A Hazáért, 1971 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-06 / 1. szám
SZÜLŐK ÉS HOZZÁTARTOZÓK ELŐTT Hagyományos kürtjei jelezte az ünnepélyes eskütétel kezdetét Gerencsér József ezredes egységének székhelyén. Ez évben is a szülők, hozzátartozók jelenlétében került sor az eskütételre, amelyen megjelent Szabó Gusztáv vezérőrnagy, a BM Határig országos parancsnoka, valamint a vei, a járási, a helyi tanácsi és pártэк képviselői. Jelen voltak az együttlő fegyveres testületek képviselői, egység képviseletében Szomor Jenőzredes mondott beszédet, majd ezt követően Szabó Gusztáv vezérőrnagy elvtárs szólott az esküt tevő fiatal határőrökhöz, a hozzátartozókhoz és a vendégekhez. Beszédében többek között hangsúlyozta a katonai eskü jelentőségét, amely kifejezésre juttatja határőreink felelősségvállalását hazánk határainak őrizetében. Többek között elmondotta, hogy a határőrség a jelenlegi helyzetben is a párt és a kormány politikájának szellemében teljesíti kötelességét. Az országos parancsok elvtárs végezetül megköszönte a szülőknek katonafiuk eddigi nevelését és kérte őket, működjenek továbbra is együtt a határőrség beosztottaival a fiatal katonák igaz hazafiságra és proletár nemzetköziségre való nevelésében. Az ünnepélyes eskütétel után egy szülő köszöntötte az ifjú harcosokat és az egyik fiatal határőr katonatársai nevében válaszolt. M. B. Szabó Gusztáv vezérőrnagy elvtárs szólott az esküt tevő fiatal határőrökhöz I I ■ I Щ ■ m■ I ÚJ FELADATOK I Néhány napot már „lemorzsoltunk” az új évtizedből, azaz ennek első esztendejéből, 1971- ből, s most eltűnődhetnénk azon, milyen volt az elmúlt esztendő — sőt, az elmúlt évtized? S volna is mire emlékeznünk. Mind az ország, mind a határőrség és a karhatalom sokat fejlődött, alakult, változott közös munkánk nyomán. Csak 1970-ben is a nagy feladatok egész sorát oldottuk meg: a lenini és a felszabadulási évforduló kapcsán magasabb szintre emeltük politikai ismereteinket, a X. kongresszusra készülve számot vetettünk négyéves tevékenységünkkel. 1970-nel eredményesen lezártuk a harmadik ötéves tervet és ugyanakkor — az egész ország összefogásával — felszámoltuk az idei katasztrofális árvíz szinte minden következményét. A határőrség és a karhatalom majdnem valamenynyi országos feladatból kivette a részét: szilárdult a határőrizet, zavartalanul sikerült lebonyolítani az évről évre százezrekkel meg milliókkal növekvő idegenforgalmat, javult az erkölcsi-fegyelmi helyzet, és csapataink harcértéke magasabb színvonalra emelkedett. A taggyűlések, pártértekezletek bizonyították, hogy kommunistáink mindinkább részt kérnek a feladatok kidolgozásából, s egyenként is egyre nagyobb felelősséget éreznek e közösen kidolgozott feladatok végrehajtásáért. Indokoltnak tűnhetne tehát, ha most megállnánk a múlt eredményeit még egyszer számba venni, „pihenni” kissé — de nincs rá időnk. 1971 megint mozgalmas évnek ígérkezik — és miért ne lenne majd mozgalmas 1972, 73 meg az azután következő évek sora is? Hiszen már megkezdtük és mind nagyobb ütemben folytatjuk a X. kongresszus határozatainak végrehajtását, más szóval a szocializmus építését magasabb fokon. És jó is, hogy nincs időnk megállni. Éppen a feladatok egymásba kapcsolódása jelzi, mutatja: egyenesen, jól meghatározott, megszabott úton haladunk céljaink felé. Erről a folyamatosságról, állandóságról győzhetett meg minket a kongresszusi felkészülés időszaka és győzhetett meg mindenkit maga a kongresszus. Amit elterveztünk négy évvel korábban, az megfelelt a realitásoknak, az elvégezhető és végrehajtható volt , és el is végeztük, végre is hajtottuk. Amit pedig elhatároztunk most, az ugyanúgy elvégezhető és végrehajtható, 