Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1819. 2. félév (1-52. szám)

1819-12-08 / 46. szám

kás pályafutását; tellyes öröme tsak abban volt, hogy használhatott___ Életének végső két esztendejét tsak nem tellyes elgyengülésben töltöt­te, mellynek November 22-ben az emberi sorsnak vég­pontja, a’ ha­lál, véget vetett,életének közel 80- dik esztendejében. Hideg tetemei Tölgyfa koporsóba tétetvén , a’ Vir­­thi kápolna előtt lévő kereszthez November 24*dikén eltakaríttattak. Hazafiak ! dűlnek az oszlopok! a’ Nemzeti írók díszei egymás után a’ bús simnakkebelébe jutnak! Ser­­kenjetek fel ezen példára , ’s ha már Szabót, Rajnist, Révait, a’ sors tőlünk elragadta, mi, a’ kik még élünk,bajnoki bátorsággal töreked­jünk Nemzeti nyelvünknek hasznos könyvek által való gazdagíttásán, ’s igy a’Nemzeti ditsősségnek örö-i kösüttésén. (Bővebb életirását nem­­­sokára elő fogom terjeszteni.) Tegnap délben a’ jég folyásnak kezdődése miatt a’Pesti híd elsze­­dettetett. Kassáról November 25-ken. Néhai Méltóságos Szabó­ András Urnak, Kassai Első Püspöknek, ’s Nagy-érdemű Fő Lelkipásztornak Halotti­ tisztelete November 23-kán ment végbe. A’T. Ns. Kassai Ráp-­ tálán valamint éltében különös tisz­telettel , és szeretettel viseltetett hozzá, úgy holta után is ezen vég­ső tiszteletnek megtételét úgy in­tézte, hogy az mind a’ Boldogúltt méltóságának, mind az eránta va­ló köz tiszteletnek megfelelne. —. Meghivá tehát mind a’ Szomszéd Tekintetes Káptalanokat, mind a’ Világi Rendeket, ’s erre olly szá­­mossan jelentek meg, nem tekint­­vén az időnek alkalmatlanságát, hogy ezen Gyülekezet a’ boldo­gult Főpásztor érdemeinek való­ságos ditsőittése lett. Az nap te­­hát a’ szomorú pompára elkészít­tetvén a Püspöki Szentegyház , Ha­lotti Szentmisék­, és Prédikácziók tartattak. u. m. reggel nyolczadfél órakor Tdlő Molnár András Tolts­­vai Plébános igen ékes és velős Magyar - beszédet tartott; azután Kis-Mise lévén következett a’ Tót- Prédikáczio, mellyet Nagy Tiszte­letű Pétsi Antal Ur Sóvári Plébá­nos, és V. Esperest fontos kiejté­sekkel, ’s érzékeny indulattal mon­dott. Ezután Méltóságos Gróf Esz­­terházy László, Rosnyói Püspök . Nagysága a’pompás Requiemet tartotta, melly után Fő Tisztelen­dő Tulsitzky András Ur, Sáros- Pataki Plébános, és Zemplén Vár­megyei Fő Esperest válogatott tiszt­ita deáksággal készültt, és jelessen­­előadott Egyházi beszédében ma­gasztalta a’ Boldogulttnak fényes érdemeit. Ennek vége lévén tarta­tott a’ ditsőitő Sz. Mise, mellyet Méltóságos Pyrker László Szepesi Püspök ’ Nagysága éneklett. Az egész tisztelet délután egy órakor végződött, a’ midőn a’ Főbb Ven­dégek a’ Püspöki háznál , mások a’ Nevendék - Papság’ házánál, a’töb­bi Vendégek pedig a’ Város­ nagy

Next