Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-02 / 1. szám

IGAZANK. 1. szám. érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivána­­tainkat. E politikai párt célja és eszközei adva van­nak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja: a történelmi alapon alakult, alkotmá­nyos független magyar állam; eszközei: a sza­­badelvűség és a törvényesség. (Élénk helyesés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen or­szágot üdvösen és sikeresen csak az kormányoz­hatja, aki eme célhoz és emez eszközök mind­egyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak meg­felelő kormányzatot biztosítsa. (ügy van ! Ügy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanat­ban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban, (ügy van! ügy van!) Hogy azonban e párt célját elérje, ahhoz összetartás. (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges, (Élénk helyes­lés.) erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnö­künk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, ne­mes, jó szivedben, (L­gy van! ügy van!) és lát­juk a te előzékeny, concilians modorodban, (ügy van! ügy van!) melyek az ily nagyszámú gyüle­kezetekben időnként majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkal­masak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és egész­ségben évek hosszú során át tartson meg és ajánljuk magunkat szives jóakaratodba.» (Hosz­­szas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) A hosszú éljenzések lecsillapulása után Podma­­niczky Frigyes báró válaszolt a következőleg: Tisztelt barátaim ! Tisztelt elvtársak ! Alig találok más szavakat, melyek igazán keblem mélyéből fakadnak, mint előttem szóló tisztelt bará­tom szavainak parafrázisát. Szívből köszönöik­ jóki­­vánatait s viszonzásul én is azon kezdem, hogy kí­vánok a párt minden tagjának boldog újévet, (Fel­kiáltások : Köszönjük! Köszönjük !) erőt, megnyug­vást, jó egészséget, (Derültség, tetszés.) jó egészsé­get azért, hogy megnyugvást és ha lehet boldogu­lást szerezzen magának és a hazának. (Nagy tetszés és élénk éljenzés.) A pártnak, mint összességnek kí­vánt jó egészség alatt azt értem, amit az imént mon­dott Hódossy tisztelt elvtársunk­, az egyetértést, az összetartást mindenféle személyes érdeknek a hát­utolsó esztendejéből minél többen át­iparkodtak ugrani a huszadik századba. Ez a sietés is azt bizonyítja, mennyire félti az ember földi életét. Hátha nem éljük meg az igazi huszadik századot, egy év 365 nap, ez borzasztó hosszú idő, ki győzne addig várni, erőszakoskodjunk inkább és nevezzük húsznak azt, ami csak egy híján annyi. Az üzleti pangás is sarkalta az embereket, hogy felrepítsék az új jelszó léggömbjét. Meg a mostanában annyira elterjedt felületesség és majmolási düh is kapva kapott azon az előjo­gon, hogy kiki megcsalhassa az időt és egy új századot egy esztendővel korábban elcsenhessen tőle. Egy szó mint száz, benne vagyunk az uj esz­tendőben s a boltokban elfogyott a postabélyeg és a képes levelező-lapok közt nincs oly badar és izetlen, amelynek gazdája nem akadt volna, mivel hogy tenger sokaságával irtuk a köszön­tőket. És jól van ez igy. A küzködő emberiség hadd örüljön legalább ezen a napon kedvére! Hiszen úgyis elmúlik az új esztendő szép álma holna­pig, legázoljuk virágait a hiúságos vigadozásnak és akik ma reggel mosolygó arccal üdvözöltük egymást, holnap mint ellenségek állunk szemben. Mert a bölcseség a legkevesebb bennünk. Csendes órákban verjük a mellünket és valljuk, hogy az élet egy porszem csupán, mely az örökkévalóság szemét nem zavarja; de azért oly nagyra tartjuk ezt a porszemet, mintha földi pályánk vizébe csupa rengeteg sziklákat gördí­tene. Pedig valósággal a bölcsé az igazság: oly gyarló az ember, oly semmiség öröme, bánata ; nem érdemes a kisujjunkat megmozdítani érte. Odafenn az elérhetetlen magasságban ragyognak azok a kincsek, melyekhez a nemesebb vágy szállani kíván. De mit ér, mikor azok a kincsek, amig élünk, többnyire csak álmok ... álmok ... .retur. térbe szorításával. (Élénk éljenzés.) ha kitartást min­dig és mindenkor a zászló mellett, amelyre főjel­­szóul, főcélunkul a haza java van felirva. (Hosszan­tartó zajos éljenzés.) Ha a párt igy fog eljárni, ha a párt igy fog cse­lekedni, meg vagyok győződve, hogy a ránk váró nagy, fontos feladatokat jól fogjuk teljesíteni. Mert t. elvtársaim, a főelv mindig az kell hogy legyen, akár a magán, akár a politikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességünket teljesítsük és hogy lelkiismeretünkkel legyünk tisztá­ban. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, amit boldogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni megnyugvásra és soha semmiféle vi­szonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást tenni, hogy mi a haza érdekei ellen vétettünk. (Igaz! Ügy van !) Már pedig ez a fő ! (Éljenzés.) Mert akinek a lelkiismerete tiszta, aki megtette kötelességét a legnehezebb viszonyok közt is, az — ha dacára mindennek —nem tudja a hazát boldogítani azon eszmék szerint és azon eszközökkel, amelyek szerint és amelyekkel ő kívánja, — legalább azt a megnyug­vást nyerheti, hogy teljesítvén szent kötelességét, a sorsra és a gondviselésre bízza azokat, amik a jövő­ben bekövetkeznek. S ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történetében nagyon nevezetes is, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizony­talanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, olyan állapotokat, amelyek következtében egyedül javulhatnak meg közgazdasági viszonyaink és melyek egyedül tehetnék meg azt munkaké­pessé, akkor köszönetet fogunk mondani a Gondvi­selésnek, de egyszersmind köszönetet mondani még magunknak is, mert nyugodt lélekkel el fogjuk mond­hatni, hogy mi voltunk egyik főtényezője annak, hogy ami éppen nem volt örömnek nevezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket. (Hosszantartó zajos él­jenzés.) 3 Kedd,. 1900. január 2. A miniszterelnöknél. A pártelnök üdvözlése után a képviselők a jelen­­volt többi párttagokkal együtt kocsikra ültek és fel­vonultak Budára a miniszterelnökségi palotába. A kocsik óriási hosszú sora húzódott át a Lánchídon, hol a közönség a ködös idő dacára is szívesen állott meg­nézni a hatalmas szabadelvű párt menetét. A miniszterelnökségi palota nagy termében mintegy 200-an gyűltek össze. Rendkívül rokonszenves tün­tetéssel fogadták itt Csolley Albin grófot, aki­ a bal­eset miatt csak botra támaszkodva jöhetett be s a teremnek a belső szobákhoz közel fekvő részén egy széken ülve várta, mig a miniszterelnök miniszter­társaival megérkezik. Fél tizenegy órakor megnyílt a szomszéd terem ajtaja s bejött Széll Kálmán s vele a kabinet tagjai körülötte állva foglaltak helyet. Hosszas, rendkívül lelkes éljenzéssel fogadták. Csáky Albin gróf fel­emelkedve, egy szék karjához támaszkodva várta. Széll Kálmán azonnal Csáki­ grófhoz ment és kérte, hogy üljön le, azonban Csáki­ gróf állva maradt, dacára, hogy láthatólag szenvedett. A jelenvoltak félkörbe állottak s megkezdődött az üdvözlés. A miniszterelnököt Csáky Albin gróf üdvözölte következőleg. Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kormány­párt az évforduló alkalmával megjelenik a kormány­elnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a múlt évbeli fáradozásaiért és bizalmának változatlanságáról biztosítsa a jövőt illetőleg. Köny­­nyen sablonszerűvé válik mind­az, ami rendes idő­közökben ismétlődik és a párt meg pártvezér közötti egyetértés, az egymáshoz ragaszkodás, az egymás iánti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szónok­lás művészete képes hatályossá tenni, ha nagyjában változatlan politikai viszonyok között ugyanazok a szereplők állnak egymással ismételten szemben. Ma nem ez a helyzet; először ezen alkalommal Téged m. t. vezérünk, az újév napján üdvözölni — először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi Veled a politikai nyilvánosság előtt kö­töttünk (élénk tetszés) és csak mivel ennek folytán a szónoklat művészetére nincs szükségünk, mertem meghajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmei­nek én legyek a tolmácsa. Az élő szónak minden mestersége nélkül tehát, de annál