Váchartyán - Hartyáni Híradó, 1993 (3. évfolyam, 1-11. szám)
1993-01-01 / 1. szám
r III.évfolyam 1. száma vác;íAITyá;;inc lapja januári cmlapunkra két megemlékezés kívánkozik: 1823.január elsején - 176 éve - született Petőfi Sándor, és január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. ugy gondolom, nem írisze... egy ünnepi megemlékezésben életrajzot közölni,különösen nem, ha Petőfi az ünnepelt, akinek életrajzát min' a leghanyagabb diák is - rónáién - ismeri. ..ehang co!nrentuo bemutatásával emlékezünk rá:aszófi szépírási gyakorlata szemet gyönyörködtet, (Gyerekek! ÍóY erőm írni!), a Csonkatoronyról készült rajza bizonyítja sokoldalúsá 3"- t, a Júlia-vers: "Ereszkedik le a felhő..." - Bevallom, én mindig azt hittem, ez népdal, nem tudta..., hogy Petőfi írta.DszGn.be jut az iskolában tanult mondat!"A nép annyira sajátja* nak érezte verseit, hogy népdalként énekelte." Lehet, hogy a Kiválasztott vers, i. XI.. század költői sokak szerint nGlcsépeltV Lehet.De most,a magyar kultúra napja ürügyén (is!) érdemes végiggondolni mondanivalóját, s rá kell jönnünk, mennyire aktuális!"Előre hát mind, aki költő,"-kiált Petőfi, s mi folytatjuk: ...,aki tanár, mérnök,pap, vagy orvos,"írástudó",..., vagy:aki a kultúra "gyakorlati területein":mozog otthonosan, ""LCSB!Á”" , hogy végre " a szellem napvilága" ragyogjon minden ház ablakán! "...s addig?" Addig nincs gazdasági felemelkedés,nincs társadalmi együttműködés,nincs tolerancia,nincs közbiztonság,nincs demokrácia... Folytathatnánk. Elgondolkodom: milyen foganatja van a bölcs szónak, az okos tanácsoknak? Hiszen Petőfi verse is több,mint 15o éve íródott is azóta, és az előtt, hány és hány költői,pedagógus,tudós, kiváló elme igyekezett meggyőzni fonge királyokat,"Pató Pál úr" nemeseket,megfáradt,beletörődő, egyszerű embereket,kultúrálatlanul,tudatlanságban nem szabad élni, nem lehet élni. Mintha elfelejtettük volna,vagy nem értenénk a szállóigékké vált mondatokat...."kiművelt emberfők sokasága.. ., "...a dolgozó nép okos gyülekezete. .. V "ne?.. a mennyiség, hanem a minőség a szellemi erőnek sarkalatos." de ha az ember ünnepel,ne legyen szomorú.Ország-világszerte, s a mi falunkban is mindig vannak,mindig voltak emberek,akik tették a maguk dolgát,hogy tanultabbak,kulturáltabbak, i.XP.iBBú’K lágyunk.Háluk gondoljunk most:néptanítókra,könyvtárosokra,aostoremberekre,földművelőkre ,akik azért is éltek, hogy környezetüknek, az utódoknak átadjanak valamit,a kultúra egy porszemét... Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal ez magira, Ki most kezába lantot vesz. Ha nem tudsz mást,mint elcbilolni .Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S ezért a szent fát felvetedd. Klisztában bujdosun, mint hajdan Pépével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Újabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A Jaltákat, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát ,nincs, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! ?.to): re; ,ci elhajítja Kezéből a nép zászlaját, átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elírna raő, HogiV iíg a nép küzd, fárad,izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! o "Az ősz utolsó virágai Júliának" (1946) (készlet a kéziratból, Petőfi aláírásával ) 5. A költő rajzai: szalontai Csőn»toronyról (1847.június) Vannak hamis próféták,akik Azt hirdetik nagy gonoszán, Hogy már megállhatunk.. .mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság. Hit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevésxen éhjen-szorojan, kétsúgbe esve tengenek. ha majd a bőség kosár i’x'lindenki egyaránt vehet,ia majd a jognál, asztalánál Mind egyaránt foglal helyet. ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán. Akkor mondhatjuk,hogy megálljon!:, Mert itt van ,mit a Kánaán! - És addig? addig nincs megnyugvás, .Addig folyvást küszködni kell. - Talán az élet,munkáinkért, Nem fog fizetni sattrivel. De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel selyes,pámán Bocsát le a föld mélyibe. 043^3)