Határőr, 1987 (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Ú­TTÖRŐVEZETŐEK IX. ORSZÁGOS KONFERENCIÁUA Az úttörővezetők 1986 decemberében Salgótarjánban ta­nácskoztak. Hasonló nagy jelentőségű rendezvényre három esztendővel ezelőtt Miskolcon került sor, ahol az úttörőszövetség tevé­kenységének megújításá­ra vonatkozó határoza­tot fogadtak el a rész­vevők. A mostani konfe­rencia összehívását többek között az is indokolta, hogy felmérjék a Miskol­con hozott döntések meg­valósulását, s keressék a mozgalom további korsze­rűsítésének útját, módját. Az elnökségben többek közt helyet foglalt Óvári Miklós, az MSZMP KB tit­kára, a Politikai Bizottság tagja, Csehák Judit mi­niszterelnök-helyettes, Deák Gábor államtitkár és dr. Ábel László határőr vezér­őrnagy, a határőrség poli­tikai csoportfőnöke. Varga László, az úttörő­szövetség főtitkára a be­számolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében szólt az előző konferencia óta a mozgalomban tapasztalha­tó fejlődésről, azonban megállapította, hogy a miskolci határozat végre­hajtása nem folyt zökke­nőmentesen. A társadalom egészében tapasztalható po­zitív és negatív jelenségek a gyerekek helyzetét is be­folyásolják, s egyben az úttörőszövetséggel szem­ben, a három évvel ezelőt­tihez képest újabb köve­telményeket támasztanak. A cél az, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége a gye­rekek valós érdekeinek ki­fejezője, aktív képviselője legyen. A főtitkár beszámolója után Friss Péter titkár ter­jesztette elő az új alap­szabályra és a működési szabályzatra vonatkozó tervjavaslatot. Mint mon­dotta, a korszerűsítést szol­gálja, hogy a két alapdo­kumentumban nagyobb je­lentőséget kap az önkén­tesség, a gyerekek önkor­mányzata, a dokumentum teret biztosít az iskolán kívüli szerveződéseknek. Ezt követően hozzászólá­sokra került sor. A legna­gyobb érdeklődés Óvári Miklós hozzászólását kö­vette. — Régebben elég általá­nos volt az a vélemény — mondotta többek között Óvári Mik­lós —, hogy a fiatalok beleszülettek a készbe, apáik elvégezték a nagy forradalmi tetteket 1945-ben, 1956 után, és bi­zony a forradalomról a fia­talság lemaradt. Szeren­csére ezt már én elég ré­gen nem hallottam, mert közben rájöttünk arra, hogy ez az új társadalom még nincs kész. A továbbiakban az MSZMP KB titkára szólt arról, hogy a társadalom építésében milyen forra­dalmi feladatai vannak a fiataloknak, majd így foly­tatta: — Az úttörőmozgalom­nak egy olyan társadalmi létre kell felkészítenie a gyerekeket, amelyben igen­is a tudás, a munka, a vállalkozás, az önállóság, a gondolkodás lesz az ér­tékmérő. Az első napon kapott szót Csehák Judit, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese is. Hozzászólásában kiemelte, hogy akik az ál­talános iskolák padjaiban ülnek, a mai úttörők, 10-15 év múlva az ország for­málói közé tartoznak majd, s a jövő felnőttjeinek em­beri tartását, tulajdonsá­gait mai nevelésük hatá­rozza meg. A hozzászólások után a 460 küldött 12 munkacso­portban vitatta meg az el­ső két napirendi­­pontot. Az egyik szekció ülésén hozzászólt dr. Ábel László vezérőrnagy, a BM Határ­őrség politikai csoportfő­nöke és Bodor Mihály al­ezredes, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola főtanára. A tanácskozás második napja plenáris üléssel kez­dődött, amelyen további hozzászólások hangzottak el a két napirendet érin­tően, majd a konferencia egyhangúlag elfogadta az úttörőszövetség országos tanácsának beszámolóját. Az úttörővezetők konfe­renciája megválasztotta az országos tanácsot, amely­nek ismételten tagja lett dr. Ábel László határőr vezérőrnagy is, majd meg­újította az országos elnök­séget. A főtitkár ismét Varga László lett, titkárai Friss Péter, Mrázik Mária és Tóth József. Kutasi TOVÁBBKÉPZÉS SIÓFOKON A magasabbegységek KISZ- és szakszervezeti bizottsá­gainak titkárai részére szervezett éves továbbképzésre a közelmúltban Siófokon került sor. Az ötnapos találkozó so­rán értékelték az elmúlt év feladatainak