Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-11-21 / 47. szám
738 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. metszik át egymást, mi azt gyanittatja velünk, hogy e helység is egyike azon újabb gyarmatosításoknak, melyek a törökök kiűzetése után keletkeztek , a midőn már minden helység alapításánál is bizonyos szépészeti szabályok vétettek tekintetbe; mezővárossá is csak nemrégen lett. Telepítése felől különböző vélemény uralkodik; többek állítása szerint mintegy 200 évvel telepedtek először a szerbek, később 1801-ik évben kezdettek a magyarok s egyéb nemzetbeliek ; ez időtől fogva terjedelmében oly igen növekedett, hogy immár 1167 házból álló községgé jön, 1808-ban szabályoztatott, ekkor esett a Száraz-ér keresztül benne. Úrbéri községgé 1773-ik évben jön, várossá pedig 1839 ben. Földesura a kir. kincstár. Képünk a város középpontján levő tágas piacot mutatja , melynek közepét a római katholikus szentegyház foglalja el, mely 1810ik évben a község és kincstár által alapittatott a szt. háromság tiszteletére , a Csanádi püspökség makói esperesi kerületébe tartozik, s az egyházi ügyek vezetésére egy rendes lelkészszel s egy káplánnal bir. Túl rajta lászik a katholikus plébánia lak s mellette az iskola ; odébb a templom háta mögött csinos kis sétány van, s előtte a templommal szemben a városi nagy vendéglő, s a városháza. A város közepén keresztül vonul az úgynevezett „Száraz-Ér“, mely Aradnál szakad ki a Marosból, s Tornya, Battonya, Kovácsháza, Tótkomlós mellett elmenvén, a Földeáki réten enyészik el. Ma már el lévén töltve a torkolatra, csak eső és hóviz szokott benne lenni. Ezen keresztül a főutcáni közlekedést, a képünk előterében látható kőhíd, a mellékutcákban pedig faluddal s pallókkal tartják fenn. A piacon levő kath. templomon kívül van még a nem egyesült óhitüeknek egy csinos, ennél sokkal nagyobb templomuk, iskolájuk s plebániájok. A görög nem egyesültek már régebben birnak itt egyházzal, mely a hold, szűz születését ünnepli s 1794-ik évben keletkezett, az aradi gör. keleti püspökséghez tartozik, 3 rendes lelkészszel s segédkáplánnal; valamint a reformátusoknak is, kik a tiszántúli superintendentia békés-bánáti egyházkerületéhez tartoznak, s itt csak egy kisszerű templommal birnak, egy rendes lelkészszel; azelőtt a dombegyházi anyaközséghez tartoztak. Van itt továbbá királyi posta- és szolgabirói járási hivatal. 1839-ben történt várossá emeltetése óta hetivásárjait minden hétfőn tartja. Országos vására pedig 3 van. Az 1850-ik év végével bevégzett népszámlálás szerint találtatik Battonyán családfő 2223, összes lélekszáma 7364, melyből nemzetre nézve van 3319 magyar, 51 német, 158 tót, 2193 szerb, 1538 román, 102 zsidó, 1 bolgár,a vallásra nézve pedig r. kath. 3174, görög egyesült 2, reform. 304, evang. 48, gr. n. e. 3734, zsidó 102. Iskolák : 2 r. kath., 1 g. n. e., 1 reform., összesen 4 elemi iskolája van 4 tanítóval, melyben 1850-ben 218 fiú és 100 leány, összesen 318 gyermek nyert oktatást; azóta hisszük, hogy a népesség arányához ezen számok is közelebb jöttek. Határa valamivel emelkedettebb, mint a Marosmelléki helységeké, s nem is oly termékeny, de kellő művelés mellett mindent bőven terem. . Zombory Gusztáv: A magyar emigrátió viszontagságai történetéből. Törökországban. III. (Folytatás.) Egy rejtélyes történet. A magyar kormány egyik ügynökéről. Mielőtt azonban Kossuthot és bajtársait tengeri utjukon száműzetésük újabb helyeire s történeteik másik szakába követnek, bizonyos, épen oly feltűnő, mint rejtélyes esetről s annak máig is talányszerű hőséről kell megemlékeznünk. Ez Bratichnak az osztrákok által történt elfogatása, ami ugyan szorosan nem tartozik menekültjeink történetéhez, de mert épen azoknak Törökországban tartózkodásukkor történt, tehát ide igtatjuk. Forradalmi emlékirataink bőven emlékszenek azon, a világ minden részéből Debrecenbe sereglett idegenekről, kik 1849 első évnegyedében szolgálataikat a magyar kormánynak felajánlották, majd mint harcosok, majd mint diplomatiai ügynökök, majd mint titkos posták és kémek. Ez utóbbiak közt volt valami Bratics is, kiről magyar körökben az volt az átalános hiedelem, hogy részünkről alkalmaztatást nem nyert. Ez embert az osztrákok a trieszti Lloyd-társulat egyik gőzösén, 1849 vége felé Galacon alól el-