Háromszék, 2017. augusztus (29. évfolyam, 8162-8187. szám)
2017-08-01 / 8162. szám
2017. AUGUSZTUS 1., KEDD KÖZÉLETTro 11 Élni, Petőfi felé fordulva Nagyon sok városlakó, idősek, fiatalok és velük sok gyerek is részt vett tegnap délután az Erzsébet parkban tartott megemlékezésen, mely során Péterfi Ágnes unitárius lelkipásztor és Czegő Zoltán költő, író szavai nyomán idézhettük fel azt a bizonyos képzeletbeli gyászkeretbe foglalt fehéregyházi csatát, melyben utoljára látták Petőfi Sándort. Az emlékünnepség során katonadalokat és Petőfi-nótákat is hallhatott a közönség a sepsikőröspataki fúvószenekar előadásában, a megemlékezést a közösen elénekelt magyar és székely himnusz foglalta keretbe. .NAGY B.SÁNDOR » Mintha újra és újra megédesülne a keserű íz a szánkban, amikor felidézzük múltunk gyászos pillanatait, mert ezekben újra és újra megerősödik bennünk az örök élet tudata - mondta Péterfi Ágnes mert Petőfi itt van velünk minden március idusán, amikor megszólal a Nemzeti dal, itt van, amikor Pató Pál urasan elmondjuk, hogy Hej, ráérünk arra még, amikor a szerelmesek egymásra nézve mondják, hogy Minek nevezzelek, amikor az édesanya azt gügyögi gyermekének, hogy Hej, mi a kő, tyúkanyó... Amikor azt érezzük, hogy Feltámadott a tenger, vagy a lehulló levelek azt üzenik, hogy Itt van az ősz, itt van újra... Petőfi ott van a szabadságunkban, és akkor is, amikor talán könnyek között, lehajtott fejjel mondjuk, hogy Európa csendes... A lelkésznő szerint hálát adhatunk azért, hogy ilyen hősökre emlékezhetünk, ezért arra kérte a Gondviselőt, hogy adjon annyi erőt és elkötelezettséget nemzetünk, magyarságunk iránt, hogy ápolni tudjuk a költő emlékét és a költeményeit körülölelő lángot. Czegő Zoltán rövid eszmefuttatásában Gorgiasz szavait idézte, aki szerint az élet legnagyobb élménye a halál. De a halálnak milyen élménye van? - tette fel a kérdést, melyre így válaszolt: ez már másoknak, hozzánk tartozóknak az élménye, mint ahogy Petőfi halála is egy egész nemzet élménye volt. Nem önként rohant a halálba, csak ugyanúgy, mint egész életében, a nemzet javát szolgáló belső parancsot teljesítette. Fehéregyháza felkiáltójel, az igazságtalanság Feketeegyháza - jegyezte meg Czegő Zoltán, majd áttért Petőfi örököseire, az utókorra, feltéve az újabb költői kérdést, hogy vajon velünk megy-e a világ elébb, és megy-e arrafelé a magunk történelme ebben az Európában, amelynek hitéért, kultúrájáért a magunk teljes jelenével aggódhatunk? „Érted halni szent világszabadság, lehet, de érdemesebb élnünk az igazságért, arccal Petőfi felé fordulva” - zárta szavait. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Sok érdeklődő összegyűlt az Erzsébet parkban tartott megemlékezésen Elégedetlenek a fizetésemeléssel » HECSER LÁSZLÓ » A szakszervezet igencsak elégedetlen a polgármester ügyhöz való hozzáállásával: Lázár- Kiss Barna András a másfél órás beszélgetés alatt ténylegesen nem tárgyalt, megegyezésre nem is törekedett, mindössze azt hajtogatta, többet nem adhat, mert a fizetésalap többet nem tesz lehetővé. Amikor azzal szembesítették, a környező községekben jelentősen magasabb bért biztosítanak mind a köztisztviselőknek, mind a közalkalmazottaknak, a polgármester arra szólította fel őket, nevezzék