Hazanéző, 2002 (13. évfolyam, 1-2. szám)

2002 / 1. szám

JELKÉPES ÜZENET Mint a vérszerződés épp oly fontos ránk nézve, hogy a skytháknál is , mint a honfoglaló magyaroknál a föld és a víz átadása jelképezte a meghódolást. Herodotos Darius perzsa király skytha hadjárata alkalmával tesz erről emlí­tést. Midőn ugyanis Idanthyrsos skytha király folyton bel­jebb és beljebb vonult országába az előnyomuló pézsák elől. Dárius követet küldött hozzá azzal az üzenettel, hogy ha elég erősnek érzi magát Idanthyrsos az ellenállásra, ne fusson örökké, hanem ütközzék meg, ha pedig elismeri a saját gyöngeségét, meghódolása jeléül küldjön ajándékba földet és vizet. Idanthyrsos pedig föld és víz helyett mada­rat, egeret, békát és öt nyilat küldött Dariusnak. Midőn kérdezték a perzsák a követet az ajándék jelentése felől, azt válaszolta, hogy nincs más megbízása, mint az ajándék átadása, de figyelmeztette a perzsákat, hogy találják ki az értelmét. Darius a meghódolás jelére magyarázta, Gobryas azonban mást gyanított s eltalálta a skythák jelké­pes beszédének értelmét. " Ha nem váltok madarakká perzsák, hogy égbe repül­jetek, vagy nem váltok egerekké, hogy a földbe bújjatok, vagy ha nem váltok békákká, hogy a mocsarakba ugorja­­tok, nem fogtok hazatérni, ezek a nyilak fognak sújtani." Csekély eltéréssel, másféle körülmények között bár, ugyanezt a hasonlatot alkalmazza ezer évvel később az al­­táji turkok kagánja, Dizavul vagy Sziszibul az előle menekü­lő avarokra: "... nem madarak, hogy a levegőbe repülve kikerülhet­nék a turkok szablyáit, se nem halak, hogy a tenger mélyé­be merülve a habok közé rejtőzködhetnének,a föld színén kóborolnak s rájuk fogok rontani." (Fehér mj. - Nagy g: Szkíták és magyarok, Buenos Aires, 1978) Józsa Judit: Honfoglalás Ambrus Lajos FARKASMEZŐ A pipacsot nem ismeri, követ terem ez a mező, csontos a Hold, a gyapjas télben a részeg nyom vízre vezet. Mereszti szemét a csillag, csodába bújik az éjjel, s ki erre jár, ha szerencsés, vacogáshoz hideg szikrát gyűjtögethet. Ejtett itt már csípős könnyet halandóra vén gerenda, a lány nagy urat szolgál, nem fog érte senki kocsit a patakban. Vadzab üzen az erdőnek, ami jön, se lesz különb annál, ami már eltelt, ordas őrzi a háj­at, nehezedik a keresztfánk. Idegen itt a kövér virág, a csavargó csillag honos, száraz mellű kutak ágyán álmodik a szomjas vándor. Bölöni Domokos SEPRŐDI Hatalmas úr, meglátogatsz, gyönge vállunk nem bírja azt. Hatalmadat nem ismerem, bűntől terhelt az életem. Egy tanító szegény, árván búshang Isten orgonáján. De a néped, nyájad, Uram, éjjel-nappal szívemben van. Te zsoltáros néped dala zsong a lelkemben mindenka, és ha igét is adsz hozzá, kívánkozik, Uram, Hozzád, ki, a szép híres patakra dalom, szép, hites szavakra. Nem csügged a kicsiny csapat, bár reménye mindig apad. 3

Next