Határőr, 2000 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2000-04-25 / 8. szám

Szigorít az osztrák belügyminiszter Az ausztriai kormányváltást köve­tően az új belügyminiszter, a néppárti Ernst Strasser nagy érdeklődéssel kí­sért sajtótájékoztatót tartott. A közel­múltban hivatalba került politikus a nyilvánosság előtt elsősorban az ország biztonságpolitikájának értékelésére, s ezen belül is a határőrzést, az idegen­rendészetet érintő kérdésekre szentelte a legtöbb időt. Az általa mondottakat az osztrák koalíciót ért bírálatok miatt a nemzetközi közvélemény is nagy fi­gyelemmel kísérte, különösen a szom­szédos, illetve az EU-tagországok ille­tékesei­ várták nagy érdeklődéssel a fontos tárca vezetőjének mondandóját. E tekintetben Ernst Strasser nem oko­zott csalódást, hiszen már hivatalba lé­pésének első hónapja után, a legfris­sebb statisztikai adatokra hivatkozva igen sürgős és hathatós intézkedéseket sürgetett, s ilyeneket a saját hatáskörén belül kilátásba is helyezett. Változott az embercsem­pészek útvonala Az osztrák biztonságpolitikára most jellemző adatok valóban kedvezőtle­nek. Az elmúlt évek igen nagy anyagi áldozatokat követelő erőfeszítései elle­nére sem sikerült gátat vetni az illegá­lis határátlépések számszerű növekedé­sének, sőt a hivatalos szervek az el­múlt esztendőben mintegy 117 százalékos emelkedést regisztráltak. Addig, amíg 1998-ban 19 794 személy lépte át engedély nélkül Ausztria ál­lamhatárát, 1999-ben már 42 812 ilyen kísérlet történt. (Ausztriában más szempontok alapján készítik a határőr­zéssel kapcsolatos kimutatásokat, mint Magyarországon. Például azokat a személyeket is illegális határátlépőként tartják számon, akik érvényes úti ok­mányokkal érkeztek ugyan az ország­ba, de engedély nélkül vállaltak vala­hol munkát. A szerk.) Különösen ag­gasztó — mutatott rá Strasser miniszter —, hogy az Ausztria felé irá­nyuló migráció tekintetében tovább fo­kozódott a szervezett embercsempész­bandák tevékenysége. Bizonyítja ezt, hogy 1999-ben 2949 embercsempészt vontak felelősségre a bíróságok, míg 1998-ban „csak” 1910 ilyen esetre ke­rült sor. Igen figyelemreméltó változásként értékelte a belügyi tárca első embere, hogy a korábbi évekhez képest jelen­tősen megváltozott az Ausztriába,enge­­dély nélkül érkező külföldiek mozgá­sának iránya. Addig amíg az elmúlt esztendőkben elsősorban az Európai Unió külső határai felől, főleg az úgy­nevezett schengeni határszakaszokon, Magyarországon, Szlovákián és Szlové­nián keresztül hozták „utasaikat" az embercsempészek, tavaly már az Euró­pai Unió belső határa, különösen az Olaszországgal szomszédos szakasz határőrizete vált kritikussá. Jól jellemzi ezt a helyzetet a Tiroli Biztonsági Hi­vatal felmérése, miszerint a Brenner hegység térségében egy év alatt 350 százalékkal nőtt az illegális határát­lépők száma, az embercsempészeké nemkülönben. Az ok elsősorban a ko­szovói háborúra vezethető vissza, azonban nemcsak a háborús térségből érkező menekülők száma nőtt meg ezen a határszakaszon, hanem az Irak­ból, Romániából, Pakisztánból, Kíná­ból érkezők is nagy számban választot­ták ezt az — általuk veszélytelenebb­nek ítélt — kerülőutat. Ernst Strasser a kialakult helyzeten való javítás egyik lépését a törvényt Ernst Strasser, a szigorítani akaró osztrák belügyminiszter 20 HATÁRŐR 2000/8 A Határőrség a sajtó tükrében A Határőrség tevékenységét és belső életét az elmúlt évben is változatlan sajtóérdek­lődés kísérte. Az írott sajtóban összesen 2919 tudósítás, cikk érintette a testület munkáját, ezekből jelentős számú (52,3 %) volt a testületünk tevékenységét elis­merő, eredményeinket és a határőrök erő­feszítéseit, helytállását bemutató publiká­ciók aránya. A sajtó rendszeresen hírt adott a határsértő csoportok, az ember­­csempészek elfogásáról, a határátkelőhe­lyeken történt érdekesebb közokirat-hami­sítási esetekről, a lopott autók feltartózta­tásáról, a kábítószerek és a járműveken megbújt határsértők felfedéséről. A pozitív hangnemű tudósítások közül ki kell emel­ni az észak-magyarországi nagy havazás­nál, az árvíznél küzdő határőrök helyt­állásának bemutatását és a jugoszláv ha­tárnál, a Jugoszláviában folyó bombázások idején felállított viszonylati parancsnokság tevékenységének bemuta­tását. Ez nemcsak a hazai, de a nemzetkö­zi sajtóban is nagy érdeklődést és elisme­rést váltott ki. A Határőrséget negatívan érintő írások az összes tudósítás mindössze 2,6%-át tették ki az írott sajtóban. A legtöbb bírálat a kö­zösségi szállások életével, az ott történt eseményekkel kapcsolatban érte a testüle­tet. A negatív jellegű írásokban közreját­szottak az emberi jogi szervezetek támadá­sai, amelyek esetenként az anyagi lehető­ségeinket meghaladó intézkedéseket kértek számon. A határregisztráció beve­zetésének kezdetén is több bírálat érte a Határőrséget a helyenként kialakult vára­kozások miatt. A kezdeti támadások — annak hatására, hogy szinkronban a vára­kozások megszüntetésére tett intézkedé­sekkel, a tájékoztatásban is sikerült a köz­véleménnyel megértetni és elfogadtatni a határregisztráció lényegét és szükségessé­gét — gyorsan csökkentek. Az országos és a helyi televíziós csator­nákon 1478 tudósítás érintette a Határőr­séget, amelyek nagyobb része — 54,5%-a — pozitív hangvételű volt. Közülük ki­emelkedett az RTL néhány tudósítása, amelynél a riporterek a járőrrel együtt vet­tek részt a szolgálatban, jelen voltak az el­fogásnál és végigkísérték a feltartóztatott illegális migránsok útját a közösségi szál­lásra kerülésükig. Ezek a színes, élmény­szerű riportok jól segítették a határőr­szolgálat, a valódi határőrmunka megisme­rését. Jól szolgálták a Határőrség pozitív megítélését az új országos parancsnokkal készített interjúk, amelyek azt bizonyították, hogy a testületnél nincs vezetési válság és lezárták az új parancsnok személyével kap­csolatos találgatásokat. A sajtó a testület életéről és tevékenysé­géről korrekten, objektív hangnemben adott hírt. A saját kezdeményezésű publi­kációk aránya a regionális médiában 57 — 84%, az országosban 28 — 30% volt. A sajtó tevékenysége a közvélemény for­málásában nagyon fontos tényező, de tes­tületünk társadalmi megítélésében még több más is jelentős befolyással bír. Az el­ső és legkézenfekvőbb ismeretszerzés a közvetlen tapasztalat, amely a rólunk al­kotott vélemény szempontjából meghatá­rozó. Ebből az is következik, hogy a járőr, az útlevélkezelő, az idegenrendész, de a Határőrség minden tagja a maga területén befolyásolja a testület megítélését. Aki

Next