meg, kik legyenek azok az alkalmazottak, akiket meneszteni kell, hogy a fizetésük újraoszthassák a maradók közt. „Nem ilyen hozzáállást vártunk a polgármestertől! Nem méltó a tisztségéhez, hogy kirúgásokkal élcelődjön. Amúgy nem tudjuk, nem értjük azt sem, miért akar ilyen megalázó fizetéseket adni egyetemet végzett, munkájukat felelősségteljesen végző embereknek. A költségvetés nincs kőbe vésve, módosítani, átcsoportosítani lehet, növelhető a fizetésalap is, ha a tanács úgy dönt” - mondotta Szász Levente szakszervezeti bizalmi. A szakszervezeti vezető szerint a polgármester nemcsak velük, de közvetlen munkatársaival sem egyeztetett arról, miként lehet a törvényt helyi szinten alkalmazni: a könyvelőtől és a személyzetistől tudják, a városvezető nem kérte ki véleményüket. „Ha saját közvetlen munkatársaival nem beszélt, nem tudom kivel tette meg, s mire alapozva jelentette ki, hogy annál, amit javasol, többet nem adhat. Gondolkodtunk, hogy elmegyünk a tanács elé, s elmondjuk bánatunk, de néhány tanácstag azt mondta, nincs értelme, mert ők attól függetlenül, mit gondolnak, a polgármester előterjesztését megszavazzák. Perelni sem tudunk, mert törvény szerint nincs rá okunk: a polgármester látszólag eleget tett az előírásoknak, úgymond tárgyalt velünk, a többi pedig az ő kezében van. El vagyunk keseredve” - adott hangot bánatuknak Szász. Lázár-Kiss Barna András szerint Szász valamit nagyon félreérthetett, mert nemhogy bárkit is ki szeretne rúgni, de azért döntött így, hogy senki kenyere el ne vesszen. Attól sem zárkózik el, hogy idővel, ha a költségvetés kedvezően módosul, magasabb fizetést biztosítson az alkalmazottaknak, de ellenzi, hogy a fejlesztési pénzből csoportosítsanak át a fizetésalapba. „Azért mondtam, hogy csak ennyit tudunk adni, mert szociális szemszögből vizsgáltam az ügyet: azt akartam, hogy senki se kerüljön az utcára, s mindenkinek jusson egy minimális fizetésemelés. Elismerem, falvakon jóval többet kereshet egy-egy köztisztviselő, de ne feledjük, hogy ott általában egy ember végzi azt a feladatot, amit nálunk három-négy. Tisztelem az alkalmazottakat, s elismerem a munkájuk, de fogadják el ők is, a város pénze elsősorban fejlesztésre és nem fizetésekre kell” - nyilatkozta a városvezető. Lázár-Kiss Barna András ténylegesen nem tárgyalt, megegyezésre nem is törekedett Maksa nem felejt i. Deszke János polgármester beszédében felidézte az emlékmű és a kopjafaerdő kialakulásának történetét, örömmel nyugtázva, hogy immár nemcsak erdélyi és anyaországi települések, szervezetek, de felvidékiek is fontosnak tartják a felállítást. Hogy mennyire fontos Maksa számára Eresztevény, mi sem jelzi jobban, mint az ünnepségre szervezett műsoruk: helybéli, de az eresztevényi iskola megszűnte miatt a községközponti Orbán Balázs Általános Iskolába járó, II. osztályt végzett Sorbán Henrietta kezdte az előadások sorát, a székely ruhába öltözött kislány korát meghazudtoló hévvel szavalva el Mentovics Éva Megvédjük a hazánkat! című versét. Igyártó Aliz, Kovács Katalin és Kis Linda, szintén az Orbán Balázs Általános Iskola diákjainak csengő hangján elénekelt Mert a haza nem eladó és Gábor Áron rézágyúja elnyomta az országúton közlekedő autók zaját, az eresztevényi