Hasznos Mulatságok, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-07-03 / 1. szám

Felelet a* Társalkodó idei e­d. számában történt megtámadt ásásomra. J­ey ur furtsa (drollig) feleletében e’ kérdésre: „Mikor boszankodik a’ magyar, olvasó?“ a’ többek között (mert Dr. Kováts ur, a’ Muzarion és Ekhó nevében felelni nem akarok) ezt állítja: „Boszankodik: Midőn a’ ,,Botke v. u. f. CJ­g-n“ kétszakirás idei 24 szá­mában „egy elnem fogait *) Magyarnak hazafiui elmél­kedését“ R-y úrtól német fordításban olvassa; — ’s alant négy — csillagos jegyzékben a’ fordítónak hazafiui lelkét tükröző imez óhajtására bukik: „Faxit Deus !“ — De miért hallgatja el J­ey ur azon hazafius elmélkedés­nek czimét „Mi és a’többiek“ (Hasznos Mulatságok idei­ek számában) — ’s miért nem említi, hogy engem’ annak fordítására egy hazáját és nemzetét híven szerető magyar szólítta fel ? Mi okon boszankodnék a’ magyar, ha jó a’ fordítás? — Nem fordítottam én magyar, de német olvasók számára. — Vagy talán meg van tiltva jeles magyar munkákat német nyelvre áttenni ? És éppen nekem miért nem volna szabad a’ magyar szerző ezen utolsó szavaira: „Édes álmák , ne re­­püljetek­ el valósulatlanul!“ hazafius lélekel ’s lán­­gal e’szókra fakadnom: Faxit Deus! — Mint gyaní­tom J­ey ur azon setétitők (obscuranten) sorában áll, kik azért, mert Pyrker László Érseket mint német költőt, ’s annak magyar fordítóját a’halhatatlan Ka­­zinczyt védelmeztem, a’ hazafias lelket tőlem el­itélni törnek, ’s engemet „két nyelvű, két czé­­lu“ embernek kiáltanak — mint K­­ur az idei Jelenkor 30dik számában. Attól azonban legke­vésbé sem tartok, hogy J­ey ur,vagy bár ki is, ha­zafius lelkemet a’ polgári életben , úgy szinte cosmo­­politusi gondolkozásomat a’ tudományok országában (mert mind a’ kettő lehet együtt) elragadozhassa. Továbbá J­ey urnak hamis állítása szerint bo­szankodik még a’ magyar olvasó: „Midőn R-y ur­a’ *) Miért nem inkább „előítélettől ment mert ezt teszi a' német unbefangen. „El nem fogalt“ igen homokos neologismus.

Next