Hazanéző, 2010 (21. évfolyam, 1-2. szám)

2010 / 1. szám

Talán Anonymus szavai a „nyusztprémbe és más vadállatok bőrébe” öltözött szkítákról vonatkoznak a magyarokra, meg Ibn Ruszta leírásában a házasságkötésről és a nászajándé­kok között szereplő „coboly-, hermelin-, mókus-, nyestprém­­ből és rókaméjból, a brokáthuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben tíz bőrruhára való” kifejezések utalnak közvet­ve a felsőruha anyagára. A magyar nép sokfajta gyapjúból és bőrből készült viseleti darabja sejteti, hogy ezek az anyagok ősi soron való örökségünk. A szűcs, szűz és honfoglalás előt­ti szavunk is erre vall. ...Az állatbőrből (főként juhbőrből) készült darabokat rendszerint körcikkely alakúra szabott bőrökből varrták össze. (László Gyula: A viselet, fegyverzet és a ló szerszámozása -Árpád népe) 1983-ban Szarvas mellett egy későavar temető ásatásánál egy női sírból egy csont tűtartó került elő, amelynek négy oldal­felületére két rovásírásos feliratot karcoltak be. A tűtartó két keskenyebb oldalfelületén gyakorlott kézzel finoman bekar­colt, a nagyszentmiklósi kincs rovásírásos ábécéjének jeleit használó, hosszabb török nyelvű felirat foglal helyet. Ezzel szemben a tűtartó két szélesebb oldalán gyakorlatlanabb kéz nagyobb méretű, erőteljesebben, mélyebben bekarcolt jelek­kel, a magyar rovásírásos ábécét használó rövidebb, magyar nyelvű feliratot vésett be. Ez a mai nyelven a következőképpen értelmezhető: 1. sor Éné­tűi szőnyeg szeni. Karvaly 2. sor apó készítőm. (Harmatta J.:A magyarság őstörténete - Magyar Tudomány 1990/3. szám) NIMRUD Nem csoda, hogy Nimrud, mint ősapa, csupán álomképként él az emlékezetünkben, hisz már Kézai és Anonymus korában a babiloni származásunk bizonyítékainak eltemetésére törekedtek. Kár, mert csak bajt okozott az őstörténeti tévelygés, mondják azok, akik ma fennhangon hirdetik, hogy: „Nimrud király leszármazottai mindazok, akiket ez az öt térkép - a régi történészek írása szerint - apró népekre tördelve említ meg. A Nimrud-i hagyomány szerint az ő két vadász fiának alakja, akik a csodaszarvast űzik, megtalálható mindezeknél a népeknél. Ezt a két Nimrud-fit a magyar mitológia Hunornak és Magyarnak nevezi, mely nevek a mi őstörténelmünk íze szerintiek. Az ősi mítosz tartalma nem zsugorodhat két néptörzsre akkor, midőn azt a törzsek ezrei vallották magukénak. Az a tartalom, amit ma „regének, mondának" nevezünk­ valamikor az élet volt, amit az élet változhatatlan törvényei szabtak meg. A sumer élet az isteni törvények betartása volt. KITA ANTA DIM... miképpen a mennyben - úgy a földön is - mondja a sumer ige. A Csodaszarvas - maga az emberi élet - tele vágyakkal, reménnyel és jó szándékkal. Az űző két testvér pedig a TUDÁS és a MUNKA. A tudás - mely a törvényt, a vallást, az ember-isten kapcsolatot jelentette - munka nélkül nem tudott kenyeret adni az élethez. A hagyomány tehát az élet törvénye volt és ebben a hagyo­mányban megvolt a tudás népe, ahol apáról fiúra szállt a titok, mely a valóságos érték volt. Nagyobb, mint az arany, vagy mint a drágakő. A tudás népe a MAH nevű nép volt, melyet a rómaiak saját nyelvükön „mágus”-nak neveztek. A nép erős volt és gondos­kodott arról, hogy fennmaradjon, hiszen létezése jelentette minden hozzátartozó törzsére nézve a hatalmat. Ezért látja Herodotos azt, hogy „Médiában a mágusok az ország egyik törzsét képezik”. A nim­­rudi hagyomány szerint vette át tehát a Honfoglaló Magyarságnál a sumériai subur-szabir-mágus törzs az uralkodást -hiszen ez teljesen törvényszerű volt. A többi törzsek a Munka részesei voltak. A Mag­ar, vagy Mali- Gar mellett a Hun-Ar, vagy HuniGar (Kun-Gar). De a tudás és a munka egymástól elválaszthatatlan. Éppen úgy, mint az Ikrek csillagképének két testvére, akikkel a hagyomány Nimrud fiait szimbolizálja, így a két testvér is minden kusita népnél a szent hagyomány egymástól elválaszthatatlan alakja. A tudás népénél is és a munka népénél is. Ezért fontos a magyar mitológiában a „Csodaszarvast űző két vadásztestvért”felismerni, mert a „csodaszarvas” - az éghez tartozó s onnan induló mítosz alak -és ő a fontos, mert ő jelképezi a földi ember égből kapott ajándékát, az ÉLETET. A „Csodaszarvas” mítosz nem rege és nem monda. Ez az ősi kusiták vallásszemléletének legbelsőbb tartalma. Nekünk pedig -a pusztulóban levő „tudás­ törzsénél” - a magyarnál - ma azért fontos, mert csak hagyományaink vallásos kegyelettel való ápolása adhat a Nemzetnek erőt arra, hogy öntudatra ébredjen és ne pusz­tuljon, hanem szaporodjon. Hunor és Magyar nyomában­­ a két egytestvér - Nimród fia a Tudás és a Munka az, mely újra életet ad a Magyarnak. Támadj fel ősi Csodaszarvasunk és állj elénk, hogy az ágaid között ragyogó Napisten tündöklése új lendületre bűvöljön minket, hogy fáradha­tatlanul űzzünk - mint az ősi múltból feltámadott és az ősi múlt aranyával ékesített ÚJ ÉLETET. ” Az meg nyilvánvaló, hogy: „A történelem nem épülhet regék sugallta mítoszokra, bár élnek azok ezer esztendők óta a nép ajkán. De ugyanakkor a nemzet története több, talán másabb és érdeke­sebb annál, amit minduntalan adatokkal, tényekkel és tárgyi lele­tekkel kell bizonyítani. Csodálatos dolog, ami a „fecsegésekben” és az emlékezésekben rejlik. Jó testvérével, a teremtő képzelettel együtt jellemet és szellemet formáló volt és lehet akár ma is. Érdemes tehát megismerkedni ezzel a titokzatos „mesevilággal” is. Józsa Judit: Szűcs

Next