Hazánk, 1900. március (7. évfolyam, 51-77. szám)
1900-03-01 / 51. szám
HAZÁNK. 51. szám. sebb raffinériával a korrupció állapotait. Most is fáj az Egyetértésnek, hogy a Bánffy-kormány elsöprődött a föld színéről. Megecetesedtek az Egyetértés körül az állapotok. Ez a magyarázata a kirohanásnak, az epéskedésnek. Hogy minő végleges állapotok fejlődnek ki az Egyetértés által annyira perhorreszkált fúzióból, az a jövő kérdése, de az már ma teljes bizonyosság, hogy azok az állapotok, amelyek a Bánffy idejében annyira kedvére voltak Eötvösnek és Komjáthynak , ma többé nincsenek. Interpellációk. A képviselőház legközelebbi interpellációs napján, szombaton, mint képviselői körökben beszélik, az osztrák Reichsrathban felemlegetett okokkal hasonlóan interpelláció alakjában szóba fog kerülni az angol-búr háborúval kapcsolatban az osztrák-magyar monarchia magatartása. Az interpelláció anyagát az szolgáltatja, hogy a sokat emlegetett semlegesség dacára, az osztrák-magyar monarchia közvetve az agolokat támogatta. A támogatást abban látják, hogy több ezer lovat vittek Magyarországból az angolok részére , ezenkívül pedig ipari cikkek ellátásával is segítették, sőt a lőszerek tartalékából is juttattak az angoloknak. — Még egy másik interpelláció is lesz, de ez már közelebbi érdekű. Tudniillik Miklós Dániel ezredes-hadbíró öngyilkosságával összekötve, szóba hozzák azt a kérdést, hogy melyek azon «szolgálati okok», amik miatt az ezredes öngyilkos lett? A biztosítás reformja. Budapest, febr. 28. (D. A.) Az igazságügyminiszter elnöklete alatt tanácskozik a biztosítási törvény reformjának megvitatására alakult értekezlet. Látjuk az illusztris neveket, de tudja az Isten, nem teljes a megnyugvásunk. A most érvényben levő biztosítási törvény megalkotásakor is meg lettek hallgatva a szakférfiak és ennek tudják azután be, hogy ilyen ez a törvény. Nem lehet ezen csodálkozni, mert a biztosítási aktivus szakférfiak bármily szeplőtlen karakterek legyenek is, ha részvénytársasági szolgálatban vannak, ezen ■részvénytársasági érdekek istápolása tolakodik az illetők agyában előtérbe. Ez nem diffamáló ténykedés, mert a részvénytársasági forma világosan, határozottan a nyerészkedés formája, ami pedig a kereskedelmi életben megszokott, elfogadott és bizonyos határok között nem is tisztességtelen. De talán a biztosítási ágnál mégsem a részvénytársasági forma a legtökéletesebb, mert hiszen itt a biztosító-részvénytársaság nem egészen bizonyosan nyújtja az ellenszolgálatot, a kártérítést, és csakis akkor, ha az esetleg bekövetkezik. Ez oknál fogva is szerintünk a szövetkezeti forma a helyesebb, tökéletesebb, megfelelőbb. Miért? Azért, mert hiszen a biztosítási részvénytársaságok, ha elemezzük őket, maguk is szövetkezetek bizonyos határig. Szövetkezetek addig, míg csok számos ezer biztosított fél által befizetett díjakból, az egyesek esetleges kárai nyernek megtérítést ! Vagyis a sok számos ezer biztosított fél az ő díjával szavatol egyes társai káráért. Ezen határig szövetkezetek a biztosítási részvénytársaságok is, de mikor a biztosított felek érdekéről és az elért nyereség felosztásáról van szó, akkor csakis a részvénytársaságok, hol első, mindenekfelett első a részvényesek nyereségének érdeke. Legyünk őszinték és valljuk be, hogy ha egy szövetkezet vezetősége szem elől tévesztené a szövetkezet tagjainak érdekét és nem ezen érdek szolgálata lenne mindenek felett első kötelessége ; úgy az ilyen vezetőséget, mint a cél szolgálatában alkalmatlant, el kellene csapni. Nos, ha ez így van, úgy viszont a részvénytársaság vezetőit meg akkor csapnák el, ha részvénytársasági forma első érdekét, a részvényesek érdekét nem szolgálná. Ha már most a reformálandó törvény ismét csak a biztosítási részvénytársaságok monogramjával indulna a nagyvilágba, úgy ott lennénk, ahol voltunk. Mert meg kell mondani még egy igazságot! Részvénytársasági forma mellett speciálisan hazai biztosítási intézmény nem is lehetséges. Nem? és miért? azért, mert köztudomású, hogy «hazai» (legalább ilyennek nevezett) biztosító részvénytársaságok részvényeiből igen-igen sok van (túlságosan is sok) külföldi kézben és igy, külföldi tőke nyer itt jó haszon mellett «hazai alkotás» köpenyében elhelyezést. Míg egy hazai szövetkezet kikből áll, e haza közönségéből, e nemzet tagjaiból és szövetkezet lévén, a biztosított felek a tulajdonképeni részvényesek, és igy az elérendő haszon visszaszármazik a nemzet zsebébe. Nem azért írtuk mindezt, hogy a biztosítási téren lepusztító harcot publikálnánk a külföldi biztosító társaságok ellen. Hiszen említettük fentebb, hogy az úgynevezett «hazai» biztosító részvénytársaságok legnagyobb része részvénybirtokosai által nem is tiszta «hazaiak», sőt a biztosítási téren ismeretes a «müncheniek» keze, kasszája s befolyása, mely már-már szőröstől-bőröstől kisajátított egy-egy «hazainak» nevezett társulatot. Azért írtuk mindezt, hogy ha adunk arra, hogy «hazai» legyen egy biztosítási intézmény, úgy ez hatályosan, lehetőleg hatályosan csakis szövetkezeti alapon érhető el. Őszinték vagyunk és kimondjuk, hogy itt sem tökéletesen, mert a viszontbiztosítás révén mégis akcióba kerülhet a külföldi tőke. De hát nem is a külföldi tőke ellen intézték e sorok, mert azt a tőkét, ha lehetne, le kellene csalogatni, ha az hatályosan, megfelelően a hazai közérdek javára szolgálna. Arra a külföldi tőkére nekünk szükségünk van pl. jelzálog papírjainknál, ahol azonban az a külföldi tőke ha jó gazda kezébe jutott nem csapás, de áldás lehet, mert nem visz ki 10—20 százalékos nyereség osztalékot, hanem csakis 4—5 százalékos kamatot élvez. Jöjjön az a külföldi tőke teremtse meg magyar állampolgár kezében a hazai gyáripart. De ne leplezze magát «hazai» névvel, ha a hús haszon sok részben külföldi kezébe vándorol. Tovább megyünk a biztosítási téren, de csakis ezen nem vagyunk ellenségei a külföldi, nyilvánvaló külföldi részvénytársaságoknak sem, ha a kereskedelmi törvény minden garanciát megszerez a közönségérdekéből. Működjék az a nyilvánvalóan külföldi intézmény, csináljon nemes versenyt, de ne jöjjön be kartelokat felállítani, szárni a versenyt és ha van biztosítási intézmény kartelen kívül, hát nem szabad arra törni. Mert a biztosítási ügylet ideája nem lehet más, mint minden kartelen kívül álló hazai biztosítottakból álló szövetkezet. És ezt a szövetkezeti érdeket nem látjuk mi kellőképpen képviselve a most megnyílt szakértekezleten. A szövetkezeti eszme nemeslelkű fáradhatlan harcosa. Rubinek Gyula, ha mint Kinizsi két karddal harcol is, — túl argumentálhatják (?) a részvénytársasági forma, kiváló képviselői! — Miért nincs ott gróf Teleki Géza? Dessewffy Arisztid, Szőnyi Zsigmond, aktivus biztosítási férfiak? Miért nincs ott Miklós Gyula, aki röpiratával, egyszerre kiváló észjárású biztosítási férfiúnak bizonyult ? Miért nincs ott gróf Károlyi Sándor, gróf Széchényi Imre, gróf Zselénszky Albert, akik nagyon is beigazolták, hogy ismerik a biztosítási ügy egész alfabétáját, mégpedig a közre egyedül jó szövetkezeti alapon mozogva. És miért nincsenek ott a királyi tábla és a királyi Kúria nagyérdemű bírái, akik száz- és ezerféle biztosítási pereket boncolgattak és így ismerik mindazon károkat, melyek a biztosítási mezőn pusztítanak, de ismerik soknak a gyógyszerét is, mert 1875 óta nem tettek egyebet, mint a hézagos, a rossz biztosítási törvényt ítéletekkel, döntvényekkel a közérdek nemes átnézése mellett foltozgatták, javítgatták? A törvényhozás termében már e hozzáértő egyének legnagyobb részének nem lesz módjában a biztosítási törvény reformjához hozzászólani. Maradni fog a sajtó hasábja, de vájjon megszívlelik-e az itt elhangzó észrevételeket ott, ahol kellene? Próbáljuk meg, próbálják meg a szakértekezletről kimaradt illusztris egyének mind,azok is, akik eddig egyedüli reményei voltak a közönségnek: a magas bírói kar, indignálódva emlékezik meg Pestvármegye hanyagságáról s kéri az összes vármegyei törvényhatóságokat, hogy közös erővel biztassák meg Pestvármegyét ígérete beváltására. (Székesfejérvár közgyűlése.) Székesfejérvár tegnapelőtt tartotta Havranek József polgármester elnöklésével rendes közgyűlését. A közgyűlésen hoszszabb vita fejlődött a közpénzek elhelyezésénél. A pénzügyi szakosztály evégből tárgyalásba bocsátkozott a városi és a megyei takarékpénztár, valamint a Kereskedelmi Bank képviselőivel, akik az elhelyezendő pénzek után egyértelműleg 4 és fél százalékot ajánlottak. A tanács azt javasolta, hogy az árvapénzek továbbra is a városi takarékpénztárban hagyassanak, az egyéb városi közpénzekből pedig a másik két pénzintézetnél 50—50.000 forint helyeztessék el, olyképpen, hogy az a később befolyandó összegekkel 100—100.000 forintra egészíttessék ki, mely összeg állandóan azon intézeteknél kamatoztatnék. A közgyűlés végeredményben elfogadta a tanács javaslatát. A főváros közönségének a vasúti tisztviselők községi adómentessége tárgyában küldött átiratát, továbbá Heves vármegye átiratát a boritai adó leszállítása és az olasz bor után szedettvám felemelése iránt, pártolólag vették tudomásul. 3 VIDÉKI KÖZIGAZGATÁS. (A hanyag Pestvármegye.) A megyei tisztviselők — mint már megírtuk — mozgalmat indítottak kicsiny javadalmazásuk emelése érdekében. A mozgalom vezetésére az elmúlt, év elején a vármegyék Pestvármegyét kérték föl, amely megbízást elfogadta s egy kongreszszus rendezését megígérte. Az idő telt, de Pestvármegye egészen megfeledkezett ígéretéről. Goda Béla győrmegyei alispán most ismét körirattal fordult az egyes vármegyékhez. A körirat Csütörtök, 1900. márciusi. A délafrikai háború. Távirati tudósítások. Budapest, febr. 28. Legendás vitézségről, hősies elszántságról, tántoríthatatlan haza- és szabadság-szeretetről ami dicsérő, magasztaló jelző akad a népek szótárában, tegnap óta ezer és ezer toll a világ minden nyelvén rápazarolta arra a búr hadvezérre, aki most fogoly az angolok táborában. Egy német birodalmi újság írja, hogy Kronje legyőzetését és elfogatását Anglián kívül gyászhírként fogják fogadni az egész világon. Zavarja a szívek gyászát az az izetlen komédia, amivel Roberts tábornok a saját királynőjén kívül az egész világot becsapta. Kronje tábornok már töb nappal ezelőtt, belátva helyzete reménytelenségét, kész volt letenni a fegyvert. Roberts angol fővezér azonban, a színpadi «coup»-ok iránt nyilvánvaló érzékkel, a «dicső fegyvertényt» a majubai ütközet évforduló napjára halasztotta. Ezt az úgynevezett majubai ütközetet gyásznapul emlegetik az angol haditörténelem évkönyveiben. Sir George Colley tábornok 1881. febr. 26-án este hatezer emberrel megszállotta a négyszögletes Majubadomb tetejét. Ezt az angol haderőt másnap reggel, az angolok véleménye szerint 3—400, a burok állítása szerint csupán száz búr harcos megszalasztotta. Kétszáz angol katona elesett és megsebesült, maga Colley tábornok is életét vesztette. Ezt a majubai kudarcot tegnap megreparálta Roberts tábornok ötvenezer emberrel , négyezer búr ellen, így állnak nemes boszút az angolok. Az angol győzelem értékét természetesen nem szabad túlbecsülni. Leyds, a transzváliak brüszszeli ügyvivője azt mondja, hogy az igazi háború még csak most kezdődik. A burok a legnagyobb elszántsággal folytatják a háborút, ha csak Anglia elfogadható békét nem ajánl. Joubert tábornok most a Veil folyó hosszában fogja csapatait koncentrálni, a búrok ezen a vonalon máris erős védelmi állást foglaltak. A döntő küzdelmeket itt fogják vívni. Kronje kapitulációja tagadhatatlanul nagy csapás, de a háború végleges kimenetelére döntő befolyást nem gyakorolhat. Montagu White, a délafrikai köztársaságnak volt londoni főkonzulja tegnap egy new-yorki lap tudósítójával folytatott beszélgetésében úgy nyilatkozott, hogy Kronje elfogásával a háború még nem ért véget. A háború csak Pretoria elestével fog bevégződni. A hatalmak közbelépésére a kilátások nem kedvezőek. Nem hiszi, hogy e tekintetben Európától valamit remélni lehetne.