Határőr, 1976 (31. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-08 / 1. szám
A XL KONGRESSZUS SZELLEMÉBEN ELVTÁRSAK! Nagy sikerekkel zártuk felszabadulásunk harmincadik évfordulójának évét nemzetközi és belpolitikai téren egyaránt. A szocializmus, a béke erőinek évtizedes fáradhatatlan kezdeményezései, kitartó harca, az erőviszonyoknak a szocialista tábor javára történő jelentős változása eredményeként aláírásra került az európai békéről és biztonságról szóló közös közlemény. Pártunk XI. kongresszusa jelentős eredményekről adhatott számot társadalmi, gazdasági, kulturális életünk célkitűzéseinek teljesítésében. Jólesett valamennyiünk számára pártunk értékelése, mely szerint az alkotó munka sikereihez hozzájárult államunk szilárd közrendje és közbiztonsága is. Ugyanakkor jóleső érzéssel tölt el bennünket a dokumentumokban rögzített azon megállapítás, hogy egyéb szervek mellett a Belügyminisztérium személyi állománya és önkéntes segítői is becsülettel teljesítik feladataikat. ELVTÁRSAK! A XI. kongresszus határozatainak, a fejlett szocializmus építése feladatainak megvalósítása magasabb színvonalú, tervszerűbb és szervezettebb munkát követel egész társadalmunktól, minden állami és társadalmi szervtől, így a belügyi szervektől is. A határozat hangsúlyozta, hogy „Államunk a jövőben is következetesen érvényt szerez a szocialista törvényességnek: mindenkitől egyaránt megköveteli az egész nép érdekeit kifejező törvények megtartását, és védi a törvényeink szerint élő állampolgárok biztonságát". A kongresszus határozataiból a belügyi szervekre háruló feladatoknak csak akkor tudunk megfelelni, ha az állam- és közbiztonság védelmében növeljük a rendőri, határőrizeti és ezzel egyidejűleg az összbelügyi munka színvonalát. Megnövekedett feladataink eredményes teljesítéséhez jelentős tartalékaink vannak: a dolgozók széles körének mindinkább tapasztalható támogatásában, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek célirányos felhasználásában, a baráti szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió nagy múlttal rendelkező állambiztonsági, belügyi szerveivel kialakított szervezettebb tapasztalatcserében és kádereink politikai-szakmai felkészültségének emelésében. A belügyi munka továbbfejlesztésének, tartalékaink gondosabb hasznosításának fontos éve lesz az előttünk álló 1976-os esztendő. Kívánok a Belügyminisztérium egész személyi állományának, önkéntes segítőinek az új esztendőben sikerekben és eredményekben gazdag jó munkát, társadalmi és egyéni életükben sok boldogságot, erőt, egészséget. Benkei András belügyminiszter ma ШШШ FEGYVERES TÁMADÁS HATÁRŐRÖK ÉS POLGÁRI LAKOSOK ELLEN December 24-én Fövényi Géza 27 éves, büntetett előéletű segédmunkás balatonfűzfői lakos, aki feleségével együtt külföldre akart szökni, a tompai határőrőrs szakaszán egy saját maga által készített fegyverrel, több lövéssel életveszélyesen megsebesítette a szolgálatát teljesítő Sípos János határőrt, majd annak géppisztolyát elrabolta. Fövényi, feleségével együtt, elmenekült. A rendőrség 25-én hajnalban az asszonyt, aki 19 éves, háztartásbeli, balatonfűzfői lakos, a kisszállási vasútállomáson elfogta. Fövényiné beismerte, hogy férjével együtt külföldre akartak szökni. A fényképes körözés alapján a kiskunhalasi vasútállomáson egy mozdonyvezető észrevette, hogy Fövényi Géza felszállt a vonatra. Értesítette a pályaudvaron szolgálatot teljesítő határőr- és rendőr járőröket, akik Fövényit személyazonosságának igazolására szólították fel. A bűnöző ekkor a rabolt géppisztollyal lövöldözni kezdett, és két fűtőházi dolgozót megsebesített. Egyikük, Koleszár Balázs 29 éves kelebiai lakos, a helyszínen meghalt, a másikat, Molnár János 48 éves kelebiai lakost, súlyos állapotban kórházba szállították. A rendőri és munkásőregységek Fövényi Gézát tűzharcban agyonlőtték. * * * Sípos János határőr betegágya mellett ezekben a napokban orvosok, ápolónők vimasztanak, s mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a fiatal katona életét, elhárítsák a súlyos sérülés következményeit. A nehéz órákban, az életéért folytatott küzdelemben szülei, testvérei, ismerősei mellett a határőrök és szinte