Havi Magyar Fórum, 2017 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
Dr. Diószegi György Antal Keresztény magyar hőseink öröksége, Nándorfehérvár, 1456 I. Hunyadi János imákba foglalt emlékezete: „országolsz Istennel s diadalmaskodós az angyalokkal" Európa XV. századi keresztény világának legdicsőségesebb hőse volt a magyar Hunyadi János. 1456-ban csodával határos módon sikerült a szultán által vezetett haderővel szemben megvédenie Nándorfehérvárt. Ez a magyar dicsőség annak fényében külön is kiemelendő, hogy három esztendővel korábban, 1453-ban a világhódító török sereg elfoglalta a 11 évszázadon át folyamatosan épített és ezáltal remekül megerősített falakkal bíró Konstantinápolyt, a Kelet-Római Birodalom fővárosát, ami a középkori görög államiság végét jelentette. A hódító ezt követően Magyarországot vette célba: Nándorfehérvár hős magyar védői 1456-ban a hazát éppen úgy megvédték, mint egész Európát! Hunyadi János „közepes termetű ember vala, nagyfejű, fodor és gesztenyeszínű hajú, nagy szemű, kegyes tekintetű, orcája pirosló, egyéb tagjai arányosak, szépek. Ezek közül is meglátszott, hogy ő a vezér". A „legboldogabb ember" volt Hunyadi János „korunk összes halandói között", mert „a Teremtő őt is megáldotta gyermekekkel, akik felől a legjobb reménységgel lehetett". „Egész életében hír és dicsőség vette körül. ... Legyőzte és megszalasztotta a nagy császárt. Hatalmas diadalt aratott, amire mindig úgy vágyakozott, és övéinek dicsérete és diadalkiáltásai között jó névvel végezte életét." Üdv, mennyei ragyogás, Ország koronája, lehulltál. Földnek fényessége, kihunytál. Hej, széttört a tükör, melybe tekinteni reméltünk. Most, ellenséget legyőzve, országolsz Istennel S diadalmaskodói az angyalokkal, O, derék János! „Kapisztránói János fráter" Hunyadi Jánost a végóráján „Istennek ajánlotta" és a fentebb közölt „sirató verset mondotta". Hunyadi János szent életűként tisztelt volta kitűnik a következő magyar imából is! Csete István (1648- 1718) jezsuita szerzetes a „Magyarok könyörgése" címet viselő, a nándorfehérvári hősökre való emlékező imájában (többek között) a következőket rögzítette: „Istennek nagyobb dicsőségére, hazának megmaradására", a „keresztyénség becsületére a két diadalmas Jánosok ezen a napon", azaz július 22-én, „boldog emlékezetű gubernátor Hunyadi János, a magyarsággal barát Kapistranus Szent János a keresztes hadakkal Nádorfehérvár alatt" oly diadalt aratott, mely „victoria hímre e napot inneplő tisztelettel szenteli az ország". „Ezek nem keresték, ami övék, hanem ami a közönséges jót, Isten és keresztyénség dicsőségét, hazának megmaradását, békességét nézte; amellett ezek kardot kötöttek, táborba, mezőbe kiszállottak, sok próbákat tettek, véreket ontottak; azok vigyázása őrizte a keresztyén országok nyugodalmát; azok vére, sok ezereknek életit oltalmazta; azok vitézsége, sok szegénységnek vagyonát, édes álmát, falatját bátorságba tartotta. Ők hullottak, mi épültünk; az ő orcájokon szakadott le a veríték, a miénken a könnyek örömünkbe folytak le; ők éheztek, mi itthon kedvünkre voltunk. Ország gyertyái voltak ők, magoknak fogytak, nékünk égtek, nekünk világoskodtak, kebelünkbe dicsőséget, kincseket hajtottak. Az ilyen nagy gondviselő uraknál nem regnált akkor a ludak törvénye: ki-ki magának; az égen nem nap az, aki nem világoskodik; a földön nem úr az, aki mások hasznára nem születik. Nem hallatott akkor az a privátum, ki az ország torkát metszi ma, ha két-három familia magasztaltatik, és a többi pad alá; ezek tollasodnak, ezeren mezítelen maradnak; háromnak öröm, országnak siralom. Krisztus nem volna Krisztus, ha mindnyájunkhoz nem volna gazdag a kegyelemben, bővelkedő a szeretetben, hatalmas a váltságban; nem kedvezett egy nemzetnek, kirekesztvén más ország népit.”. Indokolt utalnom arra is, hogy a „boldog emlékű nagyságos és tekintetes Hunyadi János" nevét is rögzíti az a jegyzőkönyv, amit Kapisztrán János szentté avatása érdekében vettek fel, és melyben a ferences szerzetes Újlakon lévő sírjánál bekövetkezett, Szeged számos polgárát érintő csodákat rögzítették.A „Kapisztránói János fráter haláláról" Thuróczi János a „Magyar krónika" címet viselő művében ekként emlékezett meg: „Akik Krisztus iránt való szeretetben társultak életükben, nem szakadtak el egymástól a kegyetlen halálban sem. Ugyanis Kapisztránói János fráter, ez a férfiú, aki méltó, hogy a szentek sorába iktattassék - őszinte szeretettel ragaszkodott a besztercei gróf úrhoz. S e gróf úr halála után nem sok napot töltött még a nap alatt; lelke földi hajlékok helyett inkább a Mennybe kívánkozott, fel is szállt oda, elválva testét, melyet a földön hagyott, amelyből vétetett."." 1473-ban egy rendkívül jelentős művelődéstörténeti mű született Budán. Hess András ekkor fejezte be „Chronica Hungarorum" címet viselő műve nyomtatását. A „Chronica Hungarorum" (többek között) ezt is rögzítette: „az ország állapota veszélyesre fordulván TANULMÁNY Havi Magyar Fórum, 2017. július 63