Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-01 / 1. szám
Egy becsült politikus arcképéhez . (Csurka Istvánnak) Én nem vizslatom élted útját, csak lángoló lelked csodálom. Nem is akarok tőled semmit érvényesülni minden áron -Vitázom, helyeslek, fejet hajtok előtted - tudva szívós voltod - hiszen hosszú évek során át lelkeden hazánk gondját hordod. Ütőerén a kezed, látni - s mint a tapasztalt orvos vagy pap, testünk és lelkünk meggyógyító orvosságokat még javallhat. Az „amor gentis populique" lángol benned és nem adod fel. Ütőerünkön tartod ujjad, és nem törődsz sérelmeiddel. Elemzéseid mint az éjben fényük árasztó izzólámpák, bárcsak körükben a kortársak a zárhoz nyitó kulcsot látnák! Két végén égő gyertya vagy tán? Emészted magad holtig égve? Mert mire van szüksége itt ma a magyarnak hite, erénye, s összetartó lánca lazultan, mint emberségre és tisztességre. 2002. november 18. Garai István Havi Magyar Fórum, 2003. január Ménesterelés 1