Hasznos Mulatságok, 1833. 2. félév (1-52. szám)
1833-07-03 / 1. szám
Felelet a* Társalkodó idei ed. számában történt megtámadt ásásomra. Jey ur furtsa (drollig) feleletében e’ kérdésre: „Mikor boszankodik a’ magyar, olvasó?“ a’ többek között (mert Dr. Kováts ur, a’ Muzarion és Ekhó nevében felelni nem akarok) ezt állítja: „Boszankodik: Midőn a’ ,,Botke v. u. f. CJg-n“ kétszakirás idei 24 számában „egy elnem fogait *) Magyarnak hazafiui elmélkedését“ R-y úrtól német fordításban olvassa; — ’s alant négy — csillagos jegyzékben a’ fordítónak hazafiui lelkét tükröző imez óhajtására bukik: „Faxit Deus !“ — De miért hallgatja el Jey ur azon hazafius elmélkedésnek czimét „Mi és a’többiek“ (Hasznos Mulatságok ideiek számában) — ’s miért nem említi, hogy engem’ annak fordítására egy hazáját és nemzetét híven szerető magyar szólítta fel ? Mi okon boszankodnék a’ magyar, ha jó a’ fordítás? — Nem fordítottam én magyar, de német olvasók számára. — Vagy talán meg van tiltva jeles magyar munkákat német nyelvre áttenni ? És éppen nekem miért nem volna szabad a’ magyar szerző ezen utolsó szavaira: „Édes álmák , ne repüljetek el valósulatlanul!“ hazafius lélekel ’s lángal e’szókra fakadnom: Faxit Deus! — Mint gyanítom Jey ur azon setétitők (obscuranten) sorában áll, kik azért, mert Pyrker László Érseket mint német költőt, ’s annak magyar fordítóját a’halhatatlan Kazinczyt védelmeztem, a’ hazafias lelket tőlem elitélni törnek, ’s engemet „két nyelvű, két czélu“ embernek kiáltanak — mint Kur az idei Jelenkor 30dik számában. Attól azonban legkevésbé sem tartok, hogy Jey ur,vagy bár ki is, hazafius lelkemet a’ polgári életben , úgy szinte cosmopolitusi gondolkozásomat a’ tudományok országában (mert mind a’ kettő lehet együtt) elragadozhassa. Továbbá Jey urnak hamis állítása szerint boszankodik még a’ magyar olvasó: „Midőn R-y ura’ *) Miért nem inkább „előítélettől ment mert ezt teszi a' német unbefangen. „El nem fogalt“ igen homokos neologismus.