Hazanéző, 2010 (21. évfolyam, 1-2. szám)

2010 / 1. szám

hasznosnak bizonyult, mert ebből az összeírásból tudhatjuk meg az udvarhelyszéki, csíki, gyergyói és háromszéki főemberek névsorát. Az első évek után Báthory végül is megenyhült a székelyek irányában, meghallgatta például az aranyosszéki székelyek panaszát, a fejedelmi tisztségviselők és bírák zsarolá­sai ellen védelmébe vette a közösséget. Ezt az intézkedést végül kiterjesztette a többi székely székre is.­ A Habsburgok folyamatos próbálkozása az Erdélyi Fejedelemség bekebelezésre azonban újból csak pénzügyi nehézséget okozott az erdélyieknek, ugyanis III. Murád szultán Erdély adóját az addigi éves szinten fizetendő tízezer forintról tizenöt­ezer forintra emelte. III. Murád török szultán a kerelőszentpáli csatát követően megállapodott egy tartós béke megkötésében, mely béke nyolc évre szólt és ezzel meghosszabbította a drinápolyi egyezséget. Lengyelország királyi trónja ebben az időben megüresedett, ugyanis II. Zsigmond király halálával 1572. július 7-én kihalt a Jagelló család és a lengyel nemesség láza­san kereste, hogy ki kerülhetne Lengyelország trónjára. Ezt megelőző időben ugyanis a Rettenetes Iván, vagy másképpen Rettegett Iván cár vezette Oroszország Litvánia jelentős részét elfoglalta és joggal tartott attól a lengyel nemesség, hogy hamarosan Lengyelországot is meg fogják támadni az oroszok. A lengyel szejm (országgyűlés) első választása Anjou Valois Henrikre, IX. Károly francia király testvérére esett, de alig foglalta el a lengyel trónt Henrik király, hamarosan le is mondott - ugyanis időközben meghalt testvére, IX. Károly, Franciaország királya -, Lengyelország helyett Franciaországot választotta. A lengyel szejm végül 1575. december 14-én Krakkóban úgy döntött, hogy Báthory Istvánt, Erdély fejedelmét választja meg lengyel királynak. Ezt megelőzően a len­gyel szejm egy része megválasztotta Habsburg Miksát lengyel királynak, de a lengyelek nagy részének felháborodása miatt a szejm visszavonta határozatát és azzal a feltétellel választotta meg Báthory Istvánt, hogy feleségül veszi Jagelló Annát, a híres lengyel Jagelló dinasztia utolsó tagját. Báthory István az erdélyi országgyűlésen, 1576. január 16-án Medgyesen bejelentet­te, hogy a lengyelek királyukká választották, ezért amellett, hogy most már hivatalosan is felveszi Erdély fejedelmi címét (mely fejedelmi címet a Habsburgok nem akarták elismerni, hanem csak Erdély vajdája címmel illették), és kérte az erdélyi rendeket, hogy ebben a minőségben is erősítsék meg. Báthory kérte továbbá az erdélyi rendeket, hogy az erdélyi fejedelemség vezetését testvérbátyjára, Báthory Kristóf vajdára bízzák. Báthory István ezt követően Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege, Oroszország, Poroszország, Kijev, Volhínia, Podlasie és Livónia ura, illetve Erdély fejedelme címet kezdte használni. Az Erdélyi Fejedelemséget Báthory Kristóf vajdaként irányította egészen 1581-ben bekövetkezett haláláig. Báthory István azonban lengyel királyként továbbra is irányította az Erdélyi Fejedelemség ügyeit egészen 1586-ben bekövezett halálig. Báthory Kristóf 1572- ben született fiát, Báthory Zsigmondot 1581-ben megválasztatta Erdély fejedelmének, de a kiskorú mellé egy tizenkét tagból álló kormányzótanácsot nevez ki, melynek vezetője Csáky Dénes és Bocskai István. Báthory István 1583-ban a kormányzótanácsot átalakította, melynek tagjai Kendi Sándor, Kovacsóczy Farkas és Sombori László lettek. Bocskai István 1584-ig a fejedelmi udvar udvarmesteri tisztét töltötte be, majd ezt követően egy kissé visz­­szavonult, ugyanis megnősült. A háromtagú tanács tagjai, mindhárman a padovai egyetem hallgatói voltak, vagyis Báthory István egyetemista kollégái voltak. A hármas tanács tagjai mindnyájan reformátusok voltak, Báthory Zsigmond viszont római katolikus, aki még kisko­rában sok jezsuitával vette körül magát, ami miatt a hármastanács és a kiskorú fejedelem egymástól egyre jobban elhidegült. A hármastanács helyébe az erdélyi országgyűlés 1585- ben Giczy Jánost nevezte ki a kiskorú fejedelem megsegítésére, de az ellentét a Báthory Zsigmond