végrehajtását, to­vábbá előadásokon és konzultációkon kaptak a részvevők elméleti és módszertani útravalót az 198­7-ben jelentkező tennivalók megoldására. A hagyományos rendezvény új vonása volt, hogy ezúttal az előadók között nemcsak a határőrség, hanem egyes ke­rületek vezetői is szerepeltek. A tanfolyam első előadójaként Székely János vezérőr­nagy, országos parancsnok adott tájékoztatót a határőrség elmúlt évi eredményeiről. Elismerő szavakkal illette a hi­vatásos, a polgári és a sorozott állomány helytállását, de kitért a kedvezőtlen jelenségekre is, amelyek károsan befo­lyásolták tevékenységünket. A második napon dr. Ábel László vezérőrnagy, politikai csoportfőnök a jövő évi politikai nevelőmunka fő feladatait ismertette. Hangsúlyozta, hogy kiemelkedő jelentősége van továbbra is a marxista-leninista gondolkodás erősítésének, a történelemszemlélet fejlesztésének, amelynek végzéséhez két nagy fontosságú esemény, a NOSZF ,70. és a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója ad időszerű keretet. Arisán Attila alezredes, a csoportfőnökség osztályveze­tője a propagandamunka feladatait ismertette, majd ezt követően a KISZ-bizottsági titkárok az Ifjú Gárda és az Üttörőgárda helyzetéről és feladatairól kaptak tájékoztatást. Ez idő alatt a BM Határőrség szakszervezeti titkári testü­lete megtartotta első, rendkívüli ülését és megvitatta a mű­ködési szabályzat tervezetét. Németh István ezredes, a szombathelyi magasabbegység parancsnoka a kerületparancsnok és a KISZ-bizottság kap­csolatáról, a náluk alkalmazott és bevált munkamódszerek­ről tartott előadást.­­ Máday András ezredes, az MSZMP Határőrségi Bizott­ságának titkára a pártmunka időszerű feladatairól, a mun­kastílus korszerűsítésével kapcsolatos tennivalókról szólt, majd tájékoztatást adott az MSZMP KB november 19—20-i üléséről. Dr. Golobics Károly alezredes, a pécsi magasabbegység pártbizottságának titkára és Joó Gábor alezredes, zalaeger­szegi politikaiosztály­vezető a párt-, a politikai és a KISZ- szervek együttműködéséről tartott előadást és konzultációt. Az ötnapos tanácskozáson szó esett még a közművelődés feladatairól, az állomány védelméről, a kiképzés helyzetéről és a fejlesztés lehetőségeiről. Bernáth—K­utas­­ KITÜNTETÉS SZERKESZTŐSÉGNEK Kiváló határőr-jelvény kitüntetést adományozott a BM Határőrség országos parancsnoka az Ózdi Vasasnak, az ózdi kohászati üzemek hetilapja szerkesztőségének. A lakosság és a határőrség kapcsolatai szilárdításában, a határőrség munkájának népszerűsítésében, a hazafias­honvédelmi nevelésben kifejtett propagandatevékenység elismerését jelző kitüntetést Krisán Attila alezredes, a határőrség országos parancsnokságának osztályvezetője bensőséges ünnepség keretében nyújtotta át Tóth István­nak, a lap felelős szerkesztőjének. A lap kollektívájából Tóth István felelős szerkesztő, Takács Mariann és Tóth Gyula újságírók Kiváló Társa­dalmi Munkáért kitüntetést vehettek át. Kép és szöveg: Ádám István Tóth István, a lap felelős szerkesztője vette át a kitüntetést ESZTENDŐK Azon a szilveszter estén mégiscsak fölreppent valahol egy rakéta: sistergett, szétpukkadt a ma­gasban, néhány másodpercekre kiemelte a fél­sötétből a fagyott, halott táj egy darabját, árnyuk nőtt a fekete fasoroknak, a fehér síkok megbillen­tek, s a kerítés fémszálai, a betonoszlopok is elő­tűntek. A határon túlról zeneszó sodródott át, el-elhal­­kulva, mintha a dallamok újból és újból a fagy kemény és áthatolhatatlan tömbjének ütköztek volna. Még nem volt éjfél. De senki sem gondolta, hogy valaki játszik ott, önfeledten, vagy mondjuk inkább, felelőtlenül ün­nepel ott, ahol a rekéta felreppent. Hiszen ünne­pelni semmi oka annak, aki szolgálatban tölti a szilveszter éjszakát, akivel az óesztendőből az új­ba úgy fordul át az idő, hogy kínlódva számolja a perceket, hogy a havon hever félkönyökre dőlve és semmit sem látó tekintetével vallatja a vég­telen éjszakát. A rakéta azonban felreppent... Semmi — hallották