1971- ben, 72-ben meg az azokat követő években végre is hajtjuk majd. Az új esztendőben szokásos fogadkozásokra fordítva mindazt, amit eddig elmondtunk, nem kell új életet kezdenünk, mindent másként csinálni, mint eddig. Feladataink, tennivalóink az elmúlt évek eredményeire, megoldott feladataira épülnek, azok szerves folytatásai. Csak valahol magasabban, esetenként jóval magasabban. És éppen ezért azt sem mondhatnánk, hogy az új esztendő éppen olyan lesz, mint bármelyik korábbi, s mert nem lesz olyan, nem is egészen úgy kell hozzáfogni. Egy új ötéves tervet kezdünk, amely tovább formálja majd gazdasági struktúránkat , hiszen mindig arra kell gondolnunk, hogy az évtized során egyre inkább beteljesedik a tudományos-technikai forradalom. Az MSZMP X. kongresszusa pedig nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem az élet minden területén — a társadalom, az államélet, a szocialista demokrácia, a tudományok, a kultúra és sorolhatnánk tovább még — magasabb szintek elérését tűzte ki célul, mindannyiunk számára lelkesítő feladatokat adva, lelkesítő perspektívát nyitva ezzel. Ezekben az átfogó, nagy programokban kell azonban most, az év elején egyenként, kisebb és nagyobb csoportokban is megtalálni a helyünket, rátalálni pontosan a szerepünkre. Hiszen magasabb szintre az ország is csak úgy juthat, ha egyenként mindenki jobban végzi el tennivalóit az eddigieknél — megnövekedett politikai érettsége, felgyülemlett szakmai tapasztalatai birtokában —, s ha bizonyos területen többet is tesz az asztalra. fde tehetünk-e többet, dolgozhatunk-e jobban? Talán joggal vetődhet fel így a kérdés, hiszen például az 1970-es év határőrizeti eredményei igazán jók, és más vonatkozásban is sikerült előbbre lépnünk; a pártértekezletek anyaga, a felsőbb állami és pártszervek elismerései mind ezt dokumentálják. Igen, jobban kell dolgoznunk. Nemcsak azért, mert aki változatlannak fogja fel a világot, aki számára az elért eredmények nyugvópontot jelentenek, azt lépten-nyomon meglepetések érhetik. De jobban kell dolgoznunk, hiszen voltak problémáink — idézzük fel? Egyes helyeken a mélységi határőrizettel, másutt az erkölcsi-fegyelmi helyzettel, itt-ott az emberekről való gondoskodással és általában például a személyi állomány állóképességével —s ezek mind olyanok, amelyek elkerülhetők, kiküszöbölhetők, sőt, elkerülendők és kiküszöbölendők. És dolgozhatunk-e többet? Ha ezt úgy értelmezzük, hogy tisztjeink több időt töltsenek a laktanyában, az őrsön, katonáink többet szolgálatban és kiképzéssel, akkor azt mondjuk: nem. De vajon azonos idő, sőt, esetleg kevesebb óra alatt nem lehetne-e nagyon sok vonatkozásban jóval többet végezni? Mondjuk, korszerűbb eszközök felhasználásával, korszerűbb formák, a pedagógia, a pszichológia, a társadalomtudományok minden új vívmányának alkalmazásával? Kétségtelenül végezhetnénk, és egészenbiztos, hogy végzünk is majd. Tudjuk, hogy a nagyobb hatásfokú, korszerű munka, a magasabb színvonal nem valósul meg máról holnapra: tudjuk, hogy mindezt nem lehet elérni egyetlen új esztendei nekifohászkodással, hanem éppen ellenkezőleg, csak fokról fokra, harccal, küzdelemmel, a mindennapi munka során. S nekünk most — ebben, a kissé rendhagyó újévi köszöntőben — nem is az volt a célunk, hogy a tennivalókat, az elérendő szinteket és ezek kritériumait felsorakoztassuk, inkább csak jelezni akartuk a tendenciát, amelynek munkánkban az új esztendő 365 napja során érvényesülnie kell és amely, meggyőződésünk szerint, érvényesülni is fog. hogy a következő új esztendő elején — elkönyvelve az 1971-ben elért eredményeket — újabb, és még magasabb szinteket tűzhessünk ki magunk elé célul. ■■sn 1 ■ » HAZAÉRT 3