születésű, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző XI. osztályát végzett diákja, Mocses Andrea pedig Petőfi Sándor 1848 című versét adta elő meglepő átéléssel. Ünnepi beszédében Balázs Antal elmondta, nagyobb örömet el sem tud képzelni, mint hogy Gábor Áron nagy síremlékét olyan kis emlékjelek vegyék körbe, amilyenek őt megilletik. Hiszen nagyon régen elődeink is harcosaik sírját saját hadi eszközükkel, kopjájukkal jelölték meg, a díszítésben is az egyszerűséget kedvelő székely ember pedig ebből alakította ki a később fejfaként alkalmazott kopjafát. Emlékeztetett, három évvel ezelőtt, a Gábor Áron Emlékévben kezdődött a síremlék melletti kopjafaállítás, az ezúttal avatandó emlékjelekkel immár 37-re nő számuk. Felidézte, 125 év óta az emlékmű előtt elvonuló székely emberek leveszik kalapjukat, ekként fejezve ki tiszteletüket Gábor Áron emléke előtt. Kalapemelés az is, hogy most újabb kopjafákat avatunk, és kalapemelés az is, hogy akik fontosnak tartják nemzeti hősünk emlékét megőrizni, azok eljöttek az ünnepségre, jelentette ki Balázs Antal, külön méltatva a Regnum MariBalázs Antal tiszteleg Gábor Áron emléke előtt anum Alapítvány és az 1956- os Magyarok Világszövetsége kettős kopjafáját állíttató prof. dr. Vincze János és felesége, Tiszay Gabriella jelenlétét, akik erre az alkalomra utaztak több száz kilométert, „mert úgy érezték, itt a helyük”. Az öt új emlékjelet - az alapítvány és a világszövetség kettőse mellett a Bács-Kiskun megyei Szánk, Illyefalva, Réty és Maksa község kopjafáját - az eresztevényi kis templom harangjának zúgása közepette avatták fel állíttatóik, piros-fehér-zöld és kék-arany szalagos koszorúkat helyezve rájuk, majd a Kelemen Alpár vezényelte szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör ’48-as nótákból összeállított előadása fokozta magasztossá a megemlékezés hangulatát. Elpusztíthatatlan az a nép, amely végérvényesen sohasem temeti el hőseit - kezdte beszédét Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész. Csatát nyerhetnek ágyúk, de diadalt csak a szabadságharcosok arathatnak, mert az olyan ember, aki képes kiállni igazsága mellett, csodákat tud művelni. így történt 1848-49- ben is, eleink csodával határos dolgot tettek, amikor a semmiből teremtették meg az önvédelem feltételeit - ha van, mire visszatekintsen, amiből erőt merítsen a ma is megmaradásáért küzdő székelység, úgy az az 1848-49-es szabadságharc. És ha van igazán szent helye a székelységnek, az eresztevényi Gábor Áron síremlék az egyik, a sepsiszentgyörgyi volt Vármegyeháza, ahol kimondatott a Lészen ágyú! és ezáltal az önvédelmi harc, a másik. Halottaink nem a földben vannak, a halhatatlan lélek itt van bennünk, és csak azért sem engedünk a negyvennyolcból, és hisszük, hogy túléljük a százötven éveket, mert megmaradásunk az igazságról szól - zárta beszédét a lelkész. Györgyi Zsolt maksai református lelkész az emberi gondolatok mellé Isten igéjét társítva kért áldást a megemlékezésre, kiemelve a felállítás fontosságát, „hogy hagyjunk magunk után valamit ebben a zajos, önmaga körül is forgó világban”. Erő, békesség, reménység áradjon rátok - mondta zárszóként a tiszteletes. Az ünnepség himnuszaink közös eléneklésével zárult. VÁRY O. PÉTER FELVÉTELE