Hasznos Mulatságok, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-03-26 / 25. szám

( 19S ) Mert tetszik nálad nélkül is Az erdő , mező , halom; Minden megúnt hely véled is Szintúgy tsupa unalom. Hallgass igaz mondásomra: Most is szépnek tartalak ; De nem úgy rám, hogy ne volna Hozzád hasonló alak, És az való meg ne sértsen , Most már olly hibát láttam Szép képedben, mellyet régen­ Szépség gyanánt imádtam. Mikor nyilad’ törtem széllyel, Megvallom, bár szemérem , Azt véltem, hogy szívem tört el, Za tán halálomat érem, De szívéről a’ sok jajt, bajt ki el kívánja vetni , ’S a’ magáé lenni óhajt; Mindent el szenvedhetni. A’ lépbe , mellybe a’ madár Véletlen esett bele, A’ tollát is ott hagyja már: De szabaddá lessz vele; Elhullt tollát kevés nappal Megnyeri mindenestől, Okossá lessz a’ kár által , Messze kerül a’ lestől. Tudom , nem hiszed , hogy régi Lángomat megoltottam; Mert nem tudom elhalgatni,­­S már annyiszor mondottam [Bennem az a’ természeti Erő ontja szavait , Melly szerint minden beszélli Elmúlt baját kínjait .

Next