Határőr, 1987 (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
ÚTTÖRŐVEZETŐEK IX. ORSZÁGOS KONFERENCIÁUA Az úttörővezetők 1986 decemberében Salgótarjánban tanácskoztak. Hasonló nagy jelentőségű rendezvényre három esztendővel ezelőtt Miskolcon került sor, ahol az úttörőszövetség tevékenységének megújítására vonatkozó határozatot fogadtak el a részvevők. A mostani konferencia összehívását többek között az is indokolta, hogy felmérjék a Miskolcon hozott döntések megvalósulását, s keressék a mozgalom további korszerűsítésének útját, módját. Az elnökségben többek közt helyet foglalt Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagja, Csehák Judit miniszterelnök-helyettes, Deák Gábor államtitkár és dr. Ábel László határőr vezérőrnagy, a határőrség politikai csoportfőnöke. Varga László, az úttörőszövetség főtitkára a beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésében szólt az előző konferencia óta a mozgalomban tapasztalható fejlődésről, azonban megállapította, hogy a miskolci határozat végrehajtása nem folyt zökkenőmentesen. A társadalom egészében tapasztalható pozitív és negatív jelenségek a gyerekek helyzetét is befolyásolják, s egyben az úttörőszövetséggel szemben, a három évvel ezelőttihez képest újabb követelményeket támasztanak. A cél az, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége a gyerekek valós érdekeinek kifejezője, aktív képviselője legyen. A főtitkár beszámolója után Friss Péter titkár terjesztette elő az új alapszabályra és a működési szabályzatra vonatkozó tervjavaslatot. Mint mondotta, a korszerűsítést szolgálja, hogy a két alapdokumentumban nagyobb jelentőséget kap az önkéntesség, a gyerekek önkormányzata, a dokumentum teret biztosít az iskolán kívüli szerveződéseknek. Ezt követően hozzászólásokra került sor. A legnagyobb érdeklődés Óvári Miklós hozzászólását követte. — Régebben elég általános volt az a vélemény — mondotta többek között Óvári Miklós —, hogy a fiatalok beleszülettek a készbe, apáik elvégezték a nagy forradalmi tetteket 1945-ben, 1956 után, és bizony a forradalomról a fiatalság lemaradt. Szerencsére ezt már én elég régen nem hallottam, mert közben rájöttünk arra, hogy ez az új társadalom még nincs kész. A továbbiakban az MSZMP KB titkára szólt arról, hogy a társadalom építésében milyen forradalmi feladatai vannak a fiataloknak, majd így folytatta: — Az úttörőmozgalomnak egy olyan társadalmi létre kell felkészítenie a gyerekeket, amelyben igenis a tudás, a munka, a vállalkozás, az önállóság, a gondolkodás lesz az értékmérő. Az első napon kapott szót Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Hozzászólásában kiemelte, hogy akik az általános iskolák padjaiban ülnek, a mai úttörők, 10-15 év múlva az ország formálói közé tartoznak majd, s a jövő felnőttjeinek emberi tartását, tulajdonságait mai nevelésük határozza meg. A hozzászólások után a 460 küldött 12 munkacsoportban vitatta meg az első két napirendipontot. Az egyik szekció ülésén hozzászólt dr. Ábel László vezérőrnagy, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke és Bodor Mihály alezredes, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola főtanára. A tanácskozás második napja plenáris üléssel kezdődött, amelyen további hozzászólások hangzottak el a két napirendet érintően, majd a konferencia egyhangúlag elfogadta az úttörőszövetség országos tanácsának beszámolóját. Az úttörővezetők konferenciája megválasztotta az országos tanácsot, amelynek ismételten tagja lett dr. Ábel László határőr vezérőrnagy is, majd megújította az országos elnökséget. A főtitkár ismét Varga László lett, titkárai Friss Péter, Mrázik Mária és Tóth József. Kutasi TOVÁBBKÉPZÉS SIÓFOKON A magasabbegységek KISZ- és szakszervezeti bizottságainak titkárai részére szervezett éves továbbképzésre a közelmúltban Siófokon került sor. Az ötnapos találkozó során értékelték az elmúlt év feladatainak végrehajtását, továbbá előadásokon