Hazánk, 1899. november (6. évfolyam, 262-287. szám)
1899-11-01 / 262. szám
BUDAPEST, SZERDA HAZÁNK 1899. NOVEMBER 1.262. szán. toll törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. A jogi lakoktatás A tiszáninneni ev. ref. egyházkerületnek 26 tagú küldöttsége tisztelgett ma dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél báró Vay Béla főgondnok vezetése alatt. A küldöttség szónoka, Fejes István sárospataki főiskolai gondnok, hoszszabb beszédet intézett Wlassics miniszterhez és azon kérelmének adott kifejezést, hogy a jog- és államtudományi elméleti államvizsga előadási tervezetében foglalt azon rendelkezés, hogy csak a királyi táblák székhelyein legyen vizsgálófazottság, a törvényjavaslatba ne foglaltassék, mert az a sárospataki jogakadémia létérdekeit hátrányosan érintené. Wlassics miniszter válaszolva, hosszabb beszédet mondott, melyben kijelentette, hogy az ügy jelen stádiumában határozott ígéretet nem tehet, arról azonban biztosítja a küldöttséget, hogy egészulturpolitikájának egyik sarkalatos törekvése erős, vidéki szellemi központoknak teremtése. Beszéde folyamán kijelentette a miniszter, hogy ő ugyan az egyetemi rendszer híve, de mivel ma és még hoszszú ideig két-három újabb egyetem felállításáról — fájdalom — le kell mondani, nem marad más hátra, mint az államot teljes joggal megillető befolyás érvényesítése mellett a már fennálló jogi főiskolákkal a szükséges reformot megvalósítani. Az országos függetlenségi és 48-es párt értekezlete Az országos függetlenségi és 48-as párt november elsején d. u. 5 órakor a kör helyiségében Kossuth Ferencz elnöklete alatt értekezletet tart. Az értekezlet tárgya: az indemnity törvényjavaslat. Vidéki közigazgatás. — A nagyváradi adóhivatal reformja. A nagyváradi adóhivatal reformjára vonatkozólag tegnap tette meg jelentését Bordó Ferencz adóügyi tanácsos. A jelentés szerint a kezelés körül volt eddig sok nehézség. Az adóügyeket nem ügyosztályokként, de kerületenként kellene beosztani s az összes adónemek egy csoportba veendők. Az egyes kerületek beosztását már elkészítette a tanácsos s ennek keresztülvitele czéljából a tervezeti szabályzat illető szakaszainak megváltoztatása vált szükségessé. — Alsófehér megye közgyűlése. Alsófehérmegye törvényhatósági bizottsága a napokban tartotta báró Zeyk József főispán elnöklesével őszi rendes közgyűlését. A közgyűlés elsősorban megállapította a választási fuvardíjakról szóló szabályrendeletet. Zónarendszerüleg 15 kilométerig 4 koronában, 30 kilométerig 6 koronában, 45 kilométerig 8 koronában állapította meg az alapdíjat. Elhatározta, hogy a vármegyeház építésére kisebb függő kölcsönt vesz föl valamelyik vármegyei alapból. Tudomásul vette a vármegyei monográfiát szerkesztő bizottságnak az eddig megjelent füzetekről szóló jelentését és a szerzeknek, Moldován Gergely egyetemi tanárnak, Szilágyi Farkasnak és Lázár István tanárnak a tiszteletdíjakat kiutalványozta. A Bácsmegye közgyűlése Schmausz Endre főispán elnöklete alatt tartott mai közgyűlésen elsősorban a költségvetést vették tárgyalás alá s azt a 37 százalékos pótadóval vita nélkül elfogadták. Az adópénztárnoki állásra Karácsonyi Árpádot választották meg. A városi főgymnasium katholikus jellegének kimondására beadott indítvány és interpellácziónál Mamusich Mátyás prépost kifogásolta a hatóságnak ez ügyben való késedelmezését. A polgármester felvilágosításai következtében a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. A móCSai rémtett. A mócsai vallatás ügyében Komárom meg e választmánya ma tartott ülésén, Sárközy Aurél főispán elnöklete alatt, súlyos ítéletet mondott. Az ügy befejezését a közbejött árvíz és a megyei közgyűlés késleltette, míg végre ma megtörtént a döntés. A fegyelmi választmány egész délelőtt az iratok tanulmányozásával foglalkozott és azután egyhangúlag azt az ítéletet mondta ki, hogy a Mócsán