inkább a szíveinkben élő érzelmek egész melegé­vé mondunk eteket. S vezérink hálás kaszünetrt, azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elha­tározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen el­hárítani és bennünket mind, akik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk, a vékony válaszfalak eltá­volításával egygyé forrasztani tudtál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk neked­ zengeni, nem is szorultál le erre, de igen­is konsta­tálom azt, hogy egy nagy,, parlamenti életünket majd­nem veszélyeztető krízisnek, az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned Neked, anélkül, hogy bárkinek önérzete meg­­bántatott volna, anélkül, hogy bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült Neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (Úgy van ! ügy van! és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magán nyugalmadat, hogy a köz­ügynek szolgáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezért vagyunk eltelve bántad hálával és köszö­nettel és ezért adhatjuk neked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a te vezérleted alatt a jövő elé, amely küz­delmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és­ lángoló betűkkel írtad a «jog, törvény és igazság» jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi — nagy és hatalmas nemcsak azért, mert jóval többen va­gyunk benne, mint az előtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint az eze­ket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység — egységes és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés.) E tábor megbizásából kérem az Isten áldását Te rád és mélyen tisztelt családodra és e tábor nevében kívánok Neked és általad hazánknak : boldog uj évet! — (Élénk tetszés és éljenzés.) Széll Kálmán miniszterelnök általános figyelem közt következőleg válaszolt: Igen tisztelt képviselőtársaim! Mélyen tisztelt barátaim! Azok a szívélyes szavak, melyek az imént a ti szónokotoknak, az én tisztelt barátomnak aj­kairól elhangzottak, megtalálták az utat, ahova szánva voltak, szívem belsejébe. Könnyen talál­ták meg, mert nyitva áll előttetek egész meleg­ségével és összes érzelmeivel, kik nekem azt hozzátok, ami a közéletben a legbecsesebb, a politikai bizalmat és ami a magánéletben oly ritka, az őszinte barátságot. (Élénk tetszés.) Én ugyanezt ajánlom fel nektek, de megpótolom egyúttal a mélyen érzett hálával a támogatásért, melyben részesítettetek és melyet jövőre kilá­tásba helyeztetek. Nem érzem szükségét, hogy politikai nyilatkozatokat tegyek, mert a leg­utóbbi időkig alkalmam volt igen sokszor a Házban nyilatkozatokat tenni. Nem érzem szükségét azért sem, mert tíz hónappal ezelőtt kiállítva a csatasor elé, kifejtettem politikai hitvallásomat, működésem irányel­veit. Azokat a törekvéseket, irányzatokat tar­tom ma is magaménak változatlanul. (Élénk helyeslés.) Azok a kormány mai irányelvei. Azoknak lényegétől, elvi részétől eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. Én meg­kérdeztem : akartok-e engem, birtok-e engem ezen nyilatkozatok alapján támogatni ? Ti fel­ajánlottátok a támogatást, én azt elfogadtam. (Élénk helyeslés.) Kötésnek tekintem tehát azt, mely közöttünk létesült, melyhez ragaszkodom, melyet frigytörés nélkül eltépni nem lehet. (Élénk helyeslés.) E frigy alapján szaporodott meg a szabadelvű párt tábora. Egy gondolat hozta létre azt, hogy akik egyetértenek, egyesüljenek. A gondolat, mely bennünket összehozott, óva int bennünket, hogy csakis előre nézzünk és ne te­kintsünk hátra. (Hosszas élénk helyeslés.) A gondolat, mely egyesíteni volt képes azokat, akik a szabadelvű párt küzdő sorait teszik, elég erős lesz, hogy együtt is tartsa. Csak a becsüle­tes, lojális, nyílt egyetértés az erős. (Élénk he­lyeslés,­ mert a pártban való összetartás és erő nélkül semmire se vagyunk képesek. Programmunkban egész sorozata van felvéve a kérdéseknek, melyek megoldásra várnak. E kérdések sem egyikét, sem másikát kiemelni, ezeket fejtegetni nem akarom. Csak egyet emlí­­ tek­ meg, A&-C1V— és a kormánynak, melynek

Next