és konzultációkon kaptak a részvevők elméleti és módszertani útravalót az 1987-ben jelentkező tennivalók megoldására. A hagyományos rendezvény új vonása volt, hogy ezúttal az előadók között nemcsak a határőrség, hanem egyes kerületek vezetői is szerepeltek. A tanfolyam első előadójaként Székely János vezérőrnagy, országos parancsnok adott tájékoztatót a határőrség elmúlt évi eredményeiről. Elismerő szavakkal illette a hivatásos, a polgári és a sorozott állomány helytállását, de kitért a kedvezőtlen jelenségekre is, amelyek károsan befolyásolták tevékenységünket. A második napon dr. Ábel László vezérőrnagy, politikai csoportfőnök a jövő évi politikai nevelőmunka fő feladatait ismertette. Hangsúlyozta, hogy kiemelkedő jelentősége van továbbra is a marxista-leninista gondolkodás erősítésének, a történelemszemlélet fejlesztésének, amelynek végzéséhez két nagy fontosságú esemény, a NOSZF ,70. és a KISZ zászlóbontásának 30. évfordulója ad időszerű keretet. Arisán Attila alezredes, a csoportfőnökség osztályvezetője a propagandamunka feladatait ismertette, majd ezt követően a KISZ-bizottsági titkárok az Ifjú Gárda és az Üttörőgárda helyzetéről és feladatairól kaptak tájékoztatást. Ez idő alatt a BM Határőrség szakszervezeti titkári testülete megtartotta első, rendkívüli ülését és megvitatta a működési szabályzat tervezetét. Németh István ezredes, a szombathelyi magasabbegység parancsnoka a kerületparancsnok és a KISZ-bizottság kapcsolatáról, a náluk alkalmazott és bevált munkamódszerekről tartott előadást. Máday András ezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának titkára a pártmunka időszerű feladatairól, a munkastílus korszerűsítésével kapcsolatos tennivalókról szólt, majd tájékoztatást adott az MSZMP KB november 19—20-i üléséről. Dr. Golobics Károly alezredes, a pécsi magasabbegység pártbizottságának titkára és Joó Gábor alezredes, zalaegerszegi politikaiosztályvezető a párt-, a politikai és a KISZ- szervek együttműködéséről tartott előadást és konzultációt. Az ötnapos tanácskozáson szó esett még a közművelődés feladatairól, az állomány védelméről, a kiképzés helyzetéről és a fejlesztés lehetőségeiről. Bernáth—Kutas KITÜNTETÉS SZERKESZTŐSÉGNEK Kiváló határőr-jelvény kitüntetést adományozott a BM Határőrség országos parancsnoka az Ózdi Vasasnak, az ózdi kohászati üzemek hetilapja szerkesztőségének. A lakosság és a határőrség kapcsolatai szilárdításában, a határőrség munkájának népszerűsítésében, a hazafiashonvédelmi nevelésben kifejtett propagandatevékenység elismerését jelző kitüntetést Krisán Attila alezredes, a határőrség országos parancsnokságának osztályvezetője bensőséges ünnepség keretében nyújtotta át Tóth Istvánnak, a lap felelős szerkesztőjének. A lap kollektívájából Tóth István felelős szerkesztő, Takács Mariann és Tóth Gyula újságírók Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést vehettek át. Kép és szöveg: Ádám István Tóth István, a lap felelős szerkesztője vette át a kitüntetést ESZTENDŐK Azon a szilveszter estén mégiscsak fölreppent valahol egy rakéta: sistergett, szétpukkadt a magasban, néhány másodpercekre kiemelte a félsötétből a fagyott, halott táj egy darabját, árnyuk nőtt a fekete fasoroknak, a fehér síkok megbillentek, s a kerítés fémszálai, a betonoszlopok is előtűntek. A határon túlról zeneszó sodródott át, el-elhalkulva, mintha a dallamok újból és újból a fagy kemény és áthatolhatatlan tömbjének ütköztek volna. Még nem volt éjfél. De senki sem gondolta, hogy valaki játszik ott, önfeledten, vagy mondjuk inkább, felelőtlenül ünnepel ott, ahol a rekéta felreppent. Hiszen ünnepelni semmi oka annak, aki szolgálatban tölti a szilveszter éjszakát, akivel az óesztendőből az újba úgy fordul át az idő, hogy kínlódva számolja a perceket, hogy a havon hever félkönyökre dőlve és semmit sem látó tekintetével vallatja a végtelen éjszakát. A rakéta azonban felreppent... Semmi — hallották néhány