Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1870-06-30 / 26. szám
Hazánk , a Külföld. Ismeretterjesztő, szépirodalmi és társaséleti Illusztrált hetilap. 26. szám. Pest, 1870. Junius 30. VI. évfolyam. Máramarosi oláh nők. Máramarosból esztendőnként a fa- és sószállitással 4—5000 román és ruthén testvérünk látogatja meg a Tiszán az alföldet, így a Tisza két oldala vidéke ismeri őket, s mindnyájukat románoknak gondolja, azért „oláhság“-nak nevezi ; pedig a fentebbi számnak felét sem teszi ki a románság. Míg hát ezen vizi utasok, kik az ország dolgában fáradoznak, mert bizony fontos dolog minden tekintetben a jó,ismeretesek, addig nejeik legkevésbbé sem.Most azért szólunk az otthon maradt nőkről ezúttal : a román nőkről. Férjeik távollétében ők viszik a házi gondot: földészkednek, kaszálnak, kapálnak,fonnak, szőnek, a kertet mivelik, s annak fölösleges terményét s más aprólékost hetenkint a szigeti piacra beviszik. Képcsoportunk épen ily vásári jelenetet ábrázol. Az öreg, jóképű mámi a maga szőtte-fonta subájában csendesen ül a kosár duplec (kukoricita pepo vagy meló pepo) mellett, mely megsülve, még a híres és gazdag Debrecenben is oly kedves. A többi három nő : két leány és egy menyecske, már túltettek áruikon. Az egyik — az átalvetős, csinos menyecske — bizonyosan vett egy kis tömjént a templom számára; nemkülönben a nagyobbik leány is egy kis viasz gyertyát, mit gubája alatt rejteget; a kis lány pedig ing hímzésre piros pamutot, ki talán azért szomorú,hogy már otthon édesanyja várja. Amennyiben lapcsoportunk a vásári jelenetből egy „harapást” jelez, talán nagyon röviden szólhatunk Sziget országos vásáráról is. Nincs édes hazánkban határszéli város, melynek népesebb vására volna, mint Szigetnek, mert ide Gácsországból, Bukovinából, Oláh- és Erdély országból seregei a nép; azonkivül Szatmár-, Ugocsa-, Ung-, Beregmegyékből is sokan felkeresik. Szarvasmarha és kis mokánylóvására igen hires. Mint marosi oli'tli nők. (Fénykép útmn.) 2ti