Havi Magyar Fórum, 1993 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
irányító helyein magyar pszichében valósuljon meg. Igen ám, de ott volt a nagy feltétel: ezt az életet úgy kell megcsinálni, hogy az idegen dinasztia érdekeinek megfeleljen. Dinasztikus politikát kell csinálni. Mi lett az eredmény? A ma megölte a holnapot. Mindenik ma megölte mindenik holnapot. A Tiszák legfőbb politikai programja: ma is miénk legyen mindenáron a hatalom, ma is legyen pénz az állam-üzlet és párt-befektetés céljaira. Az egész új magyar élet megépítésénél tehát az lett a fő szempont, hogy az újonnan meginduló élet a Tiszák hatalmát jelentse minden mozzanatában s bő csatornákon hozza a pénzt a dinasztia és kormány szükségeihez. Ez aztán meghatározta azt is, hogy milyen elemeket választ ki az új életrendszer a hatalomra, az irányításra, a vagyonszerzésre, élet és jövő hódítására. A magyarság, melynek majdnem minden családja őrzött a földben legalább egy számonkérő holtat még fakadó vérrel minden sebében, nem tudta szörnyű szenvedéseit, meggyaláztatását s a hóhér kurzus borzalmait elfelejteni az eskütéri dombra lovagolás kápráztatóvá szcenírozott jelenetétől. Elduzzogott, félre fájt az új élet feladataitól. De ha ezt nem is tette volna, az állások elnyerésénél, a szerepek kiosztásánál üres maradt volna a marka. Akit tegnap megkorbácsoltunk, azt nem szívesen hívjuk meg ma támogatásunkra. Az idegen dinasztia és kormánya nem igen hívhatták egy új, dinasztikus Magyarország megépítésére azt a magyarságot, melynek eddig ez a dinasztia halálos pusztítást jelentett. A magyar, szükségszerűen, megint csak megbízhatatlan lett politikailag Magyarországon. De nem is volt szükség rájuk. Mindenünnen tolongtak az idegen elemek, hogy az újból feltárt Kalifornia kitermeléséhez felajánlják szolgálataikat a Tiszáknak. Germánok, zsidók, szlávok és minden isten csodájuk. A bürokrácia, az egyetemek, a tudomány és közoktatás s az egyház hatalmi és irányító helyei inkább germánok, kisebb részben szlávok közt osztatnak el. Az ipar, kereskedelem és sajtó hatalmas életvárait jelentékenyebb részben a zsidóság építi meg magának. Ezek az élet minden terét elomló mindenféle idegenek lesznek most a mértékadó, a hazafiságot gyártó magyarok, sőt már ekkor is: jobbmagyarok. Mert jó, jobb és legjobb magyar lenni egyszerűen és csak csupán annyi mint: szőrőstől-böröstől, süketen-vakon, vagy helyesebben, szemesen és okos szimattal. Tisza-párti és dinasztikus érzelmű lenni. És mert a Tiszák hatalma sem tudta azt megtenni, hogy a szilvafákon kókuszdiók teremtenek: természetes, hogy ezek az idegen fajok a magyar élet minden terén saját pszichéjüknek megfelelő életformákat, saját gyomrukhoz való ideológiát, szóval: saját organikus törvényeik és szükségeik szerint való életet termeltek. Ez aztán még nehezebbé tette a magyarnak a saját hazájában, hogy elhelyezkedjék, hogy saját tüdejével próbáljon lélegeznie saját erőiben megnyilatkozni. A magyarság fokozatos kiszorulása az élet minden teréről most már az új társadalom belső, valósággal szervileg kikerülhetetlen jelensége lett. A magyarság végzetét csak növelte az új alkotmány költséges evangéliuma. Eddig a hatalom maga vágatta le saját mészárosaival a néptulok nyakát. Most már megvolt a népnek a joga, sőt kötelessége is, hogy minden öt évben maga válassza meg a nyakát metsző beretvákat. A Tiszák dinasztikus politikájához természetesen a nemzetiségi kerületek szállították a szavazatokat, hisz a dinasztia dicsőséges uralmában várták az uralkodó magyar faj végleges legyengülését, így a nemzetiségi országrészek képviselői álltak a kormány jobb keze ügyében. Iskolákkal, hasznos közintézményekkel, vasutakkal, városfejlesztéssel stb. ezek a vidékek árasztottak el. A túlnyomó részben ellenzéki részen mozgó magyar vidékeket ott ehette a fene a szociális és kulturális gondoskodás minden áldása nélkül. Az osztályképződés mutatja a legmélyebbrehatóan a magyarság napról napra teljesülő tragédiáját. A különben is túlnyomó részben idegen vérű arisztokráciát zagyva vére mellett még osztályönzése is a legnehezebb nemzetiséggé idegeníti. Még azok a gyér szálak is elszakadoznak, melyek a múltban a magyar fajhoz kötötték. A magyar pszichének, a magyar kultúra épülésének úgyszólván semmit sem jelentenek. A magyar föld, a magyar élet csak üzlet vagy sport számukra, melynek súlyos költségeit az ország milliói verejtékezik. Az Egyház hatalmat és vagyont jelentő állásaira is a dinasztiának s a dinasztikus kormánynak megfelelő idegenek: germánok, — kisebb részben — szlávok kerülnek. Ezen a téren egy más tényező is ezt a kiválasztást segíti elő. Az Egyház tudja, hogy a magyar még ezer év után sem olyan értelemben katolikus, mint az osztrák vagy a bajor és általában nem klerikális. És ha magyar aggodalmai kerülnek szembe az Egyház érdekeivel, az utóbbiak nemigen tudnak győzni a magyar temetők erejével szemben. A magyar egyházpolitikai szempontból is megbízhatatlan volt mindig Magyarországon, így a magyar lélek országa, a magyar katolikus Egyház Októberi Magyar Fórum, 1993. 28