Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-04-09 / 15. szám
234 HAZÁNK S A KÜLFÖLD A vidéki, ha fel akarja a pesti úgynevezett „kerepesuti temetőben“ mindnyájunk halottjait, s azok közt Reviczky sírját is keresni, csak arról tudakozódjék a felügyelői irodában , merre nyugszóKingston világításáról még eddigelé senki sem gondoskodott, s aki éjjel kóborol és akkor, mikor a hold nem világít, saját lámpájával kénytelen útját keresgélni. Az utcák eredetileg téglával rakták ki, de a hegyekből az esős évszakban leömlő víztömeg úgy feltöltötte azokat már homokkal, miként sok helyütt még a főutcákban is bokáig ér ez, s azt mondják, hogy esős időben csak ladikon lehet sok helyen átkelni. Minden ház ajtajába 3 vagy 4 kőlépcső vezetne fel, de ezek nagy része oly bomlott állapotban van, miként az embert úgy húzzák fel sok helyütt a házba, s ha belőle ki akar jönni, le kell ugrania. Szóval minden, amit Kingston részére kedvezőt mondhatunk, az gyönyörű fekvése, és utcáinak szabályos egyenes négyszögekbe vágó helyezése; azonban mindezt szívesen nélkülöznék, ha egy kis rendet, tisztaságot, és kényelmet kapnánk helyette, különösen ha néhány árnyas fát lehetne találni, melyek lombjai alatt a rémséges napsugarak elöl menekülhetnénk. A város főpiaca csak meglehetős tér, de egyetlen egy fa sincsen rajta, s így Kingston valóságos kis Sahara, minden szép fekvése mellett is. Csaknem örökösen szél fút az utcákon, mely a homokot aztán füleinkbe, szemünkbe, orrunkba, s kávénkba hordja, s csak azt lehet csodálni, hogy nem unják meg az életet azon szerencsétlenek, kiket sorsuk csillagzata ezen partra vetett ki. Hozzá még egyremásra holnaponként 10—12 földrengés szokott történni, s igy, mikor az ember este ágyába fekszik, szép alkalma van örökké az élet bizonytalansága felől álmodozni. Régészek, s atalán oly egyének, kik pusztulás és bomladozás közt képzelik az Eldorádot, áldozzák fel a világ minden kincsét, s ne mulaszszák el Kingstont meglátogatni, úgy fogják találni, hogy a város építészete a legcsudálatosb styleket tartalmazza, s a legnagyobb fejtörés mellett is sok időbe és gondba kerülne ezeket osztályozni s köztök a szükséges elkülönítő vonalt húzni. Tetejük részint csúcsban végződik, részint pedig lapos s óriási mozaikban rakva, színes kövek, cserepek téglák és mészből, mig sokat csaknem házmagasságu sáncok — azaz szemétdombok — fognak könnk az 1864-ben elhunytak? Még több tört remény sirkantjára is fog ott akadni: a Zilahy Károly, Bajza Jenő és Vizkelety Béláéra.rúl minden irányban, s ismét mások valóságos kőfalakkal evedzvék, s tetejök üveg darabokkal és cserepekkel van elpallisadirozva, alkalmasint, hogy a lakókat emlékeztessék az egykori dicső Champagni- és Burgundi-világra, melyről fájdalom, a jelenkornak csak ilyféle hagyomány adhat némi fogalmat. A bomladozó és roskadt kapukon óriási vaspántok láthatók, és súlyos kulcsok, melyeket mindazáltal csak gőzerővel lehetne már forgatni a zárban, úgy megrozsdásította őket az idő vasfoga. Festéknek sehol sem láthatni már nyomát az ablakokon vagy kapukon, s bármely néven nevezhető javítást oly pontosan mellőzött a lakosság, hogy 50 éves házak 500 éveseknek látszanak, sőt sok anynyira romban hever, miként az ablak lyukain nagy fák nőttek ki, s benső üregei gyíkok és denevérek tanyáivá lőnek. S mindezek az egykor gazdagok lakásai, s ezeket bemutatva, minden szó nélkül is képzelheti az olvasó, hogy néznek ki a szegények viskói, a kunyhók és faházak. A templomok és kőépületek nincsenek ugyan annyira elhanyagolva s szétomladozva, mint a magánházak nagy része, mindazáltal szintén rosz karban vannak, és sokkal idősbebnek látszanak, mint a minők valóban. Tán az egész városban a tengerparti boltokat tartják legjobb rendben, miből aztán még nem következik természetesen, hogy ezek is jók, mert egy harmadrendű magyar város boltjaival nem állhatják ki a versenyt. Tán legjobbak lehetne képzelni és felfogni Kingstont, ha azt hitetnénk el magunkkal, hogy a várost oda érkeztünket megelőzőleg valamely hatalmas ellenség egy holnapig szünet nélkül bombázta; ily hiedelem aztán némileg természetes magyarázatul szolgálna a város jelen kinézésére s épületei állapotára de más nem. Még csak azt jegyezzük meg, hogy a város minden érdekes tornyát meg lehet nézni egy óra alatt; s ezt már megtévén, szabadjon most lakóiról is néhány szót ide írnom. A kingstoni s egyátalán a jamaikai lakosoknak semmi fogalma sincsen az idő becséről; s ha valamely vidéki vetődik közéjök, kénytelen ő is elhitetni magával, hogy az időnek akár reá, akár másokra nézve becse vagy haszna nem lehet. Ideje Új-Yorkból Új-Granadába. (Folytatás.)