Határőr, 1980 (35. évfolyam, 26-52. szám)

1980-06-27 / 26. szám

EREDMÉNYES esztendők J­ únius 13-án tartották meg a Közalkalmazottak Szak­szervezete határőrségi kül­döttértekezletét. A határ­őrség szakszervezeti tanácsának be­számolóját Budai Györgyné terjesz­tette a küldöttek elé, amely a ma­gyar szakszervezetek XXIII. és a Közalkalmazottak Szakszervezete VIII. kongresszusa óta eltelt öt év munkáját, eredményeit összegezte. „Az MSZMP XII. kongresszusán a Gáspár elvtárs hozzászólásában megfogalmazott vélemény a szak­­szervezetek helyét, szerepét illetően — hangsúlyozta a tanács beszámo­lója —, jóleső érzéssel töltött el bennünket. Gondolatait a határőr­ség életére vonatkoztatva, a gyakor­lat, az eredmények ismeretében mondhatjuk, hogy szakszervezeti szerveink, tagjaink nem egyszerűen végrehajtói voltak, hanem aktív részvevői a helyi politika alakításá­nak és formálásának. Ez természe­tes. Nálunk is mindenki egyre in­kább magáénak tudja, amit elér­tünk és felelősséget érez a közös­ségünk elé tűzött célok valóra vál­tásáért.” A tanács a beszámolóban és a 13 felszólaló mélyrehatóan és sokolda­lúan elemezte a szakszervezeti munka fő területein végzetteket, megvilágította az eredmények össze­tevőit, s kereste a gyorsabb előre­haladás lehetőségeit. Elsősorban a szakszervezeti tagság tudatának formálásáról, politikai neveléséről, a határőrizeti feladatokban való tel­jes részvételről, a tagság mozgósí­tásáról és érdekképviseletéről volt szó. A határőrségi szakszervezeti szer­vekben dolgozó párttagoknak ki­emelkedő szerepük volt abban, hogy erősödött a szakszervezeti vezető testületek kezdeményező tevékeny­sége, általában megtalálták a leg­fontosabb feladatokat, azokra jól mozgósították a tagságot, s így szin­te minden területen nőtt a szak­­szervezeti munka tekintélye és ha­tékonysága. A határőrség kinevezett és szerződéses polgári dolgozóinak 98 százaléka tagja a Közalkalma­zottak Szakszervezetének, s ez kü­lönösen akkor mond sokat, ha a szervezettség szintjét korábbi idő­szakokkal hasonlítjuk össze. De még inkább akkor, ha figyelembe vesszük: most a tagság valóban azt jelenti, hogy az egyén ismeri és ma­gáénak vallja a szakszervezeti moz­galom célkitűzéseit, egyénileg és kö­zösségében megvalósítja a politikai és szakmai követelményeket, teljesí­ti kötelességeit, és él jogaival. A beszámoló és minden hozzá­szóló egyaránt megállapíthatta, hogy a szakszervezeti szervek mindenütt sok segítséget kaptak a pártszervek­től anélkül, hogy ez a szervezeti önállóság elvét bárhol bármilyen formában sértette volna. Különösen sokat segítettek a politikai szervek s mind általánosabb, hogy a parancs­nokok nemcsak a dolgozókat köz­vetlenül érintő kérdésekben, hanem a közösség ügyeiben, dolgaiban is meghallgatják, kérik és elfogadják a szakszervezeti szervek, funkcioná­riusok véleményét. A fellendült és tartalmasabb szer­vezeti élet ellenére a küldöttérte­kezlet feltárta az e téren jelentke­ző gondokat is. Megállapította pél­dául, hogy a jövőben nem az előter­jesztések, a különböző dokumentu­mok készítésére, hanem a vég­rehajtásra, annak megszervezésé­re és ellenőrzésére kell a fő figyelmet fordítani, hogy növelni kell több funkcionárius hozzáér­tését, és azonos színvonalú elkö­telezettséget, aktivitást kell meg­követelni mindenkitől. A küldöttértekezlet megállapít­hatta, hogy a bizalmiak aktív és hozzáértő közreműködésével a szak­­szervezeti csoportok mind eredmé­nyesebben dolgoznak, összefogják a munkahelyi kollektívákat. Sokoldalúan és részletesen ele­mezték a határőrizetet segítő szak­­szervezeti tevékenységet. A határ­őrség helyének, szerepének magya­rázatán és megértetésén túl megfe­lelő figyelmet fordítottak a gazda­ságpolitikai célkitűzések megérteté­sére, a népgazdasági feladatok pro­pagálására, ezek konkretizálására. Mindezzel a szakszervezeti szervek nagymértékben járultak hozzá, hogy a határőrség polgári állománya lel­kiismeretesen, odaadóan dolgozott, élethivatásának tekinti a határőrize­ti, belügyi munkát, megbecsült mun­kahelyét, érzelmileg erősen kö­tődik a munkahelyi kollektívához. Mind a beszámoló, mind a hozzá­szólók számtalan példával bizonyí­tották, hogy a kinevezett és a szer­ződéses dolgozók — irodákban, mű­helyekben, különböző építkezéseken és még sokféle más beosztásban — nagymértékben járultak hozzá az el­múlt öt évben is a határőrség álta­lános fejlődéséhez, az eredményes határőrizethez, a határforgalom el­lenőrzéséhez. Különösen sok pluszt adott a szo­cialista brigádok tevékenysége. Ez a mozgalom szervesen illeszkedik a határőrség személyi állományát át­fogó szocialista versenybe, örven­detes, hogy a parancsnokok, a párt­és a politikai szervek, a szakszerve­zeti bizottságok a mozgalom jelen­tőségének megfelelően foglalkoztak a szocialista verseny szervezésével, irányításával, segítésével és ellenőr­zésével. 