Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)
1838-09-12 / 21. szám
Pest. HA SZUOS 1838. sePr.V MUIIATIi 1GORA *.V halló lány. Csendes este van, csak Ida láptján Játszik a' hang , szívet érdekelve. Csendes a' táj és mohón fogadja A’ lejátszott hangokat keblébe.• Hallgat a’ völgy, hallgat a’ homályos Fáknak alja; minden énekedre Látszik, édes hangú lány, figyelni: Lassan ballag a’ hold el fölötted. Hajd de lányka, mért szűnsz énekeddel Illy hamar meg? Milly szelíden halt el Lantod hangja, milly busán rezegte A’ homályos erdő hoszszuban el l Oh leányka, bár igy tűnne éltem, Bár igy tűnne lelkem az öledből. És te búsan még reá figyelnél Lengte után, mint én hangjaidra! Hugo Victor. Hossier heraldicus könyvét forgatván a’ napokban, egyik szakasz elején Hugo neve tűnt szemembe. Kiváncsi lettem tudni hány őst számlál ezen jeles franczia költő’s egész a* tizenötödik századig vissza mentem, Hugo Györgyig, ki René, lotharingiai herczegseregénél hadnagy volt, ’s nemes levelet kapott egy szép czimerrel, melly derék szolgálatait látszik jelelni, — mint a’ nemes levél is mondja, hogy Hugo mind békében mind harzban kitünteté magát. E’ szerint azon első Hugo ki Francziaország évkönyveiben emlittetik, azon életnemü volt mint a’ vitéz tábornok, Victor atyja. Nagy gyönyörűséggel látám ezen nemzetségi sorban Hugo Lajos Károly püspököt is, ki tudós volt, mint valami benedictinus, és több munkát irt azon szép latin nyelven , melly az akkori papoknál szokás és divatban volt. Majdnem azt vagyok hajlandó gondolni, hogy ezen családi befolyásoknak köszöni Victor, a’ nélkül hogy tudná , a’ középkor iránti szeretetét, melly munkáiból úgy kiviláglik. Ő tárgyait a’ közép-