Hazánk, 1898. december (5. évfolyam, 288-315. szám)
1898-12-01 / 288. szám
288. SZÁM. 898 ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, DECZEMBER I. HAZÁNK B««rke»steang: ó-utoia II. ax. ELŐFIZETÉSI ÁR.Egy irrt 14 írt. rutin 7 Irt. Nipiftirt 3 irt so ír. Egy lón i irt so ír. Egye« ezim Ara 4 kr. — Kéziratok nem adatnak hisza. Kiadóhivatal: ö-ntona 1» aa. a sérthetlenség. Irta : Günther Antal. Budapest, november 30. Nem tudom, mi megdöbbentőbb abban a véleményes jelentésben, melyet Rakovszky István mentelmi ügyében az e kérdések intézésére hivatott képviselőházi bizottság többsége terjesztett elő. A közjogi és általában a jogi tudásnak az a hiánya-e, mely abban érvényesül, vagy az a politikai nihilizmus-e, mely annak okoskodását jellemzi. Csak egy bizonyos előttem. Az, hogy a legnagyobb fokú politikai célzatosság sem magyarázza meg a jogi tudásnak ily hihetetlenül kezdetleges mérvét és fokát. Viszont azonban kétségtelen, hogy a jogi készültségnek az az elemi ismereteken is alul maradó mértéke, mely e véleményes jelentésben megnyilatkozik, érthetővé teszi azt a politikai nihilizmust is, mely azon végigvonul. E véleményes jelentés legközelebb a Ház tárgyalása alá kerül. Alkalomszerűnek tartom, hogy foglalkozzam vele. Az, amit Rakovszky István ellen november 22-ikén, mikor a képviselőim ülésére ment, a rendőrség elkövetett, a mentelmi jognak azt az elvét érinti, mely az országgyűlési salvus conductus intézményének legelső és legközvetlenebb fejleményét állapítja meg. Nézzük meg, miként áll ez a kérdés a mi közjogunk szerint ? Miért védelmezte már a mi ősi közjogunk az országgyűlés tagját minden erőszak ellen nemcsak a nemzetgyűlésben, hanem akkor is, mikor oda megy vagy onnan távozik? Mert az a jog, melyet gyakorol, nem az ő, hanem a nemzet, illetőleg átruházott hatalomkörben az országgyűlési joga. Már legelső tételes jogszabályaink egyike, az 1507 : XII. t.-czikk jogi kapcsolatot igyekszik létesíteni az országgyűlés egyes tag bántalmazása és a Diaeta tanácskozási szabadsága között. Világos és határozott kifejezésre jut ez a jogi kapcsolat az 1723 : VII. törvényczikkben, mely kimondja, hogy az országgyűlési tagoknak egyéni securitása által az országgyűlés nyugalmát kell biztosítani. Az 1791 : XIII-ik törvényczikk pedig már mint közjogi intézményt szervezi a Salvus conductust, melynek tényezőiként az abban a korban valóban ritka szabatossággal egyrészről a nemzetgyűlésen annak tagjai megjelenési kötelezettségét és ezen kötelezettség akadálytalan gyakorolhatását, másrészről ezzel szerves összeköttetésben az országgyűlési tárgyalások teljes szabadságát jelöli meg. Ez az a forrás, melyből az Anglián kívüli kontinentális parlamenti gyakorlat később az úgynevezett feltételes mentességet fejlesztette ki. Ez a feltételes mentesség abban áll, hogy az országgyűlési tag nem képviselői minőségében elkövetett oly cselekményei miatt, melyek a büntető törvényekbe vagy jogszabályokba ütköznek, csak az országgyűlés illető házának engedelmével vonható üldözés alá. De ez csak fejlemény és nem is feltétlenül szükséges accessorium. Annyira nem az, hogy az angol parlament tulajdonképpen ma sem ismeri azt az immunitást, mely a képviselőt nem e minőségében elkövetett cselekményei miatt a büntető bíróságokkal szemben fedi. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy amaz államokban, ahol a feltételes mentességet megalkották, és nálunk nem volt szükséges a biztosítékot ebben az irányban is kiépíteni. Sőt éppen ellenkezőleg. Azok az abszolút hatalmi tendenciák, melyek bűncselekmények koholása által törekedtek a parlamenti függetlenséget megdönteni, elodázhatatlanul követelték ebben az irányban is a garanciális intézkedéseket. Csak arra akartam rámutatni, hogy különösen nálunk az újabb időben ez a további fejlemény és ez a tisztességes kormányzat és valóban független bíróság mellett nem is feltétlenül szükséges accessorium szinte elhomályosította a tulajdonképpeni alapelvet. Ez az alapelv pedig azt követeli, hogy mindenekelőtt és elsősorban arról kell gondoskodni, hogy az országgyűlés tagjai hivatásuk gyakorlása helyén akadálytalanul és minden megtámadtatás, főleg pedig a hatalom közegeitől eredő megtámadtatás veszélye nélkül megjelenhessenek. Akkor is és fele akkor, mikor nem az országgyűlés tagj ellen a büntető bíróság előtt emelt vád, és ennek következtében esetleges letartóztatásáról, hanem pusztán arról van sz hogy akadálytalanul juthasson oda, az az országgyűlés tanácskozik. Ez nem a feltételes mentesség, bar annak az alapja: az a szorosabb elemben vett biztonság, mely nélkül országgyűlés tanácskozási szabadsága létezik. Ennek a biztonságnak a garanc az angol alkotmányjogban az a szabály képezi, hogy: „it is a breach of the privilege of this hot any person to obstruct and iast members of this house the comn or going from the house.“ A megfelel a nálunk tiz évvel késő 1791 : XIII. törvényczikkben kir lényegileg ugyanazonos elv: ordines citra omne ponendili mentum comparitum diaetal’tia legali cum libertate pertra Itt van lefektetve úgy a parlamenti jogban, ami alkuban is az a máig érve, hogy az országgyűlési tárgyságának legelső feltételein az országgyűlés ülésein akadálytalanul megjelenhessenek. Ez a garanczia legközvetlenebb hatásában úgy nyilvánul, hogy semmiféle hivatalos közegnek nem szabad az országgyűlési tárgyalásra menő tagot még feltartóztatni sem, nem hogy őt bármi címen vagy ürügy alatt inzultálni, vagy bármily intézkedéssel és bármily rövid ideig személyes szabadságában korlátolni volna joga. Távolabbi hatásában pedig akként érvényesül, hogy ha ellene bűnvád emeltetett, a tetten érés esetét kivéve semikor sem szabad őt az országgyűlés engedélye nélkül személyes szabadságától megfosztani. Az elmondottakból egyúttal kiderül az is, hogy aki pedig ezt a garanciát megsérti, az nem az egyes országgyűlési tagnak, hanem annak az országgyűlésnek jogát támadja meg, melyen az egyes tagok akadálytalan megjelenhetése és a tárgyalásoknak ezzel szervi kapcsolatban levő szabadsága a nemzet alkotmányának egyik sarkelvét képezi. Kizárólag és tisztán az országgyűlésen való megjelenés biztonságának kérdésére, az odamenetre és jövetre szorítkozva, mi következik ebből a sarkelvből? Mindenekelőtt és imperative az, hogy a végrehajtó hatalom bármely rendelkező közegének nem szabad az országgyűlés házaihoz vezető utczákat elzárni és ott a közlekedést megakadályozni anélkül, hogy ugyanakkor ne gondoskodnék arról is, hogy az országgyűlés tagjai azonnal felismertessenek s hivatásuk helyén akadálytalanul megjelenhessenek. Ha az utczák elzárása, a közlekedés megakasztása e parancsoló szabály mellőzésével megtörtént, már egymagában ezért a kormányt éri a felelősség és a parlamenttal érvényesítendő felelősség súlya. És ötszeres a felelősség súlya úgy a renelkező miniszerrel, mint alantas közegeiél szemben akkor, ha e mulasztás folyn bármely országgyűlési tag feltartóztva, vagy éppen személyes szabadságául megtámadva lett. Nemcsak a közjogi tudásnak, hanem a jogi érzéknek ugyan minő hiánya kell sok a theoriának felállításához, mely arzelmi bizottság jelentésének okoskoin végig vonul, hogy az országgyűlésiek előbb igazolnia kell magát, hogy ez megtörténte és kegyes elfogadása a rendőrség engedelméből eljuthatoda, ahol megjelennie nemcsak joga, jelessége is! Micsoda felfordult kezonstrukczió az, mikor egy parlabizottság jelentésében, amely kia parlamentnek egyik legeminencga fölött van hivatva őrködni, azt, hogy nem a hatalom közegeinek essége minden irányban gondolaz iránt, hogy az országgyűlési tag felismertessék, hanem a képvi.