1979-ben 38 brigád ért el címet a szocialista versenymozga­lomban. Eredményeiket jellemzi, hogy jó anyag- és energiagazdálko­dással több mint 6 millió forintot takarítottak meg, és összesen sok­ezer óra társadalmi munkát végez­tek. A beszámoló részletesen érintette a tagság körében a szocialista élet­mód terjesztéséért végzett munkát, annak eredményeit. Szólt arról, hogy gyakoriak a közös színház-, mozi- és tárlatlátogatások, a tagság túl­nyomó része törekszik műveltségé­nek, tudásának szüntelen korszerű­sítésére, bővítésére. A határőrség le­hetőségeihez mérten jelentősen hoz­zájárult a polgári állomány lakás­­helyzetének javításához. De mind ebben, mind pedig a szervezett üdültetésben, pihentetésben jókora gondok is akadnak még. Főleg fő­idényben, iskolaszünetben kevés a SZOT-beutaló. Jelentőségének megfelelően fog­lalkozott a küldöttértekezlet a szak­­szervezeti tagság politikai arcula­tának formálásával, alakulásával. Megállapította, hogy a tagság köré­ben erősödtek a szocialista emberre jellemző vonások, növekedett a kö­zösség ügyéért érzett felelősség, a tagok határozottabban törekedtek a kollektivitásra, vállalásaik, felaján­lásaik maradéktalan teljesítésére, önzetlen, minőségi munkájuk ön­magában véve is politikai kiállás­nak tekinthető. A szakszervezeti ta­gok túlnyomó része eredményesen tanul a marxista-leninista oktatás keretében, évről évre számottevően javul a foglalkozásokon való részvé­tel, az aktivitás, az oktatott anyag elsajátításának foka. Viszonylag so­kan tanulnak tovább állami oktatási intézményekben is. Természetesen itt a beszámolóban és a hozzászólásokban elhangzot­taknak csak egy-egy részletét, úgy is mondhatnánk, a sokrétű szak­­szervezeti munka egy-egy jellemző vonását eleveníthettük fel. Ennyiből is kitűnik azonban, hogy a Közal­kalmazottak Szakszervezete határ­őrségi szervei minden korábbinál eredményesebb munkát végeztek, jelentősebb sikereket értek el. Felszólalásában ezt hangsúlyozta Kun István ezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának első tit­kára is. Idézte a határőrségi párt­értekezlet megállapítását, amely le­szögezte, hogy nőtt a szakszervezeti munka tekintélye és hatékonysága, konkrétabbá vált a szakszervezeti szervek és tisztségviselők munkája, növekedett befolyásuk a célok, a helyi feladatok kijelölésében és a végrehajtásban. A határőrség szakszervezeti tagsá­ga érti és tudatosan vállalja a ha­tárőrség előtt álló feladatok végre­hajtásában való részvételt, s ezzel is bizonyítja, hogy nem egyszerűen munkavállaló, hanem politikailag elkötelezett ember, aki vállalja és eredményesen szolgálja társadal­munk ügyét. A kinevezett és a szer­ződéses állomány túlnyomó többsé­ge tudja, hogy az államhatár őrzése politikai feladat, hogy itt követel­mény a politikai tisztánlátás, az elvhűség és az elkötelezettség, a párt politikájával való teljes azo­nosulás, s elvtársaink ezt nemcsak tudják, hanem nap mint nap tet­teikkel bizonyítják is. A küldöttértekezlet megfogalmaz­ta a határőrségnél dolgozó szakszer­vezeti szervek, a tagság legfonto­sabb feladatait. Fegyelmezett mun­kával, magas fokú aktivitással kell elősegíteni kinek-kinek a maga munkaterületén az eredményes ha­tárőrizetet. Tovább kell erősíteni a szakszervezet tudatformáló, nevelő és mozgósító tevékenységét, fokozni kell a közösségek bátorságát a hi­bák feltárásában és megszüntetésé­ben. Erősítsék — hangzott el a kül­döttértekezleten — a kollektív szel­lemet, az egymásért érzett felelőssé­get, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus érzését, az el­kötelezettséget és a hivatástudatot. A határőrség választott szakszerve­zeti testületei, tisztségviselői, a bi­zalmiak, a szocialista brigádok fe­lelős munkával segítsék a parancs­nokokat, a párt- és a politikai szer­veket az alapvető szakmai és poli­tikai célkitűzések, az MSZMP XII. kongresszusa határozatának meg­valósításában. A küldöttértekezlet megválasztot­ta a Közalkalmazottak Szakszerve­zete Határőrségi Bizottságát, amely­nek elnöke Győri József, titkára Szegő Istvánná, további 11 tagja Bausz Sándor, Csurgó Magdolna, Gál József, Hatlaczki Gáborné, He­­tyei Sándor, Kapocs Mihály, Kré­­mer Imre, Makládi Csaba, Schnemi­­lich József, Tiszalelin Ferencné, Tóth József lett. Az értekezlet a Közalkalmazottak Szakszervezete IX. kongresszusára küldöttnek megválasztotta: Budai Györgynét, Szegő Istvánnét és He­­tyei Sándort. A küldöttértekezleten Kádas István, a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkára Budai Györgynének a szakszervezet határőrségi tanácsa titkáraként végzett eredményes munkájáért, nyugalomba vonulása alkalmával átadta az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitüntetést. A küldöttértekezlet elnöksége Szakszervezeti küldöttértekezlet A határőrségnél dolgozó szakszervezeti tagság küldöttei és a meghívottak A beszámolót Budai Györgyné, a Köz­­alkalmazottak Szakszervezete Határőr­ségi Tanácsának titkára tartotta Gál Imre felvételei

Next