Határőr, 1993 (48. évfolyam, 1-26. szám)
1993-03-22 / 12. szám
korszerűsítés érdekében. A honvédtüzérek ott voltak Przemysl védelménél, az isonzói csatákban, ott harcoltak Gallipolinál és a Holt-tengernél is. A trianoni békeszerződés a tüzérség vonatkozásában is súlyos korlátozásokat tartalmazott. 1927-ig, az Ellenőrző Bizottság távozásáig a fegyvernem újjászervezésén túl külön szervezet foglalkozott az állomány és az eszközök átmentésével. A technikai korszerűsítést ezután sem sikerült megnyugtatóan rendezni, így a második világháborúba a jól képzett, tapasztalt tisztikar mennyiségileg, minőségileg korszerűtlen tüzérséggel lépett. A háború után megindított erőteljes haderőcsökkentés eredményeképpen 1948 októberében mindössze három tüzérüteg maradt a szervezetben, majd az ezután megindított hatalmas arányú fejlesztés után — 1952-ben — már 35 tüzérezred volt a Magyar Néphadsereg állományában. A fegyverzet minőségi javítását a 60-as évek közepétől kezdték meg, új típusú vontatott, illetve önjáró lövegek jelezték a fejlődést. Ebben az időszakban álltak hadrendbe a hadműveleti-harcászati és a harcászati rakétacsapatok, melyeket 1991-ben megszüntettek. A mai Magyar Honvédség tüzérsége tulajdonképpen még ezekkel a hatvanas években kapott eszközökkel rendelkezik, a 100 mm felettiekből valamivel többel, mint ahogy azt a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon részünkre megszabták. A többletet 1995- ig kell megsemmisíteni. Az ünnepen kiállított eszközök és berendezések, a nyolcvan évet bemutató tablók sok emléket elevenítettek fel a meghívott egykori ludovikás, illetve a nyugállományú tüzértisztekben. Bőven akadt közös emlék, megbeszélnivaló azon a találkozón ahol a tüzértisztek négy generációja emlékülés keretében tekintette át a nagy hagyományokkal rendelkező fegyvernem múlhat, jelenét és a várható fejlődés fő irányait, beleértve a tüzértisztképzés fejlődését is. A régiek bizonyára irigykedve ismerkedtek a számítógépekkel támogatott trendzsőrökkel, melyeken tanteremben gyakorolhatják a hallgatók az éleslövészetet, megtakarítva ezzel kiszámíthatatlan mennyiségű időt, energiát. A mai tüzérek találékonyságát dicséri az a méreteit tekintve is lenyűgöző látványt nyújtó tanterem, ahol egy hatalmas méretű terepasztalon lehet tűzvezetést és lövészetet imitálni szódásszifonpatronnal működő fegyverekkel. Ki tudja, hány több tízezer forintot érő lövedék árát tudják így megspórolni?! A tüzérek véleménye szerint azonban az éleslövészet semmivel sem pótolható élmény. Ennek illusztrálására, na és a jeles ünnep alkalmából sütöttek el néhányszor egy löveget a főiskola udvarán. Azért néhányszor, mert vállalkozó szellemű újságírók is elhúzhatták az ágyú elsütőbillentyűjét, kiérdemelve ezzel a Tiszteletbeli tüzér címet. Természetesen nem maradt el az avatási ceremónia végén egy fenékre húzás sem a lövegcsőtisztító rúddal. BENE „Éleslövészet" tanteremben Fotó: TYUKOD LÁSZLÓ Nagy a hangja na meg a füstje is! 1993/12 OrszágHatár 17