari forradalom eredménye, de most már nincs szükség olcsó munkaerőre sem, mert az élő munka terhe nagy, társadalombiztosítást és mindenféle egyéb járulékot kell fizetni, míg a robot után csak profitadót; a mezőgazdaságban is robotosítás folyik, több ezer tehénhez öt ember is elég, így a falunak nincs jövője, és ha szembeállítjuk a várossal, akkor is vesztesként jön ki. A Civitas Alapítvány az együttműködés irányába próbálja mozdítani a dolgokat, ahol a falu és város nem versenytársként, hanem egymás kiegészítésében él. így volt ez a középkorban is, ma is ebben kellene érdekeltté tenni az érintetteket, a falu jó minőségű élelmet, tiszta levegőt, élhető környezetet tud ajánlani, és erre mindig szükség van... Énlakai ház ■■■■■■ kármentő ■■■■■i Élhető vidék, élhetetlen viszonyok A kommunizmus romboló hatása nem szűnt meg a rendszer bukásával: már közel három évtizede, hogy új világoa van, mégsem tudtuk rendezni az előbbi korszak nehéz örökségét. Romladozó gyárak, tömbházakkal elcsúfított települések, félbehagyott épületek, elprédált közvagyon, szétkorhadt örökség, lerobbant turisztikai létesítmények hirdetik, hogy még távolról sem vagyunk egyenesben, és ezek csak az első látásra szembetűnő dolgok. Mögöttük, többé-kevésbé rejtve, a törvényekben és a fejekben is hasonló állapotok uralkodnak -jelentős részben ennek köszönhető, hogy itt és nem előbbre tartunk. Néhány téren ugyan érezhető némi haladás, de túlságosan lassú és olyan is van, ahol határozott visszafejlődés tehetetlen tanúi vagyunk. Falvaink kiürülése rossz jel, és nem lehet csupán az idők, az életmód, az igények változására fogni: ha tőlünk nyugatabbra, a szintén elöregedő lakosságú Ausztriában, Svájcban, német és francia földön magas hegyekben és nehezen megközelíthető völgyekben is korszerű körülmények között élnek és gazdálkodnak emberek, akkor ez azt jelenti, hogy van mód a kis, sok esetben elzárt települések fenntartására, a hagyomány és a fejlődés összehangolására. Aki már járt ilyen helyen, láthatta, hogy semmi használhatót ki nem dobnak, a régi épületek, csűrök felújítás után is megőrzik formájukat, arányukat, az újak nem rínak ki sem az utcaképből, sem a tájból. A turizmus új lehetőségeket hozott, de például a sípályák tulajdonjoga nem módosult, nyáron tehenek legelnek rajta, és a kirándulók kedvvel fogyasztják a helyileg előállított élelmiszereket; a vendéglőkben gyakorta hallani saját népi és könnyűzenei slágereket. Jó lenne tanulni tőlük, és nem csupán egyénileg, hanem hatósági szinten is. Mert nálunk a hagyományos, sokat emlegetett rendtartó székely falu eltűnőben, a kaláka és a közösségi érzés kiveszőben van, a falukép sok helyen már jóvátehetetlenül elromlott. Az önkormányzatok az elmaradott infrastruktúra javításával küzdenek, nem tudnak beleszólni a lakossági mozgásokba, nincs eszközük a nem kívánt elvándorlás vagy betelepülés szabályozására, az iskolák megmentésére, még a megélhetés alapja, a földügyek rendezése is vontatott. Hagyományőrző csoportokból több van városainkban, falun az ifjúság-ha van - inkább importkultúrát - például a mazsorett-táncokat éltet, a régi házakon műanyag ablakok, az újakon rikító színek hirdetik egy világ felbomlását. Néhol akad maroknyi elszánt ember, egy-egy kulturális egyesület, amelynek tagjai próbálnak valamit tenni a veszendő értékek megmentéséért; vannak falvaink Háromszéken is, ahol betelepülők, régi házakba, bennvalókba szerelmesedett városi értelmiségiek küzdenek az elsüllyedés ellen, ám sokszor nem is a hatóságok, hanem a helybeliek ellenállásán, elutasításán, közönyén bukik meg a jó szándék. Az anyagi támogatás is hiányzik: kevéske pénzt összekalapoznak, pályáznak, de még féknek sem elég, ha egy-egy ablakkeretet, vakolathímet, düledező kaput megmentenek... Itt tartunk 50 évi kommunizmus és 27 évi vadkapitalizmus után. A falvak sorsa keveseket érdekel, nem is téma a közbeszédben, pedig kellő odafigyeléssel, jól átgondolt, közép- és hosszú távon egymásra épülő intézkedésekkel biztosan megtartható lenne gyökereinknek, kultúránknak ez a része is. Nem siratni kellene, hanem cselekedni érte. DEMETER I. ILDIKÓ Tájékoztató tábla Feldobolyban BOKOR GÁBOR • Turisztikai információs táblát avattak a hétvégén Feldobolyban. A pannon magyar, román, angol és német nyelven található tájékoztató a faluról. A leírás mellett tanulmányozható a falu térképe, melyen bejelölték a település látnivalóit, például a bejárati székely kaput, a művelődési házat, a két csörgőt, a régi temetőt. A táblát a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület állíttatta, kivitelezői a sepsiszentgyörgyi Bartha Áron asztalosmester és munkatársai. A szombati ünnepségen Kanyó Antal, Nagyborosnyó község alpolgármestere és nt. Balogh Zoltán, a Kézdi- Orbai Református Egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlévőket. Kanyó hangsúlyozta: hasonló ismertető táblát először Svájcban látott, örvendetesnek találja, hogy Háromszéken is egyre szaporodnak. A táblát Kanyó Antal alpolgármester és a nagyborosnyói helyi tanácsban Feldobolyt képviselő Csorna Sándor leplezte le. Az ünnepségen fellépett a Kovásznai Ifjúsági Fúvószenekar Kertész Barna karnagy vezetésével.