Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1899-04-07 / 83. szám

Melléklet a HAZÁNK 83-ik számához. 1899. ÁPRILIS 7. vita. A földmivelési ,4 képviseőház mai ülése. — Budapest, Április 6. A képviselőház mai ülésének az érdekét és értékét különösen Darányi Ignác­, földmivelési miniszter expozéja adat meg. A földmivelési miniszter a vita harmadik napján szólalt fel, mikor elégséges anyagot vélt felgyűrni az előtte szólók beszédeiben. Darányi Ignácz expozéját osztatlan elismeréssel fogadta a Ház. Immár a harmadik az expozé Darányi Ignácztól, de ily intenzív hatása még egynek sem volt. Ebben nagy része van annak, hogy a földművelési miniszter most két oly akc­ió­­ról számolhatott be, amelyben a mai merkantilis korszakban még a kezdeményezés is nagy érdem. Értjük ezalatt a miniszternek a borhamisítások és a gabonauzsora kérdésében kifejtett épp oly öntudatos, mint erélyes fellépését, amelyet nem sikerült a merkantil liberalizásnak, sem megfél­említéssel, sem a presszió legerősebb eszközeivel leszerelni. Sort tartva a szónokok között, első­sorban Lázár György szű­zbeszédéről emlékezünk meg. Gróf Tisza Lajos utódja, Szeged képviseletében, a Tisza-szabályozás hiányait hozta a Ház elé, majd a sokat emlegetett körtöltés bajaival foglalkozott. Major­ Ferencz egészen feleslegesen vont pár­huzamot az agrárizmus és az indusztrializmus rég kitűzött czéljai és eszközei között. A következő szónok Site Gyula, mély elisme­réssel adózva a földművelésügyi miniszternek, a jégbiztosítás nagy kérdésére hívta fel a minisz­ter figyelmét, ismertetve e téren az OMGE­ kebe­lében folyó tárgyalásokat. Szünet után Darányi miniszter szólalt fel, Sizi Gyulának adott válaszában a miniszter elismeri, hogy a biztosítás ügyét rendezni kell és magáévá teszi azt az agráriusok által régóta hangoztatott nézetet, hogy a biztosítás kérdése csak szövet­kezeti alapon oldható meg. Hosszasan foglalkozik a munkás­kérdéssel, be­hatóan tárgyalja a szőlőtermelés ügyét és a borhamisításokról szólva, beszédének hatása itt érte el tetőpontját. Arra a kijelentésére, hogy e kérdésben marad, ami volt, a támadásokat kiállja, de útjáról le nem tér, az egész Ház zajosan éljenzett. Fokozódott a beszéd hatása, mikor e kérdésnél kiemelve tisztviselőinek, sőt szolgáinak megközelíthetlenségét, utalt arra, hog­y addig lesz miniszter, amíg meggyőződését tettei­vel dokumentálhatja. Egyébként pedig megnyug­tatta a Házat, hogy a borhamisítók ellen indított akc­iójában a belügyminiszter is segíti, ami szin­tén nagy hatást tett a Házra. Kiemelkedő része volt különben beszédének, melyben a szőlő­ügyekkel foglalkozott s itt azt az óhaját fejezte ki, hogy vajha támadna a sző­lészetnek Bezerédj Pálja, aki a selyemtermelést, ezt a fontos nemzetgazdasági ágat, olyan lelke­sedéssel szervezte és teremtette meg, beigtatván azt a nemzeti kereseti ágak virágzó sorába. Darányi nyilatkozatai a gabonauzsoráról, tel­jesen megnyugtatták a Házat s bizonyossá te­szik a közvéleményt, hogy Darányi e téren erélylyel kezdett akc­ióját kitartással folytatja. Teljesen igazat adott a földmivelési miniszter e kérdésben az agráriusok vezérének, gróf Ká­rolyi Sándornak, az intézkedések körül, melye­ket tenni szándékozik, kiemelte a közraktárak, szövetkezetek létesítését, úgy, hogy a délvidék e pusztító réme kiirtható lesz. Melegen emlékezett meg a miniszter a rut­­hén kérdésről és végül nagy megnyugvást kel­tett az a kijelentése, hogy a többi tárcza is fogja támogatni. A beszéd hatása nagy és intenzív volt, s párt­­különbség nélkül mindenki meleg elismeréssel adózott Darányinak, kinek expozéja nyomán az új korszak közgazdasági akc­iója a legszebb re­ményeket ígéri. Barta Ödön rövid, de nagy figyelemmel