Hazánk, 1900. május (7. évfolyam, 102-127. szám)
1900-05-01 / 102. szám
HAZÁNK 102. szám. 1840. Ugyanaz, erdélyi, 1844. Ugyanaz, erdélyi, 1848. Ugyanaz, az erdélyi egyház püspöke. Azt hiszem, a konvent feliratának az elbírálásától ezen összeállítással felmentem a kultuszminisztériumnak több osztályát a sok fáradságos kutatásnál. Idegenek birtokszerzéséről. Felolvasás az O. M. G. E.-ben. Budapest, április 16. Az O. M. G. E. közgazdasági szakosztályában ma délután dr. Baross János tartotta meg általános érdeklődés mellett felolvasását az idegenek birtokszerzéséről, arról a kérdésről, amely a vámpolitikai aktualitások mellett legutób foglalkoztatja a gazdatársadalmat. A felolvasás, illetőleg Baross széles alapon készült nagy munkájából a legpregnánsabb részek bemutatása rendkívül felkeltötte a hallgatóság figyelmét. A felolvasó jogtörténeti alapokon kimutatja, hogy már az aranybulla 26. pontja kizárta az idegeneket az ingatlan birtokok tulajdonából. Azóta 700 esztendőn keresztül a legféltékenyebben őrizték őseink a hazai földet, míg a Bach-korszakban 1852-ben kiadott császári ősiségi nyiltparancs halomra döntötte a magyar jogfejlődést , és megnyitotta az idegenek számára a birtokszerzés jogát. A világon minden agrikultur állam törvényhozása az állampolgársághoz köti e jogosultságot. Oroszország, Románia és az északamerikai Egyesült Államok közül is többen, sőt Németországban is állanak fenn ily korlátozások. A gazdag iparosállamoknak nincs szükségük ily védelemre, de a tőkeszegény agrárállamok rá vannak utalva, mert kisajátítással fenyegeti őket a külföldi tőkepénz. Végre is az mindegy, hogy fegyverrel foglal-e el valamely országot a külföld, vagy megveszi azt. Magyarországot két irányban fenyegeti ily veszély. A kisbirtokokat a galíciai és orosz zsidóbevándorlók kerítik kezükbe, míg a nagybirtokokat a külföldi kapitalisták vásárolják össze. Tragikomikus állapot, hogy míg telepítés útján új erőkkel akarjuk szaporítani parasztságunkat, addig a régi, már meglevőt pusztulni hagyjuk. Épp ezért törvényileg kimondandó, hogy 100 kát. holdon aluli kisbirtokot csak kizárólag magyar honos beírhasson. A fent említett bevándorlást pedig be kell tiltani, mert azok az elemek még nincsenek a morálnak és civilizációnak azon a fokán, hogy egy modern állam kereteibe beilleszkedni tudnának. A közép- és nagybirtokok kisajátításának megakadályozása már nehezebb kérdés. Ugyanis az ily szigorú korlátozások árdepreszsziókat idézhetnének elő. Vannak sokan, kik ezenkívül nemzetközi retorzióktól is tartanak, — de ez reánk nézve nem veszélyes — mert vajmi kevés magyar ember akar külföldön birtokot vásárolni. Ami az árdepresszió kérdését illeti, ez elkerülhető, ha kérdésünket a most megindított telepítési és a középosztály rekonstrukciójára irányuló akcióval egybekapcsoljuk. Ugyanis egy Országos Birtokbizottságot kell alakítani, mely e három testvérkérdés megoldását vezetné. Ezen bizottság jóváhagyása alá kell utalni minden külföldi egyén kérelmét, ki valamely magyar birtokot meg akar szerezni. Ha a bizottság a birtokot telepítésre alkalmasnak találja — törvény által biztosítandó — elővételi jogánál fogva azt azon áron átveszi, melyet a külföldi megajánlott. Ha jó erdőbirtokról lenne szó, azt az állam vagy más holtközi tulajdonos szerezhetné meg. Csak ha egy esetben sem lenne használható, akkor adná meg a bizottság az átiratási engedélyt. Ezen engedélyt is azonban számos megszorításokhoz fűzné, melyek közt első helyen állana az, hogy idegen honos birtokán csak magyar honpolgár lehessen gazdatiszt. A most tárgyalás alatt levő gazdatiszt törvény tervezete ezt a magyar holtközi birtokokra kimondja; méltányos, hogy ezen megszorítás az idegen birtokosokra is kiterjesztessék. Annál is inkább fontos a kérdés ezen része, mert azt a politikai és társadalmi vezérszerepet, melyet a régi tulajdonos elpusztulásával a föld népe nélkülöz, a magyar gazdatiszteknek kell átvenni. E társadalmi szempontok mellett óriási közgazdasági károk is fenyegetik az országot. Az idegen tulajdonos összes ipari berendezését külföldről hozatja s ami fő, a föld jövedelmét utolsó krajcárig külföldön költi el; ez oly közgazdasági kára az országnak, hogy Parnell Írország gazdasági bukását csakis annak hasonló helyzetével magyarázza. Az ír birtokok tulajdonosai ugyanis jórészt angolok, kik az ír föld jövedelmét csak Angliában költik el, abból egy shilling sem jut Írországnak. A kérdés ilyetén való megoldása felelet egyúttal Beksics Gusztáv mostanában megjelent többrendbeli röpiratára, melyekben ő a hitbizományok mobilizálását (vagy legalább is áthelyezését) óhajtja, mert azok a magyar nép terjeszkedésének útját állják. A hitbizományok 2 millió 300 ezer katasztrális holdat tesznek ki, melyeknek 45 százalék szántóföld. Ezzel szemben a felolvasó részletes adatokat állított össze az «idegen kéz» birtokainál, melynek végösszege 1.900.000 kát. hold, — de ebből 55% a szántóföld — tehát körülbelül annyi, mint a hitbizományok által lekötött terület. Ha tehát a magyar nép propagációjának teret akarunk nyújtani, az idegenek birtokait használjuk fel a telepítés céljaira, így legalább a hitbizományok által védett magasabb nemzeti érdekek is sértetlenül megmaradnak, míg az idegen birtokok által okozott társadalmi és közgazdasági veszélyek is szanáltatnak. Beksics azt mondja, hogy magyar nemzeti érdekekből helyes birtokpolitikára elkerülhetlen szükség van ; ilyen helyes birtokpolitikával azonban nem egyeztethető össze az, hogy a forgalomképes magyar földnek Vív része ma már idegen kézre került. Nemcsak a baj tovaterjedését kell meggátolnunk, hanem a már kisajátított magyar földet is vissza kell szerezni a magyar nép számára. A felolvasásban fejtegetett elvekhez az O. M. G. E. közgazdasági bizottsága, gróf Zselénszky Róbert elnökkel élén, többek felszólása után, hozzájárult és az óriási fontosságú kérdés sikeres megoldása érdekében nagy politikai és társadalmi akció megindítását határozta el. A felolvasás külön lenyomatban pár nap múlva a könyvpiacon is meg fog jelenni. 3 Kedd, 1900. május 1 VIDÉKI KÖZIGAZGATÁS. (Fuvardijak Zalamegyében.) Zalamegye törvényhatósági bizottsága dr. Jankovich László gróf főispán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a fuvarozási dijakról alkotott megyei szabályrendeletet a belügyminiszternek rendelete értelmében módosította olyképp, hogy ha a község a választókerület székhelyétől 5 kilométer távolságra nem fekszik, fuvardíj nem számítható; az 5 kilométernél távolabb fekvő községekre nézve a már megállapított fuvardíjak lesznek érvényben; a fuvardíjak csak olyan fogatok után fizetendők, amelyeken 8 választót szállítanak, kivéve, ha a községben 3-nál kevesebb választó óhajt a szavazásban részt venni, vagy ha a községben egy képviselőjelöltnek 3-nál kevesebb választója van, vagy ha nagyobb számú választóiból 3-nál kevesebb marad egy fogatra; ha a fogaton 3-nál több választót szállítanak, mindenik után a rendes fuvardíjon kívül 1—1 korona fuvardíj fizetendő még; ha a választók vasúton, hajón vagy gőzhajón szállíttatnak, a szabályrendeletben megállapított fuvardíjak nem fizethetők ki. (Újabb fegyelmi a gyöngyösi polgármester ellen.) Heves megye közgyűlése — mint tudósítónk írja — Balogh Gyula gyöngyösi polgármester ellen uj fegyelmit rendelt el. Az ij fegyelmi oka az, hogy a polgármester az Encsi puszta bérletét árlejtés nélkül hosszabbította meg. Az egri felsőbb leányiskola. — A Hazánk levelezőjétől. — Eger, ápr. 29. Egyes lapokban részint téves, részint tendenciózus közlemények jelentek meg az egri felsőbb leányiskoláról. Ennélfogva úgy a közönség, mint az érdekelt illetékes körök kellő tájékoztatására, a következőkben ismertetem a tényállást. A Bánffy-választások idejében, midőn fűt-fát igértek, az ismert célokból, érkezett a kormány üzenete, hogy kész Egerben állami felsőbb leányiskolát állítani, ha a város megfelelő helyen telket ad s bbronyos évi hozzájárulást köt le. A telekkérdés Egerben a legnehezebb. A város belterületén üres telkek nincsenek. A város rendelkezésére álló legelőterületen, a városon kívül, leányiskolát építeni nem lehet. Csak drága házak vásárolhatók össze. Hosszashelyszíni tárgyalások folytak efelett a kormány küldötteivel. A piactér alkalmas hely lenne, de azt a nélkülözhetlen forgalomtól elvonni nem lehet. Le is szavazta már a képviselőtestület. Van egy másik hely, a Korona című szálló. Ennek külön története van. Főleg a magánfogatokon érkező vidékiek ősrégi híres szállója volt ez. Érsekségi birtok volt. Midőn a regále megszűnt, az érsekség a szállót tovább fentartani nem akarta. A város fontos forgalmi és kereskedelmi érdeke fűződvén a szálló további fentartásához, nehogy más célra fordíttassék, Samassa érsekhez fordult, hogy a város kész megvásárolni a szállót, hogy azt tovább fentartsa. A vételárban megegyezés is történt. Samassa érsek ekkor méltányolva a város forgalmi érdekét, sajátjából kifizette a törzsvagyonnak a vételárt s a szállóhelyiséggel a várost megajándékozta. A kormány kiküldöttje ezt a helyiséget is alkalmasnak jelölte ki, hol az iskola építhető lenne, úgy azonban, hogy a mellette elterülő tornakört is hozzácsatoltassék. Igen, de ez tornahelyiség s az érsek kijelentette, hogy nem áll módjában ezt a helyiséget mostani rendeltetésétől elvonni s a város rendelkezésére bocsátani. Időközben Samassa érsek az angol kisasszonyok intézetében levő elemi s felsőbb leányiskola helyiségeit átvizsgáltatván, ez utóbbit egy monumentális szárnyépülettel kibővítette, melynek költsége százezer forintnál jóval felül van, úgy hogy nemcsak a város, de egy nagy vidék igénye nyer teljes kielégítést. Ily állapotot talált a város április 21-én tartott képviseleti közgyűlése, melynek egyik tárgya volt az állami felsőbb leányiskola részére kijelölendő helyiség ügye, melyen illetékesen bejelentetett az is, hogy az angol kisasszonyoknál a köztudomású építkezés befejeztetvén, a nagy arányú felsőbb leányiskola a használatnak már ez évben átadatni fog, hol rang-, osztály- és valláskülönbség nélkül fognak a növendékek felvétetni. Képzelhetni, hogy mily lelkes éljenzéssel fogadtatott e bejelentés és Szederkényi Nándor csak az általános hangulatot tolmácsolta, hogy a város hálás köszönetét fejezze ki Samassa érseknek ezen nagy jótékony kulturális alkotásáért, mely egyhangúlag el is fogadtatott. Egyszersmind a város anyagi viszonyait feltárva indítványozta, hogy a kulturális szükséglet az érsek bőkezűségéből kielégítést nyervén, forduljon a kormányhoz, hogy a tervezett állami intézethez kívánt telek és hozzájárulás terhétől mentessék fel. Általános helyesléssel fogadtatott az indítvány s hogy számszerűit is dokumentáltassék, a többség névszerinti szavazást követett s 78 szavazattal fogadtatott el 27 ellen. Két felszólalás történt az indítvány ellen, az egyik azt a kifogást emelte, hogy az angolkisasszonyok leánynevelője római katholikus, hová a más vallásnak, nem szívesen küldik gyermekeiket. Eger 25 ezer lélekszáma túlnyomóan római katholikus. Pár száz protestáns s páz ezer zsidó van csak. Nem méltányos követelés, hogy a közadózásból a csekély számú más vallásuaknak külön intézetek állíttassanak. Az egri iskolák, a ciszterciták gimnáziumától az egri jogakadémiáig, ősidőktől az ország egy részének kulturális szükségletét szolgálták. Nagynevű hazafiak egész sorozata itt nyerte tudományos és hazafias kiképeztetését, kik minden kornak mintaképéül fog