és az erdélyi rendek között egyre csak nőtt, részben a fejedelmi udvarban lévő jezsuita papok miatt. Az erdélyi országgyűlés 1588. decemberi ülésén nagykorúsította Báthory Zsigmondot azzal a kikötéssel, hogy a tanácsosai nélkül ne tegyen semmilyen fontos lépést az erdélyi politikában és a jezsuitákat környezetéből távolítsa el. Báthory István erdélyi fejedelem 1576. március 15-én elhagyta Erdélyt, azzal a céllal, hogy foglalja el Lengyelország trónját. Báthory István lengyel királlyá választásában nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy Báthory hajlandó volt feleségül venni a lengyel királyi származású Jagelló Annát, aki félig-meddig a Piast dinasztia leszármazottja is volt, de aki nem volt már fiatal, és szépnek sem mondta senki. Nem véletlen, hogy a Báthory István és Jagelló Anna frigyét nem kísérte gyermekáldás. A lengyelek, akik a népvándorlás korában telepedtek meg a Visztula és a Wartice folyók vidékén, eleinte törzsekben éltek, de már a IX. században a paraszt származású Piast vezetésével megkezdték államalapítási kísérleteiket. Piast leszármazottja Misiszláv, aki még Ottó német császár hűbérese volt, felvette a keresztény hitet és jelentős lépéseket tett a lengyel államiság megteremtésben. Misiszláv utóda I. Boleszláv, akit mellékneveként Chrobry, vagyis Hős néven is tiszteltek, felvette a lengyel királyi címet. 992-1025 között uralkodott oly módon, hogy önállóvá tette Lengyelországot, elfoglalva Pomerániát, Sziléziát, Krakkót és Kijevet is. A Piast dinasztiából származó I. Kázmér lengyel király szerepe a magyarság szempontjából azért is fontos, mert az ő udvarába menekültek Vazul fiai, akik később I. András és I. Béla magyar király néven váltak ismerté a történelemben. Mind a ketten lengyel segítséggel jutottak a magyar trónra. A Piast dinasztia Nagy Kázmér király halálával kihalt. Nagy Kázmér halála után Lengyelország trónjára Nagy Lajos magyar király került 1370-től, akinek uralkodása alatt Magyarország és Lengyelország perszonálunióban volt, sőt egy bizonyos ideig a nápolyi királyság is idetartozott. Erre az időszakra mondják, hogy a Magyar Királyságot három tenger mosta. Nem mehetünk el szó nélkül a Felipe Fernández-Armesto szerkesztette Európa népei című könyve mellett (melyet a Corvina Kiadó Kft. adott ki 1995-ben, a londoni 1994-es kiadás alapján) főleg azért, mert még csak meg sem említi, hogy az Anjou házi, de magyar Nagy Lajos király Lengyelország királya is volt. Nem említik azt, hogy a lengyel Jagellók közül I. Ulászló és II. Ulászló Magyarország királyai voltak. (Az Ulászló királyok számozása a lengyel és magyar történelemben más és más.) I. Jagelló Ulászló litván herceg feleségül vette Nagy Lajos magyar király leányát, Hedviget, őt 1386-ban Krakkóban II. Ulászló néven lengyel királynak megkoronáztak. Mint ahogy nem említik azt sem, hogy a Jagello­­dinasztia (1385-1572) fiú ágon történő kihalása után Báthory István Erdély fejedelme lett 1576-tól Lengyelország királya.10 A cári Oroszország 1558-ban háborút indított a Balti-tengeri Libau (ma Liepaja, Lettországban) és Narva (ma Észtországban) közötti partszakasz megszerzéséért. A Balti­­-tenger melléki városok szoros szövetséget hoztak létre az orosz invázió ellensúlyozására, de szövetségkötésüknek nem lett eredménye, ugyanis IV. (Rettegett) Iván orosz cár csapa­taitól súlyos vereséget szenvedtek és Narva, Felin stb. városai és várai az oroszok kezébe került. A Balti-tenger környéki városok és várak, hogy elkerülhessék az orosz uralom alá való kerülést, felajánlották Svédországnak, illetve Lengyelországnak, hogy szívesen lenné­nek vazallusaik, amennyiben e két erős hatalom meg tudja védeni őket attól, hogy az oro­szok fennhatósága alá kerüljenek. A Balti-tenger melléki népek az 1561. november 28-i, vilnói (Vilnius) szerződés értelmében a Revei (ma Tallin) központú területek Svédország, a Riga központtal megjelölt területek pedig Lengyelország befolyása alá kerültek. A kezdeti orosz-balti háború ezzel elmérgesedett, mivel már nem a Livón Rend konföderációja állt szemben a cári Oroszországgal, hanem egyrészt Oroszország-Svédország, másrészt