hall­gatott beszédében rámutatott arra, hogy a mai pénzügyi helyzet mind hatályosan érdekli a szőlő rekonstrukc­iót, ezt a fontos gazdasági ér­deket. Majd Sziták Imre szólott a gabonauzsoráról, követelve a törvényes intézkedéseket a gazda­osztály e tervszerű pusztítása ellen. Végül Marjay Péter beszélt a gabonaárak ter­mészetellenes alakulásáról. Ezzel befejeztetett az általános vita. Tudósításunk a következő : Lázár György beszéde. Lázár György : A költségvetést elfogadja azért és annálfogva, mert általában helyesli azon köz­­gazdasági politikai irányt, a­melyet a földmive­­lésügyi miniszter tárczájának minden ágazatában követ és a­melynek eredménye azon megnyug­vás, a­mely e tárcza vezetésével szemben álta­lában megnyilatkozik. És éppen azért, mert he­lyesli azon közgazdasági politikai irányt, melyet a földművelésügyi­­ miniszter­­követ, éppen úgy mint mások tették, nem szándékozik jelen fel­szólalásának a kritika jellegét adni, csupán az egyszerű figyelmeztetés, szorgalmazás, sürgetés karakterét kívánja ennek adni a Tisza-völgy né­hány fő kérdésére nézve, a­melyek megoldása véleménye szerint, immár elodázhatlannak tűnik fel. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen az, hogy a Tiszának és mellékfolyói­nak azon felső vidékein, amelyekre az ármente­­sítés ki nem terjed, a medreknek oly jelentékeny elfajulásai és átváltoztatásai állottak elő, amelyek­nek folytán a felső vidéknek csapadék­vizei oly óriási tömegekben és oly gyorsan és meglepetés­szerűen tolulnak a Tiszának alsó vidékére, hogy azok kérdésessé teszik az ármentesítési munká­latoknak eddigi eredményét. (Halljuk!) Nemcsak abban rejlik, t. képviselőház, ezen veszély, hogy az alvidék népe kénytelen ezen árhullám ellen óriási befektetésekkel, nagy töltésekkel védekezni, amelyeknek befektetési, fentartási és védelmi költségei ólomkép nehezednek az érdekeltség vállaira, de a legnagyobb veszély abban áll, hogy ezen óriási, gyorsan rohanó árhullám ellen véde­kezni rendkívül nehéz, mindig problematikus és ez növeli azon veszélyt, amelyben az alvidék ár­terei, városai és községei forognak, mert egy ilyen pár napi árhullám megsemmisítheti mind­azon erkölcsi és anyagi javakat, hosszú éveknek munkáját. A felső vidékről lezúduló ezen árhul­lám veszélyeit növeli azon körülmény, hogy a Tiszának azon szabad árterein, a­melyeken eddig a víz kifejlődésének gátja nem volt, mert úgy­szólván mindannyian ármentesítő társulatokká alakultak, amelyek új területeket nyitottak meg a földmivelési kultúrának, de egyúttal emelték a víznek a magasságát, amely ellen véde­kezni kell. Hogy egyebet ne említsek — mert hiszen em­líthetnék több ilyet — itt van mindjárt az ecsédi láp lecsapolásának a kereése. Itt 70000 hold ju­tott ármentesitéshez és így ez valóságos uj hon­foglalásszámba megy; ehhez úgy a t. miniszter urnak, mint azon nemes hazafinak, aki ezen ár­­mentesités élén áll, Károlyi Tibor grófnak őszin­tén gratulálok; kétségtelen azonban, hogy ezen óriási latifundiumnak összes vizet szintén emelik az alsó vidékeknek ár­hullámát, amelynek foly­tán a védekezés még nehezebbé vált. Anélkül, hogy praetensióval léphetnek fel, azon véleményben van, hogy ezen veszély ellen két­féleképen lehet védekezni: első­sorban oly intéz­kedések által, amelyek az alsó Tiszára vonatkoz­nak. Ami igen t. hát, a felső Tiszán ebből a szem­pontból végrehajtandó intézkedéseket illeti, elis­merem azt, hogy a rendkívül nagy nehézségek­kel jár első­sorban is azért, mert a hatályban levő vízjogi törvény erre nézve legális alapot alig nyújt; másodsorban nehézséggel jár azért, mert roppant nehéz érvényesülésében megaka­dályozni azon természettani törvényt, amely szó­­szerint a víztömeg a