Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-02 / 1. szám
IGAZANK. 1. szám. érzett tiszteletünket és őszinte szerencsekivánatainkat. E politikai párt célja és eszközei adva vannak. Megállapította azokat már Deák Ferenc. Célja: a történelmi alapon alakult, alkotmányos független magyar állam; eszközei: a szabadelvűség és a törvényesség. (Élénk helyesés.) A százados tapasztalás tanítja, hogy ezen országot üdvösen és sikeresen csak az kormányozhatja, aki eme célhoz és emez eszközök mindegyikéhez valóban hű marad. (Élénk helyeslés és éljenzés.) E pártban azért tömörült a tagok oly nagy száma egybe, hogy az imént mondottaknak megfelelő kormányzatot biztosítsa. (ügy van ! Ügy van !) Szükséges a tömörülés kivált a jelen pillanatban, a jelen körülmények között, midőn oly nagy nehézségek, oly veszélyek tornyosulnak nyugati szomszédságunkban, (ügy van! ügy van!) Hogy azonban e párt célját elérje, ahhoz összetartás. (Helyeslés.) a párt tagjainak őszinte bizalma egymás iránt szükséges, (Élénk helyeslés.) erre nézve pedig mi, mélyen tisztelt elnökünk, a legnagyobb biztosítékok egyikét a te egyéniségedben látjuk. (Élénk tetszés és éljenzés.) Látjuk a te, fenkölt érzelmekben gazdag, nemes, jó szivedben, (Lgy van! ügy van!) és látjuk a te előzékeny, concilians modorodban, (ügy van! ügy van!) melyek az ily nagyszámú gyülekezetekben időnként majdnem elkerülhetetlen nézeteltérések kiegyenlítésére olyannyira alkalmasak. (Élénk helyeslés és éljenzés.) A közjó érdekében kérjük Istent, hogy téged, mélyen tisztelt Elnökünk, friss erőben és egészségben évek hosszú során át tartson meg és ajánljuk magunkat szives jóakaratodba.» (Hoszszas élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) A hosszú éljenzések lecsillapulása után Podmaniczky Frigyes báró válaszolt a következőleg: Tisztelt barátaim ! Tisztelt elvtársak ! Alig találok más szavakat, melyek igazán keblem mélyéből fakadnak, mint előttem szóló tisztelt barátom szavainak parafrázisát. Szívből köszönöik jókivánatait s viszonzásul én is azon kezdem, hogy kívánok a párt minden tagjának boldog újévet, (Felkiáltások : Köszönjük! Köszönjük !) erőt, megnyugvást, jó egészséget, (Derültség, tetszés.) jó egészséget azért, hogy megnyugvást és ha lehet boldogulást szerezzen magának és a hazának. (Nagy tetszés és élénk éljenzés.) A pártnak, mint összességnek kívánt jó egészség alatt azt értem, amit az imént mondott Hódossy tisztelt elvtársunk, az egyetértést, az összetartást mindenféle személyes érdeknek a hátutolsó esztendejéből minél többen átiparkodtak ugrani a huszadik századba. Ez a sietés is azt bizonyítja, mennyire félti az ember földi életét. Hátha nem éljük meg az igazi huszadik századot, egy év 365 nap, ez borzasztó hosszú idő, ki győzne addig várni, erőszakoskodjunk inkább és nevezzük húsznak azt, ami csak egy híján annyi. Az üzleti pangás is sarkalta az embereket, hogy felrepítsék az új jelszó léggömbjét. Meg a mostanában annyira elterjedt felületesség és majmolási düh is kapva kapott azon az előjogon, hogy kiki megcsalhassa az időt és egy új századot egy esztendővel korábban elcsenhessen tőle. Egy szó mint száz, benne vagyunk az uj esztendőben s a boltokban elfogyott a postabélyeg és a képes levelező-lapok közt nincs oly badar és izetlen, amelynek gazdája nem akadt volna, mivel hogy tenger sokaságával irtuk a köszöntőket. És jól van ez igy. A küzködő emberiség hadd örüljön legalább ezen a napon kedvére! Hiszen úgyis elmúlik az új esztendő szép álma holnapig, legázoljuk virágait a hiúságos vigadozásnak és akik ma reggel mosolygó arccal üdvözöltük egymást, holnap mint ellenségek állunk szemben. Mert a bölcseség a legkevesebb bennünk. Csendes órákban verjük a mellünket és valljuk, hogy az élet egy porszem csupán, mely az örökkévalóság szemét nem zavarja; de azért oly nagyra tartjuk ezt a porszemet, mintha földi pályánk vizébe csupa rengeteg sziklákat gördítene. Pedig valósággal a bölcsé az igazság: oly gyarló az ember, oly semmiség öröme, bánata ; nem érdemes a kisujjunkat megmozdítani érte. Odafenn az elérhetetlen magasságban ragyognak azok a kincsek, melyekhez a nemesebb vágy szállani kíván. De mit ér, mikor azok a kincsek, amig élünk, többnyire csak álmok ... álmok ... .retur. térbe szorításával. (Élénk éljenzés.) ha kitartást mindig és mindenkor a zászló mellett, amelyre főjelszóul, főcélunkul a haza java van felirva. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ha a párt igy fog eljárni, ha a párt igy fog cselekedni, meg vagyok győződve, hogy a ránk váró nagy, fontos feladatokat jól fogjuk teljesíteni. Mert t. elvtársaim, a főelv mindig az kell hogy legyen, akár a magán, akár a politikai, akár a közgazdasági téren akarunk valamit elérni, hogy kötelességünket teljesítsük és hogy lelkiismeretünkkel legyünk tisztában. Ha így fogunk eljárni, — ha nem is fogunk találni arra, amit boldogságnak nevezhetünk, — de fogunk találni megnyugvásra és soha semmiféle viszonyok közt nem fogunk magunknak szemrehányást tenni, hogy mi a haza érdekei ellen vétettünk. (Igaz! Ügy van !) Már pedig ez a fő ! (Éljenzés.) Mert akinek a lelkiismerete tiszta, aki megtette kötelességét a legnehezebb viszonyok közt is, az — ha dacára mindennek —nem tudja a hazát boldogítani azon eszmék szerint és azon eszközökkel, amelyek szerint és amelyekkel ő kívánja, — legalább azt a megnyugvást nyerheti, hogy teljesítvén szent kötelességét, a sorsra és a gondviselésre bízza azokat, amik a jövőben bekövetkeznek. S ha csakugyan sikerülni fog, hogy ez az év, amely Magyarország történetében nagyon nevezetes is, csakugyan meghozza nekünk a megnyugvást és ennek révén a boldogságot, t. i. a haza javát, ha bekövetkezhetnék ez évben az, hogy hosszú bizonytalanság után végre rendezett állapotokat teremtünk e hazában, olyan állapotokat, amelyek következtében egyedül javulhatnak meg közgazdasági viszonyaink és melyek egyedül tehetnék meg azt munkaképessé, akkor köszönetet fogunk mondani a Gondviselésnek, de egyszersmind köszönetet mondani még magunknak is, mert nyugodt lélekkel el fogjuk mondhatni, hogy mi voltunk egyik főtényezője annak, hogy ami éppen nem volt örömnek nevezhető, örömmé változott. Isten éltessen titeket. (Hosszantartó zajos éljenzés.) 3 Kedd,. 1900. január 2. A miniszterelnöknél. A pártelnök üdvözlése után a képviselők a jelenvolt többi párttagokkal együtt kocsikra ültek és felvonultak Budára a miniszterelnökségi palotába. A kocsik óriási hosszú sora húzódott át a Lánchídon, hol a közönség a ködös idő dacára is szívesen állott megnézni a hatalmas szabadelvű párt menetét. A miniszterelnökségi palota nagy termében mintegy 200-an gyűltek össze. Rendkívül rokonszenves tüntetéssel fogadták itt Csolley Albin grófot, aki a baleset miatt csak botra támaszkodva jöhetett be s a teremnek a belső szobákhoz közel fekvő részén egy széken ülve várta, mig a miniszterelnök minisztertársaival megérkezik. Fél tizenegy órakor megnyílt a szomszéd terem ajtaja s bejött Széll Kálmán s vele a kabinet tagjai körülötte állva foglaltak helyet. Hosszas, rendkívül lelkes éljenzéssel fogadták. Csáky Albin gróf felemelkedve, egy szék karjához támaszkodva várta. Széll Kálmán azonnal Csáki grófhoz ment és kérte, hogy üljön le, azonban Csáki gróf állva maradt, dacára, hogy láthatólag szenvedett. A jelenvoltak félkörbe állottak s megkezdődött az üdvözlés. A miniszterelnököt Csáky Albin gróf üdvözölte következőleg. Állandó gyakorlat szerint a szabadelvű kormánypárt az évforduló alkalmával megjelenik a kormányelnök, mint pártvezér előtt, hogy neki köszönetet mondjon a múlt évbeli fáradozásaiért és bizalmának változatlanságáról biztosítsa a jövőt illetőleg. Könynyen sablonszerűvé válik mindaz, ami rendes időközökben ismétlődik és a párt meg pártvezér közötti egyetértés, az egymáshoz ragaszkodás, az egymás iánti tisztelet új és újabb kifejezését csak a szónoklás művészete képes hatályossá tenni, ha nagyjában változatlan politikai viszonyok között ugyanazok a szereplők állnak egymással ismételten szemben. Ma nem ez a helyzet; először ezen alkalommal Téged m. t. vezérünk, az újév napján üdvözölni — először van módunkban magánkörben barátságunk és tiszteletünk nagy pecsétjével ellátni azt a frigyet, amelyet mi Veled a politikai nyilvánosság előtt kötöttünk (élénk tetszés) és csak mivel ennek folytán a szónoklat művészetére nincs szükségünk, mertem meghajolni pártunk azon óhaja előtt, hogy érzelmeinek én legyek a tolmácsa. Az élő szónak minden mestersége nélkül tehát, de annál inkább a szíveinkben élő érzelmek egész melegévé mondunk eteket. S vezérink hálás kaszünetrt, azon bölcs és tapintatos vezérletért, amelylyel a mi elhatározásainkat a haza javára irányítani, törvényhozó munkásságunkat az ország hasznára fordítani, az utunkban itt-ott felmerülő akadályokat sikeresen elhárítani és bennünket mind, akik lényegileg egyet akartunk, egyet éreztünk, a vékony válaszfalak eltávolításával egygyé forrasztani tudtál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Nem dicshimnuszokat jöttünk neked zengeni, nem is szorultál le erre, de igenis konstatálom azt, hogy egy nagy,, parlamenti életünket majdnem veszélyeztető krízisnek, az alkotmányos és közjogi bonyodalmak egy egész tömkelegének sikerült véget vetned Neked, anélkül, hogy bárkinek önérzete megbántatott volna, anélkül, hogy bármely közérdek csorbát szenvedett volna, sikerült Neked, ki akaratod ellenére hivattál az előtérbe (Úgy van ! ügy van! és ki látva a veszélyt, mely hazánkat fenyegeti, habozás nélkül áldoztad fel magán nyugalmadat, hogy a közügynek szolgáljál. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ezért vagyunk eltelve bántad hálával és köszönettel és ezért adhatjuk neked azt a biztosítást, hogy nem megnyugvással csupán, hanem lelkesülten megyünk a te vezérleted alatt a jövő elé, amely küzdelmes és nehéz napokat is hozhat, de kecsegtet egyúttal a legfőbb diadallal: a közjó diadalával! (Élénk tetszés.) A zászlót, amelyre biztos kézzel és lángoló betűkkel írtad a «jog, törvény és igazság» jelszavait, egy nagy és hatalmas tábor követi — nagy és hatalmas nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint az előtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység — egységes és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés.) E tábor megbizásából kérem az Isten áldását Te rád és mélyen tisztelt családodra és e tábor nevében kívánok Neked és általad hazánknak : boldog uj évet! — (Élénk tetszés és éljenzés.) Széll Kálmán miniszterelnök általános figyelem közt következőleg válaszolt: Igen tisztelt képviselőtársaim! Mélyen tisztelt barátaim! Azok a szívélyes szavak, melyek az imént a ti szónokotoknak, az én tisztelt barátomnak ajkairól elhangzottak, megtalálták az utat, ahova szánva voltak, szívem belsejébe. Könnyen találták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegségével és összes érzelmeivel, kik nekem azt hozzátok, ami a közéletben a legbecsesebb, a politikai bizalmat és ami a magánéletben oly ritka, az őszinte barátságot. (Élénk tetszés.) Én ugyanezt ajánlom fel nektek, de megpótolom egyúttal a mélyen érzett hálával a támogatásért, melyben részesítettetek és melyet jövőre kilátásba helyeztetek. Nem érzem szükségét, hogy politikai nyilatkozatokat tegyek, mert a legutóbbi időkig alkalmam volt igen sokszor a Házban nyilatkozatokat tenni. Nem érzem szükségét azért sem, mert tíz hónappal ezelőtt kiállítva a csatasor elé, kifejtettem politikai hitvallásomat, működésem irányelveit. Azokat a törekvéseket, irányzatokat tartom ma is magaménak változatlanul. (Élénk helyeslés.) Azok a kormány mai irányelvei. Azoknak lényegétől, elvi részétől eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. Én megkérdeztem : akartok-e engem, birtok-e engem ezen nyilatkozatok alapján támogatni ? Ti felajánlottátok a támogatást, én azt elfogadtam. (Élénk helyeslés.) Kötésnek tekintem tehát azt, mely közöttünk létesült, melyhez ragaszkodom, melyet frigytörés nélkül eltépni nem lehet. (Élénk helyeslés.) E frigy alapján szaporodott meg a szabadelvű párt tábora. Egy gondolat hozta létre azt, hogy akik egyetértenek, egyesüljenek. A gondolat, mely bennünket összehozott, óva int bennünket, hogy csakis előre nézzünk és ne tekintsünk hátra. (Hosszas élénk helyeslés.) A gondolat, mely egyesíteni volt képes azokat, akik a szabadelvű párt küzdő sorait teszik, elég erős lesz, hogy együtt is tartsa. Csak a becsületes, lojális, nyílt egyetértés az erős. (Élénk helyeslés, mert a pártban való összetartás és erő nélkül semmire se vagyunk képesek. Programmunkban egész sorozata van felvéve a kérdéseknek, melyek megoldásra várnak. E kérdések sem egyikét, sem másikát kiemelni, ezeket fejtegetni nem akarom. Csak egyet emlí tek meg, A&-C1V— és a kormánynak, melynek