Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)
1899-04-07 / 83. szám
Melléklet a HAZÁNK 83-ik számához. 1899. ÁPRILIS 7. vita. A földmivelési ,4 képviseőház mai ülése. — Budapest, Április 6. A képviselőház mai ülésének az érdekét és értékét különösen Darányi Ignác, földmivelési miniszter expozéja adat meg. A földmivelési miniszter a vita harmadik napján szólalt fel, mikor elégséges anyagot vélt felgyűrni az előtte szólók beszédeiben. Darányi Ignácz expozéját osztatlan elismeréssel fogadta a Ház. Immár a harmadik az expozé Darányi Ignácztól, de ily intenzív hatása még egynek sem volt. Ebben nagy része van annak, hogy a földművelési miniszter most két oly akcióról számolhatott be, amelyben a mai merkantilis korszakban még a kezdeményezés is nagy érdem. Értjük ezalatt a miniszternek a borhamisítások és a gabonauzsora kérdésében kifejtett épp oly öntudatos, mint erélyes fellépését, amelyet nem sikerült a merkantil liberalizásnak, sem megfélemlítéssel, sem a presszió legerősebb eszközeivel leszerelni. Sort tartva a szónokok között, elsősorban Lázár György szűzbeszédéről emlékezünk meg. Gróf Tisza Lajos utódja, Szeged képviseletében, a Tisza-szabályozás hiányait hozta a Ház elé, majd a sokat emlegetett körtöltés bajaival foglalkozott. Major Ferencz egészen feleslegesen vont párhuzamot az agrárizmus és az indusztrializmus rég kitűzött czéljai és eszközei között. A következő szónok Site Gyula, mély elismeréssel adózva a földművelésügyi miniszternek, a jégbiztosítás nagy kérdésére hívta fel a miniszter figyelmét, ismertetve e téren az OMGE kebelében folyó tárgyalásokat. Szünet után Darányi miniszter szólalt fel, Sizi Gyulának adott válaszában a miniszter elismeri, hogy a biztosítás ügyét rendezni kell és magáévá teszi azt az agráriusok által régóta hangoztatott nézetet, hogy a biztosítás kérdése csak szövetkezeti alapon oldható meg. Hosszasan foglalkozik a munkáskérdéssel, behatóan tárgyalja a szőlőtermelés ügyét és a borhamisításokról szólva, beszédének hatása itt érte el tetőpontját. Arra a kijelentésére, hogy e kérdésben marad, ami volt, a támadásokat kiállja, de útjáról le nem tér, az egész Ház zajosan éljenzett. Fokozódott a beszéd hatása, mikor e kérdésnél kiemelve tisztviselőinek, sőt szolgáinak megközelíthetlenségét, utalt arra, hogy addig lesz miniszter, amíg meggyőződését tetteivel dokumentálhatja. Egyébként pedig megnyugtatta a Házat, hogy a borhamisítók ellen indított akciójában a belügyminiszter is segíti, ami szintén nagy hatást tett a Házra. Kiemelkedő része volt különben beszédének, melyben a szőlőügyekkel foglalkozott s itt azt az óhaját fejezte ki, hogy vajha támadna a szőlészetnek Bezerédj Pálja, aki a selyemtermelést, ezt a fontos nemzetgazdasági ágat, olyan lelkesedéssel szervezte és teremtette meg, beigtatván azt a nemzeti kereseti ágak virágzó sorába. Darányi nyilatkozatai a gabonauzsoráról, teljesen megnyugtatták a Házat s bizonyossá teszik a közvéleményt, hogy Darányi e téren erélylyel kezdett akcióját kitartással folytatja. Teljesen igazat adott a földmivelési miniszter e kérdésben az agráriusok vezérének, gróf Károlyi Sándornak, az intézkedések körül, melyeket tenni szándékozik, kiemelte a közraktárak, szövetkezetek létesítését, úgy, hogy a délvidék e pusztító réme kiirtható lesz. Melegen emlékezett meg a miniszter a ruthén kérdésről és végül nagy megnyugvást keltett az a kijelentése, hogy a többi tárcza is fogja támogatni. A beszéd hatása nagy és intenzív volt, s pártkülönbség nélkül mindenki meleg elismeréssel adózott Darányinak, kinek expozéja nyomán az új korszak közgazdasági akciója a legszebb reményeket ígéri. Barta Ödön rövid, de nagy figyelemmel hallgatott beszédében rámutatott arra, hogy a mai pénzügyi helyzet mind hatályosan érdekli a szőlő rekonstrukciót, ezt a fontos gazdasági érdeket. Majd Sziták Imre szólott a gabonauzsoráról, követelve a törvényes intézkedéseket a gazdaosztály e tervszerű pusztítása ellen. Végül Marjay Péter beszélt a gabonaárak természetellenes alakulásáról. Ezzel befejeztetett az általános vita. Tudósításunk a következő : Lázár György beszéde. Lázár György : A költségvetést elfogadja azért és annálfogva, mert általában helyesli azon közgazdasági politikai irányt, amelyet a földmivelésügyi miniszter tárczájának minden ágazatában követ és amelynek eredménye azon megnyugvás, amely e tárcza vezetésével szemben általában megnyilatkozik. És éppen azért, mert helyesli azon közgazdasági politikai irányt, melyet a földművelésügyi miniszterkövet, éppen úgy mint mások tették, nem szándékozik jelen felszólalásának a kritika jellegét adni, csupán az egyszerű figyelmeztetés, szorgalmazás, sürgetés karakterét kívánja ennek adni a Tisza-völgy néhány fő kérdésére nézve, amelyek megoldása véleménye szerint, immár elodázhatlannak tűnik fel. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen az, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak azon felső vidékein, amelyekre az ármentesítés ki nem terjed, a medreknek oly jelentékeny elfajulásai és átváltoztatásai állottak elő, amelyeknek folytán a felső vidéknek csapadékvizei oly óriási tömegekben és oly gyorsan és meglepetésszerűen tolulnak a Tiszának alsó vidékére, hogy azok kérdésessé teszik az ármentesítési munkálatoknak eddigi eredményét. (Halljuk!) Nemcsak abban rejlik, t. képviselőház, ezen veszély, hogy az alvidék népe kénytelen ezen árhullám ellen óriási befektetésekkel, nagy töltésekkel védekezni, amelyeknek befektetési, fentartási és védelmi költségei ólomkép nehezednek az érdekeltség vállaira, de a legnagyobb veszély abban áll, hogy ezen óriási, gyorsan rohanó árhullám ellen védekezni rendkívül nehéz, mindig problematikus és ez növeli azon veszélyt, amelyben az alvidék árterei, városai és községei forognak, mert egy ilyen pár napi árhullám megsemmisítheti mindazon erkölcsi és anyagi javakat, hosszú éveknek munkáját. A felső vidékről lezúduló ezen árhullám veszélyeit növeli azon körülmény, hogy a Tiszának azon szabad árterein, amelyeken eddig a víz kifejlődésének gátja nem volt, mert úgyszólván mindannyian ármentesítő társulatokká alakultak, amelyek új területeket nyitottak meg a földmivelési kultúrának, de egyúttal emelték a víznek a magasságát, amely ellen védekezni kell. Hogy egyebet ne említsek — mert hiszen említhetnék több ilyet — itt van mindjárt az ecsédi láp lecsapolásának a kereése. Itt 70000 hold jutott ármentesitéshez és így ez valóságos uj honfoglalásszámba megy; ehhez úgy a t. miniszter urnak, mint azon nemes hazafinak, aki ezen ármentesités élén áll, Károlyi Tibor grófnak őszintén gratulálok; kétségtelen azonban, hogy ezen óriási latifundiumnak összes vizet szintén emelik az alsó vidékeknek árhullámát, amelynek folytán a védekezés még nehezebbé vált. Anélkül, hogy praetensióval léphetnek fel, azon véleményben van, hogy ezen veszély ellen kétféleképen lehet védekezni: elsősorban oly intézkedések által, amelyek az alsó Tiszára vonatkoznak. Ami igen t. hát, a felső Tiszán ebből a szempontból végrehajtandó intézkedéseket illeti, elismerem azt, hogy a rendkívül nagy nehézségekkel jár elsősorban is azért, mert a hatályban levő vízjogi törvény erre nézve legális alapot alig nyújt; másodsorban nehézséggel jár azért, mert roppant nehéz érvényesülésében megakadályozni azon természettani törvényt, amely szószerint a víztömeg a magasságból teljes erejével és teljes bőségével zúdul le. Tudjuk azonban mindnyájan azt, hogy a vízjogi törvény revíziója folyamatban van és hogy úgy a t. Ház, mint az az igen t, miniszter úr módot fog találni arra, hogy ezen revízió alkalmával megadassák a teendő intézkedéseknek azon legális alap, amelyre szükség van; addig azonban, amíg ez bekövetkezik, abban a véleményben vagyok hogy a víztechnika mai mai magaslatán a miniszter úr fog módot találni arra, hogy akár a vizek elrekesztése, akár a vízemésztő latifundiumok kisajátítása, akár a fokozatos leeresztés, akár az erdősítés útján megakadályozza azt, hogy a felső vizek árhullámai óriási mértékben és meglepetésszerűen toluljanak az alsó vidékekre és ezáltal egyszer s mindenkorra eliminálja azt a veszélyt, amely az alsó vidéket fenyegeti. Ami azon intézkedéseket illeti, amelyek e tekintetben az alsó Tiszán volnának végrehajtandók, szíves figyelmét felhívom az igen. miniszter úrnak a szorulatoknak eltávolítására és az átmetszések bővítésére. Itt különösen figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak az algyői szorulatot, amely az alsó vidéknek állandó réme és az átmetszések közül a borsasi átmetszést, amelynek teljes kiépítésével, amely elismerem, folyamatban van, az alsó vidéknek a vizei sokkal gyorsabban fognak lefolyni. Ha ezek kibővittetnek, az átmetszési munkálatok végrehajtatnak és a szorulatok eltávolíttatnak és ezen munkával parallel a vidéket fenyegeti és ha ezek szerves egészben fognak beillesztetni a szabályozási rendszerbe, akkor a maga fenségében fog előtűnni a Tisza-szabályo- zás azon óriási rendszere, amelyet gr. Széchenyi István kontemplált. Ha a miniszter úr ezt végrehajtja, amint eddigi intézkedései után hiszem, hogy végre fogja hajtani, áldást hozó munkát fog végezni, amely ki fogja érdemelni nemcsak az alvidék, de az egész ország háláját. (Igaz ! Úgy van jobbfelül.) A második kérdés, melyre a földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét fölhívni kívánja, a Szeged várost övező körtöltés kérdése. A harmadik kérdés, melyről ezúttal szólni kívánok, az alvidék egy régi quaerélája, a magasabb földmívelési, illetőleg gazdasági iskolák elhelyezésének kérdése. Az alvidéknek egyetlen egy magasabb fokú gazdasági tanintézete nincs. A miniszterelnök programbeszédében kijelentette, hogy ő kész támogatni, fejleszteni a magyar mezőgazdaságot, kijelentette, hogy a kormány kész hóna alá nyúlni a magyar mezőgazdának, hogy azt anyagilag és erkölcsile emelje és ezáltal erőssé, kitartóvá tegye azon küzdelemre, amelyet a mezőgazdaság regenerációja érdekében vív. Én azt hiszem, hogy ezen Programm megvalósításának egyik módja az, hogy a gazdasági ismeretek terjesztésére oly lehetőség adassék, amelynél fogva a leendő gazda azon klíma, azon kereskedelmi és forgalmi viszonyok között szívhassa magába a felsőbb gazdaság műveltség áldásait, ahol azt a jövő életben értékesíteni, életbe léptetni kívánja. Kérem a t. miniszter úr szíves figyelmét erre a momentumra (Helyeslés a jobboldalon.) Major Ferencz beszéde. Major Ferencz: Már többször adott kifejezést annak, hogy a mezőgazdaság virágzását önkéntelenül előtérbe tolják az ipar és kereskedelem fejlődése, és határozottan ki meri mondani, hogy az ipar és kereskedelem fejlesztése úgyszólván első óhaja kell, hogy legyen minden agráriusnak. Nézete szerint, csak látszólagos az ellentét az agrárérdekek és az ipar és kereskedelem érdeke között, mert minden téren és vonalon az ipar és kereskedelem csak támogatja az agrár érdeket. Ma már nincsen létjogosultsága azon elfogult agrár felfogásnak, amidőn az utoló gunyhóban, a legszegényebb .