magasságból teljes erejével­ és teljes bőségével zúdul le. Tudjuk azonban mindnyájan azt, hogy a vízjogi törvény revíziója folyamatban van és hogy úgy a t. Ház, mint az az igen t, miniszter úr módot fog találni arra, hogy ezen revízió alkalmával megadassák a teendő intéz­kedéseknek azon legális alap, amelyre szükség van; addig azonban, amíg ez bekövetkezik, ab­ban a véleményben vagyok hogy a víztechnika mai mai magaslatán a miniszter úr fog módot találni arra, hogy akár a vizek elrekesztése, akár a vízemésztő latifundiumok kisajátítása, akár a fokozatos leeresztés, akár az erdősítés útján megakadályozza azt, hogy a felső vizek árhul­lámai óriási mértékben és meglepetésszerűen toluljanak az alsó vidékekre és ezáltal egyszer s mindenkorra eliminálja azt a veszélyt, amely az alsó vidéket fenyegeti. Ami azon intézkedéseket illeti, amelyek e te­kintetben az alsó Tiszán volnának végrehajtan­­dók, szíves figyelmét felhívom az igen­­. minisz­ter úrnak a szorulatoknak eltávolítására és az átmetszések bővítésére. Itt különösen figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak az algyői szorulatot, amely az alsó vidéknek állandó réme és az át­metszések közül a borsasi átmetszést, amelynek teljes kiépítésével, amely elismerem, folyamatban van, az alsó vidéknek a vizei sokkal gyorsabban fognak lefolyni. Ha ezek kibővittetnek, az átmetszési munká­latok végrehajtatnak és a szorulatok eltávolíttat­nak és ezen munkával parallel a vidéket fenye­geti és ha ezek szerves egészben fognak beil­­lesztetni a szabályozási rendszerbe, akkor a maga fenségében fog előtűnni a Tisza-szabályo- zás azon óriási rendszere, amelyet gr. Széchenyi István kontemplált. Ha a miniszter úr ezt végre­hajtja, amint ed­digi intézkedései után hiszem, hogy végre fogja hajtani, áldást hozó munkát fog végezni, amely ki fogja érdemelni nemcsak az alvidék, de az egész ország háláját. (Igaz ! Úgy van­­ jobbfelül.) A második kérdés, melyre a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét fölhívni kívánja, a Szeged várost övező körtöltés kérdése. A harmadik kérdés, melyről ezúttal szólni kívánok, az alvidék egy régi quaerélája, a magasabb földmívelési, illetőleg gazdasági isko­lák elhelyezésének kérdése. Az alvidéknek egyet­len egy magasabb fokú gazdasági tanintézete nincs. A miniszterelnök program­beszédében ki­jelentette, hogy ő kész támogatni, fejleszteni a magyar mezőgazdaságot, kijelentette, hogy a kormány kész hóna alá nyúlni a magyar mező­gazdának, hogy azt anyagilag és erkölcsile emelje és ezáltal erőssé, kitartóvá tegye azon küzde­lemre, amelyet a mezőgazdaság regenerác­iója érdekében vív. Én azt hiszem, hogy ezen Pro­gramm megvalósításának egyik módja az, hogy a gazdasági ismeretek terjesztésére oly lehetőség adassék, amelynél fogva a leendő gazda azon klíma, azon kereskedelmi és forgalmi viszonyok között szívhassa magába a felsőbb gazdaság műveltség áldásait, ahol azt a jövő életben érté­kesíteni, életbe léptetni kívánja. Kérem a t. mi­niszter úr szíves figyelmét erre a momentumra (Helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz beszéde. Major Ferencz: Már többször adott kifeje­zést annak, hogy a mezőgazdaság virágzását önkéntelenül előtérbe tolják az ipar és kereske­delem fejlődése, és határozottan ki meri mon­dani, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztése úgyszólván első óhaja kell, hogy legyen minden agráriusnak. Nézete szerint, csak látszólagos az ellentét az agrár­érdekek és az ipar és kereskedelem érdeke között, mert minden té­ren és vonalon az ipar és kereskedelem csak támogatja az agrár érdeket. Ma már nincsen létjogosultsága azon elfogult agrár felfogásnak, amidőn az utoló gunyhóban, a legszegényebb .

Next