Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-23 / 33. szám
ben is eszére, majd szivére ’s végre erszényére tekint. Az elnyomottak kinti ’s fájdalmai feletti kitöréseit nagyítja, ’s a’ győzedelmes diadal harsogását mérsékli. A legjobban tudja mennyire összhangoz a’ valóság a' nyugalommal. lejishzer.—A’ rendszer egy tudomány különféle tanuságit fogalmunkhoz képest kimérten adja. Ő széttagol inkább mint összehalmoz. Sem belről sem kividről szükségen kívül nem nagyit. Miután nem minden történetiró gondolkozik némelly tárgyakról egyaránt, e’ szerint az eseményekben is találnk gyakran különféleséget. Ez pedig a’ különnemű rendszerből ered. Mably a’ történetírást egyedül arra akará használni , hogy ezen állítást bizonyítsa be: „az ember tökélesedését a’ statustól nyeri, ’s a’ status tökélesedését a’ józan törvényektől. Ehhez következő főigazságokat vél összeköttendőknek. Törvény ’s uralkodás szükséges. A törvényi igazsága ’s igaztalanságától függ tulajdonképen az emberiség java ’s boldogtalansága. A’ polgár az uralkodónak , és az uralkodó a’ törvénynek engedelmeskedik. A’ népek akkor érik el legnagyobb boldogságukat, ha törvényeik vagy alkotmányuk minél inkább megközelítik a’ természet törményeket, hogy végre azokkal tökéletesen összeolvadjanak.— Herder a’ történetírás szükségét ezen pont bebizonyítására kiváná használni. A’ föld alkotásában az erő ’s forma különnemű emelkedő fokozati vannak valamint hogy az emberiség erejében ’s formájában is folytonos haladás vehető észre. Ezekhez következő fő igazságokat ragaszta: 1) Emberiség , humanitas az emberi természet czélja, ’s az isten ezen czél kitűzésével tulajdon sorsát bizá kezeinkre. 2) A’ természet minden rontó gátjai ’s erőinek a’ folytonos haladás következtében nemcsak el kell enyészniük, hanem az egész kifejlődésére szükségkép befolynak. 3) Az emberi nem a’ műveltség különféle fokozatin különféle változásokon menend keresztül; okosságokon ’s igazságon alapul azonban lényeges jóllétének tartós állapotja. 4) A’ folytonos haladásnak ’s kifejlődésnek azt kell eszközölnie, hogy ezentúl az okosság ’s igazság is mindinkább tágasb tért nyerjenek, ’s igyaz emberiség czeljához közelebb jut. 5. Örökös bölcseség é s jóság szövődik azt ember sorsába,—’s innét semmivel sem lehet éltünk méltóságát megalapítóitok, mintha annak fonalát követjük tetteinkben. Felüleges emberek nevetik a’ rendszert, részint mivel annak szükségébe hatni ném birnak , —részint pedig mivel azt hiszik, hogy minden pillanatban újra bukkanunk. De a’ látszó változások csak a’ tudatlanok előtt léteznek, kik a’ különféle törekvésekben nem találják fel az egy czélra vezető utat. A’ gyönge embernek mindken rendszert át kell próbálnia, h°gy jóval is felcserélje mert a’ tökély csak egy lélekben rejtezik. Pragmatica. — Semmi nem történik a’ történetírásban, vagy cak egyes ember esetében is, mellynek előzménye vagy némi következménye is ne volna. A’ történetírónak azonban természetesen csak nevezetesebb eseményeket kell előadni, mellyek ha magokban nem is azok, de a’ következmények által lőnek azokká. Az esetek okosan felkutatása a’ történetiró kötelessége. A’ történetírónak azon balvéleményeket kell tiszta ’s józan előadásával elhárítnia, miket a’ tudatlan vakeset, ’s kétségbeesett sorsból eredőnek hirdet. Ha mélyebben gondolkodók világtörténetileg vakesetről vagy sorsról szólnak, ezzel azt akarják mondani mi igenis rövid látók vagyunk, hogy séma’ történteket világosan felfoghatnák. Roma öngyöngeségének martalékává lön. Vakesetnek bérmása-e ezt a’ történetíró? lánczszemek ezek a’ történetírásban, miket az írónak kihagyogatni nem lehet, nem szabad. Nyelv. — Horácznak szavai erre a’ legillőbbek: a’ nyelv is magán hordozza az előadottak bélyegét, —’s ez nem csupán történetírásra, hanem bármi nemű munkálatra is szól. Lehet a’ nyelv a’ történetírók közti igen különböző, ’s mégis mindegyik eredeti bélyege. A’ rómaiak közti, Tacitus, Salustius, Livius mennyire különböznek nyelükre nézve egymástól. Így a’ németek közti Lessing, Schiller, Müller ’s mégis kimondaná hogy egyiknek nyelve rész. Áthatva kell mindegyiknek lenni azon tárgytól, mellyről ir: lelkesítve , s tökéletes ismerős mindazokkal, ’s nyelve bizonynyal elemzi az előadottakat. ( Vege követkedik.) Ribera élete. Ribera József Xativában, Valenezía egyik városában született lorában. Akkor mint közönségesen tudatik, a’ palást és kard valónak egyedüli eszközök, miknek segítségével az emelkedni akaró haladható. Ezen időben a’ papság vala a’ leghatalmasb, ’s ezért is minden szülő gyermekét arra nevelé. Még a’ paraszt is elbocsátó ekéje mellől a’ gyermeket, mind e’ mellett a’ legválogatottabb házakból valók viselek a’ főbb hivatalokat. Csak utána foglala helyet a’ katonaiság, melly szinte pusztán eszköz vala, amannak kezében. Ribera atyja már korán sejdítvén tehetségeket gyermekében, átengedé magát hiú álmainak ’s dicsvágyát kielégítendő, Valencziába küldé, hogy ott a’ papi statusra készítesse. Ribera eleinte nem ellenzé atyja tervét; az egész család jóváhagyá azt; benne mindazával az irány még nem volt kifejtve. De az felvilágolt csakhamar agyában, és megsemmíté atyja