perccel később a telefonkagylóból. Talán egy nyúl vagy őz rohant a készülék vékony drótjának. Talán csak a fagy okozta, leheletnyi, hegyes jégkristályok nőttek a huzalokon. Semmi? Csak az éjszaka. Két esztendő között. Az egyetlen fény az a rakéta, amely fölmutatta a fasorokat, megbillentette a fehér síkokat. S közben az óesztendő elfogyott és elkezdődött az új. Számomra — s bizonyára valamennyi határőr számára — jelkép értékű ez a most emlékezetem mélyeiből felidézett szilveszter és igenis egyidejűleg jelenti azt, amit mi szakmánk alapkövetelményeként úgy tartunk nyilván, hogy a határőrizet térben és időben folyamatos, s jelenti a mondatokba, szavakba nehezen foglalható erőfeszítéseket, amelyekkel járőrök — régiek és mostaniak, s majd az ezután következők — „túljutnak” az éjszakákon, a fagyokon, a számukra nem ünnep ünnepeken. Miért? Csak mert kell? Kötelező? Mert parancs? Bizonyára ez is igaz. A sorkatonák szinte mindegyike szívesebben töltené másként és máshogy szép ifjúságának másfél esztendejét, de még a tisztek, tiszthelyettesek számára is terhes gyakorta a sok kötelezettség, a családtól távol töltött vagy a csak részben a szeretteivel telt ünnep. És mégis. A BM Határőrség egészének 1986-os — s most még, lám, furcsa múlt időben beszélni erről az évről — eredményei arról vallanak, hogy az állomány túlnyomó többsége a „keilt, a kötelezőt, a parancsot” nemcsak tudomásul vette és végrehajtotta, hanem megértette a miérteket is. Mindazokat a bonyolult és sokszálú érdekeket, ami miatt nekünk gyakorta nincs, mert nem lehet ünnepünk, ami miatt oly sokszor zaklatottak az éjszakáink, kínos-keserves lassúsággal telnek a perceink. A tények is talán ösztönöznének a pátoszra, a fellengzős kijelentésekre. De helyesebb bizonyára, ha megszokott munkamódszerünknél és felfogásunknál maradunk, amely ezeket az eredményeket hozta; hogy tudjuk, sikert csak a kemény és következetes munka kamatozik; hogy megjegyezzük, „kívülről” sohasem oldódnak meg a gondjaink, hanem nekünk kell újból és újból átgondolni tevékenységünket, mind az állomány nevelését, képzését, mind szolgálati formáinkat illetően s felkutatni, megtalálni az ésszerűbb utakat, a még rejtőzkedő tartalékokat. S ha elmúlt egy esztendő, miért gondolnánk, hogy a következő könnyebb lesz vagy akárcsak egyszerűbb. A tavalyi negyvenötmillió körüli határforgalom minden bizonnyal megismétlődik majd az idén, 1987-ben is, sőt, talán az ország politikai és gazdasági érdekeinek megfelelően tovább növekszik majd; de botorság lenne, ha úgy vélnénk, hogy az idegenforgalmi bevételekből elsősorban a határátkelőhelyek átbocsátóképességét növelhetjük, az ott dolgozók élet- és szolgálati körülményeit javíthatjuk majd. A forgalom biztonságos, sőt gyorsabb és kulturáltabb ellenőrzése viszont ugyanúgy követelmény lesz, mint tavaly vagy tavalyelőtt volt. S nem lesz több katonánk az őrsökön, nem vezényelhetünk több járőrt, azzal az erővel kell jól gazdálkodni, manőverezni, ami van, s hogy még mindig lehet jobban és célszerűbben, azt számtalan példa bizonyítja. Hogy mindez aligha képzelhető el áldozatok és különös erőfeszítések nélkül? A kiképzők évente négyszer kényszerülnek megújulni, és újból és újból hittel és elszántsággal, lelkesedéssel kezdeni a nevelést — miközben a formálandó újoncállományon meglátszik a demográfiai apály s társadalmunk számos más gondja —, az őrsökön gyakori, hogy egyetlen tisztnek kell fölvállalnia valamennyi feladatot, s köztudott, hogy a tepesek csak szabadságuk tört részét, de még szabadnapjaiknak is csak kisebb hányadát vehetik ki a nyári hónapokban. Mert a szolgálat, s a szolgálat célja... Igen, ugyanúgy, mint azon az egykor volt havas, megfagyott szilveszteri éjszakán, amikor az idő láthatatlan tengelyén az egyik esztendő a másikba fordult. És elgémberedett tagokkal, szó szerint is utolsó energiáit mozgósítva ugrásra készen figyelte a járőr a sziporkázva szálló rakétát. Sz. J.