Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)

1833-01-16 / 5. szám

34 na!) Jók nemzetiseinkért híven égnek különben is, hanem azokra, kik a’ serkenő buzgoságot hi­­deglelésnek, vagy az újítók szerint, láznak ma­­gyarázák ’s a’ tőle való meggyógyulást szép re­ménnyel várták. —Hát csak ugyan lázban vagyunk még? hideglelés gyötör bennünket ? Az, éspedig sinlődös. — Századokon által Valánk sinlődők, és vagyunk, és maradunk mig tökéletes diadal­­mat ünnepelve pisaiba bé nem lép ny­elvünk, mig a’ többi előtte el nem nemül. Kedvező szél­nek zaja hallatszék e’ czélban ’s városunk figyel­mes jön a’ posonyi ébrengésre. Elég hozzá, magyar bál tartalék Pesten a’ városi teremben. Többnyire magyar felírások hirdeték azt vasár­nap, Jan. 13-án ; minden őt illető rendelés is felezve magyarul adaték ki. A’ bál fényes volt; tündérek palotáiba vésted magadat á­ttéve, annál inkább, minthogy nőink tündéreket vagy angya­lokat akarva utánozni, nagy részint fejérben öltöztek valának. De voltak pirosban és kékben is, és ezen három szin vala uralkodó. (Ha a’ hangok francziák, Párisba gyanítám magamat, a’ miért nem igen boszonkodám, noha a’ zöld szint is örömest kerestem.) A’ hol az egyik fél fejér, ott a’ másiknak feketének kell lenni; úgy vala itt is. Ürögtek a’ fekete frakkok ’s szélek és hoszszak nem vala; a’ magyar öltözet látatlan szinti volt. De a’ bál azért magyar vala. Némelly kis aszszonyt, némely nőt h­allék magyarul szólani ’s tudom tudtom nélkül emelődik előtte kalapom, ha valahol találkozandom vele. Végellenül ked­velém­ édes hangjaikat. A’ nagyobb rész úgy be­szélt, mint tizedeken stb. által szokott, ’s csudál­­kozom, hogy jöhete be, mikor a’ „belépti jegy“ esméretlen állat volt előtte, ’s h­ogy tuda a’ „férti jegy“re viszszatérni. De ez nem

Next