az egész ország lakossága mély együttérzéssel, nagy aggodalommal figyeli azokat a híreket, melyek a fiatal katona egészségi állapotáról érkeznek. Sípos elvtárs 1974. július 4-én vonult be a határőrséghez tényleges katonai szolgálatra. A kommunista fiatalember nemcsak a korábbi munkahelyén, az abádszalóki téesz traktorosaként állta meg becsülettel a helyét, hanem a kiképzés során, majd a tompai őrsön nap mint nap bizonyította, hogy legjobb tudása, kommunista hitvallása szerint veszi ki részét a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetéből. A csendes, szerény fiatalembert, a fiatal kommunistát nagyon szerették harcostársai, parancsnokai. Sípos elvtárs mindig élen járt a kiképzésben, a határőrizeti, politikai feladatok végrehajtásában. Munkája elismeréseként eddig 7 esetben részesült dicséretben, és kétszer nyerte el Az egység élenjáró katonája címet. Mint párttag, mindig élen járt az agitációs, a politikai nevelőmunkában és javaslataival, észrevételeivel aktívan segítette az alegység vezetését. Azon az éjszakán éppen a szolgálatból vonult be, amikor észrevette az erdő sűrűjében lapuló idegeneket, s igazolásra szólította fel őket. Váratlanul érte az orgyilkos lövése, s már nem volt annyi ereje, hogy támadójával felvehesse a harcot. Sípos elvtárs súlyos sérülésekkel, életveszélyes állapotban került a kórházba, s bár már jobban van, az életét fenyegető veszély még nem múlt el. Orvosaival együtt mi is bízunk felépülésében, s reméljük, mielőbb gyógyultan hagyja el a betegágyat. Sípos János határőr eddig kétszer érte el Az egység élenjáró katonája címet - igfifm .ér" I ! " Orvosai mindent elkövetnek a fiatal határőr felépüléséért (Fotó: Kelemen) Az olvasóház Lapunk harmincegyedik évfolyamát kezdte el ez év elején. S mint bizonyára minden kedves olvasónknak azonnal feltűnt, a neve is megváltozott: ismét Határőr lett. A névváltozás abból a nemes törekvésből ered, hogy lapunk címét tartalmához igazítsuk. Évek óta határőreink életéről, hétköznapjairól, nehéz szolgálatáról írunk, s olvasóink nagy része is határőrző katona. Amikor 1946. május elsején lapunk első száma megjelent, ugyanezt a címet viselte. Azóta országunk életében, a határőrszolgálatban is nagy változások mentek végbe. Az akkori határőrök javakorabeli férfiak lettek, sokuknak gyermeke is kiszolgálta a katonaidőt, s nem egynek már az unokája is katonasorba lép. Nemes és szép hagyományoknak teszünk eleget, amikor újra felvesszük a Határőr nevet. Az elmúlt harminc esztendő kedvező gazdasági, politikai, társadalmi változásai eredményeként a határőrizet társadalmi bázisa kiszélesedett. Határt őrző fegyveres fiaink a társadalom megbecsült, tisztelettel övezett tagjai, akiket a köz javára végzett, nehéz, fegyveres szolgálatukban a határ menti lakosság aktívan segít. Kormányunk alapvető rendeletekben szabályozta nemrég az országunk belső rendje és határaink sérthetetlensége felett őrködő szerveink feladatát, az állambiztonsági, a rendőri, a határőri tevékenységet. Határőrizeti munkánk fontos része az állam belső rendje fölött őrködő fegyveres szervek össztevékenységének, éppen ezért attól elválaszthatatlan. Minden jelentősebb akciónkban számíthatunk segítségükre: a rendőrökre, munkásőrökre, a Magyar Néphadsereg katonáira, s nem utolsósorban a határ menti lakosság soraiból kikerülő önkéntes segítőinkre. A határőrszolgálatban, egyebek mellett, ez az egyik legdöntőbb változás a harminc évvel ezelőtti helyzethez képest. Amikor lapunk ismét felveszi a Határőr nevet, egyúttal felkészül olvasói táborának bővülésére is. Ésszerű ez, mert a határőrök önkéntes segítőinek lapjává is kíván válni, lehetővé téve, hogy a tizenöt éve megjelenő s most a Határőrrel egyesülő Határvidék olvasói — minimális összegért — előfizethessék az új nyomdai eljárással, szebb kivitelben, gazdagabb tartalommal megjelenő Határőrt. A szerkesztőség az új lap megjelentetése kapcsán olvasóinak csak annyit ígérhet, s ezt jó szándékkal, ereje teljes latba vetésével meg is teszi, hogy mint az elmúlt harminc évben volt, továbbra is segítője, barátja marad minden határőrnek, önkéntes határőrnek, minden kedves olvasójának. A Határőr szerkesztősége