néhány perccel később a te­lefonkagylóból. Talán egy nyúl vagy őz rohant a készülék vékony drótjának. Talán csak a fagy okozta, leheletnyi, hegyes jégkristályok nőttek a huzalokon. Semmi? Csak az éjszaka. Két esztendő között. Az egyetlen fény az a rakéta, amely fölmutatta a fasorokat, megbillentette a fehér síkokat. S közben az óesztendő elfogyott és elkezdődött az új. Számomra — s bizonyára valamennyi határőr számára — jelkép értékű ez a most emlékezetem mélyeiből felidézett szilveszter és­ igenis egyide­jűleg jelenti azt, amit mi szakmánk alapkövetel­ményeként úgy tartunk nyilván, hogy a határ­őrizet térben és időben folyamatos, s jelenti a mondatokba, szavakba nehezen foglalható erőfe­szítéseket, amelyekkel járőrök — régiek és mos­taniak, s majd az ezután következők — „túljut­nak” az éjszakákon, a fagyokon, a számukra nem ünnep ünnepeken. Miért? Csak mert kell? Kötelező? Mert parancs? Bizonyára ez is igaz. A sorkatonák szinte mind­egyike szívesebben töltené másként és máshogy szép ifjúságának másfél esztendejét, de­ még a tisz­tek, tiszthelyettesek számára is terhes gyakorta a sok kötelezettség, a családtól távol töltött vagy a csak részben a szeretteivel telt ünnep. És mégis. A BM Határőrség egészének 1986-os — s most még, lám, furcsa múlt időben beszélni erről az évről — eredményei arról vallanak, hogy az állomány túlnyomó többsége a „keilt, a kötele­zőt, a parancsot” nemcsak tudomásul vette és vég­rehajtotta, hanem megértette a miérteket is. Mind­azokat a bonyolult és sokszálú érdekeket, ami miatt nekünk gyakorta nincs, mert nem lehet ünnepünk, ami miatt oly sokszor zaklatottak az éjszakáink, kínos-keserves lassúsággal telnek a perceink. A tények is talán ösztönöznének a pátoszra, a fellengzős kijelentésekre. De helyesebb bizonyára, ha megszokott munkamódszerünknél és felfogá­sunknál maradunk, amely ezeket az eredményeket hozta; hogy tudjuk, sikert csak a kemény és kö­vetkezetes munka kamatozik; hogy megjegyezzük, „kívülről” sohasem oldódnak meg a gondjaink, hanem nekünk kell újból és újból átgondolni te­vékenységünket, mind az állomány nevelését, kép­zését, mind szolgálati formáinkat illetően s fel­kutatni, megtalálni az ésszerűbb utakat, a még rejtőzkedő tartalékokat. S ha elmúlt egy esztendő, miért gondolnánk, hogy a következő könnyebb lesz vagy akárcsak egyszerűbb. A tavalyi negyvenötmillió körüli ha­tárforgalom minden bizonnyal megismétlődik majd az idén, 1987-ben is, sőt, talán az ország politikai és gazdasági érdekeinek megfelelően tovább nö­vekszik majd; de botorság lenne, ha úgy vélnénk, hogy az idegenforgalmi bevételekből elsősorban a határátkelőhelyek átbocsátóképességét növelhetjük, az ott dolgozók élet- és szolgálati körülményeit ja­víthatjuk majd. A forgalom biztonságos, sőt gyor­sabb és kulturáltabb ellenőrzése viszont ugyan­úgy követelmény lesz, mint tavaly vagy tavaly­előtt volt. S nem lesz több katonánk az őrsökön, nem vezényelhetünk több járőrt, azzal az erővel kell jól gazdálkodni, manőverezni, ami van, s hogy még mindig lehet jobban és célszerűbben, azt számtalan példa bizonyítja. Hogy mindez aligha képzelhető el áldozatok és különös erőfeszítések nélkül? A kiképzők évente négyszer kényszerülnek megújulni, és újból és új­ból hittel és elszántsággal, lelkesedéssel kezdeni a nevelést — miközben a formálandó újoncállo­mányon meglátszik a demográfiai apály s társa­dalmunk számos más gondja —, az őrsökön gya­kori, hogy egyetlen tisztnek kell fölvállalnia vala­mennyi feladatot, s köztudott, hogy a tepesek csak szabadságuk tört részét, de még szabadnap­jaiknak is csak kisebb hányadát vehetik ki a nyá­ri hónapokban. Mert a szolgálat, s a szolgálat célja... Igen, ugyanúgy, mint azon az egykor volt havas, megfagyott szilveszteri éjszakán, amikor az idő láthatatlan tengelyén az egyik esztendő a másik­ba fordult. És elgémberedett tagokkal, szó szerint is utolsó energiáit mozgósítva ugrásra készen fi­gyelte a járőr a sziporkázva szálló rakétát. Sz. J.

Next