Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-06-10 / 23. szám
354 HAZÁNK S A KÜLFÖLD vés azon adat, melyet itt róla elősorolhatunk s a többire nézve azon idők történetleirásaira vagyunk kénytelenek az olvasót utasítani. Yukovics Sebő 1811-ben Fiuméban született, tehát azon kikötővárosban, melynek birtokáért annyi keserűség folyt s melynek szülöttei önmaguk Magyarországhoz tartozóknak vallják magukat. Mint megyei hivatalnok Temesben működött, hol alispánná lett s mint ilyen erélyes és mindenek fölött „igazságos“ működése miatt ma is kedves emlékében él a bánságiaknak. 1843-ban a közbizalom a pozsonyi országgyűlésre követteül választá meg, hol mindig a kitűnők , mindig a szabadelvű előharcosok sorában állt. Szónoklása oly ékes, hangja oly kellemes volt, hogy „országgyűlési csengetyűnek“ nevezték, mely címét Lisznyai Kálmán az 1848-diki országgyűlési „Emlékkönyvben“ meg is énekelte. Midőn 1848-ban az új törvények szentesítése után kitört az alvidéki lázadás, melynek lecsendesítése Csernovics Péternek minden buzgalma dacára sem sikerült, a magyar kormány május 24- dikén Vukovics Sebő akkori temesmegyei alispánt is kormánybiztossá nevezte ki a Csernovicséhoz hasonló hatalommal — s miként, nemzetünk történeteinek legnagyobb ismerője megjegyzi, — ő volt azon férfi, kinél jobbra, alkalmasabbra nem eshetett volna a kormány választása. Ő jellemének tisztasága és szilárdsága, hivatali buzgalmának fáradhatlansága s részrehajlatlan igazságszerete által méltán bírta az alvidék bizalmát s becsülését, s bár születésre nézve ő maga is szerb, de mint elfogulatlan s önzéstől nem vezérlett hazafi, ő a bujtogatók által felidézett lázadás erélyes elnyomását ajánlotta a kormánynak, mióta az elszakadási tervek nyilvánosakká lettek. Most tehát azon reményben ruházta fel őt a kormány teljes hatalommal, — a Bánságot rendelvén működési teréül, — hogy igazságszeretettel párosult erélye meghozandja az óhajtott eredményt, — mi hogy nem történt, nem az ő hibája, miként tudjuk. Vukovics 1849-ben, az akkori magyar minisz- A cseré n Elbe Csinos alakú kis pipa volt, elismert jóságu selmeci agyagból égetve, szára választóvízzel s két vörös selyemrojttal cifrázva. Magára a pipára kevés cifrázatot tett a pipagyártó. Egyszerű kis pipa volt ez. Valami bátyus zsidó hordozta olcsó árui közt, teriumban állást foglalt s az igazságügyi tárcát vezette. E korból az igazságszolgáltatás s a törvényszékek szervezése képezék működésének egyik részét. Az események szomorúra fordulása után hosszú ideig a hazában bujdosott, miglen 1850-ben sikerült külföldre menekülnie, s itt előbb Párisban, később pedig Londonban telepedett meg, hol a hazájába fejedelmi kegy folytán nemsokára viszszatérő Rónayval 14 évig tartott — s ezután is tartandó — barátságos viszonya enyhitette némileg száműzetése keserveit. Vukovicsot a magyar emigrátió főbb tagjai közt azok közül valónak tartották, kik nem tartoztak az úgynevezett „tettpárthoz“, hanem a haza üdvét a törvényesség feltámadásától várták; ily módon politikája várakozásból állott, azon szent meggyőződésben , hogy a természetben, mind a nemzetet, mind az osztrák birodalom erejét emésztő kormánynak önmagában kell összeroskadnia, mely pártnak Mészáros Lázárral együtt híve volt; vezetője nem lehetett, mert e párt épen abból állott, hogy nem mozgott, tehát vezetni sem kellett azt. Mint oly férfi azonban, aki lelkének egész hevével hazája üdvén csüngött, távolból is nagy figyelemmel kisérte mindazt, a mi itthon az anyagi és szellemi téren való haladásban a nemzet üdvére reményt nyújthatott, s mint mások, ő is tanulmányai tárgyává téve a külföld intézményeit s államszerkezeteit, mely tanulmányok azon meggyőződésre vezérelték , hogy a magyar államélet csak saját lételének csíráiból fejlődhetik ki. — Vukovics irodalmi működéséből itt csak a„Hon“ba írt számos és figyelmet keltett cikkeit említjük. Mielőtt bevégeznék sorainkat e kitűnő hazánkfiáról, kiben a fejedelmi kegy hasznos, higgadt, bölcs s a tapasztalás nagy oskolájában sokat tanult fiát fogja hazájának visszaadni, — még csak néhány sort idézünk Szemere Bertalan „Lombok és Tövisek“ címü verseiből, melyet száműzetésében irt Vukovicsra: Mint egy csillag lengtél kéklő egünk fölött. Példa, hogy fájtul nem függ a hazafiság! p pp az élés. Amig végre Kardóra, a Réz hegység egyik kis jelentéktelen városkájába került vele s ott egy pár krajcárért egy suhanc kezébe került. Ez a suhanc a kardói jegyző fia volt, a borzas fejű, élénk szemű és korához képest hosszúra megnőtt Lajos. A fiú szíve dobogott, midőn pitykés dől-