pedig Oroszország- Lengyelország között kezdődött el a Balti-tenger környékének birtoklásáért, folytatott harc. A Litván Nagyhercegség eleinte nem akart háborúba keveredni a cári Oroszországgal, békéltető tárgyalásokat javasolt IV. Iván orosz cárnak, ezért fel is aján­lották, hogy hajlandóak területük egy részét átengedni az oroszoknak, de Rettenetes Iván határozottan visszautasította a litván delegáció kezdeményezését. A litvánoknak nem maradt más választásuk, kénytelenek voltak közeledni az erős Lengyelország felé, remél­ve, hogy ezzel sikerül megvédeni területeiket a terjeszkedő oroszoktól. Ilyen előzmények mellett kötötték meg Lublinban a lengyel-litván reáluniót. Rettenetes Iván orosz cár azonban továbbra is folyamatosan támadta a Balti-tenger melléki várakat és városokat, elfoglalva a stratégiai fontosságú Nyugat-Dvina völgyében elhelyezkedő Vityibeszk, Polock, Dünaburg, Weissenstein, Pernau városait 1573-1575 között. IV. Iván nem elégedett meg azonban ezekkel a városokkal sem, hanem 1577-ben személyes vezetésével kegyetlen ostromló harcban már Revei (ma Tallin) fontos városát is meg akarta hódítani. Báthory István éppen ebben az időben kénytelen engedelmességre kényszeríteni Danzig (Gdanszk) városát, ugyanis IV. Iván kihasználva, hogy a lengyelek Danzig ostromá­val vannak elfoglalva, továbbra is keményen támadja Revei városát. Báthory mint lengyel király kénytelen legjobb erdélyi katonáit is meghívni az lengyel-orosz háború sikeres megvívása érdekében. Báthory István mint erdélyi fejedelem a legjobb katonáit válogatta ki és vitte magával Lengyelországba, hogy elfoglalja a lengyel királyi trónt Krakkóban. „Az erdélyi katonákat az uralkodó egyik unokaöccse, Báthory Boldizsár, továbbá Wesselényi Ferenc, Székely Mózes, Károlyi István, Bornemissza János és Rácz Bálint és más csapatvezérek vitték Lengyelországba. Jelentős pénztámogatást is küldtek Erdélyből a hadakozáshoz. Mintegy 5 000 erdélyi harcos küzdött Lengyelországban, jelentős rész­ben székelyek, akik közül sokan kaptak hadi tetteikért nemességet, birtokadományokat, különböző katonai és politikai tisztségeket. Különösen kitűnt a harcokban az egyszerű származású, de később magát a fejedelemségig felküzdő Székely Mózes."11 Itt kezdett emelkedni a társadalmi ranglétrán egyébképpen Bethlen Farkas, a későbbi nagyhírű fejedelem, Bethlen Gábor édesapja is és még sokan mások. Az eddig felsorolta­kon kívül meg kell említeni a kor legvitézebb magyar katonáit, mint Bánffi György, Bánffi Kristóf, Borbély György, Gyulafi László, a Székelyföldről Székely Mózesen kívül ott volt Kornis Farkas, Perneszi István, Mihályfi János, Lázár András, Becz Imre, Mikó Miklós, Daczó Péter, valamint nagyszámú székely darabont (gyalogos), akik szintén Báthory István seregében harcoltak. Báthory első ténykedései közé tartozik, hogy megszervezi a lengyel királyi és az erdé­lyi fejedelmi kancelláriát. Az erdélyi kancellária vezetője Berzeviczy Márton kancellár volt. Berzeviczy mellett ott találjuk a kor egyik kiemelkedő magyar íróját és történészét, Gyulai Pált. Az erdélyi kancellária megszervezésével Báthory István továbbra is tevőlegesen irányította Erdélyt, a fontosabb döntések nélküle nem születhettek meg. A kancellária megszervezése után alaposan átrendezi a lengyel-magyar sereget. Az addig csak túl­nyomórészt lovasságból álló lengyel csapatok mellé megteremti az ütőképes gyalogsá­got, mely gyalogság zöme erdélyi székelyekből és magyarokból tevődött össze. Báthory tudatában volt annak, hogy ütőképes gyalogság nélkül nem képes sikerrel megvívni a Balti-tenger melléki várakat. Az 1576-1577-es ostrom végül azzal zárult, hogy Danzig városa elfogadta Báthory békefeltételeit és 1577. december 17-én letette a hűségesküt és elismerte a lengyel fennhatóságot. Báthory, alighogy Lengyelország trónjára lépett, igyekezett megerősíteni a lengyel nemzeti érdekeket mind a németekkel, mind az oroszok­kal szemben is. Sikeresen fejezte be a Visztula torkolatánál lévő híres kereskedőváros, Danzig, vagy másképpen nevezve Gdansk ostromát, ugyanis a város német lakossága nem akarta elismerni a lengyel király hatalmát.

Next