elkövetett embertelenségek miatt Szabó Kálmán szolgabirót és Molnár Gedeon számvevőt a legsúlyosabb büntetéssel , hivatalvesztéssel sújtja. Szabó szolgabiróra nézve súlyosító körülmény, hogy a vizsgálat során felettes hatóságának, az alispánnak a vallomást megtagadta, Molnár számvevőre nézve pedig, hogy a kínzások vezetője volt. A mócsai üggyel a vármegye kérlelhetetlen szigorral végzett, november 7-én pedig a hivatalvesztésre ítélt tisztviselők még a büntető törvényszék elé kerülnek. Akkor lesz ugyanis a törvényszéki végtárgyalás, amely iránt nagy az érdeklődés. KÜLFÖLD, Budapest, okt. 31. Szinte váratlanul éri a világot a német kancellár-válság. A nyár végén maga Vilmos császár egyenlítette ki azokat az ellentéteket, amelyek Hohenlohe herczeg és Miguel pénzügyminiszter közt támadtak A kanczellár is engedett, a miniszter szintúgy és a berlini félhivatalosok örvendve hirdették világgá hogy szent a béke és a két államférfi együttesen fogja a képviselőház elé terjeszteni a feltámadt csatornajavaslatot. Ennyiben rendben is lett volna a dolog és a császár nyugodtan indulhatott volna külföldi útjára. De időközben megszületett a flottajavaslat és úgy látszik, hogy ehhez nem volt megkapható a kanczellár. Maga a császár nem értekezett vele, hanem elküldte hozzá Tirpitz admirálist. Tirpitz tegnap visszatért és ezzel egyidejűleg fölmerült a kanczellár lemondásának híre. Berlinben valószínűnek tartják, hogy Hohenlohe herczeg még e hét folyamán beadja lemondását és hogy a német császár Eulenburg grófot fogja helyébe kinevezni. Eulenburg gróf kinevezése attól függ, várjon meg tud-e barátkozni a császár új flottatervével. Tirpitz admirális, a haditengerészeti hivatal főnöke e végből fölkeresi Eulenburg grófot is liebenbergi kastélyában a hol vele erről a kérdésről tanácskozni fog. Azután Vilmos császár mégis csak elmegy Angliába. Utazási programmját csak azután állapítja meg véglegesen, ha a czár potsdami látogatása véget ér A czár ma Karlsruheban a badeni nagyherczeget látogatta meg s igy elesnek a hírek, amelyek azt jelentették, hogy a czár nem megy Karlsruheba, mert hirtelen rosszul lett. Német hivatalos körökben tagadják, hogy akár a czár potsdami útjának, akár Vilmos császár windsori látogatásának valami poliikai czélja volna, más körökben azonban e két látogatástól nevezetes dolgokat várnak. Az olasz parlamenti botrányok ellen komoly rendszabályokat készül életbe léptetni a Pellouxkormány. Erre következtethetni egy római táviratból, amely szerint az államügyész a kamaráktól fölhatalmazást fog kérni, hogy perbe fogja azokat a képviselőket, akik a kamarában a szavazóurnát fölborították. György, görög király tegnap elhagyta Parist. Amikor odaérkezett, az első teendője az volt, hogy meglátogatta Loubet elnököt. Most, hogy távozott, ismét az elnökre gondolt. Amint ugyanis egy párisi távirat jelenti, György király Loubet elnöknek a Megváltó-rend nagykeresztjét adományozta. Venezuelában véget ért az egyik forradalom és megkezdődött a másik. Az előbbi forradalmat Andrade elnök ellen Castro tábornok vezette, a mostanit Castro elnök ellen vezeti Andrade. A délafrikai háború. — Távirati tudósítások. — Budapest, október 31. London örömmámorban úszik. Nem kedvező harertéri jelentések okozták ezt nagy boldogságot, hanem a német császárnak az első dragonyos-ezredhez intézett távirata, amely jó egészséget és boldog visszatérést kíván a Délafrikába induló katonáknak. A császár táviratát szó szerint közöltük lapunk mai számában. Nyilvánvaló e táviratból, hogy a császár udvariasságból üdvözölte a nevét viselő ezredet. Mást nem árul el e távirat és igy az angoloknak nem igen adott okot az örömre. De más örömhírek hiányában jólesik London népének kitombolnia magát a császár távirata fölött való örömében. A harctérről alig van újabb hír. White tábornok az egyesült angol csapatokkal megtámadta és — angol híradás szerint — visszanyomta a búrokat. E hírnek a valósága még kétséges, viszont immár teljesen bizonyos az, hogy a ladysmithi ütközet sem végződött az angolok győzelmével. Sőt, ellenkezőleg: a búrok elvették az angolok összes könnyű hegyi ágyúit Távirati tudósításaink a következők: London, okt. 31 Az angol újságok vezérczikkeket írnak a ladysmithi ütközetről. Valamennyien azt mondják, hogy az ütközet kimenetele rendkívül fontos Angliára nézve, mert ha a buroknak sikerült volna az angolokat megverni, akkor ezzel sok időre tönkretették volna Anglia presztízsét Európa szemében. De e mellett is beismerik az itteni újságok, hogy a tegnapi ladysmithi ütközet semmi esetre sem végződött az angolok győzelmével s azzal vigasztalják magukat, hogy hiszen White tábornoknak nem is az volt a feladata, hogy győzelmet arasson, hanem az, hogy a búrokat még legalább tizennégy napig foglalkoztassa, amíg a nagy angol hadsereg megérkezik. A tegnapi ütközetről ma a következő részleteket jelentik : A csata kevéssel reggeli öt óra után kezdődött. A brit tüzérség már éjfélkor fölvonult s nyomon követte az angol gyalogság és lovasság. Éjjel három órakor az angolok nagy félkörben állottak, a Hetmakaeruttól északnyugatra. A burok szintén félköralakban állottak föl, de úgy látszott, hogy mind a két szárny valamivel tovább nyúlt az angolokénál. Az angolok a centrumban három tábori üteget, két lovasezredet s négy fél gyalogezredet állítottak föl, jobb szárnyukon három lovasezred, négy tábori üteg és öt fél gyalogezred, balszárnyukon pedig egy tábori üteg és két fél gyalogezred állott. Ez a szárnyuk volt a leggyöngébb s ezt rohanták meg a burok legelső sorban s pedig oly sikerrel, hogy elvették az angoloktól összes könnyű hegyi ágyúikat. Itt történt ugyanis, hogy az ágyuk elé fogott öszvérek a tüzeléstől megijedtek s eszeveszetten rohantak az ellenséges tábor felé. Két zászlóalj gyalogság az öszvérek után rohant s úgy látszik, hogy ugyanaz a sors érte őket, mint a tizennyolczas huszárokat Glencoenél: a burok kezébe estek. Ebben a pillanatban White tábornok azt látva, hogy az ellenség állásánál és számánál fogva nálánál sokkal erősebb, megparancsolta a gyalogságnak, hogy vonuljon vissza a városba, ami a búr ágyuk folytonos tüzelése mellett és a brit ágyuk oltalma mellett nagyobb veszteség nélkül teljes rendben sikerült. A csata négy óra hosszáig tartott. Az angolok vesztesége kilencven ember. A burok negyven fontos ágyukból is lőttek s golyóik a három mérföldnyire fekvő Ladysmithben estek le, a nélkül azonban, hogy kárt okoztak volna. Az angol csapatok délben érkeztek vissza Ladysmithbe. A csata vége felé megérkezett vasúton Durbanból egy tengerész-dandár, amelynek nehéz ágyúi azonnal részt vettek a harczban s elhallgattatták a burok negyven fontos ágyúit. White tábornoknak eredeti terve az volt, hogy a saját centrumát a tüzérség oltalma alá helyezi, amelyet Ladysmithtől három mérföld távolságban egy dombra vitetett föl, ahol a búr centrummal szemben foglalt állást. White azt hitte, hogy ily módon szétforgácsolhatja az ellenséges haderőket. De a terv kivitelénél kiderült, hogy a búr centrum már előbb elhagyta azt a pozícziót, ahonnan White még csak ki akarta verni s hogy fő erejét bal szárnyára helyezte. A burok innen gyilkos ágyutüzelést folytattak az angolok jobb szárnya ellen, amely egy pillanatra szétbomlani látszott, de végre mégis sikerült a brit ágyuknak a burok tüzelésének hatását meghiusítani. Ladysmith, okt. 31. White tábornok éjjel valamennyi angol csapattal megtámadta az ellenséget, hogy a balszárny mozoghasson s több mérföldnyire visszaüzte a búrokat, anélkül azonban, hogy az ellenséges táborhoz hozzáférkőzhetett volna. White csapatai azután két zászlóalj kivételével visszatértek szállásukra. London okt. 31. A „Daily Mail“-nak jelentik Fokvárosból tegnapi kelettel. A Dunottar Castle gőzhajó Buller