Hasznos Mulatságok, 1837. 1. félév (1-52. szám)
1837-04-22 / 33. szám
ése kedvezett nékie. Nyert 767 fivret, 6 fillért, melly számot soha el nem felejthető. E’ pénzen egy órát vett magának, egyszerű ruhát ’s némi szükséges holmikét. Hatvan esztendő múlva, midőn kocsijával ama csapszék mellett hajtatott, leszállott, bement ugyanazon szobába s több ifjú földijére talált ott, kik, mint ő hajdan, Parisba jöttek szerencsét próbálni. Leült melléjök, ’s kikérdezvén őket hazájok ’s szándékjok felől ama szíves nyájassággal, melly neki tulajdona vala, elbeszélő nékiek saját történetét, sorsjátékát, munkálatit, életpályáját, hírét nevét, ’s ezt tette hozzá: „Tegyetek úgy, mint én tettem ’s szerencsések lesztek; de ne feledjétek el, hogy többé soha ne játszatok!“ Dubois Parisba megérkezvén, hamar végzé tanulói pályáját; harmincz esztendős korában professor volt a’ seborvosi collégeban. Negyvenedik évében kísérő Napóleont Egyiptomba, mint híres tudós, istiben segítő Maria Ludovica csázárné szülését. Napoleon nevezte őt Donfessorrá az orvosi karnál és báróvá; az A után lett dékán, a’ becsületrend’ tisztje, az orvosi akadémia’ tagja, ’s a’ praktika orvostudományi társaság’ elölülője. De a’ mi őt fényes életpályáján még kedvesebbé tette polgártársai előtt, és az utókor’ tiszteletére méltóbbá, mint tudománya — az vala, hogy ő származásáról mindég megemlékezve, egyszerű, jószívű és szeretetre méltó maradt. A’ köz romlottság’ ’s haszonkeresés’ örvényében valóban kellemetes látvány olly férjfiút szemlélhetni mint Dubois, ki a’szerencse’ minden javaival megáldva, negyvenéveken által a’ szegényeknek , ’s szűkölködőknek naponkint négy órát áldozék, és azokat tanáccsal ’s tettel segítő. Ezen valódi erényt siraták amaz őszinte könnyek, mellyek Dubois’ sírjánál hullottak. Koporsóját kísérték Paris’ minden jelesebb férjfiai. Az egész orvosi kar, az orvosi tudományt tanulók, az akadémia, a’ praktika orvostudományi társaság ’s számos közönség követé holttestét végső nyughelyére, hol a’ mostani dékán Orfila érzékeny beszédet tartott. Ihm-halmok Kertsch mellett* A’ minap a’ kertschi museum’ igazgatója Aschik úr az úgy nevezett Hun-sírhalmokat ásatván Kertsch’