Hazánk, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-24 / 48. szám
HAZÁRTS 46. szám, jén némely egyéniségeiben csakugyan komplikálta az üzletet a politikával. De annak a pártnak volt ereje arra, hogy egy állami szubvenciókkal támogatott vállalatból a 48-as Madarász indítványára kikebelezte a képviselőket. Ez még erő volt s annál jelentékenyebb, mert a már elerőtlenedett pártban nyilatkozott meg. Azután pedig következett a fúzió. Nézzék meg önök Móricz Pál könyvét, vagy olvasgassák figyelemmel Várady Gábor feljegyzéseit a fúzióról s az ezt is követő időkről. Igazán Carlyle Tamásnak a tollára valók azok az események, amelyek akkor történtek. Egy kiéhezett párt jutott uralomra. Abból nevezték ki a zálogházi igazgatót —■ valami idegen neve volt ennek az urnak — aki egyesítette magában a spongya és a pióca természetét. Ezt a hatóságok elnézése kisegítette Amerikába. A nagyzás hóbortjában szenvedett képviselő urak, mint éhes vad rohantak reá a kínálkozó alkalmakra. Az a képviselő úr, akinek azelőtt ünnep volt az ebéd a Kispipában s krahátoskodott a mosónéjával, Atkinson drága illatszereivel szagosította fürdőjét. Kormánybiztosságok kreáltattak, kergették tova a tisztviselőt, a főbírót, hogy helyet csinájon a képviselőnek, aki helyét szintén másnak adta át. És pár esztendő alatt meggyőződött az ország arról, hogy zsákmányoló vad csillapítja hét esztendős éhségét. Persze a politika távolodott az erkölcstől s az is egészen természetes, hogy miután a rendszer soha sem változott, csak az emberek cseréltettek ki, később még inkább elfajult a helyzet. Ezt kell feloldani Széll Kálmánnak, a pártjának, vagy legalább a java részének. Az összeférhetlenségi kérdés kapcsán szóban van a képviselői közvetítés. Egy politikust kérdezett meg erre nézve e sorok írója s annak a következő nyilatkozatát tartja érdemesnek a reprodukcióra : A közvetítés megvolt mindenkor. Csak a mérték és eszközök váltakoztak, mert mondhatni, még az emberek is ugyanazonosak voltak. A képviselői közbenjárás soha olyan botrányos nem volt, mint a regale-megváltás idején. Nem ügyvéd-képviselők, tehát olyanok, akok még az ügyvédi megbízás bő köpönyegét sem ölthették magukra, járták ki a kerületektől pár délkörre eső regale-kárpótlást. A siker állott mögöttük s ez az iskola is megteremtődött. Ma is egészen az idegen részvénytársaságok protekciójáig elmegy ez az illetéktelen közvetítés, amit ki kell irtani. Felette érdekesnek tartjuk reprodukálni egy miniszteri tanácsosnak a beszélgetését arról, hogy hová lett a miniszteri felelősség és tisztviselői függetlenség annak következtében, hogy a képviselő urak az Országgyűlés szorgalmas látogatása helyett a tisztviselőket informálják és azokat presszionálják. Amint látta, önnek éppen tíz képviselőt , urat kellett kiböjtölni az előszobában. Gratulálok a szerencséhez, mert jöhetett volna olyan nap is, mikor törvényhozóink negyven tagja tart gyűlést ebben a szerény ügyosztályban, ahol a közszolgálat egy igen fontos ágának a 11 . legfőbb adminisztrációja van megbénítva. Konstatálhatom, hogy meg van bénítva. Soha egy intézkedésemről biztos nem lehetek, mert nem tudom, hogy minő befolyások érvényesülnek. A tisztviselők — a pragmatika hiányában nem bírván az előlépés garanciáit — valósággal oda vannak kényszerítve, hogy komoly munka helyett befolyásos képviselő urak kegyes támogatását keressék. Ha egy aktát valamikép sikerül elintézni, ahhoz negyven levelet kell íratnom. Egyik tiszteletre méltó törvényhozót értesítem, hogy akarata teljesedett, harminckilenccel pedig az udvarias formák körzetével azt kell tudatnom, hogy óhajtása nem teljesedett. Tehát egyetlenegy aktával harminckilenc ellenséget szerzek. És ezek az ellenségek félelmesek, így van ez más szolgálati ágban is. Soha senki sem tudja, hogy mit csináljon, mert a képviselői befolyás már teljesen agyonnyomja a tisztviselőnek az intézkedésben való szabadságát. Annál keservesebb ez a helyzet a kötelességtudó tisztviselőre nézve, mert tudja, hogy a legtöbb esetben szerzett jogokat sért, így beszélnek tisztviselői körökben a képviselői közbenjárásról. Érdemes ezeket tudomásul venni a törvényhozásban. ~ "^SS~""V" 3 ORSZÁGGYÜLÉS. Budapest, február 28. A képviselőhöz mai ülésén folytatták a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalását, melynél Rákovszky István és Buszik Ferenc izgatott hangon tették szóvá az egyetemi kereszttördelések ügyét, amely miatt kelt viharokat Whssies Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter igyekezett lecsillapítani. Ebben a kérdésben az egyetem jogi karának álláspontját Sághy Gyula védelmezte meg a meggyőződésnek igaz erejével. A további részletes tárgyalásnál az egyes tételeknél felszólaltak még Kossuth Ferenc, Major Ferenc, Komlóssy Ferenc, azután ismét Major Ferenc. Több Ferenc a napirend tárgyalásához már nem következhetett, mert megkezdődtek az interpellációk, melyek közül első volt Rákovszky Istváné, aki egy hitelszövetkezet jóvá nem hagyott alapszabálya, a második Molnár Jenőé, aki a csongrád—szentesi vashíd kiépítése, a harmadik Kossuth Ferencé, aki a marosvásárhelyi vérengzés dolgában interpellált, úgy az interpellálók, valamint a képviselőház is tudomásul vette a fölvetett kérdésekre adott miniszteri válaszokat. Az ülés lefolyása a következő volt: A képviselőház ülése. Perczel Dezső elnök az ülést megnyitva, a jegyzőkönyv hitelesítése után beterjeszti az időközben érkezett irományokat. Lázár Árpád jegyző bejelenti az interpellációkat. Sorra kerül a közoktatásügyi költségvetés. Rákovszky István az egyetemi kereszttördelések kérdését teszi szóvá. A kultuszminiszter szerinte nem mer ebben a kérdésben nyilatkozni A miniszter keresztény és mégsem mer e kérdésben benne a keresztény megnyilatkozni. Felolvassa Erdély igazságügyminiszter rendeletét, amely kötelezővé teszi az esküdtszéki, bírósági termekben a feszület használatát. A protestánsok és a keresztények közösek a kereszt tiszteletében. Erre nézve felolvassa báró Prónay Dezső egy beszédjét, aki a kereszt kultuszát hirdeti. Szóló nem átalja bevallani azt, hogy élete minden nehéz pillanatában a kereszt alatt talált enyhülést. Az egyetemi ifjúság nem végzett rossz munkát, mikor odavitte ezt a dolgot, hogy ez a kérdés az országgyűlés elé kerüljön. Igenis, ki kell függeszteni ezt a keresztet ott az egyetemi helyiségekben s erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújt be. Wlassics Gyula vallás- és kazaktatásügyi miniszter kijelenti, hogy semmiféle félelem nem tartja őt vissza véleménynyilvánításától. Az egyetemi tanács autonóm jogáiól határozott a keresztkérdés dolgában. Azt bizonyítja, hogy az egyetemi olasz nyelvtanár olasz születésű és olasz állampolgár. A kereszt kérdésére térve, azt mondja, hogy a kereszt-tiszteletnek ő is feltétlen híve, de csak úgy, hogyha ehhez nem tapad semmi földi dolog. (Helyeslés.) Ifjú Zichy János tiltakozása ellenében kijelenti, hogy a budapesti egyetem állami jellegű, nem katholikus. (Helyeslés a szélsőbal egy részén) Most már az egyetemi kereszttörhelések kérdésről szólva, azt mondja, hogy az egyetemi ifjúság kérvénye nem is jutott a minisztériumhoz, mert az helytelenül volt címezve. (Derültség.) Az I, dán bizonyítja, hogy az egyetem jogi kara egyáltalán nem ajánlotta a miniszternek, hogy az egyetemi épületek falán a kereszt elhelyeztessék. Az egyetemi tanácsteremből azonban senki sem akarja a keresztelt eltávolítani. Felolvassa erre vonatkozólag az egyetem orvosi és bölcsészi karának véleményét, mely a státuskvó fentartását követeli. Ő is ennek a státuskvónak fentartásához teljes politikai felelősséggel ragaszkodik. Az egyetemnek katholikus jellege nincs s e kérdéssel már Deák Ferenc is leszámolt. Felolvassa «■Deák Ferencnek 1868. erre vonatkozólag elmondott beszédet. Nem tagadja, hogy az egyetem alapítványai között van katholikus jellegű is, de azokat is az állam van jogosítva kezelni, ő ebben a kérdésben teljesen Deák Ferenc nézetét követi. (Helyeslés.) Ő a dologban teljesen korrektül jár el, de hogyha ezt a keresztet, abban a két egyetemi teremben helyeznék el, akkor ez tüntetés volna Deák Ferenc szándékai ellen.. . azt bátran kimondja. (Helyeslés a szabadelvű pár egy részén.) Rákovszky István kijelenti, hogy határozati javaslatát visszavonja, mert elismeri, hogy az egyetemi tanács botrányos eljárása folytán a miniszternek kellő tudomása nincs. (Helyeslés a néppárton.) Tudomásul veszi, hogy a miniszter kijelenti, hogy a budapesti egyetem nem katholikus jellegű, de akkor adják vissza egy katholikus egyetem céljaira a budapesti egyetem katholikus alapjait. Mikor a miniszter azzal védekezik, hogy nem kapja meg az egyetemi ifjuság álltal hozzá intézett feliratot, mert az helytelenül volt címezve, ez kicsinyes kifogás, ez szégyenletes kibújás. Zajos helyeslés.) Wlassics Gyula nagyon kéri, hogy Rákovszky ne vigye túlzólag a keresztkérdés melletti izgatás dolgát, különösen az ifjúság érdekében. Megjegyzi, hogy az ifjúság keresztvisszahelyezési kérvénye tévedésből nem került hozzá. Rákovszky István: Nyolc hónapig! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter tagadja, hogy ő egy hitetlen áramlatnak volna intézője. Hisz ez az áramlat, az egyes felekezeti lelkészeknek szavaz meg segélyeket. A keresztkérdésből nem akar politikai kérdést csinálni. (Helyeslés a kormánypárton.) Kossuth Ferenc azt kéri, hogy mikor magyar emberekkel lehet egyetemi tanszéket betölteni, akkor ne töltsék azt be külföldiekkel. Egyebekben helyteleníti, hogy a miniszter mindig csak a tétel vitájának bezárása után szólal fel. Elnök kijelenti, hogy ő a tétel vitáját akkor zárja be, mikor már nincs hozzá szónok feljegyezve. Kossuth Ferenc nem is erre nézve tett észre- vételt. Sághy Gyula: T. képviselőház! Az előbb el-hangzott zárszó után rögtön szerettem volna pár szóban felelni előttem szólott t. képviselőtársamnak. Azonban a házszabályok ebben meggátolván, én is ezen alkalmat, ezen másik tételt használom fel nem arra, hogy visszatérjek az előbbi kérdés felvilágosítására, nem arra, hogy polémiába bocsátkozzam, hanem arra, hogy némileg ténybeli felvilágosítást adjak két irányban: egyrészt az egyetemi tanács eljárására, másrészt a jogi fakultás álláspontjára vonatkozólag. Ezért kérem pár percre a t. képviselőház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőtársam az egyetemi tanácsot inkorrekt eljárással vádolta. Hát én, habár nem is vagyok tagja az egyetemi tanácsnak, de 30 éves egyetemi tanári működésem folyama alatt voltam tagja, tehát ismerem az ügymenetét, ismerem az eljárást. Az olyan kérvények, amelyek a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz intéztetnek, vagy közvetlenül a miniszterhez adatnak be, vagy pedig az egyetemi hatósághoz. Ha az egyetemi hatósághoz nyúttatnak be, akkor a tanács vagy önmaga, vagy a fakultások meghallgatásával kötelezve is van minden nagyobb fontosságú ügyben véleményt mondani és saját véleményévől terjeszteni fel a miniszterhez az ügyet. E részben tehát az egyetemi tanácsot semmi inkorrektség nem terheli, az egyetemi tanács szabályszerüleg járt el, az egész tévedés csak az egyes karoknál fordult elő, amennyiben azt hitték, hogy a miniszter küldte le véleményezés végett és nem itt nyujtatott be. Az ifjúságnak módjában lett volnng